Amikor egy macskát is jobb nézni

Bátran mondhatjuk, hogy ez a meccs volt eddig a szezon legrosszabbja. Gyatra támadójáték mindkét oldalon, a Dolphins védelme fenn se volt a pályán, a Ravens pedig előnyből futásokkal ölte a meccset. A legérdekesebb pillanat a macska volt.

Kezdjük a Dolphins kibelezésével, ugyanis amit most műveltek, az nem játék. Értem, hogy Moore-ral nehéz, és Pouncey is sérült, de ennyire könnyű 13 pontot nem lehet adni egy vérmes védelemnek. A második negyed második fele kellett hozzá, hogy át tudják lépni a felezővonalat, és legközelebb ezt a negyedik negyed végén tudták megoldani. Moore teljesen világtalan volt a 2 TD-passza ellenére is (ehhehhe), Ajayi pedig maga a borzalom. Volt egy 21 yardos futása, utána pedig 12 kísérletből szerzett még kettőt. Nem elírás. Úgy látszik nem voltak véletlenek a tavalyi figyelmeztető hangok, miszerint Ajayi kizárólag az egészséges kezdő fal mögött tud teljesíteni, akárki kiesik, beomlik a futás, és amúgy nem lesz pass protection sem. A macska volt a Miami legjobb futója az éjjel.

Nagyon érik már, hogy Adam Gase feladja a playhívásokat, egész egyszerűen nincs meg hozzá az X-faktor. Sosem jött még ki a Phins-támadósor úgy egy meccsre, hogy látszódott a felkészülés, jó eséllyel Gase nem tud sok infót kiszedni a korábbi felvételekről. Most már nem mondhatja azt, hogy szar az offense, és majd kirúgdossa az embereit, mert ez így az ő felelőssége. Ilyen rossz meccs talán Marino búcsúmeccse volt utoljára. Tony Romo háromszor utalt a meccsen rá, hogy már menne haza, egyszer azt is mondta, hogy “2 percet vesztegettek itt el, amit soha senki nem kap vissza”.

Suh… pic.twitter.com/MNVZTb4Lu4

— Steve Noah (@Steve_OS) 2017. október 27.

A védelem szárnyaszegett volt, egy nagyon alacsony fordulatszámon pörgő Ravenstől az első félidőben bekapott 20 pontot, utána pedig csak futásokkal ölték az időt, és innentől nem sok esélye volt a Dolphinsnak. Suh nyakszorítása nem volt szép, pedig kb. az első ilyen megmozdulása volt Miamiban, és most miatta és Kiko miatt aljasnak tűnik a csapat. Kiko hitjére nem térnék ki különösebben, úgyis vérre mennek majd az emberek a kommentszekcióban. Flacco nagyon hezitálva csúszott, kockáztatta a first downért a szerelést (mert ugye ha nem mutatja azt, hogy ő csúszni fog, akkor simán szerelhető), viszont Alonso igazán megtehette volna, hogy nem ennyire vállal vezeti a mozdulatát. A büntetés ellenére a kommentátorok megvédték, és igazából nem látni azt, hogy ez egy eltiltást érő aljas mozdulat lett volna, egy futónál meg sem szólalunk ilyenkor, és számtalan más QB is került így földre (Hoyer, Teddy; Trent Green karrierzáró sérülése). Az meg nem Alonso hibája, hogy Flacco legendásan nem tud csúszni.

A Ravens sem volt igazán meggyőző, de amit most le kell írni: ADJÁTOK COLLINSNAK A LABDÁT BASSZAMEG. Terrance West szenvedése, és Buck Allen so-so sikere után Collins ledarált mindenkit, nem ejtette el a labdát, 6 yard felett hozott kísérletenként, és NEM EJTETTE EL A LABDÁT. (Ez azért nagyon fontos, mert ő amúgy 15-30 kísérletenként össze szoktt hozni egyet.) Az első 100 yardos meccse (igaz a gamescript miatt), és most még jobban bezavarhat a csapat futókálváriájába. Flacco és Mallett egyaránt csapnivalóak voltak, Flacco 12 védős TD-passza csodálatos volt, és ennyi, amit el lehet mondani róla. Ez nyilván jött abból is, hogy biztonsági játékot játszanak vagy két hete: Flacco ne adja el a labdát, és a védelem majd megoldja. Szerencsére 10 napja lesz összekapnia magát, és lehet, hogy nem kell a bye week előtt egy Mallettel nekimenni a Titans elleninek.

A védelmet agyon kell dicsérni, elsősorban a secondaryt és CJ Mosleyt. Eszméletlenül tolták, Mosley igazi All-Pro szinten, mindenhol ott volt a pályán. Jefferson a szezon legjobb formáját hozta, a CB-k ott voltak az elkapók szájában egész végig, Marlon is kiemelkedőt játszott (igaz látni rajta, hogy a fordulással még vannak gondjai), Landrynek semmit nem engedett alulról és rövid route-okon.

Ravens – Dolphins 40-0