Minden Idők Legjobb Super Bowlja játékunk következő kihívója az a döntő lesz, ami egy zűrzavaros szezon után került megrendezésre. A játékosok és a tulajdonosok vitája miatt csak 9 hetes volt a szezon, aminek a végén végül a Dolphins és a Redskins mérettethette meg magát.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A Dolphins útja a döntőbe
1982 furcsa év volt. Már a szezon előtt feszültség alakult ki a játékosok és a tulajdonosok között, aminek az elsődleges oka a pénz volt. A játékosok több pénzt szerettek volna kapni, a tulajdonosok azonban nem engedtek. És miután a játékosok látták, hogy szép szóval nem megy ez, a 2. heti mérkőzés után egységesen sztrájkba léptek.
A sztrájk 2 hónapig tartott, ennyi időbe tellett, mire sikerült egy mindenkinek elfogadható új kollektív szerződést létrehozni, aminek köszönhetően folytatni lehetett a szezont. Csakhogy eddigre már november volt, így végül a liga úgy döntött, hogy mindenki megtartja a maradék 7 mérkőzését, és utána a továbbjutók egy kibővített rájátszásban fognak résztvenni. A két konferencia 8-8 csapatot fog a playoffba juttatni, és ezúttal 4 körös lesz a rájátszás.
AFC oldalról az egyik legjobb csapatnak a Dolphins bizonyult. Don Shula együttese 7-2-es mérleggel jutottak be a rájátszásba, ahol a Patriotsot búcsúztatták (28-13), majd a Chargers ellen is győzelmet arattak (34-13). Az utolsó akadályt a Jets jelentette, akik ellen egy kőkemény védelmi csatában sikerült 14-0-ra nyerni.
A Redskins útja a döntőbe
A fővárosiak hasonló utat jártak be. Nagyszerűen kezdték a szezont, és a hosszú kihagyás sem hatott negatívan rájuk. Az első négy meccsüket mind megnyerték, és végül 8-1-gyel fejezték be az alapszakaszt, ami a legjobb mérleg volt. És bármennyire is furcsa, de ennek az eredménynek a legfontosabb eleme a rúgó Mark Mosley volt.
Mosley a szezon során 21 próbálkozásból 20-at értékesített, és többször is az ő utolsó másodperces mezőnygóljával nyert a csapat. Volt olyan mérkőzése is, ahol a Redskins győzelmét jelentő 12 pont összesét ő szerezte. Meg is kapta a szezon végén az MVP-nek járó díjat.
A playoffban az első két ellenfelet, a Lionst és a Vikingst könnyedén legyőzték (31-7, illetve 21-7) de az NFC döntőn a Cowboys jött velük szembe, az egyetlen csapat, ami abban az évben le tudta győzni a Redskinst. Ezúttal azonban a főváros bosszút állt, és 31-17-es eredménnyel jutott túl az ősriválison.
Super Bowl XVII
A Pasadenaban megrendezett nagydöntőn két olyan csapat csapott össze, melynek legerősebb egységét furcsa nevekkel illették. A Dolphins védelme 82-ben a legjobb volt, és a legkevesebb pontot engedte az ellenfeleknek. Az ő becenevük a „Killer Bees” volt, ami szó szerint azt jelenti „Gyilkos Méhek”. A név onnan származott, hogy a 11 védőből 6-nak a neve B betűvel kezdődött, és mivel az angolban a „B’s” ugyanúgy hangzik, mint a méheket jelentő „Bees” ezért megkapták ezt a becenevet. Ugyebár pont úgy, mint a Steelers jelenlegi támadóegysége.
Másik oldalon pedig ott volt a Redskins támadófa, amelynek tagjai olyan testesek voltak, hogy közösen 620 kg-t nyomtak. A megjelenésük oly nagy volt, hogy a szurkolók a „Hogs” becenevet aggatták rájuk, ami magyarul azt jelenti, „Disznók”. A játékosok eleinte nem örültek, hogy a disznókhoz hasonlítják őket, de idővel megszokták és megszerették ezt a becenevet.
A döntőn tehát lényegében a „Gyilkos Méhek” és a „Disznók” néztek szembe egymással, és a kérdés az volt, ki fog felülkerekedni. Az első félidő alapján úgy nézett ki a méhek örülhetnek. A Dolphins védelem jól fogta a Redskins próbálkozásait, és míg ők állták a sarat, addig az offense és a speciális egység 17 pontot pakolt föl a táblára.
Az első félidőt ilymódon a Dolphins nyerte, a folytatásban azonban már akadtak gondok. Ugyan a „Killer Bees” továbbra is fogta a Redskins támadásait, de az offense képtelen volt haladni. Alapvető probléma volt, hogy Shula nagyon konzervatív játékokat hívott. Két futás aztán harmadikra passz szinte az egész második félidőben. Ezt pedig annyira nem volt nehéz levédekezni.
A Dolphins irányítója, David Woodley nagyszerűen kezdte a mérkőzést, de aztán rémálommá vált számára a döntő. A második félidőben ugyanis egyetlen passza sem volt sikeres. Vagyis, de egy sikeres volt. Az, amit a Redskins safetyje kapott el.
Az offense teljesen csődött mondott, így az egyetlen kérdés az volt, vajon a „Killer Bees” képes lesz-e egész meccsen állni a sarat, vagy a „Disznók” végre áttrönek-e rajtuk. A választ erre a kérdésre 10 perccel a vége előtt kapták meg a nézők.
17-13-as Dolphins vezetés volt, a Redskins pedig 4&1-re kényszerült. Joe Gibbs vezetőedző úgy döntött, nekimegy ennek, és a „Disznókra” bízza a döntő sorsát. Egy egyszerű futójátékot hívott be, amivel úgy gondolta, meglehet a hiányzó 1 yard. Nos, az 1 yard meglett, és még több is. A futó John Riggins előtt ugyanis a fal megnyitotta a területet, és miután lerázta magáról a védőket, 43 yardot nyargalt egészen a célterületig.
Ez az egy play gyakorlatilag el is döntötte a meccset. A „Killer Bees” teljesen elfáradt és a TD után már fejben is szétestek. Az offense továbbra is egy helyben toporgott, és a mérkőzés végére az addig tökéletesen játszó védők is feladták a meccset. Az utolsó pillanatokban a Redskins szerzett még egy TD-t, amivel kialakították a 27-17-es végeredményt.
A végén tehát a „Disznók” örülhettek, igaz a „Killer Bees” így is erőn felül teljesített. Ám azt a terhelést, amit az offense vergődése miatt kaptak, már ők sem bírták. A végére mind fizikálisan, mind mentálisan elfáradtak, és a „Disznók” ellen
[/ppp_patron_only]így már nem lehetett nyerni.
Érdekes, jó és izgalmas végjátékú meccs lehetett. Köszi Jarred!