Peterman jött, látott, és picksixet dobott

Amíg Osweiler beállása pozitív volt, addig Nathan Petermané negatív és két interceptionnel lezárta a meccset. A Rams továbbra is veretlen, a Redskins pedig továbbra is kiszámíthatatlan.

Los Angeles Rams @ Denver Broncos 23-20

A hó elmaradt, de így is a valaha volt leghidegebb októberi mérkőzést játszotta a két csapat. Ez talán a vendégeket zavarta meg jobban, de még így is annyival jobb csapat, hogy kitartott az előnyük. A Rams győzelmével így az egyetlen veretlen gárda maradt, a Broncos pedig kezdhet teljesen lemondani a rájátszás reményekről.

Ami a mérkőzést illeti, a Broncos részéről egy az egyben át lehetne másolni az összes eddigi teljesítményt. Teljesen inkompetens támadósor, amit rossz hívások tarkítanak az edzői kartól és sok rossz döntést, valamint pontatlan átadást Keenumtól. Annyiban különbözött a korábbi találkozóktól, hogy az eddigi ligaelső átlagot produkáló futójáték is visszaesett és az 5.9 helyett ezúttal csak 3.5 jött össze, így pedig nem is csoda, hogy éppen megcsípte a 20 pontot a gárda. A védőoldalon is hasonló mondatokat lehet írni, mint eddig. Pár szép játékot általában egy vagy több teljesen fogalmatlan védekezés követett, így hiába szorult többször is harmadik vagy negyedik kísérletre a Rams, azt rendre megoldották. A pass rush egységet lehet dicsérni, ők 5 sacket és számtalan nyomást helyeztek fel, pedig a Rams támadófal a liga legfelső elitjéhez tartozott idén. Az újonc Bradley Chubb egymaga vállalt 3 sacket.

A Rams magához képest haloványabb volt, de nem Todd Gurley. Ő ugyanis 208 yardot futott, 7.4-es átlaggal 2 touchdown mellett és hozzáadott még elkapásban is 17 yardot. A támadófalról már tettem említést, hogy gyengébbek voltak, ennek lehet köze Goff mutatóinak visszaeséséhez is, na meg Kupp sérülése sem tett jót. A védelem a számok terén nem villogott, mindössze 2 sack jött össze, de Donald folyamatosan Keenum nyakába lihegett, a Broncos elkapók pedig nem tudtak tartósan elszakadni. Marcus Peters megint elővehető, mert most is nagyon inkonzisztensen játszott és több buta büntetést is összeszedett.

Carolina Panthers @ Washington Redskins 17-23

A Redskins az egyik legkiszámíthatatlanabb csapat a ligában. Először megverték tükörsimán a Cardinalst, majd hasonlóan simán kikaptak a nagyjából azonos képességű Coltstól. Aztán meglepetésre két labdabirtoklással felülmúlják a Packerst, hogy aztán a Saints ellen pályán se legyenek egy hosszú felkészülés után. Most meg rövid pihenővel is megverik az esélyesebb Panthers csapatát. Ne fogadjatok a meccsükre.

Mostani győzelmüket elsősorban a védelem szállította, akik kiharcoltak négy fumble-t (hármat szereztek meg), szedtek egy interceptiont és sackelték egyszer Newtont. A múlt héten gyengén játszó, majd lecserélt Norman például most ellenállhatatlan volt, ő szerezte az interceptiont és alig engedett elkapást. Támadóoldalon a futójáték volt a győzelem vezérfonala, 132 yardot kapartak össze. Az öreg lesajnált Peterson majdnem 100 yardig jutott, több mint 5.5.-ös átlaggal. Smith nem villogott, de sokkal stabilabb volt, mint a Saints ellen, nagyszerűen használta tight endjeit, akik vezették elkapásban és yardban is a csapatot.

A Panthers részéről már sokkal gyászosabb volt a teljesítmény. A futójáték egyáltalán nem működött, a 81 yardból Newton hozott 43 egységet és főleg a mérkőzés legvégén szépítettek a mutatókon. A passzjáték egy fokkal volt csak jobb, Funchess jól játszott és káprázatos elkapásokat mutatott be, de ez a legtöbb jó, amit el lehet mondani róluk. A védelem nem játszott rosszul, de nem tudtak sok labdát szerezni és ezáltal megfordítani a momentumot.

Buffalo Bills @ Houston Texans 13-20

A mérkőzés leginkább a Vikings-Bills összecsapásra emlékeztetett, annyi különbséggel, hogy a Bills ezúttal nem tudott élni azzal, hogy a defensive line-juk folyamatosan nyomás alatt tartja az ellenfél irányítóját, mert “csak” a sackek jöttek, a labdaszerzésesek nem.

Ahogy sejteni lehetett, a Texans támadófal egyáltalán nem tudta felvenni a versenyt az ellenfél passzsiettetésével szemben, Watsont hétszer sackelték, de még legalább ennyiszer csak csodának köszönhette, hogy megmenekült. Jerry Hughes, Lorenzo Alexander és a Kyle Williams vezette a Bills védelmét, mind a hárman legalább másfél zsákolásig jutottak. Nem meglepő, hogy a Texans összesen 216 total yardig jutott. Ez mégis elég volt, mert a Bills támadóoldal továbbra is olyan gyenge, hogy évek óta nem láttunk ilyet. Josh Allen egyetlen fegyvere, hogy menekül és futás közben vagy talál egy üres elkapót, vagy nem. Próbálkozik hosszú labdákkal is, amiket könnyedén dob meg, az egyetlen baj velük, hogy pontatlanok. Azért van jó hír is. McCoy kezd kicsit éledezni és ezúttal is megtett amit tudott – a yardok majdnem felét ő szedte össze, de ez édeskevés a pontokhoz.

A Texans szoros meccsen megint nyert, ami a jó csapatok ismérve, de elbízniuk nem szabad magukat. A támadósor nem játszott jól, az egyetlen TD-t egy muffed punt után tették fel, az egyik field goalt egy szép special team játék után és nagyjából ennyi. Hopkins továbbra is ellenállhatatlan, de egyedül nem tud játszani. Watson játéka érdekes, mert nincs könnyű dolga a botrányos O-line mögött, de ő maga sem a megbízhatóság szobra. Sokszor az az ember érzése, hogy kicsit túlbonyolítja a dolgokat és keresi a nagy játékot a biztos előrehaladás helyett. Ráadásul tegnap Tre’Davious White személyében méltó ellenfelet is kapott. A védelem már több dicséretet érdemel. Csak két sacket mutathatnak fel, de sok nyomás pontatlan passzokban jött felszínre. A mérkőzés végén pedig az Allen könyöksérülése miatt beálló Peterman ellen eldöntötték a találkozót egy picksix és egy interception formájában.