Connect with us

Rövidhírek

GOAT SB – Playoff 8. párharc eredmény

Minden Idők Legjobb Super Bowlja játékunk nyolcadik Playoff párharcában a Steel Curtain és a Doomsday Defense viadala mérkőzött meg a Helmet Catch-el. Ebben a párharcban mind a szerkesztők, mind az olvasók részt vettek egy szavazás formájában. A párharc véget ért, jöjjön hát az eredmény.

Kronikk: Az utolsó párharcra is két szép döntő került össze, de azért olyan sokat nem kellett gondolkodnom azon, hogy most ki jusson tovább nálam. Szép és érdekes, hogy két elit védelem csapott össze a Steelers-Cowboys csatán, de ott a végén már csak a szépítés jutott a dallasiaknak, meg azért a sok pont mellett észrevehetjük, hogy a két egységnek nem ez volt a legjobb meccse, jól játszottak, de volt jobb meccsük is. A másik döntő viszont történelmi. Lehetett volna még történelmibb, ha a Patriots behúzza a tökéletes szezont, de Tyree elkapása, Manning és Coughlin megviccelte a bostoni csapatot, mint később kiderült nem először. Az izgalom faktor itt nagyon magasan volt, így nálam a 42. döntő nyerte ezt a csatát.

Jarred: A forduló utolsó párharca egy újabb nehéz párost hozott össze. A 42. döntőt valószínűleg nem kell senkinek bemutatnom, mindenki emlékszik rá, mindenki tudja, hogy mi történt az utolsó percekben. Azt sem kell nagyon részleteznem, hogy milyen jelentősége van annak a döntőnek. A Patriots majdnem véghez vitte a lehetetlent, de az utolsó pillanatban egy megismételhetetlen játéknak köszönhetően elbukták ezt. Mind történet, mind izgalmi faktor szintjén megállja a helyét a 42. döntő. Akárcsak a 13.
A ’78-as szezon utolsó mérkőzése jóval több volt, mint egy egyszerű nagydöntő. Az évtized két legsikeresebb csapata, a Cowboys és a Steelers vívott meg egymással. Mindkét csapat 2-2 Lombardi trófeával rendelkeztek, és a 13. döntő volt a két csapat rivalizálásának végső felvonása. A győztes nemcsak a harmadik trófeát szerezhette meg – elsőként az NFL történelelemben – de a ’70-es évek csapata titulust is megszerezte. A tét hatalmas volt, és ennek megfelelően a csapatok egy őrült meccset játszottak le egymással. Volt ott minden. Védelmi TD, trükkös játék, sikeres onside kick, és ami ilyenkor elkerülhetetlen, személyes hibák, amik csak fokozták a drámát. Illetve nem szabad elmenni Terry Bradshaw mellett sem. A Steelers irányítója éveken keresztül a csapat kerékkötője volt. Mindenki azt gondolta, hogy ez a csapat bármire képes lenne, ha nem Bradshaw dobálná a labdákat. Az esetek nagy többségében a Steelerst csak Bradshaw rossz dobásai hátráltatták, és soha senki nem gondolta volna, hogy egyszer majd ő lesz a nyerőember. A 13. nagydöntőn ő volt. A rengeteg hullámvölgy után, aznap élete legeslegjobb játékát játszotta, ráadásul a rettegett Doomsday Defense ellen. Nagy szükség is volt rá, mert a Cowboys irányítója, Roger Staubach is áttört az Acélfüggönyön.
A helyzet tehát az, hogy mind a 42. mind a 13. megállja a helyét történet és izgalom terén is. Így végül az alapján döntöttem, hogy melyiknek volt nagyobb hatása. Tény, hogy a Giants megakadályozta a Patriots tökéletes szezonját, de azon az egy sötét lyukon túl, nagy következménye nem lett. A Patriots megmaradt a legerősebb csapatnak továbbra is, a Giants pedig nem alapított új dinasztiát. Ugyan utána még egyszer megverték a Patriotsot a döntőben, de így sem mondanám, hogy egy fekete folton túl lett volna bármi nagyobb következménye. A Steelers győzelme azonban végleg eldöntötte, hogy ki uralja a ’70-es éveket, és bár a Cowboys nem omlott azonnal össze, de az a csapat soha nem jutott el többé a Super Bowlba. Ilyen szempontból pedig a 13. nagydöntő nagyobb vízválasztó volt, mint a 42. Emiatt pedig Steelers-Cowboys.

Olvasók: Playoff Time!!!! Mást nem tudok erre mondani. A két döntő végig fej-fej mellett haladt a szavazás kezdete óta, és ha az egyik egy kicsit el is tudott húzni, a másik azonnal utolérte. Én többször is ránéztem az aktuális eredményre, és minden második alkalomnál döntetlenre állt. Végül azonban a lezárás pillanatában (tegnap 18.00) a 42. döntő 1(!!!!) szavazattal előrébb állt, mint a 13.  Game of Inches.

 

KGYM: Újfent fogós kérdés. Nem triviális a válasz, hiszen ugyan mondhatjuk, hogy a Giants összetörte a Pats álmát a 19-0-s szezon kapcsán, és ezzel a legnagyobb dinasztia mellkasának közepén hagyott egy foltot, viszont a Steelers győzelme bebetonozta a csapatot a hetvenes évekbe – itt bizonyították, hogy semmi nem elég ahhoz, hogy megállítsák őket. Én mégis inkább a Pats veresége mellett tenném le a voksom, ugyanis a mostanihoz képest is szuperlatívuszokban beszélhetnénk róluk, ha sikerült volna összehozniuk azt a győzelmet, és kétség sem férne Eli Manning sokkal rosszabb megítéléséhez.

Renningan: Számomra meglepően egyszerű volt a döntés. A Steelers meccse valóban történelmi volt, de önmagában nem volt túl izgalmas vagy érdekes. A tökéletes szezon tönkretétele és minden idők talán legjobb támadósorának megállítása valami igazán unikális dolog. Eredetileg nem gondoltam volna, hogy a 2007- es döntőnek helye van a legjobbak között, de végül is a maga módján legalább akkora szenzáció, mint például a Dolpins veretlen szezonja. Nem a valaha volt legizgalmasabb döntő, de mivel a másik sem az, így a különlegessége miatt rá szavazok.

A végeredmény tehát 4-1 a 42. döntő javára. Ezzel véget ért a playoff első fordulója, holnap megkezdődik az elődöntő (4 csapatos döntő lesz majd), ahol a szokott rendszerben a továbbjutott döntők fognak újra farkasszemet nézni egymással.

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások