Mi a fontosabb: pass rush vagy coverage?

A tévéközvetítésekből mindig azt tanultuk, hogy a meccsek a line of scrimmage környékén dőlnek el, a támadófal és a védőfal csatájában. A defense-ben a pass rush a legfontosabb, ez pedig megkönnyíti a secondary dolgát. A kameraállásokból is igazából csak a védőfalemberek munkáját, a passzsiettetést tudjuk követni, így ők vannak előtérben, és azt látjuk, hogy ők befolyásolják az irányító teljesítményét, teszik könnyebbé az életet a defensive backek számára. 

De megállja a helyét az az alaptézis, hogy a pass rush a legfontosabb a védelemben? Fontosabb, mint a coverage? 

A pass rush és a coverage nagyon jól kiegészíti egymást, sőt, ki is tudja segíteni a másikat. Talán mindenki hallott már a coverage sackről és a pressure pickről. Előbbi ugyebár akkor fordul elő, amikor annyira jó az emberfogás, hogy az irányító nem tud hová passzolni, így hosszú idő után odaér a védőfal és sackelni tudja. Utóbbi pedig az az eset, amikor gyorsan odaér a pass rush az irányítóra, megzavarja, akár meg is üti, a defensive backek pedig leszedik a labdáját, turnovert kiharcolva. Ezek kiváló példák arra, hogy milyen jól tud együttműködni a védelem két “fele”.

Mindkét egység nagyon jól tudja segíteni a másik munkáját. A jó pass rush megzavarja, megüti, rossz dobásba kényszeri az irányítót, vagy csak egyszerűen kevesebb időt hagy az ellenfél elkapóinak az elszakadásra, így a secondaryben kevesebb ideig kell szorosan őrizni az ellenfeleket. A jó coverage pedig ellehetetleníti a passzsávokat az irányító számára, így extra időt hagy a pass rushereknek, hogy odaérjenek az irányítóhoz, és földre vigyék, azaz megállítsák a játékot, akár a drive-ot is.

Ideális esetben nyilván a pass rush és a coverage is kiváló. A védőfalemberek pillanatok alatt odaérnek az irányítóhoz, a DB-k pedig a végtelenségig képesek fedezni az elkapókat. Nyilván mindenkinek, aki látott már pár NFL-meccset, nyilvánvaló, hogy ez az ideális eset borzasztóan ritkán fordul elő. Így valamilyen szinten mindenképp trade-offra van szükség. De melyik egységet erősítsük inkább?

Természetesen mind a pass rush, mind a coverage nagyon fontos. A nyomásgyakorlás következtében jelentősen csökken az irányítók passer ratingje – a nyomás egy Tom Bradyből egy Blake Bortlest csinál ebből a szempontból. A szoros emberfogás következtében pedig szinte megfeleződik a várható yardmennyiség egy 1-2 lépéses elszakadáshoz képest (via PFF).

Így lehet amellett érvelni, hogy az a legjobb, ha egyensúlyban van a kettő – azzal szemben, ha például az egyik egység kiemelkedő, a másik pedig nagyon gyenge. Persze adott esetben függ ez a sémától is, hiszen vannak sikeres védőkoordinátorok, akik a passzsiettetésben, és vannak, akik a coverage-ben hisznek, és eköré építik rendszerüket.

[quote]A PFF-nél az adatok alapján viszont azt állapították meg, hogy a védelem teljesítménye jobban függ a coverage teljesítményétől, és a coverage jobban hozzáad a győzelemhez, mint a pass rush.[/quote]

A támadósor diktál

A védelem tudja diktálni a matchupokat a falak csatájában, hiszen a támadófal ötöse állandó, a védőfalembereket azonban jól lehet mozgatni posztról posztra, így könnyebb előnyös helyzeteket kialakítania a defense-nek. Azonban a secondaryben az offense alakítja a mismatcheket, és találhatja meg a leggyengébb láncszemet, vele párba állítva a leghalálosabb fegyverét.

[quote]Összességében viszont az offense diktálja, hogy a védelem mit tud csinálni – a defense egy reaktív, nem pedig proaktív művészet.[/quote]

Az offense tudja alakítani a játékát a védelemhez. Tudja befolyásolni, hogy mennyire gyorsan engedi el a labdát, mennyi nyomást enged, mennyire vállal rizikót hosszabb játékok reményében. A pass rush és a coverage közül a támadósor rendszerszinten egyértelműen előbbit tudja kiiktatni a játékból könnyebben.

Lehet négy Aaron Donaldod is a falban, az offense szét tud szedni gyors, rövid passzokkal.

Emlékezzünk csak a 2017-es Eaglesre. A liga legjobb passzsiettetésével rendelkezett a csapat, a Patriots elleni Super Bowlban viszont semmire sem ment Tom Brady és a rövidpasszos játék ellen. A védőfal ki lett véve az egyenletből, és ha nincs az offense kiváló teljesítménye, azaz ha csak a védelmen múlik, meccsben sem lett volna az Eagles. (Irónikus módon persze pont Brandon Graham döntötte el a találkozót, de ettől még ez így van.) De egyébként a tavalyi Chiefs is jó példa, hiszen az ötödik legtöbb nyomást generálta a csapat, mégsem számított, mert a secondaryben nem tudták kellő ideig fedezni a támadókat.

Vagy jó példa az előbb emlegetett Aaron Donald, aki valójában megblokkolhatatlan játékos: ha duplázzák, akkor is olyan arányban helyez nyomást az irányítóra, mint egy top5-ös belső védőfalember egy-az-egyben. Mégis ki lehet őt venni a játékból, méghozzá azzal, ha az irányító nagyon gyorsan szabadul a labdától. Láttunk erre példát – például a Patriots ellen legutóbb. Persze ez nem a leghatékonyabb módja egy támadósor vezetésének – nem ideális folyamatosan 3 yardos passzokkal haladni – tehát nyilvánvalóan nagyon fontos a pass rush is a támadósor lelassításában, megállításában.

Az is érdekes aspektusa a kérdésnek, hogy ligaszerte a passzjátékok nagyjából 35%-ában tud nyomást helyezni a védelem az irányítóra, a többi 65%-ban nincs ilyen segítsége a secondarynek, ott nem segít a védőfal azzal, hogy rosszabb dobásba kényszeríti az irányítót.

Mi van akkor, ha az egyik egység baromi jó, de a másik borzalmas?

Ha abból a szempontból közelítjük meg a kérdést, hogy melyik egység kvázi teljes hiánya lő jobban térden, akkor szerintem egyértelmű a válasz: a coverage. Lehet ugyanis bármennyire jó a passzsiettetésed, ha minimális ideig sem tudod fedezni az elkapókat.

Míg pass rush nélkül azért egy fokkal jobb esélyed van, arra jobban lehet sémázni: lehet extra blitzelőket küldeni az irányítóra, lehet stuntokat használni, stb. A Patriots például kiválóan csinálja ezt. A coverage-et viszont sokkal nehezebb kivenni az egyenletből. Ha nagyon sokáig ott tudsz maradni az elkapó mellett, akkor bravúr kell a sikeres passzhoz. Előbb-utóbb pedig oda fog érni egy védő az irányítóra.

Sokkal nehezebb arra a kérdésre válaszolni, hogy mi van akkor, ha az egyik egység baromi jó, a másik pedig rendben van, korrekt. Itt nem extrémitásokról beszélünk, így könnyebb elfogadni az érveket akár egyik, akár másik filozófia mellett.

Vajon mit akarnának az irányítók?

Érdekes lenne megkérdezni az irányítók többségét is, hogy mit szeretne az ellenfél védelmétől: nagyon hosszú és szoros emberfogást gyengébb pass rush mellett, vagy félelmetes pass rusht gyenge coverage teljesítménnyel.

Melyik zavarja vajon jobban az irányítót? Egy 3 emberes pass rush 8 emberes coverage-dzsel, ahol nagyon nehéz embert találni, de sok ideje van? Vagy mondjuk blitz és gyors pressure, de single high coverage emberezéssel? Előbbi esetben nagyon türelmesnek kell lennie, és nem szabad erőltetnie a ritmusdobásokat, nem szabad pánikolnia, utóbbi esetben pedig előre tudnia kell, hová fog passzolni.

Szerintem az utóbbi könnyebb az irányítók többségének, hiszen előre megtalálja a matchupját, így gyorsabb döntést is tud hozni – nem véletlen, hogy a jobb, rutinosabb quarterbackek passer ratingje jobb blitz ellen, mint a nélkül.

Ha most kezdesz egy csapat újjáépítéséhez, akkor melyikkel kezded? Kire költöd a nagy pénzt?

Aki szereti a csapatépítést, annak ez egy rendkívül érdekes kérdés és jó vitatéma lehet.

Ha elfogadjuk a PFF fentebb említett elemzését, akkor ugyebár a secondary építésével kellene kezdenünk. Azonban nem ilyen egyszerű a helyzet. A pass rush ugyanis sokkal stabilabb évről évre, míg a coverage teljesítmény nagyobb mértékben fluktuál. Ez azt jelenti, hogy sokkal könnyebb kiválasztani és megfizetni a legjobb pass rushereket, mint a legjobb cornerbackeket, mert a passzsiettetés jóval kevésbé volatilis évről évre.

[quote]Úgyhogy lehet, hogy fontosabb egy jó secondaryt felépíteni, azonban sokkal nehezebb is.[/quote]

A Patriots filozófiája egyértelmű: a coverage a fontosabb. Belichicknek elsősorban egy shutdown cornerback kell – Revis, Gilmore elég jó példa -, innentől fogva megoldja a secondaryt sémázással – másoknál ez nem szokott elég lenni. A Patriots mestere a passzsiettetésbe nem fektet hatalmas erőforrásokat, itt is inkább a sémára, változatosságra épít.

Az Eagles ellenben épp fordítva látja a dolgokat, brutális pass rush mellett egy korrekt secondary is sikerre vezethet. De így látja a Chiefs is az utóbbi évek csapatépítése alapján.

Nem fekete-fehér tehát a történet, hiszen nem élhet az egyik a másik nélkül. Nem lesz sikeres egyetlen védelem sem, ha akár a pass rush, akár a coverage borzalmas. Az egyensúly – mint mindig – nagyon fontos ebben a kérdéskörben is.