Összefoglaló

De MIÉÉÉÉÉÉRT?

Published on

Talán kicsit csalódás volt ez a forduló, hiszen alig láttunk jó és/vagy színvonalas meccset. A mostani négy találkozónk közül sem első sorban a kivételekről beszélhetünk (bár az SNF kellemes meglepetést okozott) de legalább kicsit izgalmasabbá tették a folytatást a rájátszásért.

 

 

Tampa Bay Buccaneers 20 @ 34 Atlanta Falcons

 

Sokszor szokás mondani, hogy az amerikai futball egy bonyolult játék, ami igaz is. Nagyon komoly csapatmunka előz meg egy rövid yardos futást is, és a playbook sem egy pár oldalas röplap amit a metrómegállókban osztogatnak. Néha azonban elég, ha nem gondolod túl a dolgokat, és csak full egyszerű taktikával futsz neki a meccseknek, a rendelkezésedre álló szupersztárjaidat erőltetve. Így tett a Falcons is, akik Julio Jones klasszisára és Mohamed Sanu irányítóképességére bízták magukat. Az eredmény? Jones 268 totál yardot és két TD-t szerzett (előbbiből ez már neki a HARMADIK!!! karrierje során), abból egy 51 yardos TD-t Sanu passzából. Justin Evans egy életre megtanulta, hogy Julio Jones gyors.

 

 

A Falcons offense végre a régi időket idézte, a két elkapó mellett Tevin Coleman is remekül pótolta Devonta Freemant, ahogy Matt Ryan is kiváló meccset zárt, köszönhetően annak, hogy mindössze 4 siettetést engedett a támadófala az egész meccsen. Viszont a 14 pontos különbség ne tévesszen meg senkit, ugyanis simán benne volt a meccsben, hogy megint leolvad a Falcons. 27-6-os állásnál ugyanis 27-20-ra feljöttek Fitzpatrickék, de a redzone hatékonyságuk döntötte el a meccset, hiszen két alkalommal is csak mezőnygól jött össze TD helyett a Falcons 20 yardosán belülről. Doug Martin agyrázkódás miatt kiesett a meccs közben, és bár nélküle is két futott TD-t szerzett csapata, így is övé volt a legjobb yard/carry átlag a futók közül.

 

 

Érdekes meccs volt, az első negyedet látva nem hittem volna, hogy ebből 50+ pont lesz, ez a védelmek kritikája is. A Falcons a meccs elején gyakran puntra kényszerítette a vendégeket, illetve volt egy fontos megállított negyedik kísérletük, ami után sikerült az offense-nek bevinnie a mindent eldöntő TD-t. Viszont a Bucs defense-hez fűződik az egyetlen turnover egy fumble formájában, ami az előbb említett eseménysorozatot előzte meg közvetlenül. Fitzpatrick nyerőszériája tehát megszakadt, míg a Falcons továbbra is teper a wild card helyek egyikéért.

 

Cleveland Browns 16 @ 30 Cincinnati Bengals

 

Ha az előző meccsre azt mondtam, hogy a 14 pontos különbség ne tévesszen meg senkit, na ez erre a meccsre abszolút nem igaz, simán nyert a Bengals, mindenféle megerőltetés nélkül. Andy Dalton immáron 7 meccses győzelmi szériőában van a Browns ellen, ráadásul ezeken a meccseken mindössze egy alkalommal nem lett meg a 30 szerzett pont a Bengalsnak. A kritériumoknak most is megfelelt, bár volt egy-két neccesebb passza, ezeken kívül szinte hibátlanul hozta le a meccset. A showt azonban az újonc Joe Mixon vitte el, aki egyre jobban kezd beintegrálódni a támadósorba, különösen a blokkolásban, ami az újonc futóknál mindig kritikus pont. A Browns futás ellen a legjobb csapatok közé tartozik, ő azonban ráhúzta most a bohócsapkát Gregg Williams egységére, 165 scrimmage yardot és egy TD-t szerzett. A védelemből egy játékost emelnék ki, Carl Lawsont, aki ismét zseniális meccset zárt, nagyszerű újonc éve van, és hosszú évek keresgélése után végre van egy méltó társ Carlos Dunlap túloldalára.

 

 

Nem is Browns meccsről lenne szó, ha nem kellett volna egy drive erejéig az öltözőbe mennie DeShone Kizernek agyrázkódás gyanúja miatt, de vissza tudott jönni a továbbiakra. Egy-két nagyobb megmozdulástól eltekintve azonban ez a Browns offense gyenge, továbbra is. Isaiah Crowell ismét megrázta magát, és a legutóbbi három meccséből kétszer is a 100 scrimmage yard közelébe került, amit ezúttal sikeresen meg is ugrott. A védelem viszont felemás, mint említettem, futás ellen jó, és vannak arra utaló jelek, hogy többre hivatottak ennél, de a passz rush például ma borzasztó volt. Garrettnek volt egy sackje, ezen kívül mindössze két siettetést generáltak, nem csoda, hogy Dalton zavartalanul célozhatott. És azok a fránya hibák… Zane Gonzalez újabb mezőnygólt hagyott ki, Seth DeValve konkrétan egy TD passzt ejtett el az endzone-ban, és lehetett volna több interceptionje is a védelemnek.

 

 

 

A Bengals ezzel tovább halad a wild card álmok felé, a mostani meccsel ráadásul egy hárommeccses hazai szériát kezdtek meg, amiből az első kötelező győzelmet megszerezték. Jövő héten jön a Steelers, ott ilyen teljesítménnyel lehet esélyük a győzelemre. A Browns pedig zsinórban második évét kezdte 0-11-gyel, jöhetnek a heti “FIRE HUE” hírcunamik.

 

Buffalo Bills 16 @ 10 Kansas City Chiefs

 

Fú de borzasztóan indult ez a meccs is, kifogtam a krémet úgy tűnik. Sokáig csak az volt az egyedüli örömöm, hogy az Arrowheadben jó kis rockzenéket nyomtak be, de végül egy izgalmas, ám nem túl színvonalas meccs kerekedett ki belőle. A Chiefs támadósora az egyik legnagyobb visszaesést produkálja egy szezonon belül, az eddig jól működő offense lufija kipukkadt. Matt Nagyék visszatértek az oldalpasszokhoz, amiből ilyen kaotikus jelenetek születtek:

 

 

De nem csak Smith szenvedett, hanem az üstökösként berobbanó Kareem Hunt is, akinek a teljesítménye meccsről meccsre egyre rosszabb, de a mai 1,54-es yard/carry átlaga az I-n a pont. Volt egy drive, amiben végre minden klappolt, abból lett a TD, de ennyi, semmi több, sokáig csak 3 passzolt yard állt Smith neve mellett. A kedvencem az volt, hogy a Hunt-Hill-Kelce hármas helyett Anthony Sherman és Demetrius Harris jelentette az előrehaladást, hiszen a félidő végéig nem is járt a Bills térfelén a Chiefs.

 

Na nem mintha a Bills űrfocit nyomott volna, hiszen Shady McCoy volt kb az egyetlen használható támadó a meccs teljes egészét figyelembe véve. Később aztán a héten újból a kezdőbe kerülő Tyrod Taylor megtalálta a playbook passzjáték rászét, és elkezdte sorozni labdákkal Zay Jonest és Charles Clayt. A két csapat épphogy átlépte az 500 támadó yardot, ehhez a védelmeknek elég volt a futásokat megállítani, mert a passzjáték mindkét oldalon döcögött. A meccset végül Tre’Davious White interceptionje döntötte el, amit a saját térfelén szerzett meg egy perccel a 60 percnyi játékidő vége előtt.

 

A Chiefs ezzel az utólsó 6 meccséből 5 vereséget szenvedett, és a sokáig biztos AFC 1. kiemelt most már a csoportgyőzelemért is izgulhat lassan. És hogy múlik el a világ dicsősége, a nemrég még MVP esélyes Alex Smithnek már lassan a kezdetése is inog, hiszen a plebs egyre többször követeli Patrick Mahomes bevetését, de Andy Reid nyilatkozata szerint erről szó sem lehet. A túloldalon Tyrod Taylor “óriási meglepetésre” a jövő hétre is maradhat a kezdőben, hiszen a Bills újra visszatért a wild card helyekért folyó harcrba, bár a sorsolásuk nem egyszerű.

 

 

Green Bay Packers 28 @ 31 Pittsburgh Steelers

 

Hát itten meg mi történt? Az országos 1-esből lett egy utolsó máodpercben eldőlő mérkőzés! Az várható volt, hogy nem a Packers secondary fogja megállítani a Steelers két klasszisát, na de amit a Brown-Bell kettős megint leművelt! A Packers azért nem rossz csapat futás ellen, ennek ellenére Bell felrámolt 95 yardot a földön, majdnem 5-ös átlaggal, plusz volt mellé 88 elkapott yardja. Egy az egyben verhetetlen, és ezt nem is szégyellték kihasználni. Antonio Brownra továbbra sincsenek szavak, 169 yard, 2 TD, és megint egy olyan elkapás az utolsó drive-ban, amit rajta kívül csak kevesen tudnak bemutatni ebben a ligában, és ami a győzelemhez is vezetett.

 

 

McCarthynak jár a pacsi, mert sikerült elfeledtetnie a múlt heti blowoutot, és Hundley majdnem minden hibáját elfedte. A zsebet továbbra sem érzi, ráadásul a második félidőben erre Tomlinék is rájöttek, és négyszer is sackelték csak abban a fél óra játékidőben. Viszont amire nem számítottam, azok a nagy játékok. Korábban ez volt a fő gyengesége Hundley-nak, ehhez képest most három TD is annak volt köszönhető, hogy a fiatal irányító hosszú labdái pontosak voltak. Gyorsan hozzátéve, hogy Cobb (akinek épp ideje volt virítania valamit) és Adams TD-jénél olyan egyedül kapták a zsugát, hogy azt talán mi is elkaptuk volna. Jamaal Williamstől sem ilyen teljesítményhez szokhatott a Packers szurkolótábora, a 135 scrimmage yard és 2 TD nagyon szépen mutat a lőlapján.

 

Mégis, ha valamire fogni kell a vereséget a fentiek ellenére, az az offense. A sajtfejű védelem ugyanis három labdát is szerzett, de ezekből mindössze egyet sikerült pontokra váltani – ilyen szintű csapat ellen ez mindig megbosszulja magát. Damarious Randallt rég láthattuk ilyen jól játszani, a túloldalon pedig T.J. Watt volt az, aki szemet szúrt a “nem szokásos” nevek (Mike Daniels vagy Cam Heyward) közül – ahogy coverage-ben leszedte egy az egyben Jordy Nelsont, az félelmetes volt. A meccs hőse végül Chris Boswell lett, aki berúgta 53-ról a döntő mezőnygólt a fagyasztás ellenére.

 

 

Hundley élete meccsén volt túl, mégse sikerült nyerni, ez pech, de egyben talán a PO álmok végét is jelenti. A Steelers viszont továbbra is a kiemelésért hajt, amit nagyon úgy néz ki, hogy a Patriots elleni meccs dönthet majd el.

Related Topics:
12 Comments

Popular Posts

Minden jog fenntartva. © 2024 FK Media Group