Minden, amit a franchise tagről tudni érdemes

Mivel most már lehet osztogatni a franchise tageket, összeszedtünk pár érdekességet róluk, amiket jó tudni.

1. A formula

2011-es NFL sztrájkig a franchise tag értékét a top5 legjobban kereső játékos adott évi  fizetésének átlaga határozta meg. Ez azóta megváltozott. A franchise tag értéke pozíciónként változik, az utóbbi öt év fizetési plafonjának átlaga és posztonkénti fizetések átlagának aránya, ami a teljes cap bizonyos százaléka.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Egyszerűen fogalmazva: a játékos (jelen esetben irányító) 2017-es franchise tagének összegét úgy határozzák meg, hogy:

• megnézik öt évre visszamenőleg (2017, 2016, 2015, 2014, 2013), hogy mekkora volt az irányító poszton az 5 legnagyobb fizetés az adott évben;
• mint a régi franchise tagek esetén, az adott évi öt legnagyobb fizetést összeadják, majd átlagolják. A kapott öt értéket (2017-es átlag + 2016-os átlag + … + 2013-as átlag) összeadják.
• ezután összeadják az utóbbi öt év cap számait (2017-es cap szám + 2016-os cap szám + … 2013-as cap szám);
• a fizetések átlagának összegét elosztják a fizetési sapkák összegével, így pedig megkapják, hogy az adott poszton játszó játékosnak a fizetési sapka hány százaléka jár.

Persze ezt meg lehet csinálva évekre lebontva is, és talán egyszerűbb is. Például 2012-ben top5 QB fizetés átlaga mondjuk 13 millió volt, a fizetési sapka pedig ugye 120 millió, tehát a top irányítók a teljes fizetési sapka sapka durván 11 százalékát kapták meg. 2013-ban 11,4, 2014-ben 12,5, 2015-ben 13,5, 2016-ban pedig a sapka 14 százaléka jutott a top irányítóknak (becsült számok). Tehát, hogy megkapjuk a 2017-es irányító franchise tag százalékos értékét, össze kell adni ezt az öt számot, átlagolni kell, és így jön ki az, hogy 2017-ben az irányító franchise tag értéke a fizetési sapka 12,7 százaléka. Ami 20 millió dollár, ha 165 millió lesz a sapka.

És így kell végigmenni az összes pozíción, míg a végére megkapjuk minden pozíció százalékos értékét, ami egyedül a fizetési sapkától függ: ha például a defensive endek átlagosan a fizetési sapka 10 százalékát eszik meg, akkor 180 millió dolláros capnél 18 millióba kerülni mondjuk DeMarcus Lawrence tagelése a Cowboysnak. Nyilván, ha 2018-ra akarjuk meghatározni a franchise tagek értékét, akkor a 2013-tól 2017-es éveket nézzük.

Fontos:  Amikor az adott évi franchise tag értékét számolják, például az ideiért, akkor a 2012-es adatokat elhagyják, és a 2017-eseket veszik bele a képletbe. Azonban 2017-ben hiába volt a franchise tag értéke 12,7 százaléka a fizetési sapkának, ez nem jelent semmit a későbbiekre nézve. Egyedül az számít, hogy tavaly Flacco, Stafford, Ryan, Palmer és Romo miatt az átlagfizetés a cap 14,4 százalékát vitte el. Tehát  idén ezzel a 14,4 százalékkal fognak számolni, nem pedig a tag értéknek megfelelő 12,7 százalékkal.

2. A franchise tag értéke lehet más is

Amennyiben egy játékos megkapta már a franchise taget egyszer, akkor következő esetben az eredeti franchise tag 120 százalékát kell neki fizetni, már amennyiben az nagyobb, mint az aktuális franchise tag értéke.

Amennyiben a játékos utolsó évben a sapkában elfoglalt fizetésének 120 százaléka nagyobb, mint az aktuális franchise tag, akkor azt kell neki kifizetni. Például ezért lenne Kirk Cousins franchise tagje most 35 millió, mikor a QB-tag 23,5 millió körül lenne (neki ráadásul már 140 százalék járna a harmadik tagért).

3. A franchise taget vissza lehet vonni

2011-ig nem lehetett. Josh Norman a példa, hogy most már igen. Már amennyiben a játékos még nem írta alá.

4. A franchise tag aláírás után minden esetben garantált, kivéve, ha a játékos fizikailag alkalmatlan a játékra

Erre nagyon jó példa Jason Pierre-Paul, aki franchise taggel ellátva szétpetárdázta a kezét és a szezon nagy részében nem kapott fizetést. Sőt, visszatérése után is csak a taggel járó fizetés egy arányos részét.

5. Egy nem-irányítót csak kétszer lehet tagelni

Legyen futó, elkapó, védő vagy rúgó, csak kétszer lehet franchise taget tenni karrierje során. A harmadik tag már irányító tagnek számít, tehát ha Adam Vinatierit hirtelen franchise taggel akarná megtartani a Colts, akkor 22 millióba kerülne.

6. Senkit nem lehet háromnál többször tagelni

Egy irányító is maximum csak háromszor lehet tagelve karrierje során.

7. A taget kapó játékosokkal július 15-ig lehet tárgyalni

Eddig van idő megegyezni egy hosszú távú szerződésről. Ha nem sikerül, akkor a játékos tag alatt játszik.

Összegzésként: A tagek kiosztása nem kötelező. Ez „pusztán” egy lehetőség a csapatok számára, hogy minden évben EGY lejáró szerződésű korlátlan jogú szabadügynöküket még egy évre magukhoz láncolják. Persze, ennek ára van. A franchise taggel ellátott játékos adott évre jutó fizetése a fizetési plafon utóbbi öt évének az átlagának egy bizonyos százaléka, vagy az előző évi fizetésének 120%-ka. Ez attól függ, melyik a nagyobb.

A franchise tag lehet exkluzív és nem-exkluzív. Az exkluzív franchise tag esetén a játékos nem tárgyalhat más csapattal. Nem-exkluzív tag esetén a játékos tárgyalhat más csapattal, de, ha elfogad egy ajánlatot, azt a volt klubja matchelheti (vagyis megadja ugyanazokat a feltételeket, mint a másik csapat), és akkor a játékos volt munkaadójánál marad. Abban az esetben, ha a volt csapat nem matcheli az ajánlatot, akkor elveszíti a játékost, de cserébe kap két elsőkörös választási jogot kompenzációként.

A harmadik opció a transition tag. A transition taggel ellátott játékos adott évre jutó fizetése a posztján szereplő 10 legjobban kereső játékos átlagkeresete lesz, vagy az előző évi fizetésének 120%-ka. Attól függően, melyik a nagyobb. A nem-exkluzív franchise taghez hasonlóan a transition tag esetében is, a játékos tárgyalhat más csapatokkal, amit a volt csapata matchelhet. Ám, ha a játékos volt csapata nem matcheli az ajánlatot, akkor nemcsak, hogy elveszíti a játékost, de még kompenzációs pickeket sem kapnak cserébe.

Igazság szerint a tag, legyen bármilyen is, önmagában nem jó sem a játékosnak, sem a csapatnak. Előbbinek azért, mert a következő évre nem rendelkezne érvényes szerződéssel és egy sérülés vagy gyenge szezon milliókba kerülne neki a továbbiakban (értékcsökkenés). A csapatra pedig tag esetén hatalmas teher járulna, hisz a játékos rengeteg pénzt foglalna el a fizetési sapkából (például Suh tavaly 35 millió dollárt, ha tagelik). Ez csak egy vészmegoldás, hogy a franchise-ok elkerüljék a konkurenciát és nyugodtan tudjanak egyeztetni egy hosszú távú szerződésről. Ugyanakkor az elszabaduló fizetések miatt a tagek osztása ma már egyre népszerűtlenebbé válik: míg 2012-ben 19 játékos kapott taget, 2015-ben már csak 4, de idén talán nagyobb lesz ilyen téren az aktivitás.

[/ppp_patron_only]