A jó fantasy draft öt futóval kezdődik – fantasy biblia VI.

A draftstratégiák alapvető természete, hogy egy logikus elméleti kerettel alapoznak meg a fantasy draftunkhoz. Foglalkoztunk már az elkapókat előtérbe helyező variánssal, aminek az volt a mögöttes hajtóereje, hogy mivel az elsőkörös futók nagy arányban sülnek be, és a futók általában jobban sérülnek, mint az elkapók, ezért utóbbiakra kell koncentrálni a draft értékes köreiben. Ez a megközelítés elegáns módon kerüli meg a rizikókat. A másik, amiről itt írunk, kicsit brutálisabb: erőből old meg minden problémát.

[quote]Képzeljük el, hogy építünk egy homokvárat a Duna partján. Beleteszünk egy csomó energiát, de közben tudjuk, hogy úgyis oda fog jönni egy paraszt hatodikos és szétrúgja, amíg nem vagyunk ott. A Zero RB és az RBx5 két külön úton oldja meg a problémát. A Zero RB egy kevésbé látványos várat épít, sok alagúttal, kevés fallal. Ha szét akarják rúgni, valójában semmi baja nem lesz, hiszen az erejét és szépségét nem a magasba nyúló gyilokjárós falak adják. Az RBx5 esetén alkarnyi vastag falak kerülnek felhúzásra, esetleg még egy két követ is elrejtünk bennük, törje szét a lábujját a türhő kisgyerek.[/quote]

Három okból működhet az RBx5:

Robosztusság

Elképesztő mennyiségű tehetség tud bezsúfolódni az első öt helyre. 14 csapatos ligákban a tizedik helyről választva kb. ilyen lineup jöhet össze az RBx5 első öt körében: Zeke, Gurley, Mixon, Montgomery, Gore. Be fog sülni ebből akár több is? Valószínűleg. Lesz köztük meccseket eldöntő titán? Remélem. Az, hogy öt tehetséges játékost húztam össze, növeli az esélyeimet futófronton, hogy nálam legyen minél több potenciális top 10-es.

Középső körös dominancia

Mivel az összes szükséges futót elhoztuk a draft elején, a hatodik körtől kezdve kihozhatjuk azokat az elkapókat, akiknek a legnagyobb a plafonjuk. Ezzel nem csak olcsón szerzünk értéket, de kis túlzással ugyanott tartunk, mintha elkapóval kezdtünk volna, ha netalántán az egyikük megfickósodik. Ebből a rétegből mi tudjuk a legtöbbet húzni.

Pánik

A nem szokványos stratégiák sokszor padlóra küldik az átlagos fantasy-játékos elképzeléseit, és ha ezzel sikerül kimozdítanunk a komfortzónájából, akkor hibákat fog elkövetni. Mindannyian láthattuk azt, hogy egy-egy meglepőbb húzás milyen lavinákat indíthat el a többiek körében is. Ha ez párosul azzal, hogy valakinek nincs ilyen vészesetekre terve, akkor minden bizonnyal rossz szájízzel fogja becsukni a böngészőt. Ha valakik elkezdenek a nyomodban loholni, akkor már alapból egy lépéssel lemaradtak, és még egy újabb előnyt is létrehoztak ezzel neked egy másik poszton.

[divide]

A legtöbb aszimmetrikus stratégia (Zero RB, RBx5, Double TE) kimondott célja és hozadéka, hogy a FLEX-pozíciót hamar feltöltse. A legtöbb átlagos játékos csupán egy kellemetlenségként kezeli, miközben egy hatalmas lehetőség. Sokan csak a sorban következőt teszik be oda, miközben ha számolunk vele az elejétől fogva, ez hozhatja nekünk a meccseket. Az aszimmetrikus húzásnál (amikor egy pozícióra többet húzunk, mint ahány kezdőnk és egy héten levő pihenőhetesünk van) a FLEX fogja befogadni az esetlegesen n+1-edik beváló játékost. (Tehát húzunk 5 WR-t, akikből beválik 3, akkor a harmadiknak meg is van a helye.)

Míg a Zero RB úgy tölti fel a FLEX-et, hogy arányaiban sokkal több korai körös WR válik be, mint RB, és óhatatlanul lesz három életképes az első öt húzásból, addig az RBx5 a magasabb plafonnal operál. Ez hozza létre az igazi kockázat-nyereség dilemmát.

Zero RB – több játékos válik be – kisebb plafon

RBx5 – kevesebb játékos válik be – magasabb plafon

A TE és a QB hanyagolása önmagában viszont nem fog nagy rizikót adni. A QB a legkisebb fontosságú játékos a fantasy draftok többségén (náluk csak a K és a DST kevésbé fontos), TE-ből pedig ha van kötelező kezdő, akkor is kicsi az esély az elitek kihalászására, utána meg elég homogén a mezőny. Ha pedig nincs, akkor úgyis mindegy, hozzunk oda breakout-szezonra várt elkapót inkább.

Az RBx5 jellemzően középről vagy hátulról működik jól, ahol nem baj, ha kimentek a legelitebb elkapók.