Joe Namath nevét minden NFL-szurkoló ismeri, még az is, aki nem a Jetsnek szurkol, és nem különösebben érdekli a csapat. Ez nem csoda, hiszen Namath a maga korában mindent megtett azért, hogy sztár legyen a pályán belül és a pályán kívül is. Az a fajta játékos volt, aki élvezte, ha minden szem rászegeződik, és mindig a középpontban van. Ennek a mentalitásnak megvoltak a maga előnyei, de nagy hátrányokkal is járt, amikkel Namathnek, és a Jetsnek is meg kellett küzdenie.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Az acél szorítása
Ha Joe Namathről esik szó az NFL-közvetítések során, akkor gyakran szokták megjegyezni a magyar származását is. Ugyan maga Namath Amerikában született, és az anyanyelve is az amerikai angol, azonban a szülei révén valóban magyar gyökerekkel rendelkezik.
Namath apai nagyapja Német András egy kárpátaljai településről, Rahóról (ma Rakhiv Ukrajnában) származott, ami az ő idejében még az Osztrák-Magyar-Monarchia része volt. Német András 1911-ben hagyta el a Monarchiát, és az RMS Pannonia nevű hajó fedélzetén érkezett meg Amerikába, ahol szén- és acélgyároskánt kezdett el dolgozni a Pittsburgh közelében lévő Beaver Fallsban. Ekkor a családja még Rahóban maradt, de 9 év munka után sikerült összegyűjtenie elég pénzt ahhoz, hogy a családját is az Államokba hozhassa, így 1920-ban a felesége és a gyerekei is Amerikába költöztek.
A legkisebb fia Németh János volt, aki mindössze 11 éves volt, mikor Amerikába érkezett. Az ő neve is elvileg helyesen Német lett volna, de a hajón valamiért mégis a Németh változat szerepelt. Igazi különbség nincs a két változat között, de az a + „h” betű kellően meg tudta zavarni az adminisztrációt, főleg az amerikai irodákban. Akárhogy is, nem sokkal a család érkezése után úgy döntöttek, angolosítják a nevüket, így Német Andrásból Andrew Namath, Németh Jánosból pedig John Namath lett.
John Namath Beaver Fallsban nőtt fel, és 1931-ben ott vette feleségül egy hasonlóan magyar emigráns családból származó lányt, Rose Yuhast (Juhász). A párnak négy gyermeke született, John, Frank, Robert, és Joe, akik mellé egy lányt Ritát is örökbe fogadtak. Joe volt a legkisebb a testvérek közül, ami egyszerre jelentett hátrányt és előnyt is.
John Namath az apjához hasonlóan acélmunkás volt, és egész életét a Beaver Falls-i acélgyárban dolgozta le. Az ott eltöltött idő azonban tönkretette az egészségét, későbbi éveiben tüdőtágulata (emphysema) lett, és légzési problémákkal küszködött. A betegsége megrémítette Joe-t, de az igazán nagy rémületet az okozta, amikor az apja 11 évesen elvitte őt az acélgyárba. Az ott látottak (gőz, füst, mocsok, és irdatlan hőség) olyan mély hatást tettek Joe-ra, hogy akkor és ott elhatározta, ő nem fog ilyen helyen dolgozni. Ő nem fog az apja sorsára jutni, és kerül, amibe kerül, de ennél jobb megélhetést fog magának találni.
Idegen földön
Ezt a jobb megélhetést Namath a sportban vélte felfedezni, és már középiskolásként több labdajátékot is kipróbált, többek között a kosárlabdát és a baseballt. A football eleinte nem vonzotta, csak a gimnázium utolsó évében próbálta ki azt a sprotot is, amihez mint kiderült páratlan tehetsége volt. Namath mindössze egy évet játszott irányító poszton, mégis hamar letette a névjegyét. Egymás után osztotta a jobbnál jobb passzokat, és a vezetésével a gimnáziumi csapat veretlenül hozta le az 1960-as évet.
Ugyan nagyon sikeres volt a footballban, az igazi szerelme a baseball volt, amiben hasonló sikereket ért el. Az érettségi után több MLB csapat is megkereste őt, köztük a Pittsburgh Pirates is, amihez Namath szívesen aláírt volna. Csakhogy a család közbeszólt.
Eddigre Namath szülei már elváltak, és az anyja, valamint a testvérei próbálták meg terelgetni Joe-t. Namath előtt két lehetőség volt a középiskola végeztével: vagy elfogadja a Pirates ajánlatát, vagy elmegy egyetemre, és folytatja a footballt. A végső szót az édesanyja mondta ki, aki szerette volna, ha Joe egyetemet végez. Így hát Namath a footballt választotta, és jelentkezett az Alabama egyetemre, ahová felvételt is nyert.
Az Alabama egyetem először sokkolta Namathet több szempontból is. Ő Pennsylvaniában hozzászokott ahhoz, hogy fehérek és feketék egyaránt élnek a környéken, és nincs semmi problémája ezzel senkinek. Alabama más volt, ott az egyetemre ekkor még csak fehérek mehettek, és ezt a gondolkodást Namath soha nem tudta megérteni. Állítása szerint eleinte többször is ott akarta hagyni Alabamát, mert úgy érezte ez egy idegen ország, ahová ő nem igazán illik bele. Végül mégis maradt, és szemtanúja volt annak, ahogy 1963-ban az egyetem először fogad fekete bőrű diákokat – igaz elsősorban külső ráhatásra – amely döntést ő ujjongva fogadta.
Noha az alabamai gondolkodás idegen volt tőle, az alabamai footballt a keblére ölelte, és folytatta a Beaver Fallsban megkezdett tündöklést. Namath valódi sztárja lett csapatnak, és olyan dolgokat csinált, amikhez foghatót az akkori közönség ritkán látott. Soha nem félt megiramodni, ha szabad utat látott, és sokszor mentette meg a csapatot egy-egy ilyen futással. Az sem volt szokatlan tőle, hogy futás közben felugorjon és úgy hajítsa el a labdát, amik mindig megtalálták a megfelelő célpontot. Élvezet volt nézni ezt a játékot, azonban ez a stílus hatalmas veszélyt hordozott magában. A veszély pedig végül utolérte Namathet.
Utolsó évében egy ilyen megiramodás közepette megsérült a térde, és el kellett hagynia a pályát. Ekkoriban az orvostudomány még nem képviselt olyan szinteket mint ma, és senki nem tudta megállapítani, mennyire súlyos Namath sérülése. Az irányítóra volt bízva a döntés, aki mindenáron játszani akart, tehát játszott is. A térdét amennyire csak lehetett bekötözték, és úgy ment fel a pályára. Ugyan végigjátszotta így a szezon hátralévő részét, de érezte, hogy valami nem stimmel a térdével. Már nem tudott úgy futni mint korábban, és az ugrások sem mentek neki. Ennek ellenére győzelmeket halmozott a csapattal, ami egyenes belépőt jelentett a profik közé.
Namath 1965-ben lett kiválasztva előbb a Cardinals, majd a Jets által. Ekkor még két liga működött, és mind az NFL, mind az AFL magának akarta az alabamai irányítót. Namath előtt tehát két lehetőség állt, viszont a Cardinals kikötötte, hogy még az Orange Bowl előtt alá kell írnia a szerződést, ami azonban azt eredményezte volna, hogy Namath nem játszhat azon a meccsen Ezt ő semmiképpen nem akarta kihagyni, így hát a Jetshez fordult, ahol nem szerepelt ilyen kikötés. Illetve az is hozzátartozik a történethez, hogy az ügynöke szerint New York több lehetőséget tudott biztosítani egyéb tevékenységekre mint Saint Louis, ahol akkoriban a Cardinals játszott. Így hát Namath a Jetset választotta, és készen állt rá, hogy New Yorkban folytassa a karrierjét.
Mielőtt azonban megkezdhette volna a New York-i szereplést, valamit kezdenie kellett a sérült térdével.
Broadway Joe
A Jets tulajdonosa ekkor Sonny Werblin (képen középen) volt, aki magához a footballhoz nem sokat értett, viszont mivel a showbuisnessből érkezett, ezért pontosan tudta, hogyan kell valakiből showmant csinálni, és abból hogyan lehet még több pénzt szerezni. Namathben pedig megtalálta azt az embert, akiből igazi showmant lehetett faragni, és ezt a lehetőséget nem mulasztotta el.
Első lépésként elérte, hogy mindenki felfigyeljen az újoncra, mikor az akkori időkben rekordnak számító 427 ezer dolláros szerződést iratott vele alá. A terve bevált, a média azonnal a Jets felé fordította a figyelmét, és a szurkolók is kíváncsiak voltak arra, ki lehet az az ember, aki ennyi pénzt megér. És ez még csak a kezdet volt. Innentől kezdve Werblin mindent megtett azért, hogy Namath rivaldafényben maradjon.
A leginkább akkor tűnt fel, hogy Werblin elsősorban a pénzt látja Namathben, és nem a tehetséget, mikor az irányító térdét megműtötték. A Jets csapatorvosa azonnal meglátta, hogy azt a térdet meg kell műteni, Namath pedig belement ebbe. Csakhogy ez a műtétje nem volt nyugodt, és a legkevésbé sem volt privát. Werblin azonnal odaállt hozzá, és folyamatosan fotókat készített róla.
Fotó készült arról, ahogy bement a kórházba. Fotó készült arról, ahogy a műtőasztalon feküdt. Fotó készült róla, ahogy az ágyban lábadozott. Fotó készült arról, ahogyan a lábát edzette. A tulaj még egy Jets mezt is ráadott a kórházban, hogy abban is lefényképezhesse. Werblin minden pillanatát megörökítette a műtétnek, és aztán természetesen különböző módokon közzé is tette. Újságokban, a magazinok címlapján, de még a város plakátjain is az új irányító arcát látta mindenki. A szurkolók már azelőtt tudták ki az a Joe Namath, hogy egyáltalán pályára léphetett volna.
Namath eleinte furcsállta ezt a viselkedést, de nem ellenkezett. Jobban érdekelte, hogy sikerül-e megjavítani a térdét. Végül sikerült, és a csapatorvos azt mondta neki, a műtét rendben lezajlott, négy évet biztosan fog tudni játszani a profik között. Ennek Namath nagyon megörült, és az sem érdekelte igazán, hogy a négy év nagyon alacsony szám volt egy irányító esetében. Csak az érdekelte, hogy minden rendben, mehet az edzőtáborba, ahol már másfajta kihívásokkal kell szembenéznie.
Az edzőtáborba Namath már úgy érkezett meg, hogy mindenki ismerte őt Werblinnek hála. Azonban míg a szurkolók örömmel fogadták Namath minden mozzanatának hírét, addig a csapattársakat zavarta, hogy ekkora rivaldafény vetül egy újoncra. Az pedig különösen zavarta őket, hogy mekkora pénzt kapott úgy, hogy még semmit nem tett le az asztalra.
A csapattársak többsége nem volt feltétlenül boldog Namath érkezésétől, de azért akadtak olyanok is, akiket nem zavarta a Namathet övező rivaldafény. Az egyik ilyen játékos a kezdő tackle Sherman Plunkett volt, aki az egyik edzés végén odament az irányítóhoz, és mosolyogva csak annyit mondott neki: „Broadway Joe!”
Ez a név nagyon megtetszett Namathnek, és a későbbiekben egyre többen kezdték ezt használni a beceneveként, ami a későbbiek során csak még jobban ráillett.
Túl nagy egó
Namath már azelőtt sztár lett, hogy egyáltalán csinált volna valamit, de hamar megmutatta, nem érdemtelen az őt övező hírnév. Gyorsan felvette az AFL ritmusát, és ugyan a lába már nem volt a régi, de a karja még mindig erős volt. Túl erős, ami azt illeti. Namath olyan erővel hajította el a labdáit, hogy szabályosan hallani lehetett, ahogyan a játékszer süvöltve elhagyja a kezét. Az elkapók tele voltak lila és kék foltokkal Namath labdái miatt, amik elmondásuk szerint olyanok voltak, mintha téglát vágtak volna hozzájuk. De persze nem panaszkodtak, ez volt munkájuk, és még ha az irányító téglát is vágott oda hozzájuk, ők akkor is elkapták.
Namath már újonc évében letette a névjegyét, mikor 18 TD passzt osztott ki, amivel elnyerte az AFL ÉV Újonc Játékosa címet. Az igazi tűzijáték azonban két évvel később 1967-ben érkezett el, mikor 4007 passzolt yarddal fejezte be a szezont. Ez egy olyan szám volt, amit addig egyetlen AFL- vagy NFL-irányító sem tudott elérni.
Ezek a sikerek még híresebbé tették Namathet, amit ő feltörő örömmel üdvözölt, és még rá is tett egy lapáttal. Szándékosan feltűnő ruhákban járt, sokat töltötte az idejét szórakozóhelyeken, reklámokban és tv showkban szerepelt, és ezúttal már nem csak azért, mert Werblin ezt mondta neki, hanem azért is, mert már élvezte ezt az életet. Élvezte, hogy mindenki róla beszélt, még az is, aki azt sem tudta, mi az a Jets. Ekkor ténylegesen a Broadway királya volt.
Ez a hírnév azonban nem kívánt ellenségeket is hozott magával. A többi AFL csapat számára Namath lett az a játékos, akit minden áron le kell zúzni. Nemcsak azért, mert az ellenfél irányítója volt, hanem mert elegük volt abból, hogy mindenhol őt látják. Emiatt Namath számos alkalommal kapott olyan durva ütéseket, amik még az akkori rendszerben is szabálytalannak számítottak. Az egyik legdurvább ilyen ütést ’67-ben a Raiders ellen szenvedte el, mikor a második negyedben eltört a járomcsontja. De ez nem zavarta meg nagyon, így is végigjátszotta a meccset. Hiába próbálták megtörni őt az ellenfelek, mindig felállt a földről.
Namath keménységére és elszántságára nem lehetett panasz, a vezetői képességeire azonban annál inkább. A csapattársak bár elfogadták őt irányítónak, de vezérnek egyszerűen nem tudták komolyan venni őt. Főleg azért nem, mert Namath kivételezett volt, akire külön szabályok vonatkoztak. Ő megtehette azt, hogy meccs előtti éjszaka elmegy bulizni, és csak 10 perccel a kezdés előtt jelenik meg. Egyszerűen nem volt benne semmi felelősségérzet, és egy ilyen embert nehéz volt követni. Főleg, ha nem ismeri el, hogy hibázott. Márpedig Namath nem ismerte el.
A rengeteg passzolt yard elsősorban azért jöhetett össze, mert a Jets folyamatosan passzolt, még akkor is, ha nem kellett volna. Ez rengeteg pontot, de rengeteg eladott labdát is eredményezett. Például a 4000 yardos évében Namath 28 INT-t dobott, meccsenként kettőt. Pontosan emiatt a Jetsnek nem volt esélye bajnokságot nyerni, mert túl kiszámítható volt a támadójátéka. Erről azonban Namath sokáig nem volt hajlandó tudomást venni. Ő mindenáron a középpontban akart lenni, és erről a privilégiumáról nem volt hajlandó lemondani.
A ’68-as szezonnak is ebben a szellemben vágott neki Namath és a Jets, aminek hamar meglett a következménye. A 3. héten a Bills volt az ellenfél, ahol egy újonc irányító készült szembenézni a Jets ligaelit védelmével. Namath a meccs előtt még poénkodott is a médiában azzal, hogy nem látja hogyan tudna pontot szerezni a Bills ellenük. Mint kiderült a Bills úgy tudott pontot szerezni, hogy Namath 5 INT-t dobott, és a Bills védői hármat is visszahordtak TD-re. A Bills végül 37-35-re nyert – mint később kiderült ez volt az egyetlen győzelme abban az évben – és ezért a vereségért elsősorban Namath volt a felelős.
Két héttel később a Broncos ellen Namath újra 5 INT-vel zárt, és ismét sikerült kikapni (20-13) egy könnyűnek ígérkező ellenféltől az irányító egója miatt. Ezen a ponton már mindenki érezte, hogy ez így nem mehet tovább, tenni kell valamit, különben nagyon csúnya vége lesz ennek a szezonnak. Kerül amibe kerül, de meg kell értetni Namathtel, hogy nem egyedül van a csapatban, és nem minden csak róla szól.
Ha szeretnél a Fűzővel Kifelé! közösségéhez tartozni, kedvezményesen fogyasztani a Kandallóban vasárnaponként, vagy akciósan hozzájutni minőségi NFL-es ereklyékhez, vagy csak szeretnéd a munkánkat támogatni, itt a tökéletes alkalom – Legyél te is FK! Klubtag!
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások