A Patriots először kapott ki, a Dolphins először nyert, csődöt mondtak a nagyágyúk

A 9. hét elég emlékezetesre sikerült: a tankoló Dolphins, az 1/1 fő várományosa beintett mindenkinek és nyert, a Ravens átmasírzott a veretlen Patriotson, az NFC North pedig gyalázatos szinten mondott csődöt.

New England Patriots @ Baltimore Ravens 20-37

Hihetetlen dominanciának indult ez a találkozó, és nem a Patriots részéről. A Ravens 16 perc alatt feltett annyi pontot a táblára, mint amennyit a Patriots védelme idén bármelyik meccsen engedett (17), egy ponton 198-4 volt a megtett yardok aránya a két csapat közt, a Hollók pedig a line of scrimmage-en totálisan megsemmisítették a Patriotsot a labda mindkét oldalán. A támadóknál a fullback, a tight endek és a támadófal is tökéletesen dolgozott, a védőknél pedig blitzekkel zavarták Bradyt a meccs elején. A Patriots irányítójának négy dropbackje volt csak az első negyedben, ebből kétszer megütötték, egyszer pedig sackelték. A Pats összesen két percet volt a pályán, hét játékot futtatott és négy yardot szerzett.

17-0 után azonban volt egy fordulópont, amivel megváltozott a találkozó. A Patriots puntját az ex-patses Cyrus Jones elejtette, és az ex-ravenses Justin Bethel összeszedte, ezt pedig pár játékkal később Bradyék ki is használták, az újonnan megszerzett Mohamed Sanu tette fel a vendégek első pontjait a táblára. A második negyedben megállt a Ravens offense, egy újabb turnovert tudott szerezni a Patriots Mark Ingram fumble-je után, ebből a helyzetből azonban csak mezőnygól jött össze, Belichick nem mert nekimenni negyedikre harmadik és goal szituációbal a négy yardosról.

A félidőre 17-13-as Ravens-előnnyel mehettek a felek, de a Patriots kezdhette a harmadik negyedet. Azonban itt jött az újabb fordulat, Julian Edelman kezéből kiütötték a labdát, Marlon Humphrey pedig TD-re hordta vissza azt! Aztán James White révén ismét TD-t tudott szerezni a Patriots, viszont utána jött egy igazán lélekölő, 14 játékból álló, 81 yardot és bő 8 percet felemésztő TD-drive Lamar Jacksonéktól – ez volt a leghosszabb támadás playek számát, yardokat és időt tekintve is a Patriots ellen idén. Itt ki kell emelni ismét John Harbaught, aki az ellenfél 38 yardosán előnyben is nekiment egy negyedik és négy szituációnak, ami kulcsfontosságúnak bizonyult.

Az őrült meccset nyilván fokozta, hogy Justin Tucker karrierje során másodszor hibázott extra pontot. A záró játékrészben Brady dobott egy interceptiont Earl Thomasnak, majd a Ravens ismét vezetett egy hosszú TD-drive-ot (14 play, 62 yard, 9 és fél perc), ezzel pedig rövidre zárta a mérkőzést!

Lamar Jackson megállíthatatlan volt az éjszaka folyamán, tényleg videójáték szinten van, amit a földön művel, egészen lenyűgöző nézni a dinamikus a játékát – és a Patriots is csak nézni tudta elsősorban, mert megállítani nem nagyon sikerült. A passzjátékban nem nyújtott extrát, de nem is lett volna jó folyamatosan hosszúkat dobálgatni a kiváló secondary ellen, így nagy hatékonysággal megdobálta a rövid és középtávoli játékokat (jobb pontossággal, YPA-val és passer ratinggel zárt, mint Brady), emellett pedig a földön parádézott. Rengeteget fejlődött a tavalyi évhez képest mindenben a másodéves irányító (oké, futásban ilyen jó volt tavaly is), jól vigyáz a labdára mind interceptionök, mind fumble-ök tekintetében, ez pedig a dinamikus futásaival és a körülötte lévő kiváló rendszerrel együtt bármire elég lehet. Ki lehet emelni egyébként a Harbaugh – Greg Roman – Don Martindale edzői triót, amely talán a legjobb HC-OC-DC kombináció jelenleg az egész ligában.

A Patriotstól az idei év minden bizonnyal legrosszabb teljesítményét láttuk (az eddigi meccseket figyelembe véve nyilvánvalóan, de nem lenne meglepő, ha nem lenne rosszabb meccsük már idén), a védelem sem tudta felvenni a versenyt a Ravensszel, leginkább a földön – azért az látszik, hogy futójátékkal nagyon is sebezhető a defense -, és a támadók sem tudtak igazán haladni, a fallal gondok vannak, a futójáték nem működik továbbra sem, és Bradynek sem ez volt a legélesebb napja – meccs előtt viccelődött is meglátva Ed Reedet, hogy megérkezett a kriptonitja.

Így már tehát nem veretlen a Patriots. A New England-iek egyébként ugyanannyi támadó TD-t engedtek a Ravensnek, mint az előző 8 meccs során összesen, a bekapott 37 pontjuk 2014 óta a legtöbb egy idegenbeli meccsen, ráadásul zsinórban 20 meccs után kaptak ki egy legfeljebb 24 éves irányítótól – így mehetnek pihenőhétre az Eagles elleni mérkőzés előtt. A Ravens pedig szárnyal, a Seahawks után újabb nagy skalpot gyűjtött be John Harbaugh legénysége, ennél nagyobbat jelenleg nem is lehetett volna.

(katonadani)

New York Jets @ Miami Dolphins 18-26

A forduló után akad pár csapat, amelyik legszívesebben elásná magát, a legmélyebb gödröt azonban jó eséllyel a Jets kaparná ki magának. Egy 1-6-os csapattól nem lehet sokat várni, de hogy simán kikapjon a liga eddig legrosszabb franchise-ától (ha csak a keretet és a tehetséget nézzük, a Jets fényévekre van a Dolphinstól), az már mindennek a legalja.

Kezdjük a pozitívumokkal: az 1/3-as Quinnen Williams megszerezte az első sackjét. Ennyi. A támadófal katasztrófa, Sam Darnoldot taszítják a hozzá hasonló mezben játszók, a védelem pedig 288 yardot és három TD-t engedett Ryan Fitzpatricknek, akinek a legjobb elkapója a TE Mike Gesicki (aki 200 yardot átlagol szezononként) és a draftolatlan Preston Williams volt. A Cardinals bevállalta, hogy egy év után lecseréli a teljes személyzetét, ezt kell a Jetsnek is tennie. Adam Gase akkora öngól volt, hogy az öt szezonra is elég.

A Dolphinsra pedig büszke lehet mindenki, mert bár csak egy roncsderbit nyert meg, de ezzel legalább a becsületét visszanyerte a csapat. A tankolás egyértelmű, de nem süllyedt odáig a franchise, hogy kvázi leadjon meccseket, ezért pedig jár a pacsi. Már csak a Bengals nyeretlen a ligában.

(renningan)

Minnesota Vikings @ Kansas City Chiefs 23-26

A Chiefs egy jó csapat, de akárhogy is nézzük, egy csereirányítóval felálló gárda ellen valahogy mindig elvárás a győzelem, pláne egy 6-2-es, bombaformában játszó Vikings esetében. A két csapat eszméletlen jó mérkőzést játszott, a Chiefsnél nyilván mindenki örülhet, a Vikings viszont ennél fájdalmasabban nagyon nehezen veszíthette volna el a mérkőzést.

Kezdjük ott, hogy bár Kirk Cousins 220 yardot és három TD-t passzolt INT nélkül, nem játszott jól. 38 passzából csak 19 volt jó, volt pár elképesztően homály passza, de a legrosszabb döntése talán az volt, hogy két yarddal a first down vonal előtt senkitől nem zavartatva lement a földre, megakasztva ezzel a támadást. Az októberi parádénak nyoma sem volt, pedig viszonylag tiszta zsebben dolgozhatott, de a sok kihagyott lehetőség megbosszulta magát.

Persze nem csak vele volt probléma, az elmúlt három meccsen 150+ yardot átlagoló Stefon Diggsnek egy elkapása volt négy yardért, Adam Thielen megsérült, a futójáték pedig akadozott – ennek ellenére a meccset többször is megnyerhette volna a Vikings, de végül mindig sikerült valamin elhasalni (arról nem is beszélve, hogy 23-20-as és 23-23-as állásnál is támadhatott a csapat, de hat játékból -7 yardot sikerült összehozni).

Hasonló volt a helyzet a védelemmel: öt sacket gyűjtött az egység, csak 30 százalékban engedett first downt, mégis sikerült szabotálnia magát. A legnagyobb öngól egy Damien Williams által futott 91 yardos TD volt, de a 4. negyedes töketlenkedésre sem lehet büszke a csapat.

Ami a Chiefst illeti, a védelem csak mértékkel tudott nyomást generálni és több nagy játékot is benézett, az offense pedig Mahomes nélkül messze nem ugyanaz. Matt Moore nem több egy jó cserénél, 275 yardot és egy TD-t passzolt, volt pár szép dobása (és nem egy hibája), de Hill tette naggyá (a futójáték Williams nagy rohanásán kívül csak 17 kísérletből 56 yardra volt képes). A villámgyors elkapó 160 yardot és egy TD-t szerzett, nagyon nehéz nem a liga öt legjobb támadója közé tenni.

Nagyjából ennyi. A Chiefs kihozta magából a maximumot, nem csinált fatális hibát és köszönte szépen a Vikings ki nem kényszerített hibáit. Mindennek a vége pedig egy utolsó másodperces mezőnygóllal behúzott győzelem lett, ami nyilván óriási lökést adhat a csapatnak, a Vikingsnál pedig foghatja mindenki a fejét, hogy megint egy rúgás miatt kapott ki a csapat (bár ez talán nem annyira demoralizáló, mintha ők hagyták volna ki a rúgást).

(renningan)

Green Bay Packers @ Los Angeles Chargers 11-26

Egyik NFC North-csapat sem lehet büszke arra a borzalomra (a Vikings esetében csak mérsékelten), amit a héten bemutatott, de egyik sem okozott akkora negatív meglepetést, mint a Packers. Október után sokan MVP-esélyesnek tartották Rodgerst, visszatért Adams, a Chargers pedig csak a Bears lúzerségének köszönhetően tudott nyerni óriási mázlival az előző héten. Ehhez képest feltörölték a Packersszel a padlót.

A Green Bay az első három negyedben összesen három pontra volt képes, a csapat egész meccsen 206 yardot szerzett, Rodgers pedig egy 23/35, 161 yard, 1 TD mérleget tud felmutatni, aminek a javát a negyedik negyedben érte el a csapat 20+ pontos hátrányban (a 4. negyed 9. percében Rodgers 52 yardnál tartott). Az offense teljes impotenciája miatt az amúgy jól játszó, a harmadik negyed közepéig és egy blokkolt puntig csak kilenc pontot engedő védelem is elfáradt, így nem meglepő, hogy előbb-utóbb valahogy összeszenvedett két TD-t a Chargers (mindegyiket Melvin Gordon szerezte).

A Los Angeles oldaláról természetesen a védelmet kell kiemelni, ami három és fél negyeden keresztül teljesen kiiktatta a Packers támadójátékát: a pass rush parádés volt, Rodgers állandó nyomás alatt játszott, a Bosa-Ingram duó pedig három sacket is szerzett. Illetve dicsérjük meg azért Philip Riverst is, aki bár nem adott TD-passzt, de kivételesen a labdát sem adta el, és volt pár nagy játéka is. Nem volt lenyűgöző, de hiba nélkül csinálta a dolgát, ami ezúttal elég volt egy hatalmas skalphoz.

(renningan)