John Randle külön kategória. A Vikings védőjátékosa hétszeres Pro Bowler, hatszoros All-Pro, 1997-ben első a sackekben, és bekerült a liga kilencvenes éveinek évtizedes csapatába. 2010-ben beiktatták a Dicsőség Csarnokába is, így már arany zakóban feszíthet hetedik éve. Kevesen tudják azonban, hogy majdnem csapat nélkül maradt. Nem draftolták, majd a Buccaneershez ment el egy próbajátékra. A bátyja már itt játszott kezdőként öt éve, de nem vették fel, mert kicsinek ítélték. Való igaz, 185 centisen, 110 kilósan nem egy prototípus passzsiettető volt. A Vikings adott neki egy esélyt, de három kilóval könnyebb volt a kelleténél, és ehhez kötötték a szerződést. Randle ezért vett egy láncot a barkácsboltban, magára tekerte, és a mérlegelésnél megütötte a 250 fontot. Miután Keith Millardot elcserélte a Vikes, Randle bemozgott a fal belsejébe, de nem fűztek hozzá sok reményt. Miután azonban minden idők egyik legjobb guardját (Randall McDaniel) egy-egy elleniben megverte, nem volt kétség a képességeit illetően. Legendás volt a trash talk, amit a meccsek alatt nyomott, és hogy minden snapet úgy játszott végig, mintha őrült lenne.
Kiskutya voltam a nagyok között, és hangosabban kellett ugatnom, hogy észre vegyenek. Ezért elkezdtem dumálni.
A Randle életéről szóló dokumentumfilm pénteken jelent meg az NFL Network gondozásában, itt meg is tekinthető.
