FK! Premium Selection #6

Már a hatodik játékhetet tapossuk, a harc a rájátszásért pedig egyre fokozódik. Vasárnapi kínálatunkból mindegyik csapatnak van esélye valamelyik rájátszás pozíció kiharcolására, valakinek egyenesen csoportelsőséget jelenthet a mostani győzelem, másnak viszont baromi nehézzé tenné a továbbiakat. Csoportrangadó, a forduló legkiszámíthatatlanabb meccse, illetve egy tavalyi rájátszásmeccs visszavágója, ezzel várunk Titeket vasárnap a szokásos FK! Klubban a Kandallóban! 

Green Bay Packers (4-1) @ Minnesota Vikings (3-2), 19:00, Sport TV

[quote]A mai hétvégén az NFC North-é lesz a főszerep, kezdésnek a csoport rangadójával. Nagyon szoros a csoport élmezőnye, így nem mindegy, hogy a Packers leszakít egy riválist, vagy egy vereség esetén akár mindhárom csapat ugyanolyan mérleggel állhat.[/quote]

Mint ahogy a passzorientált NFL-ben sok párharc előtt, ezúttal is a két irányító állhat a középpontban – viszont teljesen más szempontból. Aaron Rodgers a Cowboys ellen ismét bebizonyította, hogy más szinten játszik, mint az irányítók többsége, az az utolsó drive olyan volt, ami az év végi legszebb jelenetek összeállításában tuti benne lesz. Eddig nem volt még olyan meccse, ahol ugyanaz a támadófal állt volna előtte mint előző héten, és bár sokszor vitték a földre, a teljesítményén nem látszik meg: idén 3 TD és 0 INT áll a neve mellett akkor, ha nyomás alatt kell passzolnia. Ez azért is fontos, mert a Vikings védőfalától ismét 60 percnyi pokolra számíthat.

A hazai csapatnál inkább csak a kérdőjelek vannak. Sam Bradford ugyanis ahogy a Bears ellen látható volt, még nem épült fel teljesen, nem is léphet most pályára, Teddy Bridgewater továbbra sem bevethető, így Case Keenummal kell ismét harcba szállnia a liláknak a győzelemért. Bármennyire is korlátolt képességű irányító, a Vikings támadóedzői elképesztő munkát végezhetnek, hogy akármelyik irányító dől ki, egy átlagosnál jobb szintet mindig fenn tudnak tartani. Keenummal is ez a helyzet, a Steelers elleni bukdácsolása óta nagyon pontosan passzol, nem adja el a labdát, de ha kell, akkor megdobja a hosszú zsugákat is.

Régen volt már arra példa, hogy a két csapatra azt mondjuk, hogy közel azonos szintű támadósorok feszülnek egymásnak, pedig ez a helyzet. Pontosabban feszülnének, ha Diggs pályára léphetne, de ez nem lesz így. Pedig a Stefon Diggs – Adam Thielen kettős abszolút felveszi a versenyt a Jordy Nelson – Davante Adams – Randall Cobb hármassal, Kyle Rudolph legalább olyan jó tight end mint Martellus Bennett, a futójáték meg egyelőre nem sínylette meg Dalvin Cook kiesését, bár Jerrick McKinnontól nem egyszer vártuk már a megváltó szerepet, és eddig rendre befuccsolt. Jelenleg talán csak az billenti a Packers javára a mérleg nyelvét, hogy amíg a Vikings vésztartalékjai végesek, a Packers eddig kizökkenthetetlen. Mindhárom elkapóra tud számítani Rodgers, a tight end sor is mélyebb, és Aaron Jones bemutatkozásával lett egy komoly kihívója Ty Montgomerynek is. Ugyanakkor nyakamat rá, hogy a Packers nem tudna így teljesíteni egy csereirányítóval, emiatt abszolút kalapemelés jár Pat Shurmur támadókoordinátornak.

A védelmekben már nem ennyire kiegyenlítődött a helyzet. Mindkét csapat el van látva mélységgel, de minőségben a minnesotai egység egyértelműen jobb. Everson Griffen eddig minden meccsén bezsákolta az ellenfél irányítóját, és most Aaron Rodgersre fáj a foga, a linebackersorral kiegészülve remekül öli a futásokat a front seven, Xavier Rhodesról és Harrison Smithről pedig csak szuperlatívuszokban lehet idén beszélni. Ám ami a Vikingsnak az offense-ben, a Packersnek a defense-ben keserítette meg az életet, hiszen sorra hullottak ki sérülés miatt a játékosok a Sajtfejűek egységéből, de szépen lassan kezd helyreállni a világ rendje. Minden egyes szint meghatározó embere kezd helyrerázódni, Mike Daniels játékára már számíthatnak, illetve ha az újonc Kevin King és a veterán Davon House is játékra kész, akkor a Packers védelme a legjobb felállásában állhat ki a csoportrangadóra.

A Vikingsnál pontosan tudják, hogy ez a győzelem a csoportelsőséget is jelentheti számukra a hatodik játékhetet követően, és úgy tűnik kevés dolog tud nekik gátat szabni a menetelésükben. A Packers idegenbeli formája hagy maga után némi kívánnivalót, bár a múlt heti dallasi győzelem szép skalp, oda ritkán jár veszteni Rodgers pályafutása során. Én sokkal szorosabbnak tartom a meccset annak ellenére, hogy nálunk egyértelmű Packers győzelem született.

Detroit Lions (3-2) @ New Orleans Saints (2-2), 19:00, Game Pass

[quote]A támadófoci szerelmeseinek jó napja lehet, hiszen két papíron pontgyáros csapat feszül majd egymásnak.[/quote]

Matthew Stafford és Drew Brees a jelenkor NFL legnagyobb passzgépeinek számítanak, akik ezresével gyártják a yardokat minden szezonban. Stafford 2011 óta, míg Brees 2006 óta zár rendre 4000 yard fölött, ebből Stafford egy, Brees pedig öt alkalommal zárt 5000 passzolt yard fölött. Brees idén is rohamos tempóban halad az 5k felé, hiszen egy meccsel kevesebbet játszva is több passzolt yardnál tart, mint a most vendégségbe érkező kollégája. A 38 éves irányító ráadásul top 5 mutatókkal rendelkezik passer ratingben, passzpontosságban, mélységi passzok pontosságában és a nyomás alatt történő passzok során is, ráadásul még nem volt interceptionje. Természetesen hatékony támadósor nélkül nincs ennyi yardos irányító, és ebben mindkét csapat az élen jár.

A Saints utóbbi évei kapcsán leszűrhető, hogy kis híján akár én is lehetnék a WR1, Brees akkor is megdobatna velem 1000 yardot. Így egyáltalán nem meglepő, hogy Brandin Cooks elengedése egy cseppet sem vetette vissza az offense teljesítményét, ráadásul Alvin Kamara személyében egy “kettő az egyben” fegyver is érkezett a csapathoz, aki ha kell, hatékonyan fut Ingram vagy Adrian Peterson helyett, és a passzjátékoknál is nagyon jó opciót nyújt. A Lions számára ugyanúgy megvannak az elkapók és a pass catcher futó, azonban a fő különbség a támadófalakban rejlik. Amíg Brees előtt hatékonyan működik a fal (2. legkevesebb engedett nyomás), addig Staffordnak újra rémálmai lesznek, ha az O-Line-jára gondol. A két új igazolás a fal jobb oldalán óriási kontrasztban van a centerrel és a fal baloldalával, Stafford így minden meccsen kap egy-egy komoly találatot, ez nem fenntartható a teljes szezonban.

Ám ami az offense-ben a Saints, az a védelemben inkább a Lions felé billen. Vagy mégsem? A Lions secondaryje ugyanis elképesztő, 7 interceptionnél járnak idén, és már két TD-t szerzett a védelem, köszönhetően a Darius Slay – Quandre Diggs – Glover Quin hármasnak. Szenzációsan kezdték a szezont, viszont az utóbbi hetekben már ők is nyelik a yardokat rendesen – nem úgy mint a Saints egysége! Ken Crawley és Marshon Lattimore bár kihagytak meccseket sérülés miatt, egészen elképesztő, amit eddig művelnek. A két fiatal CB együtt mindössze 142 yardot engedett 16 elkapásból, és ne feledkezzünk meg a szintén újonc Marcus Williamsről. A szemünk láttára kezd tehát épülni a Saints jövője a védelemben, lehet reménykedni a szurkolóknak.

De ne csak a coverage-ről álljon itt egy bekezdés, hanem a pass rushról is. A Lions bár elvesztette Kerry Hydert, Ezekiel Ansah pedig egy meccset leszámítva nem sűrűn vétette eddig észre magát, így is van 13 sackjük, köszönhetően Anthony Zettel káprázatos performanszának. A másodéves védő a már említett sérülés következtében kerülhetett be a kezdőbe, de ha így játszik, akkor ott is ragad. Húsz alkalommal helyezte nyomás alá az aktuális irányítót 5 forduló alatt, ami 109 pass rush snap során kiemelkedő. Majdhogynem hasonló mutatókkal rendelkezik a túloldalon Brian Orakpo is, ám a két ász között Cam Jordan javára billen a mérleg nyelve Ansah-val szemben (17 vs 12).

Akármennyire is tűnt reménytelennek a szezon előtt a Saints a védelme miatt, most papíron ők lehetnek a mérkőzés esélyesei. A Lionsnak nem szabad félvárról vennie a találkozót, főleg hogy a Saints egy hetes pihenőről érkezik a meccsre. Mi sem jutottunk dűlőre a nyertest illetően a tippversenyünkben, reméljük hasonlóan szoros lesz a meccs is.

Pittsburgh Steelers (3-2) @ Kansas City Chiefs (5-0), 22:25, Sport TV

[quote]Mivel ebből a sávból nem találtunk más jobb meccset, így az emeleten is a Sport TV közvetítése lesz látható. A Chiefs bombaformában van, és bosszúra szomjazik a tavalyi rájátszásvereség miatt. Országos egyes?[/quote]

Az AFC elődöntőjének visszavágója kerül megrendezésre vasárnap este az Arrowhead Stadiumban, ahol a hazaiak szeretnék kiköszörülni a Steelers okozta csorbát. Akkor hiába tartották féken az akkor még tényleg félelmetes Steelers offense-t, Chris Boswell hat értékesített mezőnygóljával a Steelers jutott tovább. Valószínűleg Andy Reid is ezzel a meccsel kívánja motiválni fiait, ugyanis ennél jobb lehetőségük nem lesz egyhamar a vérbosszúra.

A Chiefs ugyanis elképesztő formában van, idén még nem talált legyőzőre, pedig az egyik legnehezebb sorsolás az övék 2017-ben. Hogy miért ilyen jók, arról Leonidasz kollégám már rittyentett egy fasza írást, így ezzel nem is foglalkoznék túl sokat, de eddig félelmetes, hogy minden tökéletesen működik ebben az offense-ben. A védelem már más tészta, ott a secondary már nem ennyire veretes, főleg Eric Berry nélkül, de eddig pont annyira fogta meg a félelmetes front7 az ellenfeleket, amennyire kellett, a támadósor meg lerendezte a további kérdéseket. Erre most is jó esélyük lehet, mert Antonio Brownt idén megfogni szinte lehetetlen, ugyanakkor több pontot szerezni a Steelersnél már egyáltalán nem az.

A Jaguars elleni vereség ugyanis óriási mélyütés lehet a Steelersnek, amiből nem szerencsés a jelenlegi legjobb NFL csapat ellen újra ringbe szállni. De hát az NFL nem kívánságműsor, valamint egy hét alatt rendbe lehet szedni a padlón lévő csapatot, csak erre kevés esélyt látok. Ben Roethlisberger ugyanis elég beszédes nyilatkozatot tett a jelenlegi lelkiállapotáról, a védelemben meg hiába képes zseniális játékokra Cam Heyward vagy Ryan Shazier, ha egyszer meg képesek egy 90 yardos futást engedni. Temetni természetesen nem kell a Steelers szezonját, de hogy kezd kicsúszni a lábuk alól a talaj, az szemmel látható.

Mondjuk a Jaguars ellen nem a védelmen ment el a meccs, most viszont könnyen faktor lehet, hogyan képes megfogni a dübörgő Chiefs offense-t Keith Butler legénysége. Ahogy a Texans megmutatta, nem elég, ha Kareem Huntot kiveszed a játékból, bármennyire is furcsa leírni, de jelenleg Alex Smith a legveszélyesebb fegyver. Ha kell ő maga fut, ha kell akkor passzol, rövidet vagy hosszút egyaránt, rendkívül pontos, és a kisegítőszemélyzete is páratlan munkát végez akár labdával, akár anélkül. Ezzel szemben a Steelers offense elmarad a tavalyi formájától, de nem félteném őket. Az alapanyag ugyanis megvan, tavaly ugyanez a fal remekelt, miért ne javulhatnának fel a későbbiekben? Le’Veon Bell a kezdeti gyengélkedés után belerázódott a ritmusba, csak etetni kell őt labdával, Big Bent meg limitálni kell, illetve rábízni a playmakerekre az egyes játékokat.

Balentin bízik egyedül abban, hogy a Steelers feláll az első ütéstől, a többiek szerint viszont kapni fognak még egyet, amiből már nehezebb lesz felállniuk. Szerencséjükre a csoport nem tűnik megnyerhetetlennek a pocsék forma ellenére, de a rájátszás reményében hamar vissza kell találniuk a helyes útra. Szerintünk ez nem most jön el.