Josh Rosen: rémálomból Cantonig

Megtörtént az, amire tavaly nagyon sokan nem gondoltak, ám Kliff Kingsbury kinevezésével egyre valószínűbb volt: Josh Rosent, a Cardinals tavaly felcserélés árán kiválasztott irányítóját egy szezon után elcserélték Miamiba. Ez sok játékos önbizalmát padlóra küldené, de Rosen nem ilyen, és várja az új kihívásokat. Az MMQB készített a körülötte kialakult helyzetről egy terjedelmes cikket, ennek a fordítását olvashatjátok.

Rosen számára ez elképzelhetetlen volt egészen addig, amíg Roger Goodell ki nem lépett a pódiumra 200 ezer szurkoló elé Nashville-ben, hogy bejelentse a 10 percet, ami a Cardinals rendelkezésére állt az 1/1-en. Ekkor történt az, hogy Rosent aktívan kezdte árulni Steve Keim general manager, aki hívásokat kapott a Giantstől, a Redskinstől és a Dolphinstól is. Első körben reménykedett, de mint tudjuk, nagyon nem ez lett az ellenérték. Ezt Rosen az ügynökétől, Ryan Williamstől tudta meg, miközben a fiatal irányító a tavaly bérelt lakásában hallgatta élő podcastünket nézte a közvetítést. Később Kliff Kingsburytől kapta a hívást, miután az előző napokban a playbookot beszélték át, hogy

Ez nem a te hibád, hanem az enyém!

, valamint ez nem Rosen játéka miatt történt, hanem Murray-ben egyszerűen több lehetőség van. Aztán minden hivatalossá vált: Goodell kiment a pódiumra, és bejelentette, hogy az első választási joggal a Cardinals Kyler Murray-t, az Oklahoma irányítóját választotta. Minden pletyka, minden terelés, ami január óta folyamatosan téma volt a Cardinals-Murray házasság körül, és amit nagyon sokáig ignorált, most a nyakába zúdúlt.

Nem igazán akartam elhinni, hogy ez megtörténhet egészen addig a pár percig, ami hátra volt a bejelentésig. Voltak erre utaló jelek, de a szívem mélyén nem akartam hinni a híreknek.

– mondta két nappal a draft után az MMQB-nak.

Megtörtént tehát az, amire 35 éve nem volt példa: egy csapat egymást követő draft első körében is irányítót választott. Legutóbb és egyedüliként erre a ’80-as évek elején volt példa, amikor a Baltimore Colts ’82-ben Art Schlichtert, ’83-ban pedig John Elwayt választotta ki a draft első napján. Annak a sztorinak az lett a vége, hogy Elway 6 nappal később cserét kért, és így került Denverbe, a többi már történelem. Ahogy ő és Schlichter, úgy borítékolható volt, hogy Rosen és Murray sem fognak egy levegőt szívni az öltözőben. A játékos és ügynöke bízott benne, hogy nekik nem 6 napig fog tartani új csapatot találni.

Mindegyik QB-hiányos csapatnak volt tőkéje egy esetleges cserére, ráadásul abban mindenki egyetértett, hogy az idei irányító felhozatal meg sem közelítette a tavalyit, ahol öt QB-t is elvittek az első napon. Williams épp azt nézte, ahogy a 49ers kiválasztja Nick Bosát, mikor rezgett a telefonja. Steve Keim küldött neki üzenetet, hogy mindenben támogatják azt, hogy Rosennek új csapatot találjanak. Amikor a New York Giants került az órához, elkezdett izzani a levegő, ám miután kiválasztotta Dave Gettleman Daniel Jonest, Keim újabb üzenetet küldött:

Nem tudod véletlenül, hogy a Patsnek tetszett-e Rosen, és nem akarná véletlenül Tom Brady utódjának elvinni?

Az ügynökben itt szakadt el a cérna. Hogy lehet az, hogy ha az egész világ tudta, de legalábbis sejtette, hogy Murray lesz a Cardinals választottja, de mégis csak most kezdi el árulni Rosent? Mire föl kellett ez a titkolózás? Keim kérte Williamst, hogy amint sikerül megutdnia mennyit ér az embere a piacon, mindenképp értesítse. Azt állította, hogy a legjobbat akarja Rosennek és a franchise-nak is, de valójában csak egy első kört akart, és talán hajlandó lett volna bepucsítani egy második körért is. Aztán Keimet arcon csapta a valóság.

Ez elég merész kérés azok után, hogy irányítót vittél 1/1-re.

– mondta egy meg nem nevezett washingtoni alkalmazott, miután hallották Keim ellenértékét.

És ha nem jön össze a csere? Keim nem aggódott emiatt, és tájékoztatta Rosen ügynökét, hogy szívesen tartana két QB-t is a rosteren. Hiszen láthattuk, hogy az utóbbi három évben az irányítók kevesebb, mint fele játszotta végig mind a 16 alapszakasz meccset, és nagyon sok csapatnak öt, vagy annál több meccsre is csereirányítóval kellett kiállnia. Ez lett volna a legmélyebb és egyben legolcsóbb QB depth a liga történelmében, de nem gondolhatta komolyan, hogy ebbe a másik fél is beleegyezik. Amíg más ügynökök, többek között Murray-é is alkoholba fojtotta örömét, addig Williams nem pihenhetett, és azonnal tárcsázta ügyfelét.

[quote]RW: A Cardinals lehetséges, hogy megtartana téged.

JR: Ha ezt akarják, joguk van hozzá. Akkor csak annyit kell tennem, hogy kiütöm Kylert a nyeregből.

RW: Sajnos ők nem így tervezik… Mindenképp összehozunk egy cserét.[/quote]

Mindeközben Miamiban nem is nagyon vették észre, mekkora lehetőség landolhat az ölükbe, egészen a draft kezdéséig. Chris Grier, a Dolphins idén előléptetett general managere mondta az MMQB stábjának, hogy a Cardinals akkor kezdte el aktívan árulni Rosent, amikor ők kerültek az órához, így ekkor húzták el előtte először a mézesmadzagot. Péntekre már a Dolphinst helyezték pole pozícióba Rosen játékjogának megszerzéséért, ám a Miami Herald egyik újságírójának információi szerint Rosen személyiségével voltak fenntartásai a Dolphinsnak, ami miatt lassabban haladtak a tárgyalások. Rosenről ugyanis köztudott volt, hogy szeretett élni, amit sokan nem néztek jó szemmel. Jim Mora, Rosen egykori edzője nyilatkozta róla, hogy már-már filozófikusan az élet értelmét keresi, csak gyakran ez a foci rovására megy. Ám ha valakinek sikerül az érdeklődési körét leszűkítenie a focira, akkor csodákra számíthat. Rosen máshogy látja a dolgokat.

Úgy gondolom, hogy az nem legit érv, ha elmész bármelyik korábbi csapatomhoz, és keresel valakit, aki azt mondja rossz csapattárs voltam. Az összes egykori csapattársam a karrierem során tudja, hogy a foci tart engem a víz fölött. Imádom őket, ők is imádtak engem. Sose voltam kezelhetetlen. Van egyfajta versenyszellem bennem, ami néha tényleg rosszul érinthet másokat, de sosem rosszindulatból tettem azt, amit. Aki igazán ismer, az tudja, hogy nem vagyok rossz fiú. Sőt, én nagyon is jó fiúnak tartom magam.

– mondta Rosen.

Bár tudta nagyon jól, hogy mi történhet a drafton, Rosen minden edzésen és meetingen ott volt a Cardinalsnál az offseasonben, tanulmányozta Kingsbury playbookját, és nem volt egy rossz szava se az egész ügyről a média felé. Amikor kikövette Murray választása után a Cardinalst a különböző közösségi média platformokon, ismét elővették. Steve Smith azt mondta, hogy innen látszik, hogy nem kompetitív, de Rosen ezen csak röhögni tudott. Pontosan tudta, hogy neki itt csereirányítónál több szerepe nem lett volna az 1/1 után.

Ha megtartottak volna, szívesen szálltam volna harcba a kezdőért, de minek kergessem magam fölöslegesen hamis álmokba? Ha egy GM kivisz egy irányítót 1/10-en, majd jövőre egy másikat 1/1-en, nyilván nem azért teszi, hogy az a padon üljön. Nekem ezek után már nem osztottak itt lapot.

Sokan arra számítottak, hogy Rosen felrobban majd a dühtől, de a fanyalgóknak csalódnia kellett. Tudta, hogy nem fog a sivatagban maradni, és türelmesen várta a fejleményeket. És akkor térjünk is vissza a draftra!

A Dolphins birtokában volt az 1/13-as cetli, ami Keimnek bőven jól jött volna Rosenért, de végül inkább a Clemson védőfalemberét, Christian Wilkinst vitte el belőle. Ezután a Redskins következett, mint potenciális vevő, de végül inkább “saját” irányító került a fővárosba a 15. helyen. Minden lehetséges vevő nemet mondott Keim elképzelésére, és a tárgyalások átmenetileg befagytak. Williams nem sokkal a Haskins-pick után hívta Rosent, hogy vélhetően várniuk kell még egy napot, de az irányító nem bánta.

Próbálom mindet egy jó perspektíva szerint nézni. Ha nem kezdek, a Cardinals úgyis elcserél, na és akkor mi van? Egy csodás lakásban élek, van étel az asztalomon, és a családomra is bármikor számíthatok. Van ennél sokkal rosszabb élet is, úgyhogy nincs okom panaszkodni a sorsomra.

Miután lezajlott az első nap, a három érdeklődő közül egyedül a Dolphins volt az, amely nem választott magának irányítót. Amikor közeledtünk a 48. választási joghoz, feljött a trade felirat, ám nem a Cardinals, hanem a Saints nevét pillanthattuk meg. Grier a 62. pickig cserélt vissza, ami már szerinte is bőven elfogadható ellenérték volt Rosenért. Végül megszületett az egyezség: a Dolphins ezt a picket, valamint egy 2020-as 5. körös draftcetlit postázott Arizonába Josh Rosen játékjogáért cserébe. A Cardinals épp a Dolphinstól félve cserélt fel az 1/10-re Rosenért egy 3. kört is beáldozva, hogy egy évvel később pont Miamiba postázza egy második kör végén lévő pickért cserébe.

Másnap Rosen elbúcsúzott Arizonától, és sok sikert kívánt Kyler Murraynek a továbbiakban. Larry Fitzgeralddal, a csapat ikonikus elkapójával remek kapcsolatot ápolt, szinte minden nap beszéltek, többek között a draft előtt is beszéltek, de az ott elhangzottakat nem kívánta közölni a médiának. Így nem meglepő, hogy Fitz évenként megrendezett jótékonysági softball mérkőzésére Rosen is meghívást kapott, aki immáron Dolphins játékosként vett részt az eseményen. A szurkolók pedig állva tapsolták.

Hogy mit hoz számára az élet a Dolphinsnál, az egyelőre megfejthetetlen – mint ahogy az egész csapat is. Vadiúj edzői és front office stábbal kezdi meg a felkészülést a csapat 2019-re az első főedzői munkájára készőlő Brian Floresszel és az első OC-munkájára készőlő Chad O’Sheavel, egy kimondottan tankolni akaró felfogással, illetve egy átlagnál gyengébb nevekből álló offense-zel. Hogy ez lenne-e az álomcsapat egy fiatal irányító számára? Valószínűleg nem, de ez Rosent most egy cseppet sem érdekli.

Sokan úgy gondolják, hogy egy jó draftpozíció megágyaz a sikereknek, és be leszel biztosítva éveken át, de ez nem így van. Az első évem után megtapasztaltam, hogy ez a játék rövid időre szól, így ha nem adsz bele mindent az első naptól kezdve, nagyon hamar eltűnhetsz a süllyesztőben.