Egyre inkább hiszem azt, hogy egy csapat sikerességének alapvető és legfontosabb eleme az edzői gárda. Egy kreatív, agresszív, az analitikát is figyelembe vevő stáb hatalmas versenyelőnyt jelent a mai NFL-ben, míg egy begyepesedett, hagyományos dogmákat puffogtató és valló coaching staff olyan hátrány, amit a játékosok tehetségből nem tudnak kompenzálni. Ennek a legrosszabb vállfaja pedig az, amikor egy konzervatív védőoldali főedző – legyen az akár a legzseniálisabb védőguru a ligában – beleszól a támadóoldali stratéga munkájába és a saját képére akarja formálni a másik oldali csapatrészt is. Erre találunk két példát is az NFC Northban.
Matt Patricia és a Detroit Lions
Tavaly a Lions főedzőváltáson esett át, és érkezett New Englandből Matt Patricia, akitől a védelem felerősödését várhatták a vezetők és a szurkolók egyaránt. Támadókoordinátornak megtartotta Jim Bob Cootert, akivel a Lions rendkívül passzorientált volt (2016-ban és 2017-ben is harmadik legtöbbet passzolta Stafford a ligában), és hatékonyságban is a liga felső felébe tartozott az offense a passzt tekintve – a futás ellenben a liga végén kullogott hatékonyságban. Így pedig 9-9 meccset nyert a gárda 2016-ban és 2017-ben.
Ugyan Cooter maradt a stábban, Patricia változtatni akart, és a saját képére akarta formálni a támadósort, ez pedig öreg hiba volt. A jelek látszottak a holtszezonban. LeGarrette Blount leigazolása, Frank Ragnow és Kerryon Johnson draftolása az 1-2. körben mind azt mutatták, hogy a rég nem látott futójáték felé fog tendálni a csapat. Ez így is lett.
Ha playhívási tendenciákat akarunk nézni, akkor a meccsek első félidejében a korai kísérleteket érdemes leginkább elemezni, hiszen itt még nem igazán befolyásol az eredmény, így azt a játékot játszod, amit szeretnél, és nem azt, amire be vagy kényszerítve (például nagyobb hátrányban). Ahogy Warren Sharp kiemeli, a Lions a 3. legtöbbet passzoló csapatból visszaesett a 20. helyre, teret nyitva ezzel a futásnak.
Sikeresebb volt ettől a Lions? Nem.
A korábbi két évben 9-9 győzelmet ért el a gárda, tavaly viszont mindössze 6 győzelemre futotta, ami a franchise legrosszabbja volt 2012 óta. Sokan azt mondják, hogy a mérleg megmutatja, milyen csapat is voltál valójában, de én ebben nem hiszek, hiszen sok minden befolyásolhatja a mérleget, ami sokszor csalóka lehet. Szóval ássunk kicsit mélyebbre.
A jobb falemberek és futók hatékonyabb támadójátékhoz vezettek? Nem.
Mind a 2017-es, mind a 2018-as Lions a negyedik legnehezebb sorsolást kapta az ellenfelek védelmeit tekintve, így elég jó az összehasonlítási alap.
A 2017-es Lions:
- 12. volt támadóhatékonyságban,
- 5. volt playenként megtett yardokban,
- 17. volt harmadik kísérletes hatékonyságban,
- 10. volt red zone hatékonyságban.
A 2018-as Lions:
- 23. volt támadóhatékonyságban,
- 20. volt playenként megtett yardokban,
- 25. volt harmadik kísérletes hatékonyságban,
- 24. volt red zone hatékonyságban.
A támadósor tehát rosszabb lett attól, hogy átállt egy futásorientált felfogásra.
Teret nyitott a futárorientált felfogás a Staffordnak és a passzjátéknak? Nem.
Staffordnak egyértelműen rosszabb éve volt, mint korábban, ezt szinte minden hagyományos és advanced statisztika alátámasztja. Most nézzük csak az első félidős korai downos szituációkat, hiszen idén elvileg a védelmek inkább számíthattak a futásra ilyen helyzetben a Lionstől, mint tavaly. Stafford 2017-ben 7,3 yardot átlagolt 94-es passer ratinggel. 2018-ban ehhez képest 6,7 yardot átlagolt 91,3-as passer ratinggel.
Na de a play action játéknak csak segített már a futójáték, nem? Nem.
Van ez a tévhit, hogy a sok futás segít a play action játéknak. Pedig a linebackerek akkor is harapnak a play actionre, ha előtte “nem lett megalapozva a futójáték”. Stafford 2017-ben 10,2 yardot átlagolt play action esetén, és 7,3 yardot anélkül. 2018-ban 8,1 yardot átlagolt play actionnel és 6,5-öt nélküle. A Lionsnek tehát jobban működött a play action játéka, amikor kevesebbet futott a csapat.
A futójáték hatására kevesebbet blitzelték Staffordot? Nem igazán.
Minimálisan, 30%-ról 28%-ra csökkent a védelmek blitz rátája Stafford ellen, de ez még mindig a ligaátlag felett volt (27%). Hozzátehetjük, hogy 93,2-ről 79,8-ra esett vissza Stafford passer ratingje, amikor blitzelték, próbálkozásonként pedig 8,1 yard helyett csak 6,7 yardot ért el.
Jim Bob Cooter sem volt hibátlan, sőt. Azonban rá volt erőszakolva egy filozófia, ami nagyon nem illett hozzá, és egyébként nem illett Matt Staffordhoz sem. Cootert a szezon végén kivágták, és Patriciának volt egy lehetősége, hogy javítsa hibáját. Ezt nem tette meg, és Derrell Bevell érkezett támadókoordinátornak, aki szintén a futójáték erőltetéséről és megalapozásáról híres, úgyhogy minden bizonnyal nem láthatunk szemléletbeli váltást Detroit csapatától 2019-ben sem, ez pedig nagy valószínűséggel oda vezet majd, hogy ismét nem jut a csapat rájátszásba, Matt Patricia pedig belátható belül akár el is vesztheti állását.
Mike Zimmer és a Minnesota Vikings
A Vikingsnál is hasonló volt a helyzet, mint a Lionsnél. Érdekes ellentét, hogy itt egy régóta regnáló főedző mellé érkezett egy új támadókoordinátor, azonban nekik sem működött a kapcsolatuk úgy, ahogy sokan várták. Pedig John DeFilippo pont ellensúlyozni tudta volna Zimmer régimódi filozófiáit, azonban mint utólag kiderült, nem kapott szabad kezet és be lett korlátozva a relatív sikerei ellenére is.
DeFilippo egyrészt a csapat egyértelmű erősségeire játszott. Ha olyan játékosaid vannak, mint Stefon Diggs, Adam Thielen, Kyle Rudolph és az elkapásokban is kiváló Dalvin Cook, akkor miért futnál a liga egyik legrosszabb támadófala mögött? Főleg hogy a passz a hatékonyabb módja az előrehaladásnak minden mutató szerint…
A Vikings 2016-ban és 2017-ben a liga legalacsonyabb futásonkénti átlagát hozta az első félidőben első kísérletek során. De ez nem számít, ha a főedződ nem csak egy edző, hanem a védelem megálmodója. Zimmernek az a fontos, hogy minél kevesebb pontot kapjon a csapata, nem pedig az, hogy minél többet szerezzen. Neki az a fontos, hogy futtassa az órát a csapata, még ha nem is halad vele előre rendesen. Ha pedig puntolni kell? Nem baj, rosszabb az ellenfél mezőnypozíciója…
John DeFilippo már az első naptól fogva megváltoztatta a csapat támadófilozófiáját. Az első fordulóban 63%-ban passzjátékot hívott első félidős első kísérletekre. A második fordulóban ez 73%-ra ugrott, a harmadikban pedig 75%-ra. Az első hét forduló után 66%-ban passzolt a Vikings ilyen szituációkban, ezzel pedig az Eaglesszel holtversenyben vezette a ligát. Ami viszont fontosabb: a Vikings 4-2-es mérleggel állt ekkor, a 64%-os támadási sikerességi rátája pedig a második legjobb volt az NFL-ben.
A sikerek ellenére Mike Zimmernek ez nem tetszett és változtatni akart. Kontrollálni akarta a tempót (és ezzel közvetetten nem pontokat szerezni). A 8. heti Saints elleni derbin jött ki először, hogy valami nincs rendben Zimmer és DeFilippo közt. Ezen a meccsen 56%-ban futott (!) a Vikings első félidős első kísérletekre, miközben az NFL egyik legjobb futás elleni védelme jött velük szembe, és a passzjáték sokkal jobban működött (9,1 YPA). A liga egyik legjobb támadósora ellen 14 pontos hátrányban volt a Vikings a harmadik negyed derekán, erre olyan játékokat hívtak, mintha 14 pontos előnyben lettek volna. Rossz volt nézni.
Öt meccsel később, a Seahawks elleni 21-7-es vereség után kirúgták John DeFilippót. Zimmer többször is utalt arra a médiában, hogy többet kell a csapatának futnia, és ez így nem jó irány. Ehhez képest amikor legalább 45%-ban futott a Vikings az első negyedben korai kísérletekre (tehát jól megalapozta a futást), akkor 1-5 volt a mérlege a szezonban. Nem az volt a megoldás a Vikingek számára, hogy visszamennek a 2017-es szezonba, ahol sokat futva 13 meccset nyertek. Nem a futás miatt nyertek ennyit. Az offense 2018-ra optimalizálva lett, mégis ebben kereste Zimmer a – nem is biztos, hogy létező – probléma forrását. Nem mondom, hogy DeFilippo tökéletes volt, mert korántsem volt az, viszont úgy nem lehet dolgozni, ha a főnököd épp az ellenkezőjét akarja véghezvinni, mint amit te jónak látsz.
A csapat aztán kinevezte Kevan Stefanskit, aki egyébként csinált jó dolgokat, például sokat és hatékonyan passzolt 12 personnelből, de vele sem jött a megváltás, a csapat nem jutott rájátszásba, és a mérleg sem javult az év elejihez képest. A holtszezonban tett lépések pedig arra engednek következtetni (többek közt az első körben Garrett Bradbury draftolása, vagy az edzői gárda alárendelése Gary Kubiaknak), hogy ismét a futójátékon lesz a hangsúly Minnesotában. Ez pedig nem jó irány a mai NFL-ben.
Kíváncsi lennék, hogy mit gondol Zimmer és Patricia, melyik ellen nehezebb felkészülnie védelmi koordinátorként: egy nem hatékony és sokat futó, vagy egy hatékony, agresszív és korai downokon is sokat passzoló offense ellen, amely kihasználja a mismatcheket a futásra készülő védelem ellen. Sarkos példát választva: a tavalyi Tians/Redskins, vagy a tavalyi Colts/Chiefs offense ellen szeretnének játszani?
A válasz elég nyilvánvalónak tűnik, és meglepne, ha Zimmer vagy Patricia az utóbbira szavazna. A Vikings és a Lions főedzője mégis azt akarja, hogy a saját csapata azt a filozófiát alkalmazza, ami ellen minden bizonnyal saját maga szerint is könnyebb lenne a dolga…
Zimmer és Patricia ezzel a felfogással egész egyszerűen megálljt parancsol a saját csapatának.
A cikk alapját és az adatokat Warren Sharp 2019 Football Preview c. könyve szolgáltatta.
Patricianál nem értem a fafejűséget. Értem, hogy szeretné a Lionst valamennyire a Pats mintájára megszervezni, de ott volt egy olyan O-fal edző, aki össze tudott rakni egy nem elit alapanyagból egy bőven TOP10-es falat, ami megkönnyítette a játékot. Illetve McDanielsnek elég szabad keze van az offense felett. Én úgy gondolom, hogy beleesik abba a hibába, amibe anno McDaniels a Broncosnál: túl nagy kontrollt akar, mert túlságosan is meg akarja mutatni, hogy jó edző, így azokba a területekbe is beleszól, ahova nem kéne.
Az első mondatoddal tökéletesen egyetértek. Sokkal nagyobb a szakmai munka szerepe, mint az általános vélekedés. Nyilván egy-egy vitathatatlan esetben (Rams) szóba kerül, de elég vicces, hogy BB, Andy Reid vagy Pete Carroll nem kap díjakat. Az Eagles vagy a Bears előrelépése éppen úgy a szakmai stábon múlt, mint sok franchise mélyrepülése.
Nyilván látványosabb a játékos tehetségeket méregetni, holott tehetség minden csapatban ott van, az elég igazságos igazolási rendszer miatt. A tartós sikerek sokkal inkább egy-egy nagyszerű főedző (GM) munkáját dicsérik.
Az is igaz, hogy a liga trendje a passz orientált játék, ezt nehéz tartósan kontrázni. Nyilván a futás szerepe is jelentős maradt azért, sőt egy domináns védelem is lehet meghatározó. De ezen utóbbiak semmiképpen nem a főirány. Ezért érthetetlen, hogy erre alkalmas fal nélkül, kiemelkedő futó nélkül, hogy gondolhatja valaki, hogy a futással fog erősíteni, amikor mindkettőnek elvileg nagyon jó képességű, minden esetre vagyonokért tartott irányítója van.
Egyébként szerintem nem a futás vagy passz számít igazán, hanem az intelligencia és a kreativitás. Alkalmazkodni az ellenfélhez, vagy ráerőltetni az akaratod, az éppen rendelkezésre álló csapatod és az éppen szembe jövő ellenfél kvalitásainak megfelelően. Ráadásul minden héten meg kell izzadni a sikerért a múlt heti ötleted következő vasárnap már közkincs úgyhogy ez egy folyamatos megújulást is igényel.
Ezek a követelmények igazi, briliáns hadvezéreket igényelnek, és ahogy egy játékosról is nehéz megmondani, hogy fog beválni, egy HC esetében talán még nehezebb. A cikkben szereplő két esetben erősek a kétségek valóban.
Néhány észrevételt tennék! :)
1.) A két csapat alaphelyzete egészen más. A Lions esetében az offense volt a csapat erőssége évek óta, ezért itt teljesen érthetetlen, hogy miért nem erre építenek tovább (már az edzőválasztás is eleve kétséges). Addig a Vikes-ot évek óta az elit védelme húzza/húzta, ez is a csapat erőssége, ezért itt joggal merül fel, hogy ennek kell alárendelni a támadósort is. Nyilván a csapat gyengébb egysége kell, hogy alkalmazkodjon és idomuljon a jobbhoz, nem pedig fordítva.Ráadásul a bajnokságot is a védelmek nyerik. :)
2.) Azt írod, hogy az Vikings offense 2018-ra optimalizálva lett. Ez egyszerűen nem igaz. A támadófal edzőkoordinátorának tragikus és rosszkor jött halála (és pótlásának hiánya) miatt az általad már a szezon előtt is a csapat achilles sarkának tartott egység a (z általam) vártnál is rosszabb teljesítményt nyújtott (hozzátéve, hogy így utólag ennek jelei már korábban, az előszezonban is látszódtak). A jobb védelmek ellen gyakorlatilag majdnem mindig összeomlott, és így a támadósor ezeken mérkőzéseken többnyire nem tudott kibontakozni sem (ahol meg igen, ott más jött közbe).
3.) Őszintén mondva, az, hogy DeFilippo mire játszott számomra egész szezon alatt nem igazán derült ki. Igazából egész évben olyan Packers érzetem volt, hogy adjuk oda Kirk-nek a labdát és majd ő megoldja. A futás egyáltalán nem ment. Felrajzolt és jól megkomponált passzjátékot is alig láttam a szezonban (párat a Rams ellen és talán egyet az Eagels ellen). A Seahawks ellen kulcshelyzetben behívott két QB sneak pedig azt gondolom, hogy mindennek a teteje volt.
4.) A statisztikák pusztán önmagukban nagyon félrevezetőek tudnak lenni. Például a második és a harmadik fordulóban jól hangzik az a 73% és 75%, de ugye ennek oka, hogy mindkét meccsen korán (a 3. fordulóban ráadásul jelentős) hátrányba került a csapat. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy egyik mérkőzést sem sikerült végül megnyerni, sőt a 3. fordulóban a Buffalo gyakorlatilag lenullázta a támadósort.
5.) Az említett 4-2-es mérleg is nagyon jól hangzik. Kár hogy ezt árnyalja, hogy a 4 győzelemből 3-at gyenge védelem ellen szerzett a csapat, azt az egyet az Eagles ellen pedig a védelem hozta. Azaz a támadósor sikerességi rátája meglátásom szerint nem annyira a játékhívások változásával korrelál, hanem sokkal inkább az ellenfél védelmének erősségével. A jobb védelmek ellen hívhattunk bármit, semmi sem ment. Ezt támasztja alá, hogy a gyengébb védelmek ellen később is ment a játék a támadósornak (például a 15. héten szétfutottuk a Miami-t).
6.) És végül akkor egy beszédes statisztikai adat. Tavaly, azokból a mérkőzésekből, amikor 20 pontnál többet szerzett az ellenfél támadósora ellenünk, egyetlen mérkőzést, a már említett Eagles ellenit (21 kapott pont, az utolsó TD-t már garbage time-ban nyeltük be) sikerült megnyerni. Pedig 9 ilyen mérkőzés volt, ezeken 1-7-1 lett a csapat mérlege. Siralmas! És bizony ez az általad említett szezon elején sem volt másként. Azaz a támadósor valójában nem volt képes mérkőzéseket nyerni sem a szezon elején, sem később. Se passzal, se futással.
A Vikingsel kapcsolatos ezen cikkben tett megállapításaiddal ezért nem tudok azonosulni. :) Szerintem a statisztikai mutatókból rossz következtetéseket vontál le. :D
1) Ezzel nem értek egyet, mármint hogy a gyengébb egységnek kell idomulni a jobbhoz. Attól, hogy a védelem nagyon jó, miért ne lehetne a támadósor is nagyon jó? Miért kell visszafogni a támadósort?
2) playcalling szinten értettem az optimalizálást, nem játékosállományban, nyilván a támadófal pocsék volt
3) Nem csoda, hogy a futás nem ment ilyen fallal :D A csapatnak pedig az egyik legjobb sikerességi rátája volt támadóoldalon, az első 7 forduló után konkrétan a 2. legjobb. És igen, odaadta Cousins kezébe a labdát, mert összességében is ez a hatékonyabb módja a támadásvezetésnek, és a Vikings offense personnel is ezt diktálta a borzasztó fallal.
4) Második fordulóban 7-14 volt 28 perc után az állás (7-17 félidőben), ez azért nem olyan eredmény, hogy fel kelljen borítani a gameplant és rohanni kelljen az eredmény után. A statisztika pedig az első félidős playhívásokra vonatkozik. A Bills ellen oké, azt kidobhatjuk.
5) A Billsé, a Ramsé és a Cardinalsé is erős védelem, ez hat meccsből négy. Sorrendben mondom védelmi hatékonyság szerint ki hol helyezkedett el tavaly: 49ers 27., Packers 28., Bills 2., Rams 9., Eagles 15., Cardinals 8..
A szezon második felében könnyebb volt a támadósor sorsolása: Jets 19., Saints 22., Lions 31., Bears 1., Packers 28., Patriots 14., Seahawks 13., Dolphins 23., Lions 31., Bears 1.
6) Nézzük más szemszögből. Az offense 21 pont felett szerzett az első 9 meccsből 7szer. Az utolsó 7 meccsből csak háromszor volt meg a 21 pont.
illetve az 5ös ponthoz ezek pass efficiency számok voltak sorry, szóval ilyen erős passzvédelmekkel nézett szembe a csapat – és mégis hatékony volt a passzjáték.
Teljes védelmet nézve a számok sorrendben: 49ers 23., Packers 29., Bills 2., Rams 19., Eagles 15., Cardinals 17., Jets 21., Saints 11., Lions 28., Bears 1., Packers 29., Patriots 16., Seahawks 14., Dolphins 25., Lions 28., Bears 1.
1.) Nem azt mondtam, hogy ne legyen jó a támadósorunk. :) Legyen. Ezzel nincs baj. A labdát nem csak a védelem miatt kell és illik birtokolni. Például a Chiefs védelmet is megkérdezhetnénk, hogy mennyire tetszik nekik amit Reed művel a túloldalon? :D Mégsem merül fel senkiben, hogy le kellene lassítani és ezzel félig megölni a kiváló offense-t, hanem olyan védelem kell, amelyik e mellett a rendszer mellett tud jól teljesíteni.
2.) A playcalling hiába volt optimális, ez önmagában senkit sem visz el sehova. Már most látom, hogy a tavalyi playbookunk milyen nevetségesen gyenge volt, mikor már a felállásból 95%-ban kiderült, hogy futunk vagy passzolunk, így pedig sokszor könnyű dolguk volt a védelmeknek.
3.) A Seattle falát sem tartom sokkal többre ha személyekre lebontjuk, mégis ment a futás. Talán jobban is mint kellett volna. :) Az első 7 forduló egy kisebb fajta csoda volt. Szép volt, volt benne jó is, de már akkor látszott, hogy ez nem igazán fog működni. És nem az volt a bajom, hogy esetleg passzoltatta Cousinst, hanem az ahogy. Egyetlen előre megtervezett játékra sem emlékszem, amikor mondjuk az elkapó megtesz 4-5 yardot vagy esetleg többet, megfordul és bamm, már a kezében is a laszti (mint például amit Nagy művelt a maciknál). Minden passzjátékunk arra épült fel, hogy az elit elkapóink vagy el tudnak szakadni 1-1-ben, vagy hosszú olvasásra ítélte Kirk-et, amit viszont a fal nem tudott biztosítani és jött a menetrendszerű sack.
További probléma, hogy ha működött a meccs elején kitalált támadó stratégia, akkor rendben, nyertünk, de ha nem akkor meccs közben nem volt váltás. DeFilippo és csapata képtelen volt olvasni a védelmeket és váltani amikor kellett volna. Nem hiszem, hogy Zimmer meccs közben beleszólt volna a hívásokba. Ha jöttek volnaaz eredmények, akkor valószínűleg meccsek között sem nagyon. De nem jöttek…
1) Épp erről beszélek :D A Chiefsnél nem merül fel, hogy le kéne lassítani az offense-t, csak azért h a védelem jobban nézzen ki. A Vikingsnál ellenben igen, lelassítják az offense-t azért, hogy a védelem jobban nézzen ki, kevesebb yardot és pontot engedjen. Ez a defense nagyon jó, és ha a támadósor jobb, hatékonyabb, ponterősebb lenne, akkor is nagyon jó lenne a védelem, csak staisztikailag rosszabbul nézne ki, mert több drive-ot lennének a pályán.
És értem, hogy a Vikings védelemre épít, Chiefs meg nem, de a mai fociban egyértelműen a támadójáték, és azon belül a passzjáték az, ami fenntartható versenyelőnyt tud jelenteni. Nyilván vannak kiugró dolgok, amikor védelem+futójáték is nagy dolgokra képes, de ez nem igazán fenntartható (lásd pl Jaguars 2017).
2) DeFilippo sem volt tökéletes, sőt, sok mindenben ő is hibás volt, ezt le is írtam. De nem az a megoldás, hogy nyilvánosan kritizáljuk és utasítjuk, hogy vegyen vissza a passzjátékból és fusson ezerrel a szar fal mögött, hogy a védelem jobban nézzen ki.
3)”A Seattle falát sem tartom sokkal többre ha személyekre lebontjuk, mégis ment a futás.”
A Seahawks futások downonként vs ligaátlag:
1st down: 47% success rate, 4,5 YPC vs 48% success rate, 4,5 YPC
2nd down: 46% success rate, 4,8 YPC vs 46% success rate, 4,4 YPC
3rd down: 54% success rate, 5,5 YPC vs 51% success rate, 4,3 YPC
Azért erre nem mondanám, hogy olyan nagyon hatékony volt a futójáték, míg egyébként passzjátékban hatékonyabb volt (mind success rate, mind YPA, mind passer rating) minden downon a ligaátlagnál a Seahawks, csak jóval kevesebbet használta.
Nem csoda volt az a 7 forduló a Vikingstól, hanem hatékonyabb és ponterősebb támadófelfogás :D
De kérdezem, ha ennyire véded a Zimmer féle döntést, hogy jobb lett a csapat azután, hogy rákényszerítették a futásra DeFilippot, majd leváltották? Győzelmek számában vagy feltett pontokban ugyebár nem, az biztos, de szerintem – és ez a szubjektív része – mutatott játékban sem.
Az utolsó bekezdésedben feltett válaszodra a válaszom: nem! Egyértelműen nem! És az elküldése után sem változott semmi. Az általam gyengébbnek gondolt védelmek ellen ment a játék a támadósornak, de egyébként nem. Említetted, hogy az utolsó 7 fordulóban 4-szer nem volt meg a 20 pont a támadóknak. Azért nevesítsük, hogy ez a 4 meccs a Bears elleni két mérkőzés és a Seahawks és a Pats elleni idegenbeli meccsek voltak. Szerintem ezek voltak a végén azok az erős védelmek, akik ellen meg lehetett volna mutatni, hogy ez egy potens támadósor és ez nem sikerült. És mindezt a futásra fogni az én meglátásom szerint tévút. Az említett meccseken összesen 156 passzt engedett el Kirk, ami azért nem kevés. Ehhez képest az elért 806 yard 4 meccsen siralmas, ez 65 yarddal marad el a meccsenkénti átlagától. Az 5/4 TD/INT arány is elég tragikus és a ratingje is 3-szor is 80 alatt maradt, Seattle-ben pedig elért 89-et, mert nem dobott INT-et. Egyszerűen jól mutatja szerintem mindez, hogy hiába erőltettük volna ezeken a meccseken még jobban a passzjátékot, annak sem lett volna sok értelme. Ekkor már az ilyen szintű védelmek ellen nem ment a játék.
Hogy miért nem? Ez lehet, hogy egy jó kérdés, egyelőre hadd higyjem azt amit a Packers szurkolók, hogy a playbook volt az oka mindennek. :)
De az tény, hogy a tavalyi támadósor ránézésre összességében sokkal rosszabb volt az egy évvel korábbi, Shurmur által vezetett egységhez képest. És én itt bizony ezért DeFilippoban látom a hibást. Nem mondom, hogy rossz szakember, azt sem mondom, csak rosszat csinált, mert volt ami tetszett. De hozzánk valamiért nem passzolt. Csak két előszezon meccs ment le eddig, de már fényévekkel jobb offense-re számítok idén az eddig látottak alapján. Aztán szoríts, hogy ne legyen igazam és csak beképzeljem az egészet. :D
Szuper cikk, ilyen szemmel nem is figyeltem ezeket a csapatokat.
Itt igazából az lesz az érdekes, hogy Patricia tanul-e ebből.
Nagyon szeretem Zimmer-t de ha kivan mondva a Super Bowl( márpedig kivan mondva) akkor ezzel a filozófiával nem lehet gyűrűt nyerni, eltelik 4-5 meccs oké, nyerni fogod nagyrészét, aztán az ellenfélnek lesz annyi videó anyaga, hogy ki elemezzen és amit addig csináltál kidobhatod a kukába, mert a védelmek felkészültek lesznek, apropó Egy Damion Harrison, Mike Daniels ellen mit fogsz csinálni? 10/9× behívod a külső futást, Trey Flowers, ugyanaz lesz mint tavaly, futunk majd az eredmény után, amitől majd a védelem is frusztrált lesz. Mint mondtam nagyon szeretem Zimmert, de véleményem szerint ez lesz az utolsó éve Minneapolisban.
El ne hidd mindazt amit Dani itt leírt! Próbálja mentegetni DeFiliipo-t mert tőlük igazoltuk. :D
Komolyra fordítva a szót, én is bekajáltam, hogy milyen jó lesz ő, mert az Eagles támadásai is milyen kreatívak voltak. Aztán lótuszt. Nekem higgyél! Én látom, hogy az idei támadósor sokkal jobb lesz a tavalyi egyhangú, szürke, kiszámítható valaminél, amit tavaly alkottunk. Nyugodj meg, hogy Trey Flowers olyan PA játékokat kap a nyakába, hogy azt sem tudja, hogy hol keresse majd az LoS-t. :D Jók leszünk idén! :D
Imádom ezt a csapatot! Imádtam a draftunkat is, de nem látom a fényt az alagút végén. :(
UI: mire alapozod ezt a magabiztosságot Fetyke?
Véletlenül varázsgombából készült pörköltet evett, a vízióktól meg eldobta a fehér botját és most azt ordibálja tele torokból, hogy látok, látok, miközben harmadszor ment neki fejjel a falnak.
Vigyázz! Nehogy megátkozzalak a végén! :D
Ott még nem tartasz, jelenleg épp esőt csinálsz. :D
Már mondtam, hogy minden második évben jók vagyunk, és most második év van! :D Ha ez nem győz meg, akkor az általam eddig látottakra. :D
De most komolyan! a következőkre:
– Essünk túl először a fekete levesen. Ez a támadófal nem jó, és ezért futásban nagy előrelépés nem várható, ha csak Cook nem varázsol valamit.
– Viszont a védelem szerintem jobb lesz mint tavaly, nagyjából ismét hozzák a tavaly előtti szintet. Egyrészt mert a futás ellen visszajött Shamar a védőfalba. Másrészt tavaly a fél kezdő védelem lesérült vagy komoly sérüléssel játszott, bízom benne, hogy ez most elkerüli a csapatrészt. Harmadrészt mert tavaly ritka peches volt a védelem, például az ipari mennyiségben kierőszakolt fumble-ból alig tudtunk 8-at összeszedni és így ezen a téren a lista végén végeztünk (ugyanakkor például Kirk 9 labdavesztéséből 7-et az ellenfél szedett össze). A nagy számok törvénye alapján itt kiegyenlítődés várható, ami mindenképpen a javunkra szól.
– A támadófal ugyan nem lett jobb, viszont a blokkolási sémát hozzájuk igazították (ez tavaly hiányzott). Az első két előszezon meccsen is szemmel látható volt, hogy ha futás ellen nem is megy a blokkolás, de a pass protection már összeállt. Hihetetlen (nézd csak meg a Cards elleni előszezon meccsen, ha van rá módod), hogy mennyivel kisebb nyomás alatt passzolnak idén eddig az irányítóink. Nem véletlen, hogy Mannion és Sloter is nagyon jó számokat hozott eddig.
– A játékhívás hihetetlenül változatos lett tavalyhoz képest. Főleg passzjátékok esetében. Ha még nem láttad, akkor majd csak lesd, hogy mennyi eddig vagy tavaly nem látott elem is beépült már a játékba. Eleve rengeteg a play action játék (ahogy azt KGYM is említette a podcastban), és ezeket eddig nagyon jól adja el a csapat. Sokszor nem csak én, de a védők is csak keresték, hogy most kinél is van a labda egyáltalán. Elég sok a sima oldalpassz vagy rövid átadás középre, amivel például évekig operáltak Bradyék nagyon sikeresen (az órát például ezzel is lehet ölni, nem csak futással). Visszatért egy tavalyelőtti elem, hogy sokszor mozgatjuk ki a zsebből az irányítót. Mind mind olyan elem, ami segít eltüntetni az Oline gyengeségét, és amiből tavaly szinte semmit sem láthattunk. És ami a legfontosabb! Végre látok ismét előre felrajzolt és pontosan végrehajtott apró kis játékokat, amivel nagyon el lehet venni a védelmek önbizalmát.
– Én eleve bíztam és most is nagyon bízok Kubiakban. Vezetőedzőként megbukott ugyan, de támadó-koordinátorként nagyon is sikeres volt és szerintem bőven a jobbak között van. Hozta magával azt a Dennisont a támadófalhoz, aki érti a dolgát. Gary fent ül a kakasülőn, elemzi és olvassa a védelmeket, én nagyon remélem, hogy így végre mi is missmatcheket kezdünk majd el offense oldalon is kialakítani. Valamint ha nem megy a támadójáték, akkor képesek leszünk váltani. Mert lássuk, be hogy tavaly ezek is elmaradtak.
– Thielen bombaformában van! :)
“El ne hidd mindazt amit Dani itt leírt! ”
Még nem olvastam végig, csak egy comment ehhez:
“Egyre inkább hiszem azt, hogy egy csapat sikerességének alapvető és legfontosabb eleme az edzői gárda. Egy kreatív, agresszív, az analitikát is figyelembe vevő stáb hatalmas versenyelőnyt jelent a mai NFL-ben, míg egy begyepesedett, hagyományos dogmákat puffogtató és valló coaching staff olyan hátrány, amit a játékosok tehetségből nem tudnak kompenzálni”
Aaron Rodgers egyetért és sajnálja az elmúlt éveket…
Vajon a 2015 előtti éveket is sajnálja amikor még MMC-ben volt spiritusz?
Ezzel kapcsolatban filozofálnék kicsit: Tomlin mennyire jó, mennyire tesz hozzá, mennyire vesz el a csapat teljesítményéhez/ből? Az láttuk, hogy az OC csere jót tett a csapatnak, és mintha tavaly nem lett volna a Jags PO szintű fejetlenség és pánik egyetlen meccsen sem.
Tomlin pont olyan, mint egy jó közepes irányító, szerintem. Hosszú távon sokkal mérgezőbb mintha ki kellene (lehetne) hamar rúgni. Rivers mondjuk. Cousins. Ráadásul nálatok, ahol a stabilitás az alap, különösen. Szerintem még hosszú évekig maradni fog, de SB közelében sem lesz a csapat.
A hagyományosan erős védelem már egy ideje oda van, támadásban a szuper tehetségektől sikerült végre megszabadulni, Big Ben azért már eldobálta kenyere javát, (bár a tavalyi évét se gondoltam volna, mert az egyébként elég jól sikerült). Tomlin gyengéje a megfelelő fegyelem kialakítása, így például idén, egy a vártnál lényegesen jobb Steelerst kalkulálok, ez az utóbbi évek legkevésbé problémás együttese lesz, és tehetség mindig van azért (mert a Steelers például elkapókban, futókban azért kiemelkedően draftol továbbra is). Idén is harcban lesz a csapat a rájátszásért, de a SB-ért aligha. És szerintem még 3-5 évig ez így is marad.
Erős tehetségektől megszabadulni? Conner és Juju is képes pótolni Bellt és Brownt. A védelmet nem sikerül összerakni, pedig Tomlin is védelmi vonalról jön.
Tévedsz, nem képesek pótolni. Jó játékosok, de egyik sem top3 futó vagy elkapó. Lehetnek még azok, de most nem azok.
De, képesek pótolni. Idén biztos nem a két srácon fog múlni a csapat siekressége.
Persze hogy nem rajtuk múlik, de nem adnak annyi pluszt mint egy Bell-Brown duó adott. Simán harmadiknak várom a Steelerst a csoportban, a Browns és a Ravens után.
Conner számai jobbak, mint Bellé az utolsó Steelers évében. Tavaly egyáltalán nem hiányzott Bell. juju sem volt tavaly rosszabb AB-nál.
Szerintem a Sttelers megnyeri a csoportot és a Ravens-Browns meccset a Browns fogja a második helyért, ami talán PO-t ér.
Erősen meglepne ha nem a Browns húzná be a csoportot, a másodéves Jacksont meg ezzel a futóteam-el megspékelve meg sokkal veszélyesebbnek látom mint a Steelerst. Tomlinnál én ugyanazt a lassú halált vizionálom mint McCarthy-nál a Packersben, rég túl van már a csúcson ő is.
Szerintem Tomlin sosem volt a csúcson.
A Browns meg akkora hype-ot kap, hogy szinte már evidens az annak nem megfelelés. Kétlem, hogy képesek lesznek megnyerni a csoport.
Az sb-esélyes hype-ot én is túlzásnak tartom, de a csoportot megnyerőt nem. Minden mellettük szól: VÉGRE eltűnt Hue, az új HC már a tavalyi szezon végén megmutatta mire képes. Dream team csapat állt össze, simán a legerősebb roster van ott az NFL-ben. És ami a legfontosabb, ami kb 20 éve nem volt: van egy kib@szott jó irányítójuk aki képes egymaga motiválni és a hátán vinni a csapatot. Ehhez képest mi van a Steelersnél? Balhék évek óta, a sztárok leléptek, nulla koncepció Tomlin ugyanazt fújja amióta ott van. Még Harbaugh is képes volt teljesen megújulni, elengedte a Flacco vonalat és egy teljesen újat húz fel. Lehet hogy belebukik Lamar Jacksonnal együtt, de legalább tesz valamit, újít. Connert meg JuJut ne a legutolsó Bell és AB szezonhoz hasonlítsd, hanem a legjobbhoz, nekik azt kell megugorni. LeVeon2014: 1361 rush yards, 854 receiving, 11 TD, 4,7 yardátlag, mindez 16 meccsen. AB2015: 1834yard, 10 TD, 114,6 yards/game, 16 meccsen. Erre mondom én hogy nem fogják tudni. Mindegyik csapat megújul abban a csoportban kivéve a vasasokat. Ez az álmoskönyv szerint nem jó jel.
mondjuk Rivers HoF közeli.
Tomlin legyen mondjuk Dalton. Ha sikerült volna becsicskítania Big Bent, akkor lehetne Rivers.
Riverst nem mondanám közepes irányitónak. :D
nem feltétlenül rossz az az irány, hogy a futások felé tolódik el a hangsúly, a lényeg azon van, hogy jó ütemben kapják-e el a váltásokat (4–3-ról 3–4-re, onnan megint 4–3-ra dettó). Nálunk pl egész jól ment a futójáték, ami sikereket hozott. Mivel egyre könnyebbek és kisebbek a védők a passzjáték miatt, ezért simán lehet, hogy megint fordul a trend, és a csapatok úgy szétfutják az ellent végül, ahogy mi tettük rengetegszer a Coltscal.
“egész egyszerűen”…?!
… “egész egyszerűen” a fentebb megfogalmazottak nagyon leegyszerűsített képet formálnak erről a végtelenül összetett sportról.
Nem akarom megvédeni a két főedzőt, nem is szorulnak rá.
LIONS… Nem lehet csak odaadni a labdát Staffordnak, hogy old meg… Mint minden irányítót – támogatni kell… fallal, futójátékkal, elkapni tudó elkapókkal és játéktervvel. És kell egy védelem ami visszaadja a labdát a támadóknak. A főedző lehet akármilyen zseniális, ha a segédedzők képtelenek a megvalósításra. Persze a rosz stáb is az ő sara.
Én nem bírálnám Patriciat… Nem gondolom hogy rajta ment el a szezon. Nem ő hívta a támadó játékokat, nem ő edzette az ofalat, nem ő állította össze az adott meccsre a gameplant … Azt pedig jogosan kérhette (ha kérte), hogy teremtsenek egészséges egyensúlyt a futás és a passz között.
Ennél többet a védelmet építő/irányító edzők nem szoktak kérni. Nem tudom elképzelni, hogy egy alapvetően sikeres edző mellett évekig tanulva, arra a következtetésre jutott, hogy alapjaiban másképpen kell csinálni mindent.
Ami biztos, hogy idén sem fog támadó játékokat hivni. Rá fogja bízni a támadósort egy hozzáértő OC-ra, aki képes egy olyan rendszert futtatni, ami számol a védelem korlátaival is.
Ha képes egyensúlyt hozni a csapat védő és támadó játékába – bárkit és bármikor képesek lesznek megverni. És most ezzel Őt idéztem a Patses időkből.
Az analizálni vágyók pedig majd análizalhatnak (nem elirás, hirigem van már ahányszor megemlítitek az analitikát mint csodaszert).
-Katonadani: “A futójátékon lesz a hangsúly Minnesotában. Ez pedig nem jó irány a mai NFL-ben.”
-Pete Carroll: “Hold my beer!”
:D
hát nem is jó irány, amit a Seahawks csinál :D podcastben kifejtettem a frusztrációmat a játékukkal kapcsolatban :D
Ha nem ilyen vanilla secondarynk lenne, nem lenne az rossz.
Az megvan, hogy a tavaly mind a 4 kezdő DB 100 feletti qb ratinget engedett az ellenfélnek? :D
Alapvetően ez a gátja egy SB runnak. Ja meg passrush. Az sincs.
Ezek inkább problémák.
ezeket mondjuk lehetne kompenzálni egy fasza támadósorral, ami drive-onként sok pontot tesz fel :D
A QB megvan hozzá, és hülyeség elrejteni a futójáték mögé a liga egyik legjobb irányítóját.
Lamar Jackson like this! :D
na az viszont teljesen más helyzet, mert a QB bevonásába a futójátékkal több lehetőséget nyitsz meg például olyan szempontból, hogy plusz egy embert kell levédekeznie a védelemnek, illetve az annyira elüt minden más csapattól, hogy sokkal nehezebb rá felkészülni week-to-week alapon, miközben előtte egész szezonban még csak nem is láttál ilyet
Ez tény! De azért ennek veszélyét pont most modellezte le P. Lynch a hétvégén, amikor “belenézett” Hill sisakjába. Én ezért nem tartom ezt hosszú távon fenntarthatónak. Azért nem véletlen, hogy például Wilsonnak is visszavettek a futásaiból. Évi 35 millióért már nem töretheted össze.
Kicsit offtopic, de akár külön rövid cikkben is érdekelhet a válasz.
Nektek mi a véleményetek Vedvik-ről és, hogy Beebe volt a holder az előző meccsen?
Ha elfogadod tőlem is a választ, akkor engem kicsit összezavart a dolog.
Nem tudom, hogy Bebe miatt e, de most a második meccsen sokkal simábbak voltak a rúgások, mint a Saints ellen. Nyilván itt arra megy ki a játék, hogy egy rúgóval oldjuk meg a puntot és az FG-et. Én nem nagyon hiszek az ilyesmikben.
Vedvik első alkalommal nagyon szépen korrigálta az új LS rossz labdáját, ezt egyértelműen a javára kell írni. De ezen kívül nem igazán értettem a használatát. Nagyokat rúgott ez tény, de a 2. és 3. számú ST tagjai nem értek oda és ebből komoly visszahordások születtek (igaz ezt már a Saints elleni első meccsen is megjegyeztem). Nekem egyébként Wile puntjai tetszettek tavaly a szezonban én őt nem cserélném le. Azt gondoltam, hogy Vedviket Baley helyett igazoljuk inkább, őt éreztem bizonytalanabbnak. Szóval itt még kicsit vakarom a fejem azon, hogy mit is akarhat a staff.
Viszont bár keveset esik arról szó, de a mai modern fociba a punter és a mögé tett ST teljesítmény nagyon is kulcskérdéssé kezd válni. Nem véletlen, hogy ezt BB is kiemelten kezeli már évek óta. Nagyon nem mindegy, hogy egy punt után hol kell kezdenie az ellenfélnek a támadásait, itt nagyon komoly 15-20 yardokat lehet nyerni vagy bukni a védelemnek.
“a punter és a mögé tett ST teljesítmény nagyon is kulcskérdéssé kezd válni.”
Persze, ha nem pontokat akarsz vinni, hanem futni, kontrollálni az órát és a mezőnypozíciót :D
Végre kezded megérteni a foci lényegét! :D
Azért van az úgy, hogy minden offenzív szándék ellenére sem sikerül pontokat szereznie egy csapatnak. :)
Persze Fetyke! mindenkinek a véleménye érdekel, Főleg Vikes közeliek/szimpatizánsoké.
Azért is kérdem, mert bennem is az volt meccs közben, hogy “jó-jó, de….”
És Wile számomra is szimpatikus, és szeretem, de azért nem eget rengetőek az ő számai sem.
45,2-s átlag (15. legjobb) 31 punt a 20 yardon belülre (szintén 15. legjobb) tavaly.
Ha elcseréljük Baley-t egy 5. vagy 6. körért, akkor simán megvettem az üzletet, de az kérdés is egyenlőre bennem, hogy akkor egy roster helyet (is) meg akarnak ezzel spórolni.
Közben annyi friss hírt olvastam ezzel kapcsolatban, hogy a tegnapi edzésen Baley 6 mezőnygól kísérletet végzett el, az első három alkalommal (33, 39 és 42 yard) Wile volt a holder, a másik háromnál (44, 46, 50) pedig ismét Bebe. A jó hír, hogy mind a 6-ot berúgta, bár edzéseken ez gondolom többnyire majdnem mindenkivel így szokott lenni.
Viszont ez alapján nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy Vedviket valóban Wile helyére szánják és nem Baley helye kérdéses.
Jut eszembe!
“Csak Bradynek tesz jót, ha sokat kell passzolnia”
https://fuzovelkifele.com/2019/08/csak-bradynek-tesz-jot-ha-sokat-kell-passzolnia/
Dani! Tavaly Kirk 38-at passzolt átlagban meccsenként. :D Most akkor többet vagy kevesebbet passzoljon? :D Döntsétek már el végre! :D
Warren Sharp cikke magyarra fordítva, már ami a Lions részt illeti…nem tudom a Vikings cikk saját munka-e…
Amúgy ezzel nincs baj, mert biztos van egy csomó ember aki nem olvassa a kinti cikkeket nyelvtudás vagy idő hiányában, de azt nem értem, hogy miért nincs feltüntetve, hogy honnan van az anyag…
Legalább tüntessük fel az eredeti cikk íróját pls…
https://www.sharpfootballanalysis.com/analysis/destroying-a-team-to-test-an-outdated-hypothesis-the-matt-patricia-story/
A Vikings-es vonatkozást mondjuk lehet a másik cikk alapján magadtól írtad, arra legalábbis nem emlékszem mostanából