Connect with us

Minden ami NFL

Így állnak a másodéves főedzők

Eltelt már másfél szezon és közel két év a kinevezésük óta, úgyhogy vessünk egy pillantást azokra a főedzőkre, akiket a 2015-ös idény után neveztek ki csapatuk élére és nézzük meg, hogyan is állnak mérleg szintjén. 

 

Hue Jackson, Cleveland Browns: 1-23

Kezdjük hátulról. A legrosszabb mérleget Hue Jackson tudja felmutatni, ami mondjuk alapjában véve várható is volt, hiszen egy romokban lévő Brownst vett át. Azonban ez az egyetlen győzelem 24 meccs alatt még így is nagyon csúnyán néz ki. Jackson elvileg nagy QB-guru és ugyan nem volt a keze alatt igazi tehetség, pont azt gondoltuk volna róla, hogy egy közepes játékosból is kihoz egy vállalható kezdőt, akivel lehet mit kezdeni és azért az idei évre összehozhatnak 4-5 győzelmet legalább, hogy legalább valami fény látszódjon az alagút végén. De ez nem jött össze, itt vannak a második évében és egyetlen győzelmük sincs 8 kör után és igazából a fejlődés sem látható a Brownson. Azt mondjuk nem tudom eldönteni, hogy ő a nagyobb ludas, vagy a front office, de kezdek afelé hajlani, hogy mindkettőnek mennie kell és ismét lehet elölről kezdeni az építkezést. Vagy legalább egészítsék ki őket egy igazi “football-guyjal”, mert nem rossz ez a Moneyball-szerű filozófia alapvetően, csak kéne olyan ember a döntések köré, aki a focihoz is ért és jó szeme van a tehetségekhez.

 

Chip Kelly, San Francisco 49ers: 2-14

Kelly is egy romokban lévő csapatot vett át, ráadásul ő nem kapott új general managert maga mögé, ami biztosíthatta volna a hosszabb életét a csapat főedzőjeként. Egy szezont bírt csak a 9ers élén, egyből kirúgták a nagytakarítás alkalmával, ami nem volt meglepő, valójában kinevezésekor halála volt ítélve, mikor nem rúgták ki Trent Baalket. Azóta nincs munkája, pedig a valaha volt egyik legnagyobb támadóguruként érkezett a ligába. Eleinte jól is ment neki, aztán képtelen volt változtatni a megszokott dolgain, de ami még rosszabb, hajlandó sem volt rá, ezért kopott ki egész gyorsan a ligából.

 

Dirk Koetter, Tampa Bay Buccaneers: 11-13

Koetter kapott maga mellé egyből egy franchise irányítót, ráadásul a legkészebb QB-t Luck óta, szóval helyzeti előnyben volt más újonc főedzőkhöz képest. Plusz a csapatot is ismerte, hiszen támadókoordinátor volt és házon belül léptették elő Winston fejlődésének elősegítésére, a fejlődési pálya megtartására. Hát, leginkább azt tudjuk mondani, hogy Winston megrekedt egy szinten és nem tud továbblépni, ami részben Koetter hibája is. Ahogy az is, hogy a keret ugyan képes lehetne rájátszásért küzdeni, a második évükbe lépve messzebb kerültek ettől, mint tavaly. Nagyon hitehagyott társaságnak tűnik a Buccaneers, mintha nem lenne meg a győztes mentalitás. Ez pedig egyértelműen Koetter sara. Jelen állás szerint egyáltalán nem lepne meg, ha év végén repülnie kéne Tampából.

 

Ben McAdoo, New York Giants: 12-12

McAdoo is házon belül lépett előre, támadókoordinátorból lett főedző Coughlin távozásával. Miután a front office kifejezetten megerősítette a védelmet, nagyot fordult a világ az óriásokkal, hiszen az NFC egyik legjobb mérlegével jutottak playoffba tavaly. Minden szép és jó volt, idén viszont újabb fordulat jött és az NFL legrosszabb csapatai közt találjuk Eliékat. A védelem nagyon visszaesett, de a támadóknál sincs sok minden rendben. És ez nem csak a teljes WR állomány kiesése után igaz, hanem már előtte is így volt. Nem működtek a playhívások, a futójáték mint olyan nem létezik és valamiért a gyenge fal elfedésére sem használták a gyors passzos játékokat. McAdoo jelenleg az öltözőt is elvesztette, előbb Dominique Rodgers-Cromartie, majd Janoris Jenkins is eltiltásra került csapatszabályok megszegése miatt, ami a fegyelem és a főedző iránti tisztelet hiányára vezethető vissza. Ugyan a Giants türelmes szervezetnek mondható, McAdoo alatt is inog a kispad.

 

Adam Gase, Miami Dolphins: 14-10

Gase négy évet volt támadókoordinátor, mielőtt főedzői állást kapott Miamiban, ahol kisebb-nagyobb meglepetésre első évében bevitte a csapatot a rájátszásba. Nem nézett ki olyan jól ez a Dolphins tavaly, pont- és yarddifferenciában is a liga vége felé voltak, mégis meg tudták nyerni a szoros meccseiket. Az idei évre viszont a csapat elvesztette irányítóját és a nyugdíjas-otthonból visszarángatott Jay Cutlerrel voltak kénytelen nekivágni a szezonnak. Ugyan sokan vártak/vártunk jó évet Cutlertől, ez nem jött össze. Ez részben Gase hibája is lehet egyébként. Az viszont valóban aggasztó Gase-nél, hogy kicsit ő is elvesztette az öltözőt. Ajayi elégedetlenkedett kicsit, gyorsan el is cserélték egy marék szotyiért. Persze van ennek üzenet-értéke, habár akkor nem épp a liga legjobb mérlegével rendelkező Eaglesbe kellett volna elcserélni talán. Ez kicsit “Chip Kellys” húzás volt tőle, meglátjuk mennyire vált be, mennyire tudott ezzel hatni a csapatra, mindenképp érdemes lesz erre figyelni még az év hátralevő részében.

 

 

Mike Mularkey, Tennessee Titans: 14-10

Technikailag Mularkey már két és fél éve főedző, hiszen 2015-ben nyolc meccs után kirúgták Ken Wisenhuntot Tennessee-ben, a helyét pedig Mularkey vette át. Azonban azt a csonka szezont nem szerettem volna beleszámolni a mérlegébe, a 2-7 egyrészt nem mutat jól, másrészt nem is lenne fair felhozni azokat a meccseket ellene, mikor egy szinte romokban lévő csapatot vett át féltávnál. Ahogy Koetternek, úgy Mularkey-nak is megvolt az a luxusa, hogy örökölt egy fiatal franchise irányítót, aki köré lehet építeni. Hogy a Titans által használt erőfoci mennyire Mariota képességei köré építés azon lehet vitatkozni, de azt nem lehet mondani, hogy nem működne a dolog. Tavaly 9-7-tel éppen lemaradtak a rájátszásról és idén is a határon lehetnek, jelenleg 5-3-mal állnak. Viszont míg a tavalyi év pozitív meglepetés volt, az idei egyelőre csalódás, hiszen többet vártak a legtöbben ettől a Titanstől, mind győzelmeket, mind mutatott játékot figyelembe véve.

 

Doug Pederson, Philadelphia Eagles: 15-10

Koetterrel és Mularkey-val egyetemben Pedersonnak is megvolt az a luxusa, hogy kapott egy franchise irányítót maga mellé, ráadásul kvázi ő választhatta ki Wentzet, nem is csak “örökölte”. Ugyan a héten Mularkey és Gase is utolérheti Pedersont az Eagles pihenőhete miatt, jelenleg neki van a legjobb mérlege másfél szezon után a másodéves főedzők között. Nem így néztek ki a dolgok a tavalyi év második felében, ahol összeomlott a csapat, Wentz is gyengén játszott – főleg az első négy meccséhez képest -, pedig ugyebár a korábbi irányító és azóta irányítóguru keze alatt a folyamatos fejlődés volt várható. Aztán idén megerősítették a támadósort és berobbant az Eagles. Pedersont tavaly nagyon sokan kritizálták a tökös, ám sikertelen döntései miatt. Idén viszont szinte minden bejön neki, nagyon merészen és rendhagyó módon megy neki a negyedik kísérleteknek, kiválóak és kreatívak a playhívások is. Idén akár Év Edzője címre is esélyes lehet, főleg ha nekik lesz a legjobb mérlegük év végén, de azért Sean McVay erős kihívója.

 

Összességében – Hue Jackson Chip Kelly kivételével – még egyik fent említett főedzőről sem tudunk ítéletet mondani, hogy hosszú távon jók lesznek-e vagy sem. Mind a ~24 meccsüket figyelembe véve tuti sikerről egyáltalán nem számolhatunk be senki kapcsán, ráadásul többen inkább negatív irányba fordultak második idényükre. Ez pedig mindenképp intő jel lehet az idei újonc főedzők megítélésével kapcsolatban is.

 

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások