Hol lehet megfogni a Packerst és az Eaglest? – TNF beharangozó

A negyedik hét nyitányaként a Philadelphia Eagles utazik a Green Bay Packershöz a Lambeau Fieldre. A sasoknak nagyon fontos lenne a győzelem az utóbbi két heti blama után, a Packers pedig tovább építené veretlen mutatóját a 2019-es szezonban. 

Mivel szerkesztőségi háborúról van szó, így chesterrel megfeleztük a beharangozót, és arra próbáltunk mindketten választ adni, hogy mik a gyenge pontjai kedvenc csapatainknak.

Hol lehet megfogni a Packerst?

Bár eddig minden találkozóját behúzta a Packers, mégsem gondolnánk azt, hogy verhetetlen csapat benyomását kelti. Akadnak ugyanis nem várt gyenge pontok a keretben és a pályán egyaránt, főleg a támadósorban. Bizony, nem sokan hitték volna, hogy ha a Packers gyengeségeit keressük, akkor először Rodgersékben találunk hibát, de ez is eljött.

Kezdjük az alapokkal: a támadósor szemmel láthatóan nem állt még össze az új edzőpáros, Matt LaFleur és Nathaniel Hackett szája íze szerint. Látni már arra utaló jeleket, hogy mit szeretnének játszatni, de ennek még idő kell, még akkor is, ha Rodgers van a center mögött. LaFleur is a Shanahan-McVay iskolát járta végig, ami egy kíméletlen rendszeren, és nem a játékosok erősségein alapul. Az látszik, hogy ezt próbálja a Packers offense-be is átültetni, aminek előnye lehet, hogy kvázi bárki kaphat labdát, és csinálhat meg játékokat. Csakhogy ez még kiforratlan Green Bayben, így könnyedén adhat egy fókuszpontot az Eagles védelmének.

Mivel kevés a skill pozíciós aduász, aki Rodgers rendelkezésére állhat, így ha a Davante Adams – Marquez Valdes-Scantling duót sikerül limitálni, akkor könnyen kihúzható a Packers méregfoga. A Broncos ellen láthattuk, hogy ment 50+ yardos passz a fullbacknek, rengeteg dupla tight endes felállást is alkalmaznak LaFleurék, ahol nem Jimmy Graham, hanem mondjuk a nála sokkal ismeretlenebb névnek számító Robert Tonyan kapja a labdákat. Azért na, erre nem feltétlen lehet bazírozni egy sikeres támadósort, hiszen ezen játékosok képességei kiütközhetnek éles szituációban.

Utóbbi igazán fontos, hiszen Rodgers még nem volt éles helyzetben 2019-ben. Az idei szezonban mindössze 13 percet játszott hátrányban a Packers, de ez is mindössze 3 pontnyi differencia volt – a nyitómeccs első negyedében. LaFleur taktikája egyelőre arra jó, hogy a vezetés birtokában az óra nagy részét kontrollálja (amiben a védelemnek óriási szerepe van), és egyelőre nem láttuk milyen az, amikor kimozgatják ebből a kényelmi állapotból. Ahogy az sem feltétlen a hazai sikernek kedvez, hogy David Bakhtiari karrierje egyik leggyengébb teljesítményét produkálja – persze nem kell egyből rosszra gondolni. 9 nyomást engedett idén, ami még mindig vállalható kategória, de tavaly a teljes alapszakaszban volt róla 25 nyomásgyakorlás. Újonc idényében 43-szor jött róla nyomás, ebben a tempóban ez könnyen megdőlhet 2019-ben.

Az ihletett formában játszó védelemre nem lehet panasz, ugyanakkor pont az Eagles rendelkezik azzal, ami ellen Mike Pettine eddig képtelen volt mit kezdeni: ha a futónak passzolnak. Mivel Blake Martinezen kívül nincs értékelhető linebacker a csapatban, ezért sokszor egy DB áll fel a linebacker sorba, ami az esetek nagy százalékában nem hátrány, ám a tavalyi Gurley-show óta már az ellenfeleknek is leesett, hogy itt bizony lehet fogást találni. Főleg, ha az ellenfél keretében egy Darren Sproles vagy egy Miles Sanders várja a passzokat, mindketten képesek hülyét csinálni bármelyik védőből.

Hol lehet megfogni az Eaglest?

Könnyebb kérdés talán jelenleg az, hogy hol nem? A safety-duó jó, és Wentz is jól játszik a Falcons elleni első félidőt leszámítva. Ezen kívül nem sok jó teljesítményt láttunk a csapattól az első három forduló során.

Kezdjük a támadókkal. Egyrészt nevetséges, hogy több, mint egy éve lassan kezd a gárda. Tavaly 2,6 pontot átlagolt a csapat az első negyedekben, idén az első két körben 0 pontot sikerült hozni – a Lions elleni 10 ponttal sikerült kicsit kozmetikázni. Hogy ez mire vezethető vissza, az jó kérdés, de a jelek szerint nem sikerül előre jó gameplant összeraknia Pedersonnak – bár azt tegyük hozzá, hogy a Falcons ellen egyből megsérült három kezdő skill player és nem lehetett 12 personnelben játszani, de ez nem menti fel a bő egy évnyi szenvedés alól. A sok pozitív tulajdonsága – agresszivitás, negyedik kísérletek, kreatív kétpontosok, meccs közbeni változtatások – mellett ezt mindenképp fel lehet róni az Eagles főedzőjének számlájára. A Packers nagyon jól kezdett mindhárom meccsén idén, így most is az várható, hogy az Eaglesnek hátrányból kell játszani a második negyedtől.

A holtszezonban a liga legjobb támadófalának gondolt Eagles OL sem dominál egyáltalán, egy korrekt szintet hoz csak az egység, a bal guard Seumalo pedig kifejezetten pocsék. Ez pedig nagyon rossz előjel a kiváló Packers védőfallal és passzsiettetőkkel szemben. A futók sem parádéznak, kifejezetten az újonc Miles Sanders, aki fumble-problémákkal is küzd és túl sokat hezitál a fal mögött. De persze Howard sem tesz hozzá semmit a játékhoz. És akkor elérkeztünk az elkapókhoz *hányós emoji*.

Jeffery úgy tűnik lesz már a meccsen, ami rendkívül jó hír, kérdés, milyen állapotban, illetve hogy az egészen kiváló Jaire Alexander ellen mire megy. De az előző két meccsen látott WR-szekció kritikán aluli volt. Csak a Lions ellen hét labdát ejtettek el a játékosok (oké, ebből volt Howardnak és Goedertnek is), és ha egyetlen drop sem lett volna az utóbbi két meccsen, akkor 3-0 lenne a csapat mérlege (Agholor a Falcons ellen, JJAW a Lions ellen). De volt, rengeteg. Wentznek négy olyan Big Time Throwja van már a szezonban, amit elejtettek az elkapói – senkinek nincs kettőnél több a ligában. És ezek csak a BTT-k.

Na, és a védőkről még nem is írtam. A liga egyik, ha nem a legjobbjának gondolt védőfal semmit sem mutat. Oké, kiesett Malik Jackson és Tim Jernigan, de három kezdő még mindig a helyén van, és nem látunk semmit Coxtól, Grahamtől és Barnettől. Cox konkrétan Aaron Donaldon kívül magasan a liga legjobb belső védőfalembere volt tavaly, de három meccs alatt ennek nyomát sem látjuk. A cornerbackektől sem kapunk jó játékot, de legalább tőlük nem is vártuk, szóval a csalódást itt elkerültük. Ellenben Rodgersék könnyen szétpasszolhatják a secondaryt Adamsszel karöltve, főleg hogy ARod egyébként is csak a szélre passzol, középre nem.

És azért is szétpasszolhatja a védelmet Rodgers, mert Jim Schwartz nagyon “okosan” a futás megállítására rendezkedik be. Teletölti a boxot, hogy ha majd megállítja a futást, akkor ráeresztheti a pass rusht az irányítóra. Ez remekül működött a Super Bowl run során, de jelenleg sem a futást nem sikerült nullára redukálni, se nem félelmetes a pass rush. Jó kombináció a taktikához. Így pedig jönnek a blitzek, amik Matt Ryant lehet megzavarták párszor, de Rodgerst kevésbé fogják. Szóval halálra van ítélve az egész.

És mindennek a tetejébe sikerült egy kickoff return TD-t is engedni a Lionsnek múlt héten.

Szóval hol lehet megfogni az Eaglest? Jelenleg és az eddig látottak alapján kvázi mindenhol.

Ki mit vár?

A szerkesztőség többségében a rövid héten hazai pályán játszó Packers győzelmét várja, 10-3 arányban.