Az Eagles kezében az NFC East, szórakoztató Tank Bowlok, újabb Ravens-győzelem

Az Eagles nyerte a hét legfontosabb meccsét, ezzel saját kezébe vette a sorsát és az NFC Eastet. A Ravens nyögvenyelős kezdés után tudta legyűrni a Brownst, a Tank Bowlok pedig hihetetlenül szórakoztatóak voltak, a hét talán legjobb meccseit hozták nézői szempontból. 

Dallas Cowboys @ Philadelphia Eagles 9-17

A hét legfontosabb meccsén az Eagles ehhez méltóan játszott (a maga szintjén), a Cowboys viszont nem jelent meg teljes valójában és egy nagyon rossz mérkőzést tudhat maga mögött.

Jason Garrettet és stábját sok mindenért lehet okolni, most sem tettek hozzá sokat a csapat játékához és a sikerességéhez, de a játékosoknak is kijár a kritika. Prescottot minden bizonnyal a sérülése akadályozta, ennek köszönhetően elég pontatlan volt és mintha az erő sem lett volna meg a dobásaiban. De ez tényleg érthető, hiszen a társak elmondása szerint múlt héten óriási fájdalmak közt játszott, szóval ez valamennyire várható is volt. Viszont amikor meg pontos volt, a csapattársak egyáltalán nem segítették ki, sok dropot láthattunk, Amari Cooper kvázi észrevehetetlen volt (4 elkapás, 24 yard 12 targetből!), vagy hát inkább a negatív játékaival hívta fel magára a figyelmet. Pedig épp neki kellett volna, lehetett volna lubickolnia az Eagles secondary ellen, amely ráadásul két kezdőjét el is vesztette a mérkőzésen. A receiver is sérüléssel küzdött az utóbbi hetekben, de akkor is rosszul nézett ki ez a teljesítmény. Gallupot és Cobbot lehet dicsérni, de bennük is maradtak még játékok. Nem mutat túl jól, hogy az ennyi sérülttel teletűzdelt Eagles ellen egy mindent eldöntő meccsen egyetlen egy touchdownra sem futotta a Cowboystól.

Elliottot tökéletesen semlegesítette az Eagles, teletöltötték a boxot, így nem volt esélye a Dallas futójának, érthetetlen volt, miért futtatja a falba Garrett folyamatosan első kísérletre, mikor láthatóan hátrányban volt ott a Cowboys, ellenben a szélen egy-az-egyben lehettek volna az elkapók. A passzvédekezésben is jobb volt az Eagles az előző hetekhez képest, de sokszor inkább szerencséjük volt a rossz passzokkal és elejtett labdákkal.

A labda túloldalán Wentz kiváló volt (31/40, 319 yard, 1 TD, 0 INT), főleg figyelembe véve, hogy kiknek kellett dobálnia, mert Miles Sandersen és Dallas Goederten kívül kvázi gyakorlócsapatos arcok voltak csak a fegyverarzenálban Ertz korai kidőlése után. Úgyhogy a két nagyobb név ki is vette a részét a győzelemből, előbbi zsinórban másodjára ment 150 scrimmage yard fölé, utóbbi pedig 9 elkapással, 91 yarddal és egy TD-vel zárt. Rajtuk kívül Greg Ward is kisegítette párszor a csapatot, de Wentzet tényleg nagy dicséret illeti, zsinórban három sorsdöntő meccsen vette hátára a csapatot, és most nem csak a végén, hanem a teljes mérkőzésen szinte hiba nélkül játszott (egy strip sacket leszámítva, de akkor sikerült neki ráfeküdnie a labdára), és sokszor neki kellett megoldania a helyzetet a semmiből.

Az Eagles így egy Giants elleni sikerre van attól, hogy hazai pályán játszhasson a rájátszásban a 49ers/Seahawks/Vikings ellen. A Cowboysnál pedig végre valahára eljöhet az edzőcsere.

(katonadani)

Baltimore Ravens @ Cleveland Browns 31-15

Na ez az a mérkőzés, ami után mindenkit ki kellene vágni a Brownsból. A csapat jól kezdte a találkozót, az offense feltett a táblára 6 pontot, de mivel a védelem lenullázta Lamar Jacksonékat, ez így is pont elég volt. Az első félidő 2 minute warningja után 6-0-ra vezetett a Browns, a Ravensnek nem volt időkérése, a saját térfeléről támadhatott – a félidő végén mégis a Baltimore vezetett 14-6-ra.

A félidő végén mutatott összeomlást nagyon nehéz megmagyarázni, ez még a Brownstól is sok. Az elképesztő bénázás ráadásul a második félidőre is rányomta a bélyegét, amit csak lehetett, elszúrt a csapat: rossz játékhívások, elejtett labdák, végtelenül amatőr védelmi bakik, volt minden, amit csak el lehet képzelni. Pedig ezen a meccsen verhető lett volna a Ravens, vagy mondjuk inkább úgy, hogy Clevelandben megtalálták LJ-ék ellenszerét: a Browns nyolc negyedből haton simán dominálta idén az AFC legjobb csapatát, a top csapatok védelmi koordinátorai agyalhatnak majd, hogy jött ez össze.

Ami a Ravenst illeti: hozta a kötelezőt a csapat, köszönhetően annak, hogy igazi elit franchise-hoz méltóan még úgy is könyörtelenül kihasználta az ellenfél minden apró hibáját, hogy amúgy egyik csapatrésznek sem volt igazán jó meccse. A védelem a szükséges minimumot hozta és köszönte szépen az ellenfél bénázását, bár a jelenlegi, nullához konvergáló pass rush-nál a PO-ban egy kicsit többre lesz szükség. A támadósor a számok alapján most is jó volt (243 futott yard, érdekes lesz látni, hogy neki megy-e a csapat a rekorddöntésnek az utolsó héten; illetve Lamar Jackson 238 passzolt yardja és 3/0 TD/INT-s teljesítménye is kifogástalan), de az első 28 percnyi szenvedés okát muszáj lesz megtalálni és kiküszöbölni – a Browns talált valamit és a többi PO-csapat biztos átnézi a felvételeket, hogy rájöjjön, mi is a titok.

(renningan)

New York Giants @ Washington Redskins 41-35 h.u.

Óriásit játszott a két csapat egy abszolút tét nélküli mérkőzésen. Mintha egy Pro Bowl-meccset láttunk volna: a védelmek lötyögtek, a támadósorok pedig látványosabbnál látványosabb akciókat vezetve elszórakoztatták a közönséget. Következtetések:

• Saquon Barkley a szezon végére magára talált: ezúttal 189 yardot és egy TD-t szerzett a földön 8,6 yardos átlaggal, és volt még négy elkapása 90 yardért és egy TD-ért. Magyarán 279 yard és két TD volt a mérlege, jó eséllyel pályázik a hét játékosa címre.

• Dwayne Haskinsből lehet franchise irányító. Bár borzasztóan kezdte a szezont, az elmúlt két találkozón kifejezetten éretten és jól játszott, mutatott biztató jeleket, meglepő lenne, ha Rosen sorsára jutna. 12/15, 133 yard, 2 TD volt a mérlege, míg bokasérülés miatt le nem kellett cserélni.
• Daniel Jones 352 yardot és öt TD-t passzolt, gálával ünnepelte meg a visszatértét. Ilyen védelem ellen persze nem volt olyan nehéz dolga, de tényleg jól játszott. Ahogy egyébként az egész Giants-offense jól muzsikált, az 552 feltett yard bármelyik csapattól bármelyik ellenfél ellen parádés lenne, pedig Darius Slayton nem játszott jól, Evan Engram pedig sérült. Egészségesen talán a Giants skillpozíciós groupja a legjobb a ligában, egy jó, támadófelfogású HC-vel az egyik legizgalmasabb csapat lehet jövőre.
• Case Keenum jól szállt be, 158 yardot és egy TD-t passzolt. Erre jó, prémium cserének.
• Mindkét védelem botrányos volt, még egyéni jó teljesítmény sem akadt, egyedül a Giants futás elleni védelmét lehet némileg megdicsérni, de tényleg csak azért, hogy a védelmekről is mondjunk valamit.

(renningan)

Cincinnati Bengals @ Miami Dolphins 35-38 h.u.

Óriási meccset játszott egymással a liga két bottom 3-as csapata, sajnálhatja minden Miami-drukker, hogy nem mint ki élőben megnézni (vagy idő előtt lelépett, bár nekik végül is annyira nem lehetett jó). Egyrészt kezdjük azzal, hogy 50 percig hasított a csapat: a védelemnek sikerült legalább az 1/1-es Bengalst megfognia, Joe Mixon 2,4 yardos átlaggal futott TD nélkül, Dalton pedig pedig három negyed alatt csak egy TD-passzig jutott és még egy fumble-t is elvesztett. A negyedik negyed közepén 23 pontos előnnyel vezetett a Dolphins, aztán jött a mágia.

Nehéz eldönteni, hogy a Miami engedett ki ennyire, vagy egyszerűen a Bengals kapta elő a végére a legjobb játékait, mindenesetre a Cincy ledolgozta a 23 pontos hátrányát:

• Előbb CJ Uzomah kapott el egy 8 yardos TD-t (19-35)
• A Dolphins kihagyott egy 47 yardos mezőnygólt
• Dalton kioszt még egy TD-passzt, ezúttal Tyler Boydnak, majd egy sikeres kétpontos Tyler Eiferttől
• Fél perc van hátra, a trükkösen felpattanó onside kicket összeszedi a Bengals
• Dalton kioszt egy 29 yardos passzt középre, majd még 4 másodperccel a meccs vége előtt spike-ol a Dolphins 25 yardosán. Egyetlen esély, kvázi Hail Mary, de sikerül! Eifert a hős, majd Dalton megfutja a kétpontost.
• Zseniális végjáték, és a hosszabbítás is izgalmas lett. A Dolphins és Bengals is kétszer puntolt, mielőtt Fitzmagic elővett némi varázslatot a kalapból és eljuttatta FG-ig a csapatot.

Őrült mérkőzés volt pazar offense-teljesítményekkel. Dalton a feltámadásának hála 396 yarddal és négy TD-vel fejezte be a meccset INT nélkül, amiből Tyler Boyd 128 yardot és két TD-t kapott el. De Tyler Eifert is nagyot játszott, 57 yardja, egy leszedett Hail Maryje és egy elkapott kétpontosa volt. A túloldalon Fitpatrick 419 yardot és négy TD-t passzolt egy INT mellett, kedvence pedig a 111 yardot és egy TD-t gyűjtő DeVante Parker volt (mondjuk a 15 targetből öt elkapás annyira nem néz ki jól, de ez volt a kilencedik elkapott TD-je idén, ami pont annyi, mint az elmúlt négy évben összesen). Illetve emeljünk ki itt egy TE-t: Mike Gesicki 82 yardot és két TD-t szerzett. A védelmek pedig? Hát, állítólag ők is a pályán voltak.

(renningan)