College Football beharangozó 2019

Történelmi szezon kapujához érkeztünk, íme a 150 éves liga részletes felvezetője!

Végre újra úgy kezdhetünk egy NCAA idényelőzetest, hogy nem kell a magyar közvetítés után keseregnünk, a cfb másfél évszázados jubileumára megérkezett a Galaxy4 csatorna, égető hiányt bepótolva ezzel a hazai sportpalettán. Múlt szombaton, a “0. heti” Florida-Miami közvetítéssel sok futballszerető igénye valósággá vált, innentől már nem lehet kifogás, minden hétvégére jut majd egy-két kiváló egyetemi mérkőzés a tv-képernyőkre is. Alábbi cikkünkkel az új beszállókat és a törzsközönséget egyaránt megcélozzuk, megpróbálva a legátfogóbb képet nyújtani az NCAA jelenlegi erőviszonyairól.

Mi a cél?

A 2019-es idény királyát 2020. január 13-án fogják megkoronázni New Orleans-ban, a nagydöntő lefújását követően, ahol a négyes rájátszás két elődöntős győztese csap össze. Hogy eddig a pontig milyen rendszer alapján jutnak el a felek, részletesen kifejtettük a nemrég  felkerült fejtágítóban, nagyon röviden az a lényeg, hogy 130 csapat közül marad a végére egyetlen, a bajnok. Az elmúlt évek alapján ez vagy a címvédő Clemson Tigers vagy az Alabama Crimson Tide lesz, a két program páratlan módon dominál mostanában, persze az NFL-t sem kifejezetten a Super Bowl-részvevők árazzák be, számos más dolog miatt érdemes nézni.

A holtidény legfőképp a “Transfer Portal“-ról szólt, és a könnyebb iskolaváltást elősegítő szabályozásokkal szinte a profi szabadügynökpiachoz hasonló játékosmozgás vette kezdetét, csak az első osztályú irányítók között 10-nél is több olyan QB-t találunk, aki tavaly még máshol szerepelt. Kiemelt figyelmet érdemel Kyler Murray utódja, az Alabamával bajnok Jalen Hurts az Oklahománál, az ex-georgiai Justin Fields az Ohio State-nél és a szintén ex-georgiai Jacob Eason a Washingtonnál (ő egy évet kihagyni kényszerült). A Mississippi State Tommy Stevens-t (Penn State), az Arkansas Ben Hicks-t (SMU), a bowltól eltiltott Missouri Kelly Bryant-et (Clemson), a UCF Brandon Wimbush-t (Notre Dame), a Maryland Josh Jackson-t (Virginia Tech), a West Virginia Austin Kendall-t (Oklahoma), a Northwestern Hunter Johnson-t (Clemson), az Illinois Brandon Peters-t (Michigan) húzta be, és a sor itt sem ér véget.

Ezzel szemben azon gárdák száma is növekedik, melyek az újonc vagy redshirt freshman irányítókban látják a megmentőt. A Miaminál Jarren Williams már bemutatkozott (reménykeltően, de a 10 sack magáért beszél), és óriásiak az elvárások az auburni Bo Nix, a North Carolinás Sam Howell és az Arizona State-ben pallérozódó Jayden Daniels felé is. Hank Bachmeier-t a Boise State egy komoly feladat során, a Florida State ellen dobja mélyvízbe, Tallahasseeben. A trend érthető, egyre hamarabb állnak készen a következő szintre a középiskolai sztárok, az előző két végső győztes freshman QB-vel ért fel a csúcsra, Trevor Lawrence (Clemson) és Tua Tagovailoa (Alabama) immár a Heisman-díj legfőbb várományosai.

Kinek a meccseit nézzem?

A nagy esélyesek: CLEMSON TIGERS (ACC), ALABAMA CRIMSON TIDE (SEC) – ezen nincs mit különösebben részletezni, 2019-ben is alapvetően kétszereplős a hajsza, mondhatni nem fair, hogy a legjobb QB-WR kombóval (Lawrence + Justyn Ross és Tagovailoa + Jerry Jeudy), plusz a legmélyebb keretekkel is ők bírnak. A Bamánál a felkészülés utolsó napjaiban szenvedett ACL-szakadást az NCAA no. 1. LB-je, Dylan Moses, ez azért feladja a leckét Nick Saban HC-nek.

Legfőbb kihívók: GEORGIA BULLDOGS (SEC), OKLAHOMA SOONERS (Big 12), OHIO STATE BUCKEYES (Big Ten) – az Alabama nyomában liheg a 2017-es finálét drámai módon elbukó UGA, a Sooners sorozatban két 1/1-est küldött az NFL-be és a támadójátékuk cseppet sem lassul (minden baj okozója a védelem), az OSU papíron egy lapon emlegethető a krémmel, ám Urban Meyer főedző visszavonulása nem történhet meg nyomtalanul.

Futottak még: a FLORIDA GATORS, LSU TIGERS, TEXAS A&M AGGIES az SEC-ből, a MICHIGAN WOLVERINES, PENN STATE NITTANY LIONS a Big Tenből, a NOTRE DAME FIGHTING IRISH függetlenként, a TEXAS LONGHORNS a Big 12, az OREGON DUCKS, UTAH UTES, WASHINGTON HUSKIES trió a Pac-12 tagjaként juthat be esetleg a top4-be.

A konferenciák erőviszonyai

Sosem árt újra meg újra leszögezni, hogy a 10 csoport fele, az úgynevezett “Power 5” a tényleges első vonal (a független Notre Dame-mel kiegészülve), a többieknek, mint azt a UCF 2017-es példája mutatta, veretlenül sincs igazán helye a rangsorok összeállítóinál. Ez a lista is szubjektív, a konfok együttes erejét hivatott szemléltetni, a tetejétől az aljáig.

1., SEC: Hagyományosan a numero uno a csoportok viszályában, jó fokmérő, hogy az NFL csapatok évek óta mindig innen draftolják a legtöbb embert. A Kentucky felemelkedésével egyedül a Vanderbilt lóg ki lefelé a mezőnyből, ami hatalmas fegyvertény, bár a Tennessee és az Arkansas még keresi régi önmagát.

2., Big Ten: Az Ohio State, Michigan, Michigan State, Penn State négyes egy azonos divízióban rettentő kemény, viszont keleten muszáj lenne a formajavulás a Nebraskától, hiszen hosszabb távon csak ők tarthatnak lépést a 2018-ban amúgy csúnyán megbotló Wisconsinnal. Az Iowa, Minnesota és a Northwestern “jó iparos” csapatok, üde színfolt a lehet Purdue.

3., Big 12: Az Oklahoma árnyékában éledezik a rivális Texas, mögöttük szélesebb a mezsgye, a bűnrossz Kansas kivételével hatan kb. egy szintet képviselnek. A déli pisztolypárbajok helyszíne.

4., ACC: Nincs vetélytársa a Clemsonnak, a Florida State fennállása egyik legrosszabb idényét produkálta, a Miami csak nem képes újfent a “The U” lenni, mindenki más meg egyszerűen legjobb formájában sem tud konzisztens játékot hozni, még a Virginia Tech sem. Így a Tigers számára sétagalopp az elődöntő, hiába cserélődik le most például a komplett védőfaluk.

5., Pac-12: A USC gyengélkedése abszolút befolyásolja a konferencia megítélését, sose ideális, mikor a legismertebb program nevetség tárgya, ráadásul a többiek is rendre elveszítik a non-konf ütközeteiket. A Utah remek védelme okán korábban sose tapasztalt felhajtást kap, az Oregon és a Washington briliánsan toboroz, viszont ennyi, a Washington State még a fantasztikus támadóguru Mike Leach-csel, a UCLA Chip Kelly-vel se tényező, a Stanfordot meg kezdik kiismerni az ellenfelek, az “intellectual brutality” hangzatos jelző, egyre szerényebb eredményekkel.

+ Group of 5 (AAC, C-USA, MAC, MWC, Sun Belt) és függetlenek: a leírt kvintettnek együttesen egyetlen kiemelt bowl-meghívó jár, ezt sanszosan az AAC-ből a UCF, a Memphis vagy a Cincy kaparintja meg. Felhívnám a figyelmet három alig jegyzett irányítóra az FBS ezen rétegéből; Jordan Love (Utah State, MWC), Mason Fine (North Texas, C-USA) és Nathan Rourke (Ohio, MAC).

Kiemelt játékosok:

Justin Herbert, QB (Oregon): A clemsoni Lawrence másodéves, az NFL-nek rá még várni kell, mellette a csapból is Tua folyik, a legérdekesebb QB prospect minden bizonnyal tehát a Ducks irányítója. A szakértők által az idei drafton is első körbe várt Herbert 2018-as szezonja olyan csapnivalóan alakult – részben sérülésekkel hátráltatva -, hogy jobbnak látta, ha végzős évére is marad az egyetemen. Mérete és karerőssége prototípus, annyi biztos.

Jake Fromm, QB (Georgia): Ahogy georgiai társának is, és nála plusz pozitívum, hogy két elitnek vélt vetélytársát “küldte” már el Athens-ből, nem volt számára sosem garantált a kezdő poszt, mindig megküzdött érte. Eason transzferjével ez a nyomás most kissé csökkenhet, karját Mel Kiper Drew Brees-éhez hasonlította.

Jonathan Taylor, RB (Wisconsin): A wisconsini futógyár legújabb ékköve két idény alatt 4171 (!) yardot futott, FBS-ben nála többet ekkora időtartamot tekintve soha senki. Nem árt persze, ha olyan óriások blokkolnak előtted, mint pl. a center Tyler Biadasz, de Taylor az iskolapadban is kiváló, a Wisconsint a Harvard helyett választotta.

Rondale Moore, WR (Purdue): Újoncként tavaly a Northwestern elleni szezonnyitón robbant be a köztudatba, és legkésőbb az Ohio State elleni parádén országszerte ismertté vált az elkapóként, futóként és slotban egyaránt bevethető Moore. Mikor a labda hozzá kerül, az ember óhatatlanul lélegzetvisszafojtva figyel, speciális tehetség, személyes kedvenc.

Laviska Shenault Jr., WR (Colorado): Rengeteg a kérdőjel a főedzőt váltó Buffs-nál, “Viska” viszont amennyiben egészséges, bárhol kezdő elkapó. Különösen büszke rá, hogy nyitottabb személyiség lett, vezéregyéniséggé avanzsált.

CeeDee Lamb, WR (Oklahoma): A Sooners nemcsak az irányítókat, hanem leendő profi elkapókat is termel szép számmal, Dede [Westbrook] – és az idén első körös Marquise Brown – után itt van CeeDee, aki 2018 legszebb nem érvényes elkapását mutatta be múlt szeptemberben.

Tristan Wirfs, OT (Iowa): Bruce Feldman szakíró éves “Freak” listájának első helyezettje, a 6’5″ magas, 145 kg Wirfs Brandon Scherff súlyemelő iskolai rekordját döntötte meg, sőt atletikus is, 89 centis súlypontemelkedésénél csak egy embert teljesített jobban az NFL Combine-on.

Derrick Brown, DT (Auburn): Az öt csillagos középiskolai prospect minden várakozásnak megfelelt vagy akár felül is múlt, legalább olyan szinten dominál az auburni védőfal közepén, ahogy azt korábban Nick Fairley tette. Vonzza a szemet a pályát nézve, szombaton Herbert estéjét keserítheti meg a Galaxy4-es csatornán.

Leki Fotu, DT (Utah): A következő draft nem lesz olyan mély ezen a poszton, mint a 2019-es, de erről a legkevésbé sem a Utes tehet, Fotu az ex-utahi Star Lotulelei méltó örököse. A Wirfs-nél is nagyobb behemót technikailag még nincs is a csúcson, határ számára a csillagos ég. 

Chase Young, DE (Ohio State): Ilyen a “jöhet a következő ember” a top programoknál, távozik egy sztár, jelen esetben Nick Bosa, de mögötte már ott a következő, szépen kivárva sorát. 22 meccs alatt 12 sacknél ó, 19.5 TFL-nél és 5 leütött passznál jár, a statjai most ugorhatnak meg csak igazán.

A.J. Epenesa, DE (Iowa): Az iowaiak a fal másik oldalán is felvonultatnak egy jövendőbeli első köröst, Epenesa a draftnikek kedvence az EDGE-eket vizsgálva. Kirk Ferentz 1999 óta főedző a Hawkeyes-nál, A.J. eleddig az egyetlen öt csillagra taksált középiskolás, akit csapatához tudott toborozni.

Micah Parsons, LB (Penn State): Dylan Moses kiesett, mögötte megosztó, hogy Parsons, a Michigan State-es Joe Bachi vagy épp a clemsoni Isaiah Simmons a legjobb linebacker. Előbbit azért emeltem ki, mert ugyan sophomore, a legtöbb potenciállal ő rendelkezik, az utolsóként első körben draftolt Lions LB, LaVar Arrington sem győz eleget áradozni róla.

Grant Delpit, S (LSU): Derwin James-hez hasonló kaliber, nem nagyon kellene túlgondolni majd a kiválasztását, szimplán olyan atléta, akinél nyilvánvaló, hogy a profiknál is elit lesz. Megkapta a 7-es mezszámot, ezt előtte Tyrann Mathieu és Patrick Peterson viselhette, mikor az edzők nem támadónak (mint Leonard Fournette), hanem védőnek adták.

Bryce Hall, CB (Virginia): A Cavs az ACC Coastal divíziójának titkos esélyese, a játékosok is érzik, hogy ez egy régóta nem tapasztalt lehetőség, amiért Hall képes volt megváratni az NFL-t. A PFF-nél nincs nála jobbra értékelt CB, vérbeli shutdown corner, itt például a Giants pick Daniel Jones passzát szerzi meg könnyedén.

Rodrigo Blankenship, K (Georgia): A szemüveges rúgó mintha ezer éve egyetemista lenne, olyan jó ismerőse a közvetítéseknek, jóllehet ez annak is köszönhető, hogy ritkán hibázik, extra pontot nem is hagyott ki soha.

Edzők, koordinátorok:

• Az említett Urban Meyer lelépése mellett az NCAA főedzők doyenjének számító Bill Snyder másodszori nyugdíjba vonulása óriási hír, helyét a másodosztályú North Dakota State-nél ötből négyszer bajnok Chris Klieman veszi át, folytatva a Big 12 stílusától oly eltérő, brutális futójátékra építő hagyományokat. Visszatért a kispadra az előző években szakkommentátorként dolgozó Les Miles (Kansas) és Mack Brown (North Carolina), Miles gárdája a közelmúltban csak szenved az FBS-ben, kérdés, hogy a csodás futó Pooka Williams-szel a kezdőben a “Mad Hatter” tartogat-e még további meglepetéseket baseballsapkája alatt.
• A top3 legfelkapottabb főedző: Matt Campbell (Iowa State), Dino Babers (Syracuse), Jeff Monken (Army). Mindhárman romokban levő programokat vettek át, de mára biztos bowl-részvevők, Campbell neve pár NFL franchise-nál is szóba került, szemtelenül fiatal. Babers az Air Raid, Monken a triple option jeles művelője
• A USC-nél, a Michigannél és a Florida State-nél a támadókoordinátor-váltásban bíznak kifejezetten, Graham Harrell szintén az Air Raid mestere, a Southern Cal míg világ a világ, pro-style-t futtatott, ám Clay Helton HC-nek valami váratlant kellett húznia, hogy mentse a menthetőt. Az új michigani OC Josh Gattis-t az Alabamától csábította el Jim Harbaugh, a floridaiaknál Kendall Briles kinevezését heves ellenérzés fogadta, ugyanis ő apjával együtt egy csúnya szexuális zaklatási ügysorozat okán távozott anno a Baylortól.
• Ha pedig a védőkoordinátorokra gondolunk, akkor két nevet érdemes megtanulni, Brent Venables a Clemson, Dave Aranda az LSU zseniális DC-je, Dél-Karolinában Dabo Swinney, Louisianában Ed Orgeron gondoskodott arról, hogy millió dolláros fizetésük legyen. Ezen területen a holtidény nagy fogása Andy Avalos lehet, ő a Boise State edzőközpontját cserélte le az Oregonéra.

Ajánlott mérkőzések az első fordulóból:

Augusztus 29., csütörtök (magyar idő szerint péntek)

01:00 UCLA @ Cincinnati – ESPN

04:15 #14 Utah @ BYU – ESPN

Augusztus 30., péntek (magyar idő szerint szombat)

01:00 #19 Wisconsin @ South Florida – ESPN

04:00 Colorado State vs Colorado – ESPN [Sports Authority Field, Denver]

Augusztus 31., szombat

18:00 Ole Miss @ Memphis – abc

21:30 Duke vs #2 Alabama – abc, Galaxy 4 [Mercedes-Benz Stadium, Atlanta]

21:30 South Carolina vs North Carolina – ESPN [Bank of America Stadium, Charlotte]

22:00 Northwestern @ #25 Stanford –  FOX

01:00 Boise State vs Florida State – ESPN [TIAA Bank Field, Tallahassee]

01:30 #11 Oregon vs #16 Auburn – abc, Galaxy 4 [AT&T Stadium, Arlington]

04:30 Fresno State @ USC – ESPN

Szeptember 1., vasárnap (magyar idő szerint hétfő)

01:30 Houston @ #4 Oklahoma – abc

Szeptember 2., hétfő (magyar idő szerint kedd)

02:00 #9 Notre Dame @ Louisville – ESPN

Amennyiben kérdés lenne még bármivel kapcsolatban az egyetemi futball világából, tegyétek fel nyugodtan itt a kommenteknél vagy a fórumon. Jó szórakozást!