GOAT SB – 2. elődöntő eredmény

Minden Idők Legjobb Super Bowlja játékunk második elődöntőjében Scott Norwood kihagyott mezőnygólja mérkőzött meg Malcolm Butler 1 yardos INT-vel. Ebben a párharcban mind a szerkesztők, mind az olvasók részt vettek egy szavazás formájában. A párharc véget ért, lássuk ki jutott a döntőbe.

KGYM: Megint csak nem volt nehéz dönteni. A 25. Super Bowl egy teljesen következmények nélküli meccs volt. Persze meg lehet említeni, hogy itt kezdődött a Bills kálváriája, de a sport egészét tekintve sokkal kisebb hatása volt, mint a jubileumi SB előttinek. A Seahawks veresége porig zúzott egy contender-csapatot, az összeomlásuk pedig a 2018-as szezontól kezdve meg fogja határozni az NFC dinamikáját sok-sok évre.

Kronikk: Hát nálam nem volt könnyű a döntés, nagyon nem… Mondjuk én más szempontokat veszek figyelembe, mint KGYM. Egyik oldalon ott van a Bills és egy végletekig kiélezett döntő, amit egy elhibázott mezőnykísérlet döntött el és ezen múlt, hogy egy nagyon jó csapat felérjen a csúcsra, a sors tragédiája, hogy négyszer is elbuktak a célegyenesben. A másik döntő meg a Seahawks érthetetlen döntése, hogy a liga egy legjobb futójának miért nem adták oda a labdát??? Gondolom ezt a kérdést sok Seattle szurkoló feltette már, ott azért egy kisebb fordítást is láttunk, amit Brady vezényelt le, hogy aztán pár évvel később egy még nagyobbat is végrehajtson. Végül a Bills veresége mellett tettem le a voksom, mert nálam most jobban számított, hogy ez volt a franchise nagy esélye. Izgalom faktorban azért hasonló a két összecsapás, így ott nem tudtam dönteni, ezért kellett mást keresnem.

Olvasók: Nem adtatok sok izgalmat ennek a párharcnak sem. A 49. döntő magasan a szavazatok ¾-t megkapva nyert. Adjuk is a plusz pontot neki.

Jarred: A mostani párosban közös az, hogy mindekettő az utolsó pillanatban ért véget, csak különböző módon. Számomra pedig pont az a két play adja meg a különbséget a két döntő között. A 25.-en egy kihagyott mezőnygól döntött, a 49.-en pedig egy INT az 1 yardon. Ha nagyon szigorúan nézzük, akkor mindkét döntőnek megvan a maga hőse, csak míg a 49. nagydöntőn egy pozitív hős született (Butler), addig a 25.-en egy negatív (Norwood). És függetlenül attól, hogy mi lett Butler történetének a következő fejezete, ott és akkor ő volt a Patriots hőse, akire bármelyik New England szurkoló boldogan tud visszaemlékezni. A helyzet tehát az, hogy számomra az döntött ebben a párharcban, hogy a 49. döntő egy pozitív történetet adott az utókornak, a 25. pedig egy negatívat. Ezek után pedig könnyen hoztam meg a döntést, miszerint a  Patriots-Seahawks döntőnek kell a legjobb négy közé jutnia.

Renningan: Nekem bevallottam az egyik top3-as döntőm volt a Patriots-Seahawks: egy végletekig szoros mérkőzés, ahol olyan dolgokat láttunk (Butler INT, a Seahawks első félidő végi TD-drive-ja, a Seahawks védők utolsó másodperces beugratása), ami lazán esélyes lehet a Super Bowlok történetének legnagyobb jelenete képzeletbeli címére. Persze ilyen van a Bills-Giants találkozón is, de egy kihagyott mezőnygól azért nem annyira epikus, legyen bármennyire is izgalmas a mérkőzés. A bent lévő, illetve a továbbjutó SB-k mindegyike óriási fináléval zárult (INT, fumble, ön-safety, The Longest Yard stb), ezek közül a 25. Super Bowlé a leggyengébb – helye van a top8-ban, de a top4-hez kevés.

Ez a párharc tehát 4-1 arányban a 49. SB győzelmével ért véget, ami így bejutott a végső négyesbe. Holnap érkezik a következő párharc szavazása, ahol már valószínűleg szorosabb eredmény lesz. (Vagy nem.)