Super Bowl LII – A támadósorok

Három nap van hátra a várva várt mérkőzésig, eljött az idő, hogy igazán komolyra fordítsuk a szót és megnézzük, mit várhatunk a csapatoktól, ki miben jobb, mire támaszkodhat akkor, ha az erősségekből fakadó lehetőségeket kell kihasználni. A csapatok egységeinket összehasonlítását a támadókkal kezdjük ebben a cikkben, de a védelmek sem maradnak ki  a szemléből, őket chester kolléga vette górcső alá.

Az irányítók

[quote]Patriots: Tom Brady (és Brian Hoyer)

Eagles: Nick Foles (és Nate Sudfeld)[/quote]

Kezdjük az AFC-t képviselő New Englanddel, elvégre velük van könnyebb dolgunk. Tegye fel a kezét, aki szívesebben tenne be egy Super Bowlba más irányítót, mint Tom Bradyt. Nincs olyan quarterback a ligában, aki jobb lenne ezen a színpadon, nincs senki, aki fel tudna érni hozzá. Nem kell statisztikákat hozni, hogy bebizonyosodjon, Brady>>>>>>Foles, ezért nem is sorolnék fel végtelen mennyiségűt, csupán egy-egy érdekességet ragadnék meg.

A legalapabb dolog, ami adja magát az a két játékos közötti rutin. Bradynek ez lesz a nyolcadik nagydöntője, míg Folesnak mindössze a negyedik playoff meccse, és hiába nem dobott interceptiont az előző három alkalommal, azért ez mégse egy olyan bő merítés, hogy messzemenő következtetéseket lehessen levonni. Azt pedig érdemes megjegyezni a Patriots karmesteréről, hogy a legutóbbi négy playoffban négyszer is sikerült 10+ pontos hátrányból nyernie, ez pedig annyira különleges teljesítmény, hogy egyetlen franchise-nak sem sikerült ez kettőnél többször. Brady tehát tudja, mi az a playoff foci, milyen hátrányból támadni, ez pedig olyan tapasztalat, amit nem tudsz megtanulni csereirányítóként.

Patriots 1 – 0 Eagles

A futók

[quote]Patriots: Dion Lewis, James White, Rex Burkhead, Mike Gillislee

Eagles: Jay Ajayi, LeGarrette Blount, Corey Clement[/quote]

Itt lehet némi vita, hogy ki a jobb, melyik csapat egysége az erősebb. Ami az egyik oldalon a Lewis-White-Burkhead-Gillislee fogat, az a másik oldalon a Ajayi-Blount-Clement trióval egyenlő. Az első csoportból nehéz megmondani, ki fogja a legnagyobb szerepet kapni, de előreláthatóan Lewis és White fogja a feladat oroszlánrészét ellátni. A Pats futóegységéről elmondható, hogy tökéletesen tudja kiegészíteni Bradyt, JMD olyan rendszert tett össze, ami jól segíti a láncok mozgatását. Az egység erőssége, hogy a tackle-ökön kívül nagyon jó átlaggal futnak (balra 5,1 YPC, jobbra 6,0 YPC), azonban középen már nem boldogulnak olyan jól, ami az Eagles futás elleni védekezését tekintve nem túl jó előjel. A futójáték esszenciája a játékosok frissen tartása lehet, ha jól rotálják őket, akkor lehet esélyük felőrölni az ellenfelet. Extrát ad a képlethez a futók passzjátékba való bevonása, főleg Lewisé és White-é, akik a playoffban összesen 162 elkapott yardot hoztak össze, fontos elemei voltak a levegőben való haladásnak.

Ami a Philly mellett szól, az a nagy játékok, amikkel sokkolni tudják az ellenfeleket. Ajayi, Blount és Clement is 4,3-as futásonkénti yardátlaggal bírt 2017-ben, de ami még durvább, hogy összesen 57-szer sikerült 10+ yardos futást összehozniuk, ami tizenhattal több, mint amit a New Engalnd produkált. Ez egyrészt a ligaelit falnak köszönhető, másrészt az ellenfelek tartanak az RPO-játékoktól, ami gyilkos fegyvert ad az Eagles kezébe. Levegőben sokszor sikerült vagy first downt vagy nagyobb játékot összehozniuk, amire készültek is a másik oldalon, jobban készülve a passzra, ami természetesen megnyitotta a lehetőséget a labda többszöri és sikeres futtatására. Az ő oldalukon is adott a sikeres rotálás lehetősége, a kulcs viszont abban lesz, milyen sikeresen fognak 11-es personnelből (1 TE, 1 RB) futni, ami ellen a Pats nagyon gyengén védekezik: 6,0-os átlagot engednek futásonként. Ehhez ha hozzávesszük, hogy Ajayi ebből a personnelből és shotgun formációból indulva 12,2 yardot átlagol, akkor tudjuk, mihez kell nyúlnia az NFC bajnokának.

A döntés nehéz, legszívesebben döntetlenre hoznám ki, de a Pats többélű futógépezetét érzem egy hajszállal jobbnak, és leginkább azért mert a passzjátékban hozhatnak olyan extrát, amivel az NFL-szinten elit Eagles front7-t hatástalanítani tudják.

Patriots 2 – 0 Eagles

Az elkapók

[quote]Patriots: Chris Hogan, Brandin Cooks, Danny Amendola, Phillip Dorsett/Kenny Britt

Eagles: Alshon Jeffery, Nelson Agholor, Torrey Smith, Mack Hollins[/quote]

Ami az egyik oldalon az összeszedettség és magas fokú fegyelem, az a másik oldalon ugyanez, csak más kivitelben. Vitázni itt is lehet, mert dönteni a kettő között nagyjából olyan, hogy melyik ujjamat harapjam meg. A Patsnél láthattuk, hogy ha kell, bárki fel tud lépni, a playoffban Amendola volt az, aki a hátára vette a csapatot a kulcspillanatokban. De mellette ott van Cooks, aki egy-egy nagy playjel ketté tudja hasítani a védelmeket, Hogan pedig pontosan olyan jól teszi a dolgát, mint az összes társa, megy ő is, mint egy tökéletesen megtervezett gépezet.

Az Eagles sem panaszkodhat, ha az elkapók kerülnek a porondra, hiszen a nyári erősítésekkel egy olyan ütős egységet sikerült megalkotniuk, amelyik bármelyik védelmet sarokba tudja szorítani. Pederson és Reich olyan sémát hozott, amiben még Nelson Agholor is elit számokat hozott. A playoffban pedig szintet lépett az egység, valamennyi tagja úgy játszott, ahogy azt az éles pillanatokban elvárják tőlük. Olyannyira, hogy a Wentzcel és Folesszal is hamar egy hullámhosszra kerülő Jefferyre irányítója tökéletes ratinggel dobál, pedig nem nyeretlen kétéves cornerek ellen kellett az elmúlt két meccsen bizonyítania.

Ahogy a futóknál, úgy az elkapóknál is egy hajszál dönt csak, és ha az előzőnél a Pats volt jobb, úgy itt most az Eaglesnél érzem az előnyt, ami azzal magyarázható, hogy a receivereikben egy leheletnyivel több tehetséget érzek. Ez persze nem von le semmit Amendoláék érdemeiből, de mivel nem lehet döntetlen, ezúttal a Philly jött ki győztesen.

Patriots 2 – 1 Eagles

A tight endek

[quote]Patriots: Rob Gronkowski, Dwayne Allen

Eagles: Zach Ertz, Trey Burton, Brent Celek [/quote]

Ha nem a Patriots lenne az Eagles ellenfele, akkor szinte biztosan ők jönnének ki a legtöbb párosításból győztesen, de így, hogy Gronk van a Hazafiak oldalán, lefutott verseny ez is – mint az irányítóké. Hiába a szupertehetséges Ertz, hiába a szintén jól hasznosítható Burton-Celek duó, egyszerűen senki nem tud akkora hatást gyakorolni – a tight endek közül – a játékra, mint Gronkowski. Egy esetben lehetne itt jobb az Eagles, ha Gronk újra kidőlne, hiszen akkor Ertz&Co. messze előrébb tartana, mint Allen. Így viszont, még statisztikák sem kellenek ahhoz, hogy eldöntsük, kinél az előny.

Patriots 3 – 1 Eagles

A tackle-ök

[quote]Patriots: Nate Solder, LaAdrian Waddle/Cameron Flemming

Eagles: Halapoulivaati Vaitai, Lane Johnson[/quote]

A New England nem áll rosszul tackle-ök terén, olyannyira nem, hogy a stabilan teljesítő Nate Solderrre nem lehet panasz, kiválóan védi Brady vakoldalát és a térdsérülés miatt a főcsoportdöntőben kidőlő Waddle cseréje, Flemming is nagyon jól szállt be. Lehet okuk a bizakodásra, hiszen a Jacksonville félelmetes pass rushának mindössze 13 nyomást engedtek közösen, amiből csak egy eredményezett sacket. De tekintve a másik csapat párosát, nem biztos, hogy ez az egység bizonyul a jobbnak.

Mi lenne, ha Jason Peters nem IR-országban nyaralna? Akkor az Eagles offensive line-ja élve, egy darabban falná fel a Patriots védőfalát, passzsiettetését, futás elleni védekezését, mindenét. A helyzet azonban az, hogy “Big V”-nek kellett beugrani a sérült Peters helyére, amivel bár rosszabb lett az egység, de Pedersonék meg tudták oldani, hogy ne legyen szignifikánsabban rosszabb az offense teljesítménye. Olyannyira, hogy a beugrós tackle az utolsó öt meccsen mindössze 12 nyomást engedett 182 pass block snapnél. A futásnál pedig szintén nagyon jól használható, ezt a Vikings elleni meccsen mindenki láthatta. Johnsont nem nagyon kell méltatni, ő a liga egyik, ha nem a legjobb jobb oldali tackle-je, nem nagyon van olyan passzsiettető, aki ki zavarba tudja őt hozni.

Arra a kérdésre, hogy melyik tackle-öket választanánk inkább a jobbnak, a válasz ezúttal sem egyszerű, de az Eagles falemberei idén annyira dominánsak voltak, hogy nehéz lenne nem mellettük voksolni.

Patriots 3 – 2 Eagles

A guardok/centerek

[quote]Patriots: Joe Thuney, David Andrews, Shaq Mason

Eagles: Stefen Wisniewski, Jason Kelce, Brandon Brooks[/quote]

Talán itt a legkönnyebb a döntés, még akkor is, ha az egyik egység csak egy picivel marad el a másiktól. A Patsnél is rendkívül jó a fal belseje, főleg hogy passzblokkolásban közel olyan jó muzsikáltak az elmúlt meccseken, mint a Philadelphia belső emberei, de ezúttal (is) a Sasok felé húz a mérleg nyelve. A magyarázat az, hogy az Eagles futásai a tackle-ök között nagyon hatékonyak, Kelce talán a liga legjobb centere – a PFF szerint run blockban magasan kiemelkedik. Mellette a két guardot nem feltétlenül lehet ligaelitnek nevezni, habár Brooks közel jár hozzá, de ők is inkább futójátékoknál jeleskednek. Hiába nyújt tehát nagyon jó teljesítményt a Pats, az Eagles falában van meg az az X-faktor, ami az egész meccset tekintve döntő fontosságú lehet.

Patriots 3 – 3 Eagles

Az edzők

[quote]Patriots: Bill Belichick, Josh McDaniels

Eagles: Doug Pederson, Frank Reich[/quote]

Szintén egy vitás ponthoz érkeztünk, de egyszerűen nehéz lenne nem Belichick mellett dönteni, még akkor is, ha Doug Pederson legit Coach of the Year lehetne idén. Amit művelt a csapattal, arról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, főleg annak figyelembe vételével, hogy kidőlt Wentz, Hicks, Peters, Sproles. Nélkülük nyerték meg a bivalyerős NFC-t, ami javarészt az edzők érdeme. A Super Bowl azonban teljesen más tészta, más erőpróba lesz, hogy lenyomják a nyolcadik nagydöntőjére készülő Belichick-csapatot. A New England csapatként jobb, ezt nehéz lenne elvitatni tőlük, ami a Pats főedzőjének érdeme, ráadásul ők sem kevés sérülttel jutottak el oda, ahova. A coaching nagyon fontos dolog, amiben mindkét stáb iszonyatosan erős, de úgy érzem, hogy kiélezett szituációkban a legjobb a New England, akik képesek arra, hogy minden egyes apró hibát megbosszuljanak, ez emeli őket a Philadelphia fölé.

Patriots 4 – 3 Eagles

VÉGEREDMÉNY

Patriots 4 – 3 Eagles

A támadók összehasonlításából a New England jön ki jobban, ha csak egy hajszállal is, de a Brady vezette egység az erősebb, amit annak köszönhetnek, hogy a skill pozíciós embereikben nagyobb a potenciál. Viszont minden meccsen nagy szerepet játszik a line of scrimmage uralása, ebben az Eagles jobb, ezért mindenképp érdemes lesz megfigyelni, hogy melyik egység tud nagyobb hasznot húzni a nüanszokból. A hangsúly ezen lesz, aki az apró dolgokat kipipálja, az fog az ellenfél fölé kerekedni.