Összefoglaló
A bukfencek szombatja
Lassan indult be a szombati meccsdömping, de végül senki nem bánhatta meg, ha a virrasztás mellett döntött. Bár durvának tűnt, de mint kiderült, nem N’Keal Harryé volt a legnagyobb bukfenc a három meccs közül.
Át lettünk verve, sporttársak
A szombati maraton nyitómeccsén azt gondolhattuk, hogy a két gyengébb védelem miatt majd pontháború és offense parádé vár ránk, ehhez képest két borzasztó sok hibával játszó támadósort kaptunk. Azon már senki nem lepődik meg, hogy Jameis Winston interceptionnel kezdi a mérkőzést, de most saját magán is túlteljesített azzal, hogy az első passza egy pick6 lett, még ha ez nem is volt tőle teljesen homály passz. A karácsonyi podcastünkbe kaptunk egy olvasói kérdést arról, hogy hátrányban miért a passzjátékot erőltetik a csapatok, és úgy tűnt Arians is hallhatta az adást. Egy-egy nagyobb megiramodással sikerült előrehaladni a hátrányt követően, hogy aztán a labdavesztés fumble formájában ott is keresztbe tegyen a terveknek. Borzasztó sok hiba tarkította a hazai offense-t, ha nem Winston passza volt vállalhatatlanul rossz, akkor az elkapók bénáztak, nem is tudom hány TD maradt benne így a Tampában.
Bár összejött a győzelem, és ezzel a rájátszás-részvétel is a Texansnak, Kenny Stills arcára volt írva minden a mérkőzés után. Szégyellheti magát ugyanis a csapat, mert ez nagyon gyenge volt. Ha már ennyi turnovert kaptak ajándékba, azt illik kihasználni, főleg hogy a Bucs védelme nem a liga krémjébe tartozik, de Watsonék alig tudtak haladni, és ami fontosabb, pontokat feltenni, így ismét visszajöhetett a meccsbe Winston. A meccs közben ráadásul az is komoly fejfájást okozhatott Bill O’Briennek, hogy Will Fuller és Laremy Tunsil is kiszállt a meccsből, utóbbi elvileg rendben lesz, az elkapó állapotáról viszont nem tudni részletesebb információt.
Bár nem volt színvonalas meccs, szórakoztató annál inkább. Az egyetlen NFL-szintre emlékeztető dolog a hazaiak védelme lehet, amely meccsben tartotta a sorra botladozó támadósort. A secondary a sok fiatal cornerrel úgy néz ki összeállt, a JPP vezette front pedig hozta azt, amit nevek alapján elvárhatunk tőlük. Kár, hogy már túl későn. Sokat elmond a Bucsnál lévő hangulatról, hogy Arians minden olyan felröppent hírt tagadott, amik arról szóltak, hogy Winstont megtartanák 2020-ra…
Houston Texans 23 @ 20 Tampa Bay Buccaneers
Tényleg elhittük?
A Buffalo Billsnek itt volt a lehetősége ahhoz, hogy megdöntse azt a rezsimet, ami hosszú évek óta megkeseríti a másik három keleti csapatot, de nem jött össze a finoman szólva is formán kívüli Patriots ellen. És őszintén, meglepődött ezen bárki?
Josh Allen ismét nem tudott győzelmet szállítani egy erős ellenfél ellen, mint ahogy az egész Bills összerogyott a nagy súly alatt. A Patriots védelme ismét hozta az idén megszokott szintet, pechükre a nagyobb játékokkal nem tudtak mit kezdeni, a Bills meg könyörtelenül kihasználta ezt, mint például John Brown TD-jénél, ahol Stephon Gilmore-t alaposan átverte egy testcsellel, Devin McCourty meg elaludt, de sebességből esélytelen volt felvenni vele a versenyt. Ez volt egyébként Gilmore első engedett TD-je idén, ezzel épp a túloldalon álló Tre White-nak adta át a stafétát a legtöbb targettel rendelkező, TD-t nem engedő cornerbackek közt.
Az, amit Allen összehozott a Pats védeleme ellen, mondhatni papírforma volt, ellenben ez a jónak mondott defense nem tudta megfogni Bradyéket, amin még az sem segített, hogy 2019-ben először egy turnoverrel kezdte a nyitódrive-ját a hazai támadósor. Végre kisegítették a futók az öreg 12-est, Burkhead és Michel is 4-es átlag fölött zárt a földön, előbbi ráadásul a leghatékonyabb elkapója is volt Bradynek. És ha már, ez végre egy olyan meccs volt számára, ami elhessegeti a kritikus hangokat, úgy tűnik tényleg a PO-ra rántja vissza magát, sok ellendrukker bánatára. A fumble kiharcolását követően viszont alig volt elán McDermott védelmében, Bradyre nem voltak veszélyesek, és egy-két nagyobb momentumot leszámítva szinte végigmozizták a meccs hátralévő részét. Így nem lehet csoportot nyerni, és nem is sikerült nekik. A Patriots viszont örülhet, és ha nem születik óriási meglepetés a Dolphins elleni meccsükön, akkor meglesz nekik a pihenőhét is.
Buffalo Bills 17 @ 24 New England Patriots
Minden meg van bocsátva!
Két szenvedős meccs után az egyszeri magyar virrasztó csak annyit kívánt, hogy ne legyen a harmadik olyan, amin elalszik. Hát baromira nem lett olyan, senkinek nem maradt hiányérzete. Szép támadósorozatok, nagy védekezések, sackek, interceptionök, jó special team, és egy utolsó perces mezőnygól, úgy gondolom minden perverzió kielégítést kaphatott. Bár a Rams drukkerek nyilván jobbak örültek volna a győzelemnek…
Amire egyébként minden esélyük megvolt, többször is hibára késztették a 49erst, Jalen Ramsey megszerezte első interceptionjét új csapatában, a Rams pedig öt drive-ból három TD-t szerzett. Goffék kiválóan haladtak a pályán, hibátlanul működtek a screen és bootleg játékok (tele volt ezzel az első félidő), aztán ahogy mondani szokás, jött a momentum, ahol Goff hibázott és Fred Warner vissza is vitte az egyik passzkísérletet TD-re, onnantól pedig egyértelműen a 49ers akarata érvényesült pontszerzésekben, még ha a Rams vissza is tudta venni a vezetést. Innentől ugyanis Robert Saleh változtatott egy kicsit és kivette a bootlegeket a játékból, és mintha varázsütésre összeomlott volna a támadófal, jött a Bosa vezette terror, ami Goff játékán is meglátszott, aki nyomás alatt nem tud jól játszani idén (sem).
Na nem mintha Garoppolónak nyugodt meccse lett volna, hatszor is bezsákolták őt Donaldék, ami szemmel láthatóan nem ízlett neki, de célpontjai gyakran kisegítették őt a bajban, rengetegszer talált üres elkapót rövid- és középtávon is. Félelmetes látni mennyi yard after catch van ezekben a játékosokban, Packers drukkerként irigykedve nézem, hogy még a fullback is mennyit hozzá tud tenni egy amúgy 1 yardos passzhoz. A hazaiak nem csak maguknak, de a Vikingsnak is örömet szereztek, hiszen ezzel a Rams kiszállt a PO-harcból, így minden wild card hely elkelt az NFC-ben.