Az utolsó?

Csak lenne már vége! Nem hiszem, hogy nagyon távol állok a valóságtól, ha azt mondom, ez a gondolat rengetegszer átfuthatott a Patriots szimpatizánsok agyában látva Tom Brady idei játékát. Hiszen a 12-es ahelyett, hogy tavaly méltósággal, a csúcson visszavonult volna, inkább megindult lefele a lejtőn. Ugyanakkor ez a csapat – még ha viszonylag korlátolt ellenfelek ellen is, de – megmutatta, hogy elbírja a beszakadó Brady idei játékát. A Titans pedig pont egy olyan ellenfél, amilyeneket a Patriots rutinbol rakott zsebre a rájátszásban az elmúlt időben aktuális formától függetlenül. Így pedig Brady búcsúja is szép lehet… legalábbis Foxborough-tól biztosan.

Azzal nagy titkot nem árulok el, hogy a Patriots továbbjutása egyértelműen a védelmén fog múlni, mert ez a támadósor a ritmustalan játékával képtelen végig menetelni hosszú pályán. A D# viszont még mindig a liga legjobbja – még akkor is, hogyha a Miami ellen azért kisebb csorba esett az egész egységen.

A Titans legfontosabb fegyvere Derrick Henry és a futójáték, így a hazai siker alapvető kritériuma, hogy limitálják az alapszakasz legtöbb futott yardjával rendelkező játékosát. Ez egyáltalán nem ígérkezik könnyű feladatnak.

A Patriots futás elleni védekezése – ha a nagyátlagot vesszük alapul – egész korrektnek mondható a zónafutások ellen, hiszen Jamie Collinsék mindössze 3,6 yardot engednek ezen a téren az ellenfeleknek. Ugyanakkor arra is láthattunk példát bőven ebben a szezonban, hogy egy-egy meccsen teljesen vállalhatatlan produkcióval rukkolt elő a védelem a játék ezen aspektusában. Elég csak visszagondolni a Ravens, a Bengals és a Browns elleni meccsekre, ahol Mark Ingram 10 zónafutásból 97, Joe Mixon 20-ból 85, Nick Chubb pedig 12-ből 58 yarddal büntette a Patriotsot.

És hogy miért emeltem ki a zónafutást? Mert Henry leginkább zónablokkolás esetén tud kiteljesedni. A running back 204 futásból 1112 yardot haladt előre az alapszakaszban, az összes futását figyelembe véve pedig az első kontakt után 4,2 yardot átlagolt.

És itt eljutottunk arra a pontra, ahol a Patriots védekezése eldöntheti vagy elveszítheti a meccset. A Titans amellett, hogy egy jó futó csapat, a liga egyik legjobbja az extra yardokat illetően. Henry 4,2-es első kontakt utáni yardátlaga a második legjobb volt a liga futói között. Emellett az elkapóik is szorgosan kapargatják a plusz yardokat az elkapást követően. A.J. Brown 8,8 yardos elkapás utáni átlaga a legjobb az egész ligában a WR-ek között, a tight end Jonnu Smith 8,4-es átlagánál csak egy TE hoz jobb átlagot, miközben Corey Davis 4,9-ese sem feltétlen elhanyagolható.

Az persze jó kérdés, hogy majd a Patriots hogyan fog védekezni a Titans elkapóin. Az pedig kulcsfontosságú lesz, hogy Stephon Gilmore-t egy emberre állítják rá, akit mindenhova követ, vagy pedig úgy védekezik majd a Pats secondaryje, ahogyan a liga legtöbb csapata a Titans ellen: maradnak végig ugyanazon az oldalon.

Mindössze 3 csapat volt az alapszakaszban, amelyik végig ugyanazt a cornerbacket állította a Titans legjobb elkapójára. A szezon elején a brownsos Denzel Ward és a chargerses Casey Hayward ment végig Davisszel, majd a szezon végére A.J. Brown kapta a Saints legjobb cornerbackjét Marshon Lattimore személyében, aki mellett mindössze egy elkapása volt 34 yardért. A liga legjobb secondaryje a szezon végére kissé megrogyott, de az addigi konstans teljesítmény egy olyan alap, amire bármikor fel lehet építeni egy teljes gameplant. Azt pedig nagyon nem látom jönni, hogy rövid időn belül újra előforduljon, hogy a csapat kezdő secondaryjéből egyszerre hárman is 100-as passer rating fölötti értéket engedjenek az ellenfélnek.

A Patriots nem teheti meg, hogy ne csinálja meg elsőre a szereléseket, mert pont a gyakori emberezés miatt a Titans egy-egy broken tackle kiharcolásával rengeteg extra yardot szerezhet. Nem véletlen az sem, hogy a csapatnál egész héten kiemelt szerepet kapott a szerelések kivitelezése. És hogy miért biztató ez?

Mert a New England az egész alapszakaszban mindössze 93 szerelést hibázott el, ami a harmadik legkevesebb a teljes mezőnyben. Ha pedig ezen a koncentráltságon és hatékonyságon tud még javítani a gárda, akkor a játék ezen szegmensében limitálni tudják majd a Titans erősségeit. Abban pedig híresen a liga legjobbja Bill Belichick, hogy ellehetetlenítse az ellenfél legnagyobb erősségét, jelen esetben a futójátékot és a play-actiont.

Kár lenne tagadni, hogy a Patriots a Miami elleni utolsó mérkőzésen fejben egészen máshol járt. Így abból a mérkőzésből sok dolgot nem is lehet előre vetíteni a rájátszásra, ugyanakkor van egy-két szegmense a csapat támadójátékának, ami nem csak hogy továbbjutást érhet a Titans ellen, hanem ha sikerül konstanssá tenni, akkor akár playoff menetelést.

Az egyik ilyen, hogy a szezon végére végre összeállt a támadófal. Ugyanis a Miami ellen fordult elő először az, hogy a kezdő támadófal mind az öt tagja az elsőtől az utolsó snapig a pályán legyen. És, hogy milyen teljesítménnyel rukkoltak elő? Szinte hibátlannal.

Shaq Masonék ugyanis mindössze egy sacket, 2 QB hitet és 3 siettetést engedtek az ellenfélnek – az más kérdés, hogy kis túlzással passzjáték ebből semmit sem tudott profitálni, de a dropok és a pontatlan passzok már nem ezen az ötösön múlnak. Ha pedig nem egy meccs távlatából szeretnénk figyelni a dolgokat, az is jól látszik, hogy habár a támadójáték nem tudott úgy feljavulni decemberre, ahogyan azt mondjuk az elmúlt évekből kiindulva jogosan várná az ember, de a támadófal az utolsó hónapban egyre minőségibb teljesítményt hozott. A szezon végére elkezdett működni a futójáték is és az irányítónak is kellő időt tud a fal biztosítani ahhoz, hogy egy sikeres passzjátékot működtessen. Ennek csúcsrajáratása a Bills ellen történt, amikor az offense bizonyította, hogy képes dominálni egy minőségi védelmet: 23 first downt és 414 yardot gyűjtött a Titansénél sokkal erősebb defense ellen.

Nem véletlen az óvatosság a Patriotsszal kapcsolatban az idei rájátszásra, mert ez messze nem az a csapat, amelyik 5 év alatt 4 Super Bowlt játszott, de ha az első lépés megvan, az adhat egy akkora lökést a gárdának, amivel elindulhatnak a SB-be vezető úton, mely során szép lassan vissza lehet vágni mindenkinek, akitől a szezon közben kikapott a gárda. Egy ilyen búcsúút pedig azért jóval méltóbb is lenne Tom Brady számára, mint mondjuk egy wild card körös kiesés.

[quote]Új olvasóink kedvéért mondjuk, hogy sokéves hagyomány az FK!-nál, hogy minden rájátszás-meccs elé mindkét oldalról írunk beharangozót, így ha ez a cikk túl egyoldalúra sikerült, akkor az nem véletlen.

Van egy párja is, azt pedig ERRE A LINKRE kattintva találjátok. Vagy keressétek fel a KIEMELT cikkünket, ahol minden mai meccshez találtok beharangozót, illetve a bold predictionjeinket is ott találjátok, ráadásul a meccsek alatt a kibeszélő is ott lesz.[/quote]