Akit csak azért lehet gyűlölni, mert annyira jó volt

Korszakos tehetség, a pályán jövőbeli Hall of Famer. Ünnepelt sztár már kamaszkora óta, mégsincs okostelefonja, nem érdekli sem a Twitter, sem a körülötte lévő felhajtás. A Stanfordon végzett, építészmérnökként diplomázott, az irodalom a hobbija és saját könyvklubja van. Ő volt az egyetlen irányító, aki egy sack után képes volt megkeresni az őt leterítő védőt, hogy gratuláljon neki a remek teljesítményéért. Soha nem volt pályán kívüli balhéja, egy végtelenül szerény és szimpatikus ember, aki a legnagyobbak közé emelkedhetett volna, ha 29 éves korára nem válik elviselhetetlenné a fájdalom, nem adja fel a teste. Visszavonult Andrew Luck, akit csak azért lehetett gyűlölni, mert annyira jó volt.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Már a születése pillanatától tudni lehetett, hogy Luckból futballjátékos lesz. Apja, Oliver Luck a West Virginia egyetem irányítója volt, második körösként választotta ki a Houston Oilers, jelenleg pedig a 2020-ban induló XFL (a Super Bowl után induló amerikai futball-bajnokság) kommisszárja, korábban pedig két World League of American Football-csapat tulajdonosa is volt. Ez utóbbi miatt Andrew a gyerekkora jelentős részét Londonban és Frankfurtban töltötte, ahol megszerette az európai futballt.

A soccer volt az első sport, amit játszottam. Akkor váltottam amerikai futballra, amikor visszatértem az Egyesült Államokba a negyedik osztály közepén, de azóta is a kedvenc hobbim. Nem vagyok taktikus vagy edző, ez számomra amolyan kikapcsolódás, mentális feltöltődés. Élvezem a különböző stílusok találkozását, a játék folyamatosságát, a klubok történetét. Mint a Real Madrid vs. Barcelona – ez nem csak egy játék, ez egy geopolitikai küzdelem. Nagyszerű történetek vannak, ráadásul reklámok nélkül. (via)

Amerikába visszatérve természetesen már irányítóként játszott. A Stratford High Schoolban 7 139 yardot és 53 TD-t passzolt karrierje során, négycsillagos recruitként pedig a Stanford, a Northwestern, az Oklahoma State, a Purdue, a Rice és a Virginia ajánlatai közül választhatott és végül Jim Harbaugh miatt a Stanford lett a befutó.

Történelmet írt

Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a Stanford fociprogramja messze nem a legjobb az államokban. Az egyetem csapata Luck előtt soha nem nyert egy szezonon belül 10 mérkőzést, a fiatal irányító pedig már második kezdő évében (2010) 12-1-es mérlegre és egy Orange Bowl győzelemre vezette a csapatot (ahol nem mellesleg MVP lett, a Heisman-szavazáson pedig második). Már ekkor jelentkezhetett volna a draftra, 2011-ben is jó eséllyel 1/1-es lett volna, de inkább visszatért még egy évre, hogy építészetből bachelor diplomát szerezzen.

2011-ben ismét villogott, a csapata 11-2-vel végzett, ő pedig ismét második lett a Heisman szavazáson, Robert Griffin III előzte meg. A Stanford Luck utolsó két évében 23 győzelmet szerzett, öttel többet, mint előtte bármelyik két éves periódusban, illetve soha előtte nem kapott helyett BCS bowl-meccsen.

[quote]Soha nem látott magasságokba jutott Andrew Luckkal az egyetem, így nem csoda, hogy sokan feltételezik, az Indianapolis Colts direkt feladta a 2011-es szezonját, hogy egy újabb korszakos tehetség legyen Peyton Manning utódja.[/quote]

Ki az a Peyton?

Bár a Manninggel való szakítás nem volt szép, a Colts szakmailag nem járt rosszul azzal, hogy Luckba helyezte minden bizodalmát. Ryan Grigson GM egy elég jó csapatot rakott össze, így Luck újoncként olyan társakat kapott, mint Dwayne Allen, Coby Fleener, TY Hilton. Ráadásul Chuck Pagano leukémia miatt kidőlt, a helyét pedig a liga egyik legjobb támadókoordinátora, Bruce Arians vette át, akivel 9-3-as mérleget ért el a Colts és 11-5-ös mérleggel, csoportmásodikként a rájátszásba jutott.

Arians ezután távozott, de a csapat, és különösen Luck, Paganóval is hasított. 2013-ban 11-5-tel végeztek a csoport élén és még a Chiefst is sikerült legyőzni az első körben egy őrületes 45-44-es meccsen. 2014-ben szintén 11-5-tel lett csoportelső a csapat, ezúttal már az AFC döntő is összejött, bár a Patriots még túl nagy falat volt. Ennek ellenére úgy tűnt, jó irányba halad a csapat, de

[quote]semmi nem volt rendben[/quote].

Tönkretették

Luck 2014-ben 40 TD-t passzolt 4 761 yard mellett, és még lábon is veszélyes volt. A támadófala csak 27 sacket engedett, ami papíron előrelépés volt az előző két év 32-jéhez és 41-éhez képest, de még így is irgalmatlanul sok ütést elszenvedett. Anthony Castonzóval nem volt gond baloldalt, de rajta kívül nem volt minőség a támadófalban, Grigson pedig ezen nem nagyon segített:

• 2012, draft: Justin Anderson, G, 7. kör – 2 évig játszott az NFL-ben
• 2012, FA: Samson Satele – korábbi 2. körös bust, 24 meccsen kezdett, sok haszon nem volt belőle
• 2013, draft: Hugh Thornton, G, 3. kör – 4 évig játszott a Coltsban, bust
• 2013, FA: Gosder Cherilus – 5 évre 35 milliót kapott, ekkor ő volt a legjobban kereső RT. Nem is játszott rosszul, bár nem szolgált rá a fizetésére.
• 2014, draft: Jack Mewhort, G, 2. kör – 4 évig játszott az NFL-ben
• 2014, FA: –
• 2015, draft: Denzelle Good, G, 7. kör – 4 év alatt 26 meccsen játszott a Coltsban
• 2015, FA: Joe Reitz – saját nevelést igazoltak újra, 2010 és 2016 között összesen 66 meccsen játszott, nem valami jól. A. Q. Shipley – csereszint a gyengébbik fajtából.

Bár volt egy-két magasabb pick, látszik, hogy ignorálva volt Luck előtt a támadófal. Friss AFC-döntősként ilyen védelmet kapott a liga egyik legtehetségesebb irányítója:

Ahogy az várható volt, ez a fal semmire sem volt jó. A háromszoros Pro Bowler irányító először a 4. és 5. heti meccset hagyta ki vállsérülés miatt, majd miután visszaerőltették a pályára, vesesérülést szenvedett és részben elszakadt a hasizma. Eredetileg csak 2-6 hetes kihagyással számoltak, amiből természetesen sokkal hosszabb lett.

Luck visszatért 2016-ban, és bár kapott maga elé egy első körös centert, így is legfeljebb két jó játékos volt a támadófalban. Ez persze nem lett volna gond, ha a Chuck Pagano nem féltette volna annyira az állását, hogy mindenáron a pályára erőlteti: Luck lehozott 15 meccset és benyelt számtalan ütést és 41 sacket úgy, hogy a 2015 óta fájó dobóvállával semmit sem törődtek.

[quote]A válla annyira tropára ment, hogy nemcsak, hogy kihagyta a teljes 17-es szezont, de sokáig a karrierje is veszélyben volt.[/quote]

Grigsont ezután kivágták, de a baj már megtörtént: 2012 és 2016 közötti regnálása alatt Luck volt az az irányító, akit a legtöbbször ütöttek meg az ellenfél védői, pedig 10 meccset ki is hagyott. Ezután kis időre eltűnt Európában, feltehetően olyan orvosokat keresve, akik esetleg értenek is a munkájukhoz, hátha rendbe tudják hozni.

2018-ra lett egy normális támadófal előtte, kapott hozzáértő edzőket, így minden kétkedőre rácáfolva hozott egy MVP-közeli szezont, a Colts pedig ismét rájátszásba jutott, sőt idén már Super Bowl esélyesként kezdtek róla beszélni. De a Colts megint elszúrta.

Idén márciusban egy MRI kimutatta, hogy vádlihúzódása van Lucknak, aki így kihagyta az edzések nagy részét. Májusban továbbra is fennállt a probléma, így újabb teszteket végeztek, amik nem adtak egyértelmű választ. Jött az edzőtábor, azonban az irányító a harmadik napon jelezte, hogy továbbra is problémája van a vádlijával (és/vagy az akörüli résszel). Ekkor úgy döntöttek, hogy pihentessék, és csak augusztus elején kezdtek el azon gondolkodni, hogy más is lehet a probléma forrása.

Augusztus 14-ére kiderült, hogy bokarándulása (is) van Lucknak. Ez nem igényel műtétet, azonban rehabilitációt igen, ami azt jelentette, hogy Luck kihagyja a teljes előszezont, és veszélybe került az alapszakasz első fordulóján való szereplése is. Időközben vélhetően ismét kiderült, hogy komolyabb a gond – annyira, hogy nem sokkal a szezonkezdet előtt kénytelen volt bejelenteni: nem bírja tovább, végzett a focival.

Ez nem egy egyszerű döntés. Őszintén, életem legnehezebb döntése. De számomra jelenleg ez a legjobb döntés. Az utóbbi négy évben bekerültem egy ciklusba: sérülés, fájdalom, rehabilitáció, sérülés, fájdalom, rehabilitáció. Ez szüntelen és könyörtelen volt szezon közben és a holtszezonban is, és úgy éreztem, megragadtam benne. Az egyetlen kiút az, hogy nem focizom tovább.

Megragadtam ebben a folyamatban. Nem tudtam azt az életet élni, amit szerettem volna. Ez elvette a játék élvezetét és 2016 után, amikor fájdalommal játszottam és nem tudtam rendszeresen edzeni, megfogadtam magamnak, hogy nem megyek végig újra ezen az úton. Ha még egyszer ilyen helyzetbe kerülök, akkor az egyetlen kiút az, ha eltávolítom magam a focitól és a ciklustól, amiben megragadtam.

A fájdalom véget vetett egy potenciális Hall of Famer karriernek. Rekordokat dönthetett volna, Super Bowlokon vehetett volna részt, több 100 millió dollárt kereshetett volna. Mindezt tönkretette pár ember, akik annyira önzők voltak, hogy elherdáltak egy ekkora tehetséget.

Kifütyülték, pedig csak szeretet és hálát érdemel

Az irányító visszavonulását még a harmadik előszezonmeccs közben kiszivárogtatta valaki, így Luck hangos füttyszóval búcsúzott el a szurkolóktól (de ne legyünk meglepve, hogy amint leültek kicsit a kedélyek, kap egy méltó búcsúztatást). Nem ezt érdemelte – nála kedvesebb, szerényebb srácot nehéz lett volna találni, elég csak megkérdezni a védőket, akik ellene játszottak.

Luck soha nem volt egy agresszív trash talker, nem üvöltözött sem a bíróval, sem az ellenfél játékosaival. De hát mi mást várnánk egy Stanfordra járt embertől, akit újoncként nem lehetett könyv nélkül látni, sőt egy könyvklubot is létrehozott Indianapolisban, hogy olvasásra inspirálja a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt, egy régi kinyithatós telefont használ és aranyfux helyett könyveket ad a csapattársainak ajándékba? Ő egy végtelenül kedves ember, aki minden további probléma nélkül megdicséri azt a védőt is, aki éppen szétzúzta a veséjét.

Soha nem hallottam még ilyenről, még csak hasonlóról sem. Meg akartam köszönni, aztán bevillant, hogy “hé, nekem nem kellene kedvelnem téged!”

– mondta Ryan Kerrigan, a Redskins linebackere még 2014-ben, írja a WJS. Ő volt az, aki kierőszakolt egy fumble-t Lucknál, de mivel az irányító épp azzal volt elfoglalva, hogy összeszedje a játékszert, így szokásától ellentétben nem tudott azonnal gratulálni a védőnek. Luck azonban nem felejtette el a szép megmozdulást, így később a meccs közben csak odament Kerriganhoz, hogy elmondja neki “Nagyszerűen csináltad”.

Teljesen összezavart. Vissza is kérdeztem, hogy “Megköszönted, hogy… ööö… megütöttelek?”

– mesélte Rob Ninkovich, a Patriots pass rushere az egyik Colts elleni mérkőzése után, és még rengeteg hasonló esetről számoltak be az NFL védői.

Hogy ez most csak egy elmejáték, vagy Luck tényleg ennyire sportember, az nem eldöntött kérdés, minden esetre valóban rendhagyó jelenség volt, egy üde színfoltja az NFL-nek. És jó eséllyel soha többet nem látjuk a pályán.

[/ppp_patron_only]