Szárnyaló sasok – Az 1980-as Eagles története

Elérkezett az év utolsó meccse, ahol a Patriots és az Eagles fogja eldönteni, ki érdemli meg jobban a Vince Lombardi trófeát. Mielőtt azonban összecsapnának érdemes visszatekinteni a két csapat Super Bowl történelmére. Az Eagles eddig összesen kétszer jutott el a döntőbe, egyszer pont a Patriots ellen játszottak. Arról a döntőről már tegnap írtunk, ma pedig az Eagles első nagydöntőjét, az 1980-as Super Bowlt vizsgáljuk meg. És mivel csak egy döntőről kell írnom, ezért úgy döntöttem, akkor már kielemzem, milyen is volt az a csapat, és hogyan jutott el a Super Bowlig.

Előzmények

A Philadelphia Eagles 1960-ban legyőzte Vince Lombardi Green Bay Packersét, és elhódította az NFL bajnoki címét. Akkor ők voltak a legjobb csapat a ligában, és kevesen gondolták volna, hogy majd két évtizedre ez lesz az egyetlen sikerük. Mégis az Eagles a győzelem után 18 évig a playoff közelébe sem jutott. A 60-as években még néha sikerült megközelíteniük a rájátszás mezőnyét, ám a 70-es évek a totális bukásoktól volt hangos. Mindenki átgázolt rajtuk, és rendre a csoport utolsó helyén végeztek.

A nagy változás 1976-ban érkezett, mikor az Eagles kinevezte Dick Vermeilt, a UCLA edzőjét HC-nak. Az akkor még ismeretlen Vermeil gyorsan összeszedte a csapatot és két gyengébb év után meghozta a kívánt áttörést. 1978-ban végre sikerült pozitív mérleggel zárni (9-7) és 18 év után újra a playoffba jutni. Ott ugyan azonnal kiejtette őket az Atlanta Falcons, de végre fény gyúlt az alagút végén.

Vermeil Eaglese a következő évben újabb szintet lépett. Támadóoldalon kialakult egy háromfejű szörnyeteg, aminek a fejei az irányító Ron Jaworski (7), az elkapó Harold Carmichael (17) és a futó Wilbert Montgomery (31) voltak. A dinamikus triónak köszönhetően az Eagles offense a legjobbak közé került, és 79-ben már 11-5-tel fejezték be a szezont. A csoportot ezzel még nem sikerült megnyerni, de a playoff újra összejött, és ezúttal 19 év után, a Veterans Stadion közönsége előtt újra rájátszásmeccset sikerült nyerniük. A Bears csapatát 27-17-re verték, és bár a következő körben a Bucceneers legyőzte őket 24-17-re, az üzenet egyértelmű volt. Az Eagles visszatért, és kész arra, hogy újra az NFL bajnoka legyen.

Az alapszakasz

Már az új szezon első meccsén megmutatkozott, hogy ez az Eagles nagy dolgokra hivatott. A tavaly szintén playoff résztvevő Denver Broncos ellen nagyon sima 27-6-os győzelmet arattak, ahol mind a támadósor, mind a védősor remekelt. Egy héttel később a Vikings otthonából még egyoldalúbb 42-7-es győzelemmel távoztak. Aztán a harmadik héten egy Hétfő Esti Rangadón 35-3-mal küldték hazai a Giantset. 3 meccs alatt 104 ponton szereztek, és csupán 16-ot kaptak. A legjobb kezdésük volt a Super Bowl bevezetése óta.

A következő 3 meccs már nem volt ennyire egyoldalú, de az Eagles így is tovább tudta növelni az esélyeit a Super Bowlra. Ugyan a Cardinalstól kikaptak 24-14-re, de utána mind a Redskins, mind a Giants ellen sikerült nyerniük. (24-14 illetve 31-16 volt az eredmény) Így 5-1-el készülhettek a szezon legfontosabb meccsére, a Cowboys elleni hazai találkozóra.

Ahogyan az Eagles, úgy a Cowboys is 5-1-gyel állt, így a meccs arról volt hivatott dönteni, hogy ki szerezze meg a vezetést a csoportban. A mérkőzés ennek megfelelően szorosra sikerült, és az utolsó pillanatig nem dőlt el. A két védelem végigdominálta mindkét oldal támadóegységét, ám az Eagles tovább bírta a gyűrődést. Az meccs végén sikerült kivédekezniük a Cowboys 4&goal támadását, aminek köszönhetően 17-10-re megnyerték a meccset, és magukhoz ragadták a csoport vezetését. Nem volt ezek után semmi más dolguk, csak megtartani ezt az előnyt.

A következő 5 mérkőzést sikerült is megnyerniük. A Bearst 17-14-re, a Seahawksot 27-20-ra, a Saintset 34-21-re,  a Redskinst  24-0-ra, a Raiderst pedig 10-7-re győzték le. Ez utóbbi nagyon nehezen jött össze, konkrétan csak a 4. negyed legvégén sikerült Montgomerynek bejutnia a célterületre, de a lényeg a győzelem volt, amivel 11-1-re módosították a mérlegüket, és biztossá vált, ott lesznek a rájátszásban. Az egyetlen kérdés csupán az volt, hányadik kiemeltek lesznek.

11-1-nél a rájátszás a zsebben volt, és a csoport is nagyjából megvolt. De a legnehezebb feladat csak ezután jött az Eaglesnek. Előbb a 8-4-el álló San Diego Chargershöz kellett ellátogatniuk, majd a 10-3-mal álló Atlanta Falconst kellett fogadniuk. Mindkétszer szoros meccset játszottak, de mindkétszer kikaptak. A Chargers 22-21, a Falcons pedig 20-17-re verte őket. A két vereség közül a Falcons elleni volt a súlyosabb, ugyanis ezzel bukták az első kiemelést, de ami még nagyobb baj volt, hogy a Cowboys utolérte őket.

Az utolsó előtti héten, a Cardinals ellen sikerült nyerni 17-3-ra, és mivel a Cowboys vereséget szenvedett a Ramstől, így egy furcsa helyzet alakult ki. Az Eagles 12-3-mal a Cowboys 11-4-el állt, és az utolsó héten Dallasban készültek megmérkőzni. A két csapat annyira hasonlóan játszott egész szezonban, hogy a Cowboysnak nem volt elég nyerni az utolsó héten. Ahhoz, hogy a csoportot megnyerjék legalább 25 ponttal kellett verniük az Eaglest. Megfordítva, az Eaglesnek elfogadható volt a vereség, ha 25 ponton belül történik.

A Cowboys mindent megtett annak érdekében, hogy nagyarányú győzelmet szerezzenek, és 10 perccel a vége előtt 35-10-re vezettek is, ami pont elég lett volna a csoporthoz. Az Eagles azonban nem adta föl, és az utolsó játékrészben 17 pontot szerezve 35-27-re módosították az eredményt. A meccset ugyan elvesztették, de mivel elég pontot szereztek, ezért a csoportot megnyerték, és második kiemeltként készülhettek a rájátszásra.

A playoff

Mivel másodikak lettek, így a harmadik kiemelt Minnesota Vikingst fogadták a playoff első körében. Az alapszakaszban 42-7-re verték őket, ám a Vikings kétszer nem sétált bele ugyanabba a csapdába. Sőt, annyira meglepték az Eaglest, hogy 14-0-ás előnyre tettek szert. Nagy volt a pánik a hazaiaknál, de Vermeil nem hagyta szétesni őket. Gyorsan összeszedte a csapatot, és a meccs további részében a védelem 8 turnovert harcolt ki, az offense pedig 31 pontot pakolt fel a táblára. Végül 31-16-ra megnyerték ezt a nehezen induló mérkőzést.

A másik NFC meccsen azonban kisebb meglepetés történt. A Cowboys győzni tudott Atlantában, így az Eagles hazai pályán vívhatta ki a Super Bowlba jutás jogát, ráadásul az ősellenség ellen. Mindenki nagy csatát várt a két együttes párharcától, ám ez végül elmaradt. Wilbert Montgomery már a második playből 42 yardos TD-t futott, és ez akkora lendületet adott, hogy a Cowboysnak esélye sem volt. Az Eagles okosan a futásra épített egész meccsen, Montgomery konkrétan 194 yardig jutott el. Ennyire nem tudott mit kezdeni vele a Dallas védelme. Végül 20-7-re legyőzték az ősi riválist, és készülhettek a csapat történelmének első Super Bowljára.

A New Orleansban megrendezett nagydöntőn az Oakland Raiders volt az ellenfél, akikkel az alapszakaszban már találkoztak. Akkor egy kemény csatában 10-7-re tudott csak nyerni az Eagles, és a semleges szurkolók abban reménykedtek, hogy a döntőn is hasonló izgalmak lesznek. Végül csalódniuk kellett, ugyanis ami csak elromolhatott Eagles oldalon, az el is romlott. Jaworski már az első megmozdulásával eladta a labdát, amiből a Raiders könnyű TD-t szerzett. Aztán a következő oaklandi drive-ban az Eagles védelme 80 yardos TD-t engedett. Hirtelen 14-0-ás hátrányba kerültek, és ezúttal nem voltak képesek visszajönni innen.

Az alapszakasz meccsükön az Eagles 8 sacket is kiharcolt, a nagydöntőn azonban csak egyszer tudták földre vinni az ellenfél irányítóját. Labdát sem tudtak szerezni, ellenben ötször is sikerült eladni. (3 INT, 1 fumble, és egy blokkolt mezőnygól) Vitán felül a szezon legrosszabb meccsét játszották, pont akkor, amikor a legjobbat kellett volna. A negyedik negyedben ugyan sikerült TD-t szerezni, de az már csak a szépítésre volt jó. A Raiders végül nagyon könnyen, 27-10-re nyert, az Eagles pedig csalódottan mehetett haza.

A vereség következményei

A New Orleansban elszenvedett csúnya vereség rányomta a bélyegét a csapatra. Főleg Dick Vermeilre, aki nehezen tudta megemészteni azt a meccset. Rengeteget készült rá, és a csapat is a lehető legkeményebben edzett a döntő előtti napokban. Mégis simán kikaptak. Ez a tudat pedig elindította őket a lejtőn.

A 81-es szezont 10-6-tal zárták, de már a Wild Card körben kiestek. Az éppen újjáépülő Giants a saját stadionjukban verte meg őket 27-21-re. Ezután jött a 82-es szezon és a nagy játékossztrájk. A sztrájk miatt csak 9 mérkőzést rendeztek meg abban a szezonban, amiből az Eagles csak hármat tudott megnyerni. Vermeil számára lesújtó volt ez a teljesítmény. Főleg azért, mert ő minden erejét beleadta a csapatba, de az eredmény egyre rosszabb és rosszabb lett. Többé nem kihívás volt számára ez a munka, hanem stressz, és ez rövid időn belül felemésztette őt. Végül a totális összeomlást elkerülendő, a 82-es szezon után bejelentette a visszavonulását.

Vermeil távozása magával hordozta a csapat teljes szétesését. Az Eagles Vermeil miatt jutott fel a csúcsra, nélküle pedig képtelenek voltak megismételni a sikereket. A játékosok nem sokkal ezután szétszéledtek, és évekbe telt, mire újra sikerült egy győztes keretet kialakítani.

A végső célt Vermeilnek nem sikerült elérnie, mégis az Eagles történelmének egyik legsikeresebb korszakát hozta magával. Hosszú évek után újra playoffba vezette a csapatot, és újra hitet adott a szurkolóknak. Végre újra megérte kimenni a meccsekre, és nem azzal a tudattal kellett leülni a TV elé, hogy hány ponttal fognak kikapni. Vermeil csapata egy győztes csapat volt, akik képesek voltak 18 évnyi szenvedés után, végre újra nyerni.  És a jó csapatoknak ez az ismérve.

(Szerk: A videó az Eagles 1960-80 közti időszakát mutatja be röviden. Akit azonban csak a Vermeil korszak érdekel, az tekerjen el 6.18-ig.)