Kickoff ’19 – Green Bay Packers @ Chicago Bears

Vége a futball aszálynak, végre tétmérkőzést láthatunk hosszú viszontagságos hónapok után. Ráadásul nem is akármilyen futballal kezdődik a 2019-es idény! A liga (egyik) legnagyobb rivalizálásával nyitják meg a 100. NFL szezont, ennél pedig nehéz is elképzelni, szebb ünnepséget.

Visszavágó?

Tavaly mindkét csapat nyerte a hazai mérkőzését, de mindkét gárdát fűtheti a visszavágási vágy. A Bears már a zsebében érezhette a győzelmet tavaly ilyenkor, de Aaron Rodgers akkor egy utolsó negyedes feltámadással elrontotta a Macik nyitányát. Ugyanakkor a Packers sem lehet boldog, mert végül a sajtfejek lemaradtak a rájátszásról és a második egymás elleni meccsen kis túlzással esélyük sem volt.

A két mérkőzés meghatározó eleme a Bears nyomásgyakorlása volt. A ProFootballFocus adatai szerint a két mérkőzés alatt összesen 40-szer került Rodgers nyomás alá, hétszer földre is vitték (és Kizert még kétszer) és további 10-szer megütötték. Ez azt jelenti, hogy a passzjátékok szinte több mint felében nyomás alatt játszott a Packers irányítója. Viszonyításképpen Mitchell Trubiskyhez csak 24-szer kerültek vészesen közel az ellenfél védői és csak ötször sackelték. Alapvetően a Packers is képes volt nyomást gyakorolni, de a két statisztika ég és föld. Rodgers zsenije egy győzelmet hozott ugyan a Packersnek, de az inkább a kivétel, mint normális ilyen számok mellett.

Mi változott?

A Chicagónál a legnagyobb változás, hogy a védelem koordinátora, Vic Fangio elhagyta a csapatot, pedig a tavalyi No.1 defense nagyobb részben neki köszönhető, mint a játékosok fejlődésének. Ennek ellenére a secondary két fontos távozója is meghatározó lehet, Adrian Amost még talán sikerült pótolni, de a tavaly kiválóan teljesítő Bryce Callahan pótlása probléma lehet, főleg Rodgers ellen. Az offense már kevésbé változott. Itt csak az egy szem Jordan Howard távozását érdemes megemlíteni, akinek ugyan pont nagyon jó mérkőzése volt tavaly az első fordulóban, de összességében egy egydimenziós futó volt, így pedig Matt Nagy rendszerében nem volt maradása.

A Packersnél meglepetésre már nagyobb volt a sürgés-forgás. Matt LaFleur ékezése mindenképpen új színt adhat a támadósornak, de kérdéses, hogy milyen irányba indul meg az offense. Fontos érkező itt nincs igazán, talán Aaron Jonest lehet megemlíteni, aki nem új arc az offense-ben, de most először fogható az idény elejétől hadra. A védelem viszont már jelentős ráncfelvarráson esett át. A passzsiettetés szekció szinte teljesen kicserélődött. Érkezett Za’Darius- és Preston Smith, távozott Mike Daniels. A két kezdő safety pedig valószínűleg szintén két új játékos lesz. Az egyik Adrian Amos, aki pont az ellenféltől jött, a másik pedig a draftolt Darnell Savage. Amos érkezése azért lehet érdekes, mert így pár trükköt magával hozhatott, ami a vendégek malmára hajthatja a vizet.

Kikre figyeljünk?

Aaron Rodgers és Davante Adams nyilvánvalóan jól fog játszani, ez senkinek nem újdonság. Érdemes itt inkább arról beszélni, hogy a már fentebb megnevezett Aaron Jones képes lesz-e valódi feature backként játszani, valamint hogy a Packers ki is szeretné-e esetleg ezt használni. A Bears védőfala bivalyerős, így elsősorban nem is a futójáték szárnyalására számítok. Ellenben a passzjátékba láthattuk tavaly, hogy hatékonyan be lehet illeszteni. A másik akitől még egy utolsó dobást várhatunk, az Jimmy Graham. Lefőtt már kicsit a veterán tight endnek a kávé, de nagyon bizonygatják, hogy egy utolsó jó szezon még benne lehet. A Chicago linebacker- és safety szekciója sem gyenge, de Amos távozása után új kezdő safety lesz, Deon Bush vagy a frissen szerzett Ha-Ha Clinton Dix, illetve a belső linebacker sorban Danny Trevathan már kiöregedőben van, így egy jó Grahammel zavarba hozható az egység.

A védelemből pedig a két Smith játéka hozhat új színfoltot a Sajtfejűek játékába. Mind Za’Darius, mind Preston nagyon alulértékelt játékos. A PFF statisztikája szerint mindketten top20-ban voltak tavaly a generált nyomásokat tekintve, ez egészen pontosan azt jelenti, hogy Za’Darius konkrétan csak nyolccal szerzett kevesebbet, mint a liga szupersztárja Khalil Mack. Ketten együtt egyébként 113-szor kergették őrületbe az ellenfél irányítóit, meccsenként több mint hétszer.

A Bears esetében a leginkább egy újoncra lehet figyelni. David Montgomery nem csak futásoknál helyettesítheti Howardot, de Tarik Cohen mellett elkapásokban is részt vehet. A két chicagói futó az őrületbe kergetheti a Packers belső linebackerjeit, ahonnan csak Blake Martineznek van kezdő tapasztalata. Oren Burks kisebb sérülés miatt nem léphet majd pályára, így pedig nagyon sebezhető lesz a vendégek középső része.

Hol fog eldőlni?

Egy unalomba fulladt közhellyel vagyok kénytelen megint kezdeni: a futball a falak csatájánál dől el. Ez igaz lehet erre a találkozóra is. Korábban már említettem, hogy tavaly mindkét irányító milyen nagy nyomás alatt játszott és ennek különösen Rodgers esetében a második meccsen meg is lett az eredménye. Sokkal egyszerűbb meccsre ezúttal sem számíthat. David Bakhtiari és Bryan Bulaga a liga egyik legjobb tackle párosa, de Khalil Mack a liga legjobb pass rushere, aki tavaly is rémálmokat okozott Bulagának. Én mégsem gondolnám, hogy az ő párharcuk lesz meghatározó, inkább a belső falak csatája. Minden csapatrész annyira erős, amennyire a leggyengébb pontja. A Packers O-line leggyengébb játékosa az új érkező guard, Billy Turner. Nagy pech a Packers számára, hogy a Bears belső védőfala legalább olyan félelmetes volt tavaly, mint a külső pass rush. Az Akiem Hicks-Eddie Goldman páros a PFF adatai szerint a harmadik legtöbb nyomást hozta össze a belső védőfalember párosok közül. Amennyiben itt nem találnak ki valami megoldást csapatszinten a vendégeknél, akkor nagy bajba kerülhetnek idén is.

A Packers számára a másik nagy probléma a már szintén említett belső linebacker kérdés (nem, B.J. Goodson nem megoldás, ennyi idő alatt örüljünk ha playbook meglesz neki). A Bears tavaly mindkét mérkőzésen legalább 100 yardig jutott, továbbá a futóik összesen közel 90 yardot kaptak el. Mindezt Jordan Howarddal a kezdő poszton. Most a Montgomery-Cohen kettős nagyságrendekkel több fantáziával bír, ráadásul Matt Nagy szereti az elkapóival is keresni a pálya közepét, és ha a gyors elkapóival sikerül esetlen előnytelen mismatcheket kreálni a pálya középső részén, akkor rengeteg elkapás utáni yardot nyelhet be a Packers.

Minden a túloldalon sem lehet nyugtató. A támadófal itt is a liga elejéhez tartozik, de a felturbózott Packers pass rush nagy pusztítást végezhet. A két Smith és Kenny Clark triója minden ponton veszélyt fog jelenteni, de talán James Daniels lehet a legnagyobb gondban. Ez azért kiemelten fontos, mert Trubisky finoman szólva sem teljesít jól nyomás alatt. Az egyik legnagyobb romlás az ő játékában volt tavaly a tiszta zsebben nyújtott és a nyomás alatti teljesítményt tekintve.

Az igazán problémás rész viszont a secondary lehet, különösen a slot corner poszt. Tavaly kényelmes volt a helyzet, mert minden poszton hasonlóan jó képességű játékos volt a pályán. Ezúttal azonban Callahan helyén valószínűleg Buster Skrine kezd, aki finoman szólva sincs köszönőviszonyban a tavalyi Callahannel. A Packers biztosan szisztematikusan támadni fogja ezt a védelmi rést és Adams mellett potens fiatal elkapógárda áll Rodgers rendelkezésére. A slotban minden bizonnyal Geronimo Allison várja majd a labdákat, aki szépen fejlődik, Skrine-nak nem lesz könnyű dolga vele.

Összességében egy hamisítatlan rangadót várok, de főleg a jó futballnak fogok szurkolni. Kicsit erősebbnek érzem hazai pályán a Macikat, valamint ott már egy működő koncepciót fejlesztettek tovább. A Packers ilyen téren kicsit zsákbamacska, nem tudom LaFleur alatt mire megy az offense, na meg Rodgers mennyire érzi majd otthonosan magát. Furcsa módon a Bears offense és a Packers defense csatája döntheti el a dolgot, mert itt mindkét gárda meglepheti a másikat.