Joe Namath nevét minden NFL-szurkoló ismeri, még az is, aki nem a Jetsnek szurkol, és nem különösebben érdekli a csapat. Ez nem csoda, hiszen Namath a maga korában mindent megtett azért, hogy sztár legyen a pályán belül és a pályán kívül is. Az a fajta játékos volt, aki élvezte, ha minden szem rászegeződik, és mindig a középpontban van. Ennek a mentalitásnak megvoltak a maga előnyei, de nagy hátrányokkal is járt, amikkel Namathnek, és a Jetsnek is meg kellett küzdenie.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A portré első része itt található.
Csapatmunka
A Bills és a Broncos elleni vereség nagy pofon volt Namathnek. Legbelül ő is érezte, hogy túl messzire ment, és nem tesz jót a csapatnak, ha folyton a középpontban akar lenni. Azonban túlságosan is hozzászokott ahhoz, hogy mindig ő van a középpontban, szóval egymaga nem volt képes ezen az attitűdön változtatni. Szüksége volt valakire, aki a szemébe mondta, hogy ő a hibás, és változtatni kell a játékstílusán. Ez a valaki pedig végül a Jets safetyje, Jim Hudson volt.
Hudson Namath egyik legjobb barátja volt, és talán az egyetlen a csapaton belül, akire az irányító hallgatott. Hudson leült vele beszélni, és elmondta neki, hogy nem egyedül van a pályán, nem egyedül kell mindent megoldania. Vegye le a terhet a saját válláról, és rakja át a védelemre és a futójátékra. Nem haragszanak meg rá, ha nem passzol 300 yardokat meccsenként, mert nem ez a lényeg. A lényeg a győzelem, és ehhez egy csapat kell, nem egy ember.
Namath meghallgatta a csapattársát, és ennek hatására képes volt megváltoztatni az addigi mentalitását. A következő meccsekre már úgy rohant ki, hogy nem minden körülötte forog, és ha a csapat érdeke azt diktálja, hogy a háttérben maradjon, akkor a háttérben fog maradni. Ennek köszönhetően a Jets támadójátékában hatalmas változás következett be, az elkövetkezendő meccseken már nem Namath és a passzjáték volt a főszereplő, hanem a futójáték, és a védelem. Namath a következő 4 meccsen egyszer sem érte el a 200 passzolt yardot, és TD passzt sem osztott ki. A Jets azonban mind a 4 meccset megnyerte, és ez volt a lényeg.
Az új mentalitásnak köszönhetően a Jets csak egyszer kapott ki a szezon hátralévő részében, és 11-3-as mérleggel megnyerte a csoportját, aminek köszönhetően bejutott az AFL-döntőbe. Az ellenfél a döntőben a Raiders volt, az a csapat, amelyik ellen Namath a legtöbb kemény ütést kapta. A Raiders játékosok ezúttal sem kímélték az irányítót, és Namathnek a második negyedben kiugrott az ujja a bal kezén.
Namath a sérült keze ellenére a pályán maradt, és végigjétszotta a meccset. Szükség is volt rá, mert a Raiders támadóit még a Jets elit védelme sem tudta teljesen kikapcsolni. Ezúttal tényleg kellett az irányító is a győzelemhez, és Namath ezúttal nem hagyta cserben a csapatát. A hajrában Namath egyik tűpontos passzt osztott ki a másik után, és ennek köszönhetően sikerült megszerezni a vezetést, amit aztán a védelem meg is őrzött.
Egy kemény meccsen végül a Jets 27-23-ra győzött, amivel bejutott a Super Bowlba. Ott azonban egy olyan ellenfél várt a csapatra, amely ellen a legtöbb szakértő szerint esélye sem volt a Jetsnek.
„Garantálom”
Ez az ellenfél a Baltimore Colts volt, amely gyakorlatilag letarolta az összes NFL-csapatot. A Colts vezette a ligát minden fontos mutatóban, és a szezonban csak egyetlen egyszer kapott ki a Brownstól. Csakhogy az NFL-döntőben a Colts 34-0-ra bosszút állt azért a vereségért, és ezt látva gyakorlatilag senki nem gondolta, hogy valaki is meg tudná verni a Coltsot. Főleg nem egy gyengébb ligából jövő Jets.
A Jets játékosok a Super Bowl előtti héten végig azt hallgatták, hogy a Colts mennyire el fogja őket verni, és hogy kár is lejátszani azt a mérkőzést. Namathet nem hatották meg ezek a hangok, ő egész héten kitartott amellett, hogy meg tudják verni a Coltsot. Még azt is kijelentette, hogy szerinte van 4-5 irányító az AFL-ben, aki jobb, mint a Colts MVP-je, Earl Morrall. A szavaira azonban senki nem figyelt igazán, egészen addig, míg nem tett egy erősebb kijelentést.
3 nappal a Super Bowl előtt egy rendezvényen válaszolt a kérdésekre, de ezalatt valaki a nézők közül folyamatosan bekiabálta neki, hogy a Colts szét fogja zúzni őket. Egy idő után Namath megelégelte ezt, felállt a helyéről, és visszaszólt a kiabálónak:
Hé, van egy hírem a számodra! Nyerni fogunk vasárnap! Ezt garantálom!
Ezzel az egy szóval – „garantálom” – azonnal felhívta magára a figyelmet, és szinte minden lap megírta, hogy Joe Namath garantálja a Jets győzelmét. Persze senki nem hitte, hogy a Jetsnek komolyan lenne esélye, de mindenképp jó történetet adott az egyoldalúnak ígérkező Super Bowl elé. Aztán a döntő után, miután a Jets kikapott, visszakérdezhetnek majd, hogy mi is volt azzal a „garantálom” dologgal.
Namath azonban nem a levegőbe beszélt. Ő tényleg hitte, hogy van esélyük, és ő tudta is, hogyan lehet legyőzni a Coltsot. A döntő előtt sokat tanulmányozta az ellenfelet, és megfigyelte, hogy a védők nagyon erőszakosan blitzelnek, amivel az őrületbe kergették az NFL irányítóit. Csakhogy ez a blitz verhető a rövid oldalpasszokkal, ha az ember tudja, hogy ez jön. Namath pedig kielemezte, hogy mit kell figyelni, milyen jelek mutatnak arra, hogy az ellenfél blitzelni fog. És ha ezt már tudja, akkor azt is tudja, mit kell majd tennie.
A Super Bowlra az volt a gameplan, hogy nem beszélik meg a huddleben a playt, csak a felállást. Namath megnézi, hogy a Colts védelem hogyan áll föl, és hogy várható-e a blitz vagy sem, és az alapján adja ki az utasítást, hogy milyen play jöjjön. Ha a Colts blitzel, akkor gyors oldalpassz, ha nem, akkor futás a szélre. Ez volt a terv, ami tökéletesen működött is.
A Jets ezzel a taktikával szétszedte a Colts védelmét, és lassan, de biztosan haladt előre. A második negyedben meg is szerezték a vezetést, amivel sokkolták nemcsak a Coltsot, de a közönséget is. Mindenki azt várta, hogy már félidőre eldől a mérkőzés, és a Colts 20 pontos előnyben lesz. Ehhez képest a Jets szerzett vezetést, a Colts pedig sehol nem volt.
Namath taktikája bevált, de a mérkőzés igazi hőse a védelem volt. A defense semmi momentumot nem engedett Morrallnak, aki háromszor is eladta a labdát. Végső kétségbeesésében a Colts még a szezont sérülés miatt kihagyó Johnny Unitast is beküldte, de ő sem tudott csodát tenni. Három negyed után 16-0 volt az állás a Jetsnek, és már csak 15 perc volt hátra az egyik legnagyobb meglepetéstől.
Az utolsó negyedben a Jets edzője Weeb Ewbank odament Namath-hez, és megkérdezte tőle, hogy milyen playeket szeretne az utolsó negyedben. Namath erre azt mondta, hogy a Colts egész meccsen nem szerzett pontot, ne adjunk lehetőséget erre, futtassuk le az órát. A Jets pedig pontosan ezt tette. Namath egyetlen passzt sem engedett el az utolsó negyedben, minden playük futás volt. Viszont erre is volt szükségük. A Colts tehetetlenül végignézte, ahogy lepörögnek az utolsó percek is, és a Jets végül 16-7-re legyőzte a sokkal esélyesebb Coltsot.
Ennek a győzelemnek sok összetevője volt, de talán a legfontosabb az, hogy Namath nem akarta egymaga megnyerni. Felismerte, hogy nincs szükség nagy látványos passzokra, elég a rövid oldalpassz is, és azt is felismerte, hogy a hajrában többet ér, ha futtatják az órát, mintha megpróbál tovább hősködni. Enélkül a felismerés nélkül a Jetsnek valóban esélye sem lett volna, de a legkritikusabb pillanatban Namath képes volt félretenni az egóját, és a csapat érdekét tartani a szeme előtt. Ennek a jutalma pedig a legnagyobb győzelem lett, aminek valaha is részese lehetett.
Új szelek fújnak keleten
A Jets győzelme sokkolta a világot, és az NFL is rájött arra, hogy az AFL-csapatokat nem lehet félvállról venni. Ez a felismerés ahhoz vezetett, hogy két évvel később ,1970-ben a két liga végleg egyesült, előtte azonban még lejátszottak egy utolsó évet külön.
A Jets ’69-ben már nagy esélyese volt a Super Bowlnak, és a csoportot annak rendje és módja szerint 10-4-gyel meg is nyerte. Csakhogy a playoffban a későbbi bajnok Chiefs egy szoros meccsen 13-6-ra győzedelmeskedett. Ekkor még Namath nem tudhatta, de ez volt az utolsó alkalom, hogy az újabb gyűrű közelébe került.
A két liga egyesülésének egyik következménye az volt, hogy a Colts átkerült az AFC konferenciába, ráadásul pont a keleti csoportba a Jets mellé. Ezzel a Jets kapott maga mellé egy kemény ellenfelet, ami ráadásul fűtve volt a bosszúvágytól. De ha ez még nem lett volna elég, akkor jött a ráadás, a Dolphins leigazolta a Coltstól elbocsátott edzőt, Don Shulát, aki ellen sikerült nyernie a Jetsnek a Super Bowlon.
A Colts egy erős kerettel érkezett, a Dolphins pedig egy év alatt playofferős csapat lett Shula irányításával. Két ilyen ellenfél szorítását a Jets kerete nem bírta el, és az elkövetkezendő évekre a csoportot a Colts és a Dolphins határozta meg. A sors furcsa fintora, hogy pont azzal hozta magát a Jets ilyen helyzetbe, hogy ’68-ban legyőzte a Coltsot.
Talán lett volna esély még két ilyen ellenfél ellen is playoffba jutni, ha a Jets minden meccsen számíthatott volna az irányítójára, csakhogy Namath teste eddig bírta a folyamatos ütéseket. Karrierje első 5 évében egyszer sem kellett meccset kihagynia sérülés miatt, de az új évtizedbe lépve már nem kerülték el a sérülések. ’70-ben a dobó keze sérült meg, és emiatt kellett kihagyni a fél szezont. Aztán ’71-ben még az előszezonban sérült meg a bal térde, amit azonnal meg is kellett műteni, és újra ki kellett hagyni a szezon jelentős részét. Nélküle pedig a Jetsnek esélye sem volt a Colts-Dolphins kettős ellen.
Ezen a ponton majdnem véget is ért Namath karrierje, a második térdműtét után már komoly kockázat lett volna tovább folytatni ezt a sportot. Namath azonban nem adta fel, és még a ’71-es szezonban visszatért a pályára. Nem is akárhogy.
A megtört test
A Jets a 11. héten a 49ers elleni hazai mérkőzésre aktiválta Namathet, azonban nem kezdőként számított rá. Még túl nagy lett volna a kockázat, így Bob Davis kezdett. Davis azonban a meccs során megsérült, így nem volt más választás, pályára kellett küldeni a sérülésből visszatérő irányítót. A 49ers ekkor 17-0-ra vezetett, és Namathre várt a feladat, hogy valahogy megpróbálja visszahozni a meccsbe a Jetset. Ő pedig állt elébe a kihívásnak.
Mintha semmi sem történt volna, úgy kezdte osztogatni a passzokat egyiket a másik után, és a 49ers 17 pontos előnye hamar leolvadt. A közönség már elhitte, hogy egy újabb csodának lehetnek a tanúi, a csoda azonban elmaradt. Az utolsó pillanatokban Namath a célterületen belül eladta a labdát, és 24-21-re végül a 49ers győzött. A vereség azonban nem vette el a szurkolók kedvét, az egész stadion állva tapsolt a visszatérő irányítónak, aki kis híján visszahozta ezt a meccset a sírból. Ekkor még abban bízott mindenki, hogy Namath visszatérésével újra playoff csapat lehet a Jets. A dolgok azonban másképp alakultak.
Ugyan Namath visszatért, de a sérülések rajta hagyták a nyomukat. Ugyan összejött neki pár parádés meccs a későbbiekben – pl. ’72-ben egy 6 TD-s meccs a Colts ellen –, de azt a szintű játékot már nem tudta többé hozni, ami a karrierje elejét jellemezte. Illetve a sérülések újra megtalálták. ’73-ban előbb a válla sérült meg, majd ismételten a térde. Fejben továbbra is erős volt, és a karja is bírta volna még, de a lábai már teljesen tönkrementek. Egyre kevesebb terhelést bírt rájuk helyezni, és az orvosok figyelmeztették, ha így folytatja, akkor 40 éves korára olyanok lesznek a lábai, mint egy 70 évesé. A karrierje a sérülések miatt gyakorlatilag véget ért, de ő sokáig nem volt hajlandó ezt elismerni.
Namath még további 3 évig irányította a Jetset, de nem tudta újra playoffba juttatni a csapatot. ’77-ben a Jets végleg belátta, hogy Namath már nem fogja tudni vezetni a csapatot, így elengedte, és az irányító aláírt a Ramshez. Los Angelesben azonban csak 4 meccset bírt ki, újra megsérült a térde, és ezúttal már ő sem tagadhatta le, a teste nem bír többet. A szezon végeztével bejelentette a visszavonulását.
Ugyan a Ramstől vonult vissza, de Namath a Jets játékosaként vonult be a történelembe. Az ott elért sikerek, legfőképpen a Super Bowl III megnyerése sokat tett hozzá a csapat megítéléséhez. Egy percig nem volt kérdéses, hogy helye van a Hall of Fame-ben, ahová ’85-ben be is választották. Sajnos a sérülések miatt nem tudott újabb sikereket elérni, a Jets csapatorvosának végül igaza lett, mikor ’65-ben azt mondta neki, 4 évet fog tudni játszani, hiszen szigorúan véve csak 5 év jutott neki, amikor teljes erejével volt képes vezetni a Jetset. Az alatt az 5 év alatt, azonban mindent beleadott, és a szurkolók élvezettel nézték a játékát. A Jetsnek pedig azóta sem volt hozzá fogható irányítója.
Akinek van felesleges másfél órája, és kicsit jobban bele szeretne merülni Namath pályán kívüli életébe is, annak tudom ajánlani a két részes róla szóló Football Life epizódot.
Ha szeretnél a Fűzővel Kifelé! közösségéhez tartozni, kedvezményesen fogyasztani a Kandallóban vasárnaponként, vagy akciósan hozzájutni minőségi NFL-es ereklyékhez, vagy csak szeretnéd a munkánkat támogatni, itt a tökéletes alkalom – Legyél te is FK! Klubtag!
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások