Sean Taylor: félig ember, félig szörnyeteg

Amikor Sean Taylorra gondolunk, a tragikus, 2007-ben történt halála jut először az eszünkbe. De ennél ő nyilván sokkal több volt: egy brutálisan kemény játékos, akinek a család volt az első. 

Középiskolai karrierje alatt – ahol futóként és védőként egyaránt játszania kellett – sikerült a csapatával megnyernie a Florida Class 2A döntőjét 2000-ben, méghozzá egy rekordot jelentő, 14-1-es szezon lezárásaként. Nem véletlenül nevezte őt mindenki a környezetében man-childnak: fiatal kora ellenére elképesztő játékos volt a labda mindkét oldalán és ez hamar feltűnt a körülötte lévőknek is. Egy igazi gép volt már akkor is, és mind az edzői, mind a csapattársai elismerték.

Egyetemi pályafutása alatt is kiemelkedően szerepelt, a Miami Hurricanes csapatában játszott. Már az első évben (2001) kezdőként kapott helyet safety poszton, valamint a speciális csapategységben. 10 mérkőzésen játszott, 26 tackle-t szerzett, egyik kiemelkedő meccséért nevezték a Big East Special Teamer of the Week díjra. A szezon végén a Hurricanes megnyerte a nemzeti bajnokságot.

2002-ben már többet játszott a pályán és egészen elképesztő számokat hozott. Csak hogy párat említsünk:

• a Fiesta Bowlon az Ohio State ellen 11 tackle-t és 2 interceptiont szerzett,
• 11 tackle-t jegyzett Syracuse ellen,
• 10 tackle-t és egy interceptionből való 45 yardos visszahordást csinált a West Virginia ellen.

2003-ban elért teljesítménye se hozott rosszabbat a vártnál, mivel a szezon végén három díjra is jelölték: The Big East Conference Defensive Player of the Yearre, az All-American elismerésre és a Jim Thrope díjra is, melynek egyik döntőse lett.

Ezek után indult neki a 2004-es NFL Draftnak, ahol a Washington Redskins választotta ki az első kör ötödik helyén. Kötött is vele egy hét évre szóló, $18 millió szerződést. Legelső, még preseasonbeli mérkőzését a Denver ellen egy interceptionnel kezdte, és mindenkit meggyőzött azon a mérkőzésen arról, hogy a profik közt a helye.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Első évében mind a 15 meccsen, amelyiken játszott kezdő strong safetyként lépett a pályára. Vezette a csapat interception mérlegét 4-gyel, melyhez 85 yardnyi visszahordás társult, és emellett egy sacket és két forced fumble-t is jegyzett. A csapattársai újabb becenevet adtak neki, a “Meast”-et, amely azt jelenti, hogy félig ember (man) és félig szörnyeteg (beast). Illett is rá ez a név, hiszen a pályán nem ismert kegyelmet, mindenki az óriási ütéseiről ismerte – az ő nevéhez fűződik az egyébként barátságos Pro Bowl valaha volt legnagyobb ütközése is.

A foci mellett azonban mindig volt valami, ami fontosabb volt. Több alkalommal kihasználta a nyertes meccsek utáni plusz egy szabadnapot csakis azért, hogy hazautazhasson a családjához, és velük lehessen. Egy alkalommal a nagymamája miatt otthon maradt edzések helyett Miamiban, amiről senkinek sem szólt. Mindenki számára világossá vált, hogy a család az első Taylor számára.

Második éve az NFL-ben is hasonlóan alakult, mint az első, azonban ekkor egy hatpontost is sikerült szereznie a csapatának. Az emberek és csapattársai számára hatalmas rejtély volt, miért nem fárad el soha a pályán. Aztán egy nap többen is látták, ahogy edzés előtt, majd edzés után is folyamatosan fut. Fel-alá az egész pályán, megállás nélkül. Volt, hogy az autóját sem használta, inkább futva ment az edzésekre, megbeszélésekre, pedig nem az utca túloldalán lakott. Ebben is rejlett az ő igazi ereje, a kitartásában és a kemény munkájában.

2006-os profi szezonja kisebb számokat hozott a vártnál, de még így is a liga egyik elit safetyjének számított a maga 3 kierőszakolt fumble-jével és az ebből összehozott touchdownjával.

Ebben az évben született meg kislánya, akire mindennél jobban vigyázni akart, és ezt meg is tette. Születésükkor, a kisbabákról készül egy lábnyomat, amit a szülők megkapnak. Sean ott állt a gyermeke mellett és megkérdezte a nővért, meddig marad foltos a lába, meddig marad rajta a tinta? Mivel a pólójára is akart kérni egyet a pici lábnyomból. Lánya születése nagyban hatással volt rá, edzői szerint kezdett megfontoltabb, nyugodtabb viselkedést produkálni az edzéseken és nem kapta fel olyan gyorsan a vizet a meccseken sem.

A Skins kiemelkedő védőjeként pályafutása alatt rengeteg elismerést kapott a csapatától és a társaitól. Pro-Bowlba és All-Pro-ba is beválasztották, valamint bekerült a Redskins Ring of Fame csarnokába is. (Erre a helyre olyan washingtoni játékosok kerülhetnek, akik a csapat kiválóságaiként váltak ismertté és segítették annak győzelmét.)

Az utolsó szezonjában sajnos csak kilenc meccsen tudott részt venni, mivel bekövetkezett a váratlan, hirtelen tragédia. A mérkőzéseken 5 interceptiont hozott össze 98 yardért, melyből az egyik 48 yardos volt, ez pedig az egyéni rekordja maradt.

2007. november 26-án otthon volt, párjával (Jackie Garcia) és közös kisgyermekükkel aludtak, amikor Taylor zajt hallott, és elment megnézni, mi okozza. Felkapott egy machetéhoz hasonló éles kést és elindult. A földszinten négy férfival találta szemben magát, akik éppen kifosztották a házat. Amikor tenni akart ellenük valamit, az egyik betörő fegyvert rántott, és többször is elsütötte. A focista combját találta el, aki összeesett és rengeteg vért vesztett a sérülése következtében. Mentők vitték kórházba, és az orvosok mindent megtettek a felépüléséért, de nem tudták megmenteni az életét.

Eric Rivera volt, aki a négy férfi közül a halálos sebet okozta, 2014-ben végül 57 év börtönre ítélték (nem ez volt az első komoly bűncselekmény, melyet elkövetett). A rendőröknek tett vallomásában beismerte, hogy bántani nem akart senkit, viszont nem számítottak rá, hogy bárki otthon lesz. Taylor térdsérülés miatt hagyta ki azt a mérkőzést, ahol a reblók állítása szerint lennie kellett volna, emiatt tartózkodott a Miami otthonában. Rivera levélben kért bocsánatot Sean családjától a gyilkosságért, bár ezzel nem változtathatta meg a történteket.

Első NFL-szezonjában a 36-os, a többiben a 21-es mezszámot viselte. A következő heti Redskins mérkőzésre az egész stadion gyászba borult. Csapattársai sisakjukon viselték a 21-est, ilyen számú zászlóval vonultak be, és a közönség összes tagja ilyen számú zászlót lengetett. A csapat védekezésre az első playre csak 10 embert állított fel, Sean helyét kihagyva. Az akkori futó, Clinton Portis touchdownja után felhúzta a mezét, mely alatt Taylort ábrázoló pólót viselt. Santana Moss minden egyes elkapása után a kezét a magasba emelve mutatta a 21-et. Az egész stadion együtt érzett a csapattal, barátokkal és a családdal.

Bár meg kell említeni, Sean többször is összetűzésbe került ellenfelekkel, csapattársakkal és az edzőkkel is. Több alkalommal letartóztatták, egyszer például ittas vezetés miatt, de ezek ellenére mindenki a jót idézi fel. Éppen ezért mind a mai napig megemlékezik rá a csapat és a drukkerek is. Minden egyes évben, Taylor halálának évfordulóján tartanak egy kisebb megemlékezést a tiszteletére a mérkőzéseken. Egy ilyen rendes embert, egy ilyen kiváló focistát hiányolni fog az egész közösség.

[/ppp_patron_only]