Preseason szagú nyitómeccs

Végre ezen is átestünk, és elindult a 2019-es NFL szezon a történelem egyik legnagyobb múltú rivalizálásával. Nos, az eredmény alapján szoros összecsapás volt, de egy ilyen presztízsű meccs sokkal jobb színvonalú játékot is hozhatott volna maga után. Így kicsit preseason szaga volt a találkozónak.

A Bears akarata egy negyedig érvényesült

Szinte kottára úgy kezdődött ez a meccs, mint a két csapat tavaly szeptemberi összecsapása. Akkor a Bears védelme folyamatosan megálljt parancsolt Rodgersnek, és ez most sem volt másképp. A vendégek -12 yardot bírtak feltenni a pályára a nyitónegyedben, de ami Matt Nagyék számára még fontosabb volt: elég hátul sikerült tartani őket ahhoz, hogy a punt után jó mezőnypozícióból indulhassanak a hazai offenzívák. Az első pontok is ennek köszönhetően születtek, a Bears offense messze nem volt éles már ekkor sem, de arra bőven jó volt Nagy terve, hogy egy ideális mezőnygól pozíciót elérjen csapata. Persze Chicagóban a tavalyi kicker-fiaskó után ez sem garancia, de Eddy Pineiro remekül debütált új csapatában, és 38 yardról magabiztosan vágta a póznák közé a labdát.

A Packers offense egy negyedben működött

A katasztrofális első negyede után megrázta magát Matt LaFleur egysége, és kaptunk egy kis ízelítőt abból, mire számíthatunk az új vezetőedzőtől. A 39 éves szakember kihangsúlyozta, hogy a futói kiemelt szerepet kapnak majd az új szisztémában, de nem feltétlen csak a futásokkal. Igaza volt: nagyon sok RPO játékot hívott (igaz, ezekből alig választott futást Rodgers), de ennek (is) volt köszönhető, hogy az első valamirevaló passza megszülessen a veterán irányítónak. A másodéves Marquez Valdes-Scantling kapott egy 47 yardos bombát, gyanítom ez a jelenetsor elég gyakran meg fog ismétlődni januárig, hiszen ebben nagyon erős a fiatal elkapó. A drive végül azzal zárult, amire tavaly óta epekedve várnak Green Bay-ben: Jimmy Graham red zone TD-vel.

Ezért szerződtették brutális pénzért, de annál ideálisabb matchup nincs számára, mint Deon Busht leugrani egy bedobott labdáért. A második negyed 135 yardot és egy hatpontost hozott a Sajfejűeknek, úgy tűnt minden visszatért a megszokott kerékvágásba. Hát, nem.

Meg nem értett edzői döntések

Matt Nagy már a tavalyi összecsapás után is komoly kritikákat kapott a rossz döntései miatt, amiért sikerült megfordítani a Packersnek a meccset, de ma sem volt a helyzet magaslatán. Bár Pineiróról csupa jó riportok jöttek az edzőtábor és az előszezon alatt, annyira nem bízott benne, hogy egy 50 yardos rúgást rábízzon, helyette 4th&10-re nekiment 33 yardnyira az endzone-tól, de a vége egy dugába dőlt futási kísérlet volt Trubiskytól. Miután a Packers átvette a vezetést, azt lehetett érezni, mintha fogalma sem lenne, hogy nyerje meg ezt a meccset. Ha már Trubisky szóba került, szerencsétlen flótás ellen összeesküdött az univerzum. Nem játszott jól, de amikor meg jó döntéseket hozott, akkor a csapattársai hagyták cserben valamilyen formában.

Na nem mintha Matt LaFleur debütálása pazar edzői döntésekkel lett volna tele, a folyamatos futáserőltetését – még a legindokolatlanabb helyzetekben is – senki nem értette. Látható volt, hogy a Bearst nem eteti meg a földön, hiszen teljesen uralta az Akiem Hicks vezette front a Packers belső falát. De legalább láthattuk az első OPI challange-et!

Soha rosszabb második félidőt – nem a szokott értelemben

Büntetett a második játékrész, főleg az európaiaknak, akiknek virrasztaniuk kellett azért a gyötrelmes színvonalért (1st&40!!!!!) amit ott láthattunk – persze, aki a védőfociért él-hal, annak Kánaán volt. A két csapaton látszott, hogy egy jó drive elég lehet ahhoz, hogy lezárja a találkozót, mert a másik játékában nem volt benne, hogy arra tudna reagálni. Ez a Packersnek jött össze, amely megint két passzal ment végig gyakorlatilag az egész pályán, ám ezúttal csak mezőnygól lett az akció végén. A Bears próbált feljönni és menteni a menthetőt a Packers újabb pontszerzését követően, el is jutottak a Packers 16. hashmarkjáig, de ott Trubisky eladta a labdát. Adrian Amost négy évig ünnepelték a Soldier Fielden, hogy végül a legnagyobb szidások közepette vonuljon le a dobást követően – ő szedte le az irányító passzát.

Green Bay Packers 10 @ 3 Chicago Bears

Észrevételek a meccsről

• Úgy tűnik, beérett a sokak által várt Trubisky-Robinson kapcsolat. 13-szor vette őt célba, amiből 7 elkapást és 102 yardot szerzett. Pech, hogy az interceptionje is egy felé szálló labdából született.
• Tarik Cohen úgy tűnik, már nem is futóként, hanem szinte kizárólag elkapóként áll csapata rendelkezésére. Egy carryt sem kapott, és mindössze 2 snapet volt a backfielden, cserébe 36 snapet kapott slotban és 8-at szélen. A futásokat az újonc David Montgomery és az új igazolás Mike Davis vállalta magára.
• Anthony Miller mindössze egy targettel hozta le a meccset. Bár állítólag nem volt 100%-os állapotban, ez a szám akkor is megdöbbentő.
• Chuck Paganóra eddig nem lehet panasz, méltó módon neveli tovább a Vic Fangio által épített védelmet, aminek egy újabb ékkövét is felfedezhettük a találkozón: Roy Robertson-Harris remek meccset zárt.

• Billy Turner igazolása nem a Ted Thompson-érában megszokott lépés volt, de egyelőre nem igazolta azt a 28 millió dollárt amit jelenlegi szerződésével megkereshet. Mondjuk a mai meccsen a teljes belső támadófal sem…
•  Rodgersnek meg kell találnia az egyensúlyt a dajkálás és a gyors passzok között. Azt láthattuk a meccsen, hogy ha hagynak neki elég időt, akkor szinte bármit képes megoldani, ám ha túl hamar engedi el a passzt, abból az elkapói nem tudnak nagy játékot csinálni, míg ha túl sokáig vár, akkor szimplán földre viszik.
• Bár sok az új arc a Packers védelmében, egyelőre nem lehet panasz az egységre. Za’Darius Smith 6-szor helyezte nyomás alá Trubiskyt, Amos interceptiont szerzett, míg Darnell Savage megmutatta mennyire sokoldalú safety. Jaire Alexander és Kenny Clark teljesítménye szerencsére nem esett vissza, ami a védelem alapja lehet a jövőben.