Ezért aztán megérte megtartani Dave Gettlemant

A New York Giants csúnyán beégett az edzőpiacon. Előbb lemaradt a toronymagas favorit Matt Rhule-ról, pedig a szakember még azt is felajánlotta a csapatnak, hogy meccselheti a Panthers ajánlatát, majd villámgyorsan, mindenkit megelőzve kinevezte főedzőnek a Patriots ST-koordinátorát, Joe Judge-ot. Nagy kár, hogy Judge még csak fel sem merült a többi franchise-nál – nem véletlenül.

Gyorsan szögezzük le, hogy nem az a baj, hogy Joe Judge a speciális egységgel foglalkozott főállásban, Bill Belichick is így kezdte edzői karrierjét, John Harbaugh-t pedig egyenesen ST-koordinátor pozícióból nevezték ki főedzőnek, és az is bejött. A probléma minden mással van.

Ellene

Nem véletlenül választottam a pro/kontra koncepciót Ron Riveránál és a Redskinsnél, hisz tökéletes ellenpólust képez ezzel a kinevezéssel. Ott csak dicsérni lehetett, itt meg… hát nem igazán.

• Voltak sokkal jobb jelöltek

Matt Rhule, a Baylor egyetem főedzője és Mike McCarthy volt a Giants két fő jelöltje a posztra, de Ron Rivera is felmerült, hisz korábban együtt dolgozott Dave Gettlemannel. Mindhárom választásban lett volna potenciál, ehhez képest még csak úgy igazán esély sem volt rájuk.

Rhule hét évre írt alá $60 millióért a Panthershez, ami ösztönzőkkel együtt $70 millió is lehet. Komoly pénz, de ha benne látták a tökéletes jelöltet, akkor ez ne legyen már akadály – főleg, hogy meg is volt az esély a megszerzésére. De míg a Panthersnél házhoz mentek és barna nyelvvel távoztak, addig a Giantsnél Dave Gettleman úgy gondolta, hogy hát mégiscsak olyan álommunka lehet vele együtt dolgozni a Giantsnél, hogy majd jöjjön hozzájuk, aki akar valamit. Ehhez képes még a munkanélküli McCarthy sem tepert egy New York-i állásért és végül a Cowboysnál kötött ki. Rivera pedig ugyan nem volt a legesélyesebb jelöltek között, de ő is csoportriválisnál kötött ki: a Redskins kvázi lement kutyába, hogy megszerezze a top elérhető főedzőnek számító Rivérát, pedig ott aztán ez pláne nem volt divat.

Ez a szerintem kínos hozzáállás nemcsak arra volt jó, hogy a Giants elveszítse a legjobb edzőjelölteket, de egyúttal jól megmutatta, hogy mennyire is vonzó a franchise jelenleg (miközben egy New York-i csapatnál dolgozni nagyjából olyan presztízs, mintha a Real Madridnál vagy a Ferrarinál lenne edző/csapatfőnök valaki). De ez még csak a jéghegy csúcsa, az igazán nagy fiaskó nem ez volt, hanem Joe Judge kinevezése, amikor még rengeteg, nála sokkal jobbnak tűnő jelölt volt kiváló önéletrajzzal.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A négy legfelkapottabb és még bőven elérhető név Robert Saleh (DC, 49ers), Eric Bieniemy (OC, Chiefs), Brian Daboll (OC, Bills) és Greg Roman (OC, Ravens) voltak, de mellettük még szóba – jöhetett volna a teljesség igénye nélkül – Josh McDaniels (Patriots, OC), Shane Waldron (passzjáték-koordinátor, Rams), Kris Richard (passzkáték-koordinátor), Kevin Stefanski (OC, Vikings) és Don Martindaleis (DC, Ravens).

Nem mintha ők mindannyian feltétlen jók lettek volna, de például Richard, Bieniemy és Martindale még interjúzott is a csapatnál, ráadásul állítólag remekeltek. Ehhez képest akkora para lett a Giantnél Rhule elvesztése miatt, hogy nem akarták az amúgy szintén jól interjúzó Joe Judge-t is elveszíteni, akit a Mississippi State főedző posztjára is vittek volna.

A Giants részéről az volt az edzőkeresés előtt az ígéret, hogy alapos és megfontolt döntést hoznak majd a főedzővel kapcsolatban. Több kiváló jelölt volt a posztra, nem egy közülük le is nyűgözte a csapat vezetését, de az ígért megfontoltság helyett pánikszerű kapkodás lett a vége.

• Zéró támadó- vagy védőkoordinátori/főedzői tapasztalat

Judge a Mississippi State-en kezdett segédedzőként, de az igazán releváns tétel az önéletrajzában a Nick Sabannal és Bill Belichickkel folytatott közös munka. Előbbivel az Alabamánál, utóbbival természetesen a Patriotsnál dolgozott a 38 éves szakember, mindkét csapatnál a speciális egységgel foglalkozott és öt bajnoki címet nyert. És ennyi. Soha nem volt főedző vagy támadó/védőkoordinátor sehol, első élménynek pedig aligha egy New York-i franchise az ideális, ahol egy rosszabb edzés után támad a média, miközben a szurkolók lassan belebetegednek a gyenge szereplésbe.

• Nincs tapasztalata, hogyan kell felépíteni egy fiatal irányítót 

Ez talán a legaggasztóbb vele kapcsolatban. Soha nem dolgozott fiatal irányítóval, a Patriotsnál eltöltött idő alatt nem tapasztalta, hogy épül egy franchise a frissen draftolt QB-köré, így pedig közel sem biztos, hogy a jó szakembereket szedi össze Daniel Jones köré. Pedig Jones szempontjából nagyon fontos, hogy olyan edzői és koordinátorai legyenek, akik képesek kijavítani a rengeteg hibáját és fejleszteni a játékát – nem véletlen, hogy az elmúlt években nem sok fiatal irányító bontakozott ki nem támadófelfogású főedző nélkül.

• A régi iskola híve

A kinevezése utáni sajtótájékoztatón azt mondta, hogy abszolút egyetért Gettleman old school (inkább régimódi) filozófiájával, vagyis hogy a két legfontosabb aspektusa a játéknak a jó futójáték és a jó futás elleni védelem. Hogy ez miért szörnyen rossz elképzelés, arról többnyire itt és itt írtunk.

• A Bill Belichick-iskola csak Bill Belichickkel működik

Ha már mindenképp egy elit edzőtől akart valakit kinevezni a csapat, miért nem Eric Bieniemyre esett a választás? Az Andy Reid-féle iskola sokkal jobb eredményeket tud felmutatni, mint a Belichick-féle, elég csak Harbaugh-ra, Rivérára, Sean McDermottra, Doug Pedersonra vagy Matt Nagyre gondolni. És ez nem meglepő.

A Patriotsban alfa-béta rendszer uralkodik. BB az alfa, aki Himalája-magasan van a hierarchia tetején, míg mindenki más a Mariana-árokban kuporog. Úgy könnyen osztják az észt a segédedzők, ha mindenki retteg a nagyfőnöktől, de láttuk Matt Patriciánal és Josh McDanielsnél (hogy csak a legutóbbi példákat említsük), hogy ez Belichick nélkül nem működik (Brian Floresnál még nem tudjuk). A legsikeresebb jelenlegi növendéke a BB-iskolának Mike Vrabel, aki egyedül azért érezheti biztonságban az állását, mert Ryan Tannehill véletlenül felvette Brady sisakját és All-Pro formában játszik. De eddig a pontig nem sok pozitívumot tudott felmutatni, pedig Mariotában egészen mostanáig nagyon sokan hittek – egyszerűen az eddigi tapasztalatok alapján nem egy életbiztosítás Belichick-tanítvánnyal próbálkozni.

Mellette

Mellette szól, hogy a speciális egység főnökeként tudja, hogyan kell különböző egységekből érkező játékosokat koordinálni, vagyis jó eséllyel el tud menedzselni egy egész franchise-t. Elmondhatjuk a szokásos mantrát is, miszerint győztes kultúrából jött, rendszerben gondolkodik, van tapasztalata abban, hogy lehet elérni a sikert. Egy topon lévő csapatban, ahol megvannak a darabok, csak össze kell rakni az egészet, még akár jó is lenne egy ilyen múltú edző.

A Giants viszont nem ilyen, és hiába nagyon okos Judge (PhD-zni tervez), ez már Patriciánál sem volt elég. Az értelem önmagában nem tesz valakit jó főedzővé, sőt még a nettó tudás sem, nagyon sok zseniális koordinátor (mint Wade Phillips) egyszerűen nem főedző alkat. Matt Rhule-ban benne volt a boom, de Judge esetében már az is jó lenne, ha nem lenne azonnal bust – a Giants szempontjából speciel már ez is előrelépés lenne.

Értékelés: C-

[/ppp_patron_only]