Minden Idők Legjobb Super Bowlja játékunk negyedik Playoff párharcában a Patriots dinasztia utolsó sarokköve, és az áramszünetes döntő mérkőzött meg egymással. Ebben a párharcban mind a szerkesztők, mind az olvasók részt vettek egy szavazás formájában. A párharc véget ért, jöjjön hát az eredmény.
Kronikk: Na itt egy újabb szép párharc, hogy az ember melyik ujjába harapjon… Mindkettő mérkőzés izgalmas volt és csak a végén dőlt el, a Ravens győzelmére emlékszem, hiszen élőben néztem a TV-ben, míg a Patriots győzelméről csak olvastam. Az eddig utolsó címvédés áll szemben Ray Lewis utolsó mérkőzésével. Ha az izgalomfaktort nézzük, akkor itt nem lehet dönteni, mert mindkét mérkőzés a végletekig izgalmas volt, így marad a háttértörténet. A Ravens tudta, hogy ez az utolsó esély, hogy nyerjenek még egy gyűrűt a visszavonuló védő legendájuknak, Ray Lewisnak. Út közben a Patriotson is túljutnak és a Brady korszakban az AFC-nél ez a nagy kérdés, hogy túl tud-e jutni valaki a Patriotson. Nem mellékesen Flacco élete formáját hozta egész januárban, azóta sem láttuk, úgy játszani, mint akkor. A nagy előnyt majdnem megfordította Kaepernick egy áramszünet után (amit lehet Gyula okozott :D ), nálam ezek együtt döntöttek arról, hogy melyik párharc nyerjen, és ez a 47. döntő.
Renningan: Már többször, több platformon is leírtam, hogy az én kedvenc Super Bowlom ebben az évezredben egyértelműen a Ravens-49ers találkozó, ráadásul mindezt úgy, hogy igazából egyik csapatot sem szerettem (nagyon nem). De a meccs szerintem zseniális volt, az utolsó másodpercekben összehozott önsafety pedig minden idők talán legzseniálisabb húzása a Super Bowlok történetében. A futball ünnepén vonulhatott vissza Ray Lewis. És bár a Ravens biztos nem bánja így utólag sem, de azért elég nagy szívás nekik, hogy Joe Flacco és Harbaugh emiatt keresheti betegre magát a rettentő középszerű teljesítményével. Ami pedig a Patriots-Eagles párharcot – mármint az elsőt – illeti, szerintem ez volt a leggyengébb az összes Patriots Super Bowl közül. A remek Patriots védelem felhúzza persze (Donovan McNabb három INT), illetve a címvédés ténye, de összességében elég szürke egy mérkőzés volt.
Olvasók: Na ezt nevezem szoros párharcnak. A két döntő igencsak megvívott egymással a szavazataitokért, és végül a 39. nyert, de csupán 14 szavazat volt a kettő között. Úgy tűnik ezúttal számotokra sem volt annyira egyértelmű, melyik is a jobb.
Jarred: Múlt héten kétszer is olyan párosítás jött össze, ahol el kellett döntenem, hogy a jobb vagy a bal kezemet akarom levágni. Most sikerült átesni a ló túloldalára. Számomra sem a 39. sem a 47. nem volt olyan emlékezetes, és felejthetetlen, mint a múlthetiek, de ha már sikerült összehoznom ezt a kettőt, akkor a szokott szempontrendszerem alapján fogok dönteni közöttük.
Ha azt nézem melyik volt izgalmasabb, akkor a 39. van előnyben. A 47.-re teljesen igaz, hogy kettéválasztható a két félidő. Az első félidőben csak a Ravens volt a pályán, az áramszünet után pedig szinte csak a 49ers. A vége hozott egy kis izgalmat, de az egész meccs, úgy összességében nem. A 39.-en ellenben három és fél negyeden keresztül gyötörték egymást a csapatok, és csak az utolsó percekre lett egyértelmű, ki nyer.
Ha viszont a történetet nézem, akkor meg egyértelműen a 47. van előnyben. Ray Lewis búcsúja, Ed Reed, testvér ellen, és persze az áramszünet. Sok érdekes történetet lehet találni ebben a döntőben. A 39.-ben meg szinte semmit. Ha nagyon megerőltetem magam, akkor sem tudnék semmi történetet mondani onnan. Talán azt, hogy ez volt a Patriots dinasztia utolsó sarokköve, de azért ez már nagyon erős belemagyarázás. Esetleg Terrell Owens, és a csavaros lába lehetne egy jó történet, de ez csak akkor működne, ha az Eagles nyerte volna a döntőt. Így nem.
Végül az segített a döntés meghozatalában, hogy a Ravens-49ers döntő a végére tartogatott egy minimális izgalmat(sokat nem, de a semminél többet), viszont a Patriots-Eagles SB-n nem tudok találni történetet. Így pedig 1,25-1 arányban a 47. döntő mellett teszem le a voksomat.
KGYM: Nehéz döntés, de ez a szavazáson is látszódik. Ha a hosszabb távú hatásait nézzük, a Pats győzelme mellett szól TO gyűrűjének hiánya, a back-to-back győzelem, hogy McNabb nem tudta feltenni a koronát a karrierjére, míg a Ravens győzelme mellett szól Flacco mai napig tartó szerződés-katasztrófája, és számos játékos és edző életútjának változása. Teljesen más irányba ment volna a Harbaugh-testvérek rivalizálása, Crabtree és Kaep karrierje, és Randy Moss megítélése egy 49ers győzelemmel. De nem ők győztek, hanem a Ravens, ahol Flacco és Harbaugh is bebetonozta magát a csapatba, ahol középszerű játékkal rombolják a szintet azóta is. (Vajon Flacco még mindig ott lenne egy SB-vereséggel? Harbaugh még mindig HC lenne egy 40-40-es elmúlt öt év után?) Valóban nehéz döntés, de mégis a Ravens győzelme mellett teszem le a voksomat. Ha elképzelem az alternatív időrendeket, ahol az Eagles nyer, vagy a 49ers nyer, utóbbinál sokkal nagyobb változásokat érzek, és sokkal inkább tűnik hosszabb távon sorsdöntőnek.
Így végül ezt a párharcot a 47. döntő nyerte 4-1 arányban, így az továbbjutott, és az elődöntőben biztosan fogunk még vele találkozni. A következő párharc holnap fog érkezni.
Én örülnék a legjobban, ha nem kellene magyarázkodnom, de a legutóbbi eset után úgy gondolom mégis kell egy hosszabbat írnom, amivel talán megelőzhetek egy kisebb háborút. Aki nem érzi azt, hogy igazságtalan döntés született volna, aki nem érzi azt, hogy át lett verve, és aki nem érzi azt, hogy itt valami nagy összeesküvésről van szó, annak nem kell tovább olvasnia. Ez nem neki szól.
Szóval kezdjük ott, hogy kiesett egy Patriots döntő. Leírtam már párszor, de ha kell akkor leírom még ötször is, hogy ez nem a Patriotsról szól. Nem azért született ilyen döntés, mert utálnánk a csapatot. Sőt, én például Patriots szurkoló vagyok, de még én is úgy gondolom, hogy ebből a párosból a Ravens-49ers döntőnek kell továbbjutnia. Fentebb leírtam miért, a saját szempontrendszerem szerint, ebben a párosban az a jobb döntő.
Én már a játék legelején elhatároztam, hogy nem fogom hagyni, hogy az befolyásolja a döntéseimet, hogy melyik csapat nyerte az SB-t. Nem fogok egy döntőre azért szavazni, mert X csapat nyert ott, akiket szeretek, és nem fogok egy döntő ellen szavazni, mert Y csapat nyert, akiket meg nem. Én felállítottam magamban egy szempontrendszert, és az alapján döntök. És a többiek is ezt csinálják. Ők is felállítottak egy szempontrendszert, ami alapján döntenek, és nem érdekli őket, hogy mely csapatok játszották a döntőt. És most úgy adódott, hogy mindenki a saját szempontrendszere alapján a 47. döntőt juttatta tovább a 39. kárára. De ez a döntés teljesen független volt a Patriotstól. (Illetve annyit megjegyeznék, hogy egy Patriots siker még mindig versenyben van, és annyit elöljáróban elárulhatok, hogy abban a párosításban, ahol az szerepel, nem kérdés, hogy melyik a jobb. De ennyit az előzetes spoilerből)
Az olvasók megszavazták a 39.-t, de a szerkesztők a 47.-t juttatták tovább. Igen ez igaz, de ha jobban megnézitek ez egy nagyon kemény szavazás volt. Mindössze 14 szavazat döntött, szóval azért nem volt annyira egyértelmű. De tény, hogy ti azt szavaztátok meg. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nekünk is mind arra kell szavazni. Ezt nem is tehetjük meg, mert a zsűriből csak én látom, hogyan alakul a szavazás. A többieknek fogalmuk sincs arról, hogy melyiket szavazzátok meg, legfeljebb sejtéseik vannak róla. Én pedig csak a végén szoktam közölni velük az eredményt. Szóval, ha akarnának sem tudnának mindig egyet érteni ebben a kérdésben, mert nem is tudják, mi áll nyerésre. Szóval ne lássatok ebbe semmi összeesküvést, és ne gondoljátok, hogy semmibe vennénk a véleményeteket. Van amikor egyetértés van a szekesztői és az olvasói pontok között (pl a 3. párharcnál). Van, hogy a szerkesztők máshogy látják (pl. most). És van, hogy a szerkesztők között sincs egyetértés, és 2-2-re jön ki az állás. Na ilyenkor pont a ti szavazataitok döntenek (pl. 1. párharc). Szóval van súlya a szavazataitknak, mert mi sem értünk mindig mindenben egyet, és ez egyre gyakoribb lesz, ahogy jönnek a keményebb párharcok.
Viszont azt látjuk, hogy ez a rendszer nem feltétlenül tökéletes. Dolgozunk egy olyan rendszeren, ami kicsit nagyobb befolyást enged nektek a döntésbe, de túl nagy befolyást nem szeretnék adni, mert mint azt már sokszor leírtam, tartok tőle, hogy sok esetben csapatszimpátia/csapatutálat dönt, és az teljesen tönkreteheti az egészet. Szóval dolgozunk egy másik megoldáson, de még egymás közt is meg kell beszélnünk, hogy milyen jobb opciók vannak.
Nem gondolom hogy bárki is komolyan gondolná a “szerkesztőség utálja a Pats-et és szándékosan ki akarták ejteni a kedvenc döntőmet” konteót. Csak erősen furcsa lett a végkifejlet annál a párosításnál.
Nincs problémám azzal, hogy az adminok többsége úgy gondolta, hogy a másik döntő jobb volt, hiszen az eltérő vélemények teljesen természetes részét képezik az életnek. A gond akkor van amikor az objektivitás látszatát kívánják felkelteni a szubjektív értékítéletek mentén. Arról nem is beszélve hogy 70%+ értetlenkedett a végkifejleten.
Szerintem 2 megoldással lehetne feloldani ezt a gordiuszi csomót:
1. Legyen minden adminnak/szerkesztőnek (és az olvasóknak is) külön full önállóan összerakott listája a legjobb SB-okról és ezeket összehasonlítva kapnánk egy reális képet arró, hogy hogyan is néz ki a FK! “átlagos” legjobb SB-ok listája.
2. Kizárólag előre meghatározott objektív szempontok alapján történne a pontozás (izgalom faktor, történet, clutch/emlékezetes megmozdulások, playhívás, utóhatás, stbstb) mindenhol mondjuk 1-5-ig és akkor a végén egy számszerűsíthető eredményt kapunk mindenkinél, ahol nincs vita, hiszen egyértelmű, hogy kinek mi nem tetszett, vagy mi az amit nagyon komált a döntőkben.
Ez a mostani formula sem rossz, csak szerintem az, hogy itt az olvasóknak igazából csak a tiebreaker szerep jut nem biztos hogy szerencsés. Ettől függetlenül én élvezem a sorozatot és kíváncsian várom mi sül majd ki belőle a végén :)
Az első változathoz hasonlón már gondolkodok a végső döntőnél, de az még messzebb van. A másik pedig igazából már valamelyest megvalósult. Kronikk és én alapvetően az izgalomi faktor/történet vonalon mozgunk, Renningan és KGYM pedig inkább a történelmi jelentőség/utóhatás vonalon.
A legnagyobb problémát igazából a technikai hátrány jelenti. A csoportmérkőzéseknál én egy olyan szavazást szerettem volna, hogy az olvasók is sorrendet állíthassanak, de az a program, amivel a szavazásokat csináljuk, ilyet nem tesz lehetővé. Sajnos nagyon le van korlátozva a lehetőség a szavazásoknál, ezért sok jó ötletet nem tudtunk megvalósítani.
Egyetértek a szerkesztők döntésével. Számtalanszor visszanézve már mindkettőt, különleges meccs (és emlék) volt a 39., de v.hogy nekem is maradandóbb a 47. Természetesen nincs semmi gond a mostani végkifejlettel. Külön köszönet a hosszas indokolásért, talán már túlzás is. ?
Remélhetőleg egyszer volt Budán kutyavásár, s azt is elmosta a vihar…