Tegnap sorra kerültek a 2000 után ligába kerülő legjobb draftolatlan támadók, természetesen a védőknél sem maradhat el egy ilyen csapat összeállítása. Összességében ez volt a nehezebb, mert néhány poszton nem volt kérdés, sőt, volt ahová úgy kellett összekapirgálni játékost, ám volt, ahol a bőség zavara állt fent. Szerintem ez sem lett gyengébb nevekből álló szekció mint az offense, de ezt döntsétek el Ti!
LDE: Cameron Wake (2005, New York Giants)
Annyit elárulhatok, hogy a védőfal egészen brutális nevekből állt össze, hihetetlen, hogy ilyen játékosokat találni a draftolatlanok között. Kezdjük is rögtön a Dolphins remek passzsiettetőjével, Cameron Wake-kel, aki elég trükkös úton került a ligába. A scoutok nem igazán kedvelték, szerinte hiába volt már akkor is fizikailag rendben, nem volt meg a kellő hatalma a falemberek ellen, illetve a pass rush technikáját is pocséknak gondolták. Inkább egy belső linebackerként tekintettek rá (ahogy a Penn State-en is feltűnt itt többször), aki képes lehet egy tight enddel felvenni erővel a harcot. Ez nem volt túlságosan vonzó a csapatok számára, akik nem áldoztak érte draftcetlit. Végül a Giants kínálta meg egy szerződéssel a draft után, de júniusban már el is küldték.
Hősünk ezután egy két éves focimentes időt követően 2007-ben a CFL-ben, azaz a kanadai ligában próbált szerencsét. Elmondása szerint mostoha körülmények között élt, de a foci volt az egyetlen lehetősége, hogy komolyabb vagyonra tegyen szert, így muszáj volt kibírnia a körülményeket. Wake a BC Lionshoz szerződött, és átkerült defensive end pozícióba, ami sorsfordítónak bizonyult. Olyan szinten dominálta a ligát, hogy egyszerre választották meg az Év Védőjének és az Év Újoncának is, miután 16 sackkel megnyerte a sackkirály címet. A 2008-as szezonban is hasonló módon tarthatatlan volt, ismét behúzta a sackkirály titulust, ezúttal 23 zsákolással, és mindössze két szezon elég volt neki ahhoz, hogy beválasszák az évtized álomcsapatába. Ez természetesen az NFL csapatok érdeklődését is felkeltette, összesen 17 csapat szerette volna őt szerződtetni, végül a sok kérő közül a Miami Dolphinst választotta, ahol a 2009-es szezontól kezdve napjainkig játszik. 8 szezonja alatt 81,5 sacket szerzett a Dolphinsban úgy, hogy több meccset is kihagyott már sérülések miatt. 1-4 arányban volt első és második csapatos All Pro, illetve 5-ször volt Pro Bowl kerettag.
LDT: Damon Harrison (2012, New York Jets)
Harrison egy nagyon kicsi egyetemen focizott, így esélytelen volt számára a kitörési lehetőség, és bár sokan úgy gondolták, hogy a vékonyka nose tackle class miatt 6-7. körös játékos lehet, Harrison elfogadta a tényt, hogy neki draftolatlanként kell megváltania a világot. Több csapat is hívta, de végül a New York Jets ajánlatára bólintott rá. Természetesen alig volt a pályán újonc idényében, ám a 2013-as év úgy hozta, hogy két posztriválisa is kiesett a szezon rajtja előtt sérülés illetve eligazolás miatt, Harrisonnak pedig megnyílt az út a kezdőbe. És ha már megnyílt, akkor ott is ragadt, mert a közel 160 kilóját nem lehetett onnan eltüntetni.
Harrison korunk legdominánsabb futás elleni védője, szinte áthatolhatatlan. Miután lejárt a 3 éves újoncszerződése, a Giantshez tette át székhelyét, ahol a liga egyik legjobb védőfalában folytathatja a pusztítást. Tavaly első csapatos All-Pro lett, így azokra a kritikákra is csattanós választ adott, akik nem értették miért kapott ilyen nagy szerződést.
RDT: Michael Bennett (2009, Seattle Seahawks)
Sokan nem gondolnák, hogy az NFL egyik nagy dumása is UDFA-ként került a ligába, pedig ez a helyzet. Bennett leginkább az inkonzisztens teljesítménye miatt lehetett draftolatlan, ráadásul DT-nek alulméretezettnek tartották. Dan Quinn azonban beleszeretett az első lépéseibe, és elhozták neki a játékost. Bennett csupán néhány ruhát és az Xboxát vitte magával az ország másik végébe, és csak reménykedni tudott, hogy végül sikerül bekerülnie a végső keretbe. A felkészülés során meggyőző volt, így maradhatott, azonban már itt elkezdték variálni a posztját a defensive end és defensive tackle között. Az öröm azonban nem tartott sokáig, a ‘hawks még októberben elküldte a játékost, akit a Tampa Bay Buccaneers vett fel a waiverről.
A Buccaneers aztán végig DT poszton számított rá, Gerald McCoy-jal kiegészülve remek párost alkottak Floridában a 2012-es idényben, majd újra Seattle-be került, ahol rögtön Super Bowlt nyert. Bennett kétszeres Pro Bowler, illetve a liga egyik legjobb védelmének oszlopos tagja. Sokoldalúságával több helyen is gyilkos fegyvert biztosít Kris Richardnak, a csapat védőkoordinátorának, aki a védőfal belsejében és szélén is képes nyomást gyakorolni az irányítóra.
RDE: James Harrison (2002, Pittsburgh Steelers)
Mindenki kedvenc gyúrósának sem indult könnyen az NFL pályafutása, hiszen őt sem választották ki anno a drafton. Harrison egyértelműen pass rusherként jelentkezett a draftra, ám külső linebackernek túl alacsony, defensive endnek pedig túl kicsi volt, emiatt csak a draftot követően került az NFL-be, méghozzá a Steelershöz. Ahogy azonban minden UDFA-nak, úgy neki sem indult egyszerűen a túra, kétszer annyi edzésmunkát kellett beleölnie a játékába a rosterre kerülésért mint másoknak, ráadásul korábbi csapattársa, James Farrior kritizálta azért, hogy nem érti a játékot. Mindössze egy szezon után kivágták, majd az ősi rivális Baltimore Ravens gyakorlócsapatában kapott esélyt, akik elküldték az akkor még működő NFL Europe ligába.
Harrison a Rhein Fire játékosaként tengette napjait 2003-ban, és bejutott csapatával az “európai Super Bowlba”, de csak az ezüstérem jutott neki. Ő azonban többre vágyott annál, minthogy Európában focizzon vagy hogy sorra vágják ki a csapatok, így eldöntötte, hogy még egyszer utoljára megpróbálja feléleszteni NFL karrierjét. Erre kapóra jött a Steelers újbóli hívása, ahol bár kezdeni továbbra sem kezdett, de a keretben maradt. Így indult a nagy öreg pályafutása, aki manapság 39 évesen is a Steelers legjobb védője, valamint kétszeres Super Bowl győztes, 2008-as Év Védője díj nyertes és sokszoros All-Pro és Pro Bowl kerettag. Vagyis egy igazi legenda.
LB: Antonio Pierce (2001, Washington Redskins)
El is érkeztünk ahhoz a poszthoz, amihez kicsit meg voltam lőve. Pierce nem volt rossz játékos, de azért mégse mérhető a védőfal bármelyik tagjához. Neki is főleg a fizikai paramétereivel voltak gondok, és kizártnak tartották, hogy a méreteivel komoly linebacker karriert tudjon magáénak. Pierce egy nyilatkozatában elmondta, hogy az volt a kulcs ahhoz, hogy a ligában maradjon, hogy nagyon felcseszték az agyát, és emiatt megszállott lett. Felírta mind a 30 linebacker nevét, akit előtte választottak ki a drafton, és Oliver Queen szerűen húzta le a listáról azokat a neveket, akiket túlszárnyalt karrierje során. UDFA-ként nem indult zökkenőmentesen a karrierje, mert bár újonc idényének felén kezdőként szerepelt, a fővárosban töltött 4 idényéből csak 1-en volt elejétől a végéig kezdő, üröm az örömben, hogy azzal hívta fel magára a New York Giants figyelmét. Miután átigazolt a csoportriválishoz, előbb Pro Bowler, majd később Super Bowl győztes lett az Óriásokkal.
LB: Vontaze Burfict (2012, Cincinnati Bengals)
Az NFL egyik legbalhésabb játékosa is nehéz úton keresztül válhatott profivá, illetve a posztja legjobbjai közé. Burfict már az Arizona State-en sem volt egyszerű eset, ami a gyerekkorából fakadóan nem meglepő. Édesapja ugyanis egy bandatag volt, aki kokainterjesztéssel kereste meg a kenyérre valót, a fiával pedig egyáltalán nem törődött, így édesanyja egyedül nevelte fel őt és féltestvérét Los Angelesben. Megbukott drogtesztek, az edző kritizálása, borzalmas Combine teljesítmény, illetve kezelhetetlen személyiség, ezek mind közrejátszottak egy ekkora tehetség zuhanásában, akit potenciális bustként tartottak számon, holott korábban Luke Kuechlyvel és Dont’a Hightowerrel emlegették egy lapon, mint akár top 10-re esélyes játékos.
Hogy tehetsége alapján ez abszolút jogos volt, azt a Bengalsnál bizonyíthatta, akik a draft után szerződtették. Bár itt sem a példás magatartásáról híresült el, első szezonjában rögtön csapata legtöbb szerelést bemutató játékosa lett, aki újoncként meghatározta a védelem sikerességét. Posztja minden aspektusába képes jó teljesítményt nyújtani, bár az utóbbi 3 idényében egy szezont sem játszott végig, illetve többször is kapott már büntetést. Kétségtelen, hogy mindent megtesz azért, hogy a hülyeségei miatt emlékezzenek rá a szurkolók, holott egy baromi tehetséges játékosról van szó.
LCB: Sam Shields (2010, Green Bay Packers)
Amíg a linebackereknél nem volt túl nagy választék, addig a cornerbackeknél nagy dilemmázás kellett a 3 játékos kiválasztásához. Shields a Miami egyetem üdvöskéjeként jelentkezett a draftra, ám a később kiváló CB nem hallotta a nevét a 2010-es játékosbörzén. Az ok egyszerű: a négy egyetemen töltött szezonjából hármat elkapóként játszott végig, egy évnyi cornerback tapasztalat pedig igencsak kevés ahhoz, hogy valaki értéke elég magas legyen. Ahogy az sem könnyítette meg a dolgát, hogy nem szerzett interceptiont, és a statisztikái sem voltak eget rengetőek. Egy dologban bízhatott, méghozzá a Pro Day-én, ahol elképesztő sebességéről tett tanúbizonyságot, de ez sem volt elég egy draftcetlihez.
Ted Thompson general manager viszont az a fajta, aki szeret a zavarosban halászni, hiszen Tramon Williams is draftolatlanként került Green Baybe, ahol meghatározó CB vált belőle, miért ne történhetne meg ez Shieldsszel is? Rögtön újonc évében bajnok lett, a Bears elleni főcsoportdöntőn ráadásul két interceptionnel tette le a névjegyét. Shields a későbbiekben hatalmas playmakerré nőtte ki magát, ugyanakkor sosem volt olyan szezonja, amit végigjátszott volna. Miután sokadik agyrázkódását is elszenvedte 2016-ban, tiltott szerek használata miatt megbüntették, ami már a Packersnél is sok volt, és kivágták.
NCB: Chris Harris Jr. (2011, Denver Broncos)
Mivel kevés linebackerből meríthettem, ezért a mai trendeknek megfelelően nickel felállásban állítom ki a fiúkat, így kellett egy nickel corner is a csapatba. Még szerencse, hogy a liga legjobbja is draftolatlan volt, így simán berakhattam a csapatomba! Harris nem zárt éppenséggel rossz egyetemi karriert, mégsem talált csapatot a három napos rendezvény alatt. Hiába volt egy tackle gyár, az interceptionök vagy a leütött passzok nem jöttek, illetve annyi poszton használták a Kansasnél, hogy nem is volt igazán posztja, ezek pedig simán ronthatják egy cornerback megítélését, ráadásul a Combine-ra sem kapott meghívást. Mike Mayock, az NFL Network draft guruja is elismerte, hogy Harris nullával egyenlő figyelmet kapott a draft során, és önmagát is beleértve csodálkozik, hogy ilyen tehetségre hogy nem figyelt fel az NFL világa. A Broncos anno a training campjére meghívta a fiatal játékost, aki azóta is ottragadt az 53-as keretben, ma pedig a No Fly Zone oszlopos tagja.
Harris azóta folyamatosan döntögeti a korlátait, és már a legjobb cornerek között kell emlegetni a nevét. Háromszoros All-Pro (1 első, 2 második csapatos), ugyanennyiszer volt Pro Bowler, nem mellesleg Super Bowl győztes. Harris ugyanakkor néha azt érzi, hogy még így sem ismerik el, erre példa a legutóbbi kiakadása az NFL Top 100-ra, hiszen All-Pro kerettagként nem hogy fel, hanem lecsúszott a listán.
FS: Darian Stewart (2010, St. Luis Rams)
Free safety posztra szintén a No Fly Zone egyik tagját választottam, aki fele akkora figyelmet sem kap, mint a 3 csapattársa, pedig hatékonyan és jól végzi a munkáját a Broncos secondaryjében. Ez a jelenség már a gimnáziumi évei során is jelen volt, hiszen 3 csillagos recruitnak tartották számon, illetve a 35. legjobb középiskolai safetynek. A draft során senkinek sem kellett, végül a Rams kínálta meg egy szerződéssel, majd egy 1 éves baltimore-i kitérőt követően a Broncos tagja lett 2015-ben. A 2015-ös szezon végén ő is bajnok lett a Broncos-zal, illetve Pro Bowl kerettagságot is nyert.
SS: Quintin Mikell (2003, Philadelphia Eagles)
És ha már Stewart, a párja a korábbi ramses csapattársa, Quintin Mikell lesz a strong safety poszton, felidézve a régi emlékeket. Ránézésre nehéz elképzelni, hogy ebből a srácból strong safety lett, hiszen alig 178 cm magas és 93 kilót nyom, ami nem éppenséggel az ideális alkat erre a posztra. Nem is választotta ki senki, és az Eaglesben is csak a special team, illetve a tartalék szerepkör jutott neki, de ez egy Brian Dawkins – Michael Lewis duó mögött valamelyest érthető. Lewis 2007-es távozásáig nem is tudott előtérbe kerülni, onnantól viszont 2010-ig csak 3 meccsen nem volt bevethető. Kis termete ellenére csak úgy szórta a tackle-öket a támadók arcába, valamint ebben a 4 szezonban Pro Bowl és második csapatos All-Pro részvételt is kapott.
RCB: Malcolm Butler (2014, New England Patriots)
Brent Grimes, A.J. Bouye vagy Malcolm Butler, ez a három játékos pályázott az utolsó kiadó helyre, ám a Patriots üdvöskéjére szavaztam, hiszen amíg társainak volt kiugró és borzasztó szezonja, addig Butler szezonról szezonra produkál egyre jobb teljesítményt. Butler örök életében arról a bizonyos interceptionről marad emlékezetes a 49. nagydöntőből, és kétségtelen, hogy az a play indította el őt a sikerek útján. Butler a másodosztályból került a Patriotshoz, így konkrétan tényleg ismeretlenként került a ligába, pedig a másodosztály egyik legjobb játékosa volt.
Chan Gailey, a Jets, a Chiefs, a Dolphins, a Steelers és a Broncs korábbi OC-ja, illetve a Bills és a Cowboys korábbi HC-ja az egyik all-star meccsen foglalkozott Butlerrel, és ő szervezett meg egy edzést a Patriotsnál a fiatal játékos számára. Bill Belichicknek tetszett amit látott, illetve látta Butlerben a szenvedélyt és a motivációt, hogy jobb játékos legyen, így szerződést kínált neki. Az egyik legkeresettebb cornerback lesz jövőre, amint kikerül a szabadügynök piacra, hacsak a Patriots nem köt egy megaszerződést a kétszeres bajnok Pro Bowler és második csapatos All-Pro játékossal.
