Nem lehetett tovább halogatni – Vikings draftértékelő

A Vikings tavalyi szezonja hatalmas csalódás volt, elsősorban a ramaty támadófalnak köszönhetően. Nem meglepetés, hogy a drafttőkéjük nagy részét (amit az esemény alatt még bővítettek is) ennek foltozására használták fel.

Az első kör nem igazán okozott csalódást a szurkolók számára. Szerintem legtöbben már ott tartottak, hogy mindegy ki jön, csak támadófalember legyen. A legtöbb hír Cody Fordról és Garrett Bradburyről szólt és noha a tackle poszt égetőbbnek tűnhetett, végül a fal belsejébe érkezett a választás.

Garrett Bradbury nem csak a legjobb belső támadófalember volt a drafton, de az egyetlen első naptól elképzelhető center jelölt a prospectek között, aki guardban is megállná a helyét. A Vikings ezzel megadta magának azt a rugalmasságot, hogy a fal belsejében szabadon kísérletezgethet a nyár alatt és ha úgy teljesít jobban a fal, hogy Pat Elfleint guardba mozgatják, akkor az első körös játékos center lesz, ha fordítva, akkor így is csinos fal lesz Cousins előtt – az első hírek szerint Elflein mozog majd guardba.

Bradbury nem csak azért volt jó választás, mert kész termék, hanem azért is, mert leginkább ő illik az elképzelt sémába. Gary Kubiak megjelenése is garantálja a rengeteg zónablokkolást, Bradbury pedig az egyik legatletikusabb támadófal játékos volt a drafton. A combine alatt szinte az összes agility feladatban a top5-ben végzett, kiváló 40 yardot futott és még azt sem lehet mondani, hogy gyenge, mert 34 ismétlést csinált a fekvenyomásnál, ami a második legjobb a poszton. A Vikings 2012 után először használta az első körét az offensive line turbózására és nehéz lett volna jobb pillanatot választani.

A második körben maradtak a támadóoldalon és adtak Cousins kezébe egy fegyvert. Azzal nehéz vitatkozni, hogy a Vikings rendelkezik az egyik (talán a) legjobb elkapóduóval, de Thielen és Diggs mögött gyakorlatilag senki nincs, aki képes elkapni a labdákat. Rudolph szerződése jövőre lejár és a jelek szerint nagyon kifele áll a szénája, így a tight end posztra érkezett választás is indokolható. Irv Smith Jr. sokak szerint a harmadik legjobb jelölt volt az idei drafton és bár Hockensonhoz és Fanthoz képest fényévekre van tehetségben, még így is hasznára válhat a Vikingeknek.

Smith apját 1993 áprilisában az első körben választották ki, így el lehet mondani, hogy a vérében van a futball, de azért nem árt helyén kezelni a dolgokat. Smith elég atletikus, képes tisztára játszani magát lassabb linebackerek ellen, de elit védők ellen meg fog gyűlni a baja. Az Alabamáról érkezik, így a technikájával nincs sok gond, az útvonalfutás is megy neki, de nem a legjobbak a kezei és valószínűleg a plafonja sem hatalmas. A második kör végén mindenesetre korrekt választás.

Ezt a napot pedig egy futóval, Alexander Mattisonnal zárta a Vikings, aki véleményem szerint az egyetlen elhamarkodott választás. Igen, tudom Murray elment, Cook nem mindig tud egészséges maradni, de egy csere-erőfutót nem draftolok a második napon, mert a harmadikban is lesz lehetőségem rá. Lett volna még olyan csapatrész, ahova tudtak volna értéken húzni, így nálam ez korai, még akkor is, ha Mattisonból jó játékos lehet, mert megvannak a képességei.

A harmadik napot aztán erősen kezdte a csapat, Dru Samia érkezett, aki Bradburyhez hasonlóan a támadófal belsejében találhat otthonra, pedig egyetemi évei alatt volt tackle is. Samia a draft ezen pontján már szinte steal volt, ráadásul az egyetlen olyan játékos, aki zónablokkolásban nagyon jó lehet. Az egyetemen egyébként Mayfield, majd Murray hátsóját védte, így van tapasztalata top irányítók megvédésében. Tavalyi szezonjában egyébként egyetlen sacket sem engedett.

Amilyen erős volt az első húzás, annyira nem tetszik a következő. A linebacker class katasztrofális volt idén, ha a két Devint nem számoljuk. Cameron Smith, aki az első védőjátékos a Vikings idei draftján, pedig még az ötödik körben is inkább reach, mint jó választás. Egy nem túlzottan atletikus linebacker, aki az egyetemen halmozta a szereléseket, de főleg annak köszönhetően, hogy elkésett coverage-ben. A személyisége és az ösztönei nem rosszak, de ez kevés a profik között. A Vikings szerencsére megvan linebacker poszton, már ami a kezdőket illeti, a rotációban jó lehet.

A hatodik kör első választása a védőfalba érkezett, Armon Watts egy nyers játékos, akiből ellenben évek alatt stabil kezdőt is lehet csinálni. Hatalmas termete van, valójában egy 1 tech, nose tackle, de Andre Patterson szeret ilyen alapanyagokból kísérletezgetni, így 3 techben is próbára fogják tenni minden valószínűség szerint. A legnagyobb kétely vele szemben, hogy utolsó szezonját megelőzően összesen hat meccsen játszott, így nem mondható, hogy hatalmas tapasztalat van a háta mögött.

A folytatásban 2016 hetedik köre után húzott újra safetyt a csapat, Marcus Epps pedig Wattsszal ellentétben sokat játszott az egyetemen, de nem győzött meg ezzel mindenkit. Sokan arra számítottak, hogy ki sem fogják választani, mert méretei nem az igaziak safety poszthoz. A Vikings mindenesetre itt is elég vékony, Smith és Harris mögött jóformán senki nincs, de ettől még Epps nem lesz jobb játékos.

A kört pedig egy újabb támadófalember, ezúttal egy nagy darab tackle zárta, Olisaemeka Udoh személyében. Méretéhez mérten nem bír rossz atletikus képességekkel, de abszolút hosszú távú project.

Az utolsó körben aztán érkezett két elkapó, mert ahogy említettem a két húzónév mögött nincs senki, de se Dillon Mitchell, se Olabisi Johnson nem számíthat automatikus 53-ba kerülésbe. Mitchellben ráadásul semmi különleges nincs. Átlagos atléta, nem túl jó útvonalfutó és a kezei sem kivételesek. Nyilván nem hiába lett csak hetedik körös. Aztán ki tudja, lehet ő lesz a következő Thielen. Johnson jobban futja az útvonalakat és sebességben is jobb, de special teamnél többre nem számíthat. A két wide receivert egy corner előzött meg, Zimmer kedvenc posztját nem lehetett kihagyni. Kris Boyd a mélységbe érkezett, mert Hill négymeccses eltiltásból érkezik, Hughes sérülésből vissza, Rhodes pedig élete egyik legrosszabb szezonjából.

Az utolsó választással pedig Austin Cutting érkezett, aki nem csak azért érdekes, mert long snapper, hanem azért is, mert két éves katonai kötelezettsége van, amelyet még nem fejezett be.

Összességében teljesítette a kötelezőt a csapat, sőt annál még egy kicsit többet is. A támadófalba érkező húzások abszolút telitalálatnak tűnnek, végre egy átlagos vagy egy kicsit annál jobb fal is lehet Cousins előtt. A korai futó picket a mögötte lévő racionalitás ellenére is korainak tartom, a Cameron Smith választást pedig az menti meg, hogy a harmadik napra betáraztak választásokkal, így egy ilyen is belefért. Ezzel a két kicsi megjegyzéssel marad el nálam a tökéletestől ez a draft, de így sem kell szégyenkezniük. A-.