Minden Idők Legjobb Super Bowlja játékunk “M” csoportjának következő kihívója az első Patriots-Eagles összecsapás lesz, ami hasonlóan a tavalyi döntőhöz körömrágósra sikerült. Csak ekkor még a védőket is beengedték a stadionba.
A Patriots útja a döntőbe
A Patriots a 2004-es szezont bajnokként kezdte meg, és egy percig nem volt kérdés, hogy a címvédés lesz a cél. Ahogyan egy évvel korábban, úgy 2004-ben is 14-2-es mérleggel zárták a szezont, csakhogy kisebb meglepetésre ez nem volt elég az első kiemelés megszerzéséhez. A Pittsburgh Steelers ugyanis ennél is jobban, 15-1-gyel zárt, ráadásul az alapszakasz meccsüket is a Steelers nyerte, így ők kaparintották meg a hazai pálya előnyét a rájátszásban. A playoffot így a Patriots második kiemeltként kezdte meg, és a divíziós körben a Peyton Manning vezette Coltsot kellett fogadniuk. A hideg és hóeséses Foxborough-ban Manningnek azonban esélye sem volt, és 20-3-ra a Patriots nyert. Az AFC döntőn aztán a Steelersnek is visszavágtak, és egy 41-27-es eredmény után indulhattak Jacksonville-be az újabb gyűrűért.
Az Eagles útja a döntőbe
Az Eagles hasonló elvárásokkal kezdte meg a 2004-es szezont, mint a Patriots. Az előző három évben ugyanis minden alkalommal eljutottak az NFC-döntőbe, de mindháromszor vereséget szenvedtek ott, kétszer ráadásul hazai pályán. Az elvárás tehát egy újabb NFC-döntő volt, aminek érdekében a szabadügynök piacról egy nagy nevet is sikerült szerezniük. Egy évvel korábban az Eagles legnagyobb baja az volt, hogy Donovan McNabb nem tudott igazán kinek passzolni, mert az Eagles elkapói nem voltak elég erősek. Ezt orvosolandó azonnal leigazolták Terrell Owenst, akitől nagy robbanást vártak. És azt a nagy robbanást meg is kapták. McNabb és Owens közösen 14 TD-t szerzett, és az eddig is jó védelemmel kiegészülve 13-3-as mérleggel sikerült megnyerniük a csoportot. A rájátszásban azonban Owens egy lábtörés miatt nem tudott a csapat segítségére lenne, de nem volt gond, nélküle is sikerült nyerni. A Vikingst 27-14-re verték majd az NFC döntős átkot is sikerült megszakítani. 27-10-re nyertek a Falcons ellen, és mehettek ők is Jacksonville-be, ahol már Owensel kiegészülve próbálhatták meg megszerezni az első gyűrűt.
Super Bowl XXXIX
A döntőn az Eagles kezdte meg a támadást, ám a Patriots azonnal megállította őket. A New England defense egész szezonban 3-4-es felállást használt, ám a döntőre hirtelen váltottak, és 4-3-mal mentek az Eaglesnek. A csere olyannyira jól sikerült, hogy McNabb folyamatosan nyomás alatt volt tartva, aminek eredményeként az Eagles kétszer is elvesztette a labdát (INT-Fumble). Csakhogy a Patriots semmit nem tudott kezdeni ezekkel a labdaszerzésekkel. Jim Johnson (DC, PHI) védelme tökéletesen nyomás alatt tartotta Bradyt, és punt követett puntot.
Végül a második negyedben McNabb megtalálta a rést a New England védelmén, és egy gyors TD-vel megszerezte a vezetést. A Patriots nem tudott azonnal válaszolni, ha el is jutottak a red zone-ig, akkor sem voltak képesek pontokat szerezni. Egészen az első félidő végéig. Ott ugyanis egy hosszabb drive végén Brady megtalálta az elkapóját a célterületen belül, így a félidőre 7-7-es döntetlennel vonultak a felek.
A második félidőt a Patriots kezdte meg, és mindent ott folytattak, ahol a szünet előtt abbahagytak. Eddigre rájöttek arra, hogy az Eagles agresszív blitzét rövid passzokkal tudják megverni, és ezt kihasználva 69 yardot haladtak előre a nyitó drive-ban. A 2 yardoson aztán beküldték az LB Mike Vrabelt elkapónak. Az Eagles pontosan tudta mi fog következni, mégsem tudták megakadályozni, hogy Brady TD-passzt adjon Vrabelnek. Ahogyan a korábbi döntőn, úgy ezen is sikerült ezt a trükköt pontokra váltani.
Az Eagles válaszára nem kellett sokat várni. Lemásolva a Patriots taktikáját ők is rövid passzokkal kezdtek el operálni, amiben a kulcsszereplő a futó Brian Westbrook volt. Westbrook több kulcselkapást is bemutatott a drive során, és végül két védő között ő kapta el McNabb 10 yardos TD-passzát is. Újra döntetlen lett az állás, így az utolsó játékrésznek úgy vágtak neki a felek, hogy még mindig nem dőlt el, ki a jobb.
Az utolsó negyedre azonban az Eagles elfáradt. Előbb Corey Dillon 2 yardos TD futása révén újra magához ragadta a Patriots a vezetést, majd egy gyors punt után Adam Vinatieri mezőnygóljával 10 pontra nőtt az előny. Innentől kezdve pedig az Eaglesnek nemcsak a Patriotsszal, de az órával is meg kellett küzdenie. Mivel rohanni kellett, így nagy volt a kockázat a hibára, ami be is következett. McNabb újfent eladta a labdát, amivel ugyan a Patriots semmit nem tudott kezdeni, de értékes perceket pörgettek le az órából.
Már két perc sem volt az órán, mire az Eagles képes volt újra pontot szerezni, és 3 pontra feljönni. Ugyan a védelem ezután sikeresen visszaszerezte a labdát, de alig húsz másodperce maradt McNabbnek, hogy a saját 4 yardosáról mezőnygól távolságig juttassa a csapatát. Lehetetlen feladat volt, amit nem is sikerült végrehajtani. Harmadszor is eladta a labdát, és ezzel el is dőlt a mérkőzés.
A döntő MVP-je érdekes módon nem Brady lett, hanem a 11 elkapást és 133 yardot jegyző elkapó, Deion Branch. Nagy valószínűséggel, ha az Eagles nyer, akkor ott is egy elkapó, Terrell Owens lett volna az MVP, hiszen két csavarral a lábában volt képes 9 elkapást és 122 yardot szerezni. Rajta nem múlott semmi. Egy nagy csatában a Patriots végül 24-21-re megnyerte a döntőt, amivel sikeresen létrehoztak a dinasztiájukat, hiszen 4 éven belül harmadszor is sikerült Super Bowlt nyerniük.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások