Rövid időn belül két sztárjátékosa is elhagyta Pittsburghöt, méghozzá azért, mert – többek között – nem elégedettek a Steelersnél kialakult hierarchiával. Mi ezt a laptopok előtt ülve nem tudjuk megítélni, de szerencsére az amerikai újságíróknak van lehetőségük első kézből tájékozódni. Így tett az MMQB újságírója, Robert Klemko is, aki két korábbi Steelers játékossal készített interjút arról, hogy mi is a baj Ben Roethlisbergerrel.
Josh Harris számára egy szezont hozott az NFL karrier, a korábbi draftolatlan újonc futó viszont Pittsburghben tölthette azt. Természetesen nagy szerepet nem játszott az öltözőben, ugyanakkor ő is láthatott egyet s mást, ami a most kialakult helyzetekre is magyarázatot adhat. A közösségi médiában osztott meg egy érdekes sztorit, ami Klemko figyelmét is felkeltette.
A 17. fordulóban a Bengals elleni meccsünk végén Todd Haley futójátékot akart hívni, míg Ben térdelni akart. Forgatta a szemeit, de végül belement, majd szándékosan elejtette a labdát, hogy így fejezze ki nemtetszését a játékhívás ellen, és én szedtem össze. Ott megtapasztalhattam milyen ember ő valójában.
Klemko nem érte be ennyivel, és a tweetet követően felkereste Harrist, hogy mesélje el élményeit a Steelersnél töltött szezonjáról, főként arra a problémára rávilágítva, hogy vajon tényleg Roethlisberger a fő kerékkötő a csapatban.
Ben egy remek játékos, de nagyon nem kíváncsi a csapattársaira. Amíg ott voltam, több veteránnal is sikerült beszélgetnem, pedig olyan legendás alakokról van szó, mint Heath Miller, Ike Taylor, Troy Polamalu vagy James Harrison, de Bennel sosem sikerült. Troy szeretett beszélgetésbe elegyedni a csapattársaival, Ben soha. A támadófallal meg néhány csapattársával úgy ahogy jóban volt, de nagy általánosságban inkább magával volt elfoglalva.
Roethlisbergerre nem egyszer láttunk olyan véleményeket olvasni akár játékosoktól, akár szurkolóktól, hogy dívaként viselkedik, amire az utóbbi évek egyre több igazolást adnak. De hát ha nyer két Super Bowlt a csapatának, akkor csak nem lehet olyan rossz elviselni, nemde?
* * *
Gyakran amikor bemelegítettünk az edzésekre, ő csak ült egy hűtőládán, és újságot olvasott. Szóval elég érdekes szituációkat szül, amikor úgy kritizálja csapattársait a sajtóban, hogy nem is igazán ismeri őket. Ha meg egy All-Pro kaliberű játékossal is megteszi ugyanezt, annak jó vége nem lesz.
A fenti zárás arra utal, amikor decemberben a Broncos elleni vereséget követően Antonio Brown útvonalfutását kritizálta egy rádióműsorban, és saját magát is elővette, hogy miért nem inkább JuJu Smith-Schusterre dobta a labdát. Később nem győzte megvédeni saját igazát a kritikák kiosztásával kapcsolatban.
Ha már régóta benne vagy a játékban, és rengeteg új arccal kell folyamatosan együtt játszanod, meg kell találnod, hogy kit mi motivál a legjobban. Ez a fő feladata egy vezetőnek, egy csapatkapitánynak. Néha meg kell őket ragadni, néha elég ha csak őszinte vagy, mindegyikőjük más. Úgy érzem én eleget tettem azért, hogy jogom legyen vezetőnek tekinteni magam, és így akár őket, akár a saját teljesítményemet is kritizálni fogom.
– mondta az irányító.
Nos, úgy tűnik Brown esetében rossz módszert választott, hiszen az elkapó Twitteren fakadt ki arra, hogy irányítója bárkit kritizálhat bűntetlenül, és ez tiszteletlenség a többiek felé. Erre mutat rá Harris is: ha nincs meg a megfelelő kapcsolat a csapattársaid iránt, akkor a nyilvánosan kiosztott kritikák az ellenkező hatást fogják kiváltani. És így vesztette el a liga egyik legjobb elkapóját a Steelers.
* * *
Nem csak Harris osztott meg ilyen gondolatokat Roethlisbergerről. Isaac Redman, aki 2009 és 2013 között volt a csapat játékosa, részben egyetértett futó kollégája Big Benről mondott véleményével.
Óriási hatalma van a csapaton belül. Az olyan klasszis játékosok, mint amilyen AB is úgy érzik, hogy ők talán vannak olyan szinten, hogy nem kellene nyilvánosan kritizálnia őket. Ha csak az öltözőben és a pályán látsz valakit, semmi mást nem tudsz róla, majd a rádióban elkezdesz róla rosszakat mondani, az sosem vezet jó útra. Vannak olyan dolgok, amiknek az öltözőben a helye, nem a nyilvánosságban. Ha mégis kiteregeted a szennyest, akkor ne csodálkozz, ha ez sokaknak nem tetszik.
Redman elmondta, hogy hatalmas különbségek voltak közte és veterán csereirányító, Charlie Batch között viselkedést illetően. Batch gyakran szervezett közös programokat a csapattársaival már Detroitban is, szerette az embereket, és sokat jótékonykodott Pittsburgh lakosainak is. Ezzel szemben Roethlisberger nem igazán kereste a kommunikációt másokkal, mégis egy kivétellel mindig megválasztottak csapatkapitánynak.
Nem vagyunk egyformák. Tehetett volna többet azért, hogy összekovácsolja az öltözőt? Igen, de ez addig sosem volt probléma az öltözőben. Ő egy tipikusan olyan alak, aki szereti megválogatni kivel veszi magát körül, ez nem félénkség, inkább óvatosság, bizalmatlanság.
* * *
Vannak olyan játékosok, akikkel nem egyszerű szót érteni. Aaron Rodgerst sem kedvelik sokan, de odáig nem fajult el – még – a helyzet Wisconsinban mint ami most Pittsburghben zajlik. Roethlisberger és Tomlin elérte amit akart, nem esett csorba a tekintélyükön, és őket támogatta Art Rooney II tulajdonos is. Sőt, Roethlisberger számára kinéz egy hosszabbítás is, szóval nem mostanában lehet vége a kettős hatalmának. Csak kérdés, hogy mi marad majd így az utókornak, sőt, ha a legjobb játékosokat pakolják ki a keretből, akkor a jelennek is?