Őrült fordítást mutatott be a Chiefs, az utolsó percekre maradt a döntés Green Bayben

A Kansas City Chiefs és a Green Bay Packers jutott be az este-éjszaka folyamán a jövő vasárnap rendezendő konferenciadöntőkbe, előbbi a Houston Texans ellen produkált szinte soha nem látott, őrült fordítást, utóbbi pedig a Seattle Seahawks együttesét verte meg, szokás szerint az utolsó percekre hagyva a döntést. 

Houston Texans @ Kansas City Chiefs 31-51

Az AFC elődöntők első mérkőzésén tegnap óriási meglepetést láthattunk, és húsz percig azt hihettük, hogy a mai találkozón sem a papírforma eredmény fog bejönni. A Texans hiába kapott több, mint egy negyed előnyt a Chiefstől, utána a hazaiak bedarálták ellenfelüket.

Úgy tűnik az új vasárnapi kezdési időpont a Divisional körben a Chiefst nem érintette túl jól. Az első húsz percben gyakorlatilag majdnem az egész mérkőzést vesztették el. Első drive-ból egy elrontott váltás miatt Kenny Stills szerzett 54 yardos TD-t, majd jöttek a speciális egység pillanatai. Először Colquitt puntját blokkolta Lonnie Johnson és vitte vissza touchdownra, majd Tyreek Hill a tíz yardoson belül hagyott el egy labdát punt után, amit megint hét pontra váltottak a houstoniak és nem sokkal később már 0-24 állt az eredményjelzőn.

A fordulópontot Mecole Hardman 58 yardos kick returnje volt, ami után 3:24 alatt három TD-t ért el a Chiefs, és ezután már nem volt megállás.

Eddig a rájátszás történetében egyetlen csapat sem tudott 0-21-ről fordítani, ezt a Chiefs megtette tíz perc alatt. Itt a nagy kérdés, hogy mi történhetett, hogy ekkorra változás állt be a mérkőzésen?

Elsőre nézhetjük azt, hogy amikor nem ment a Chiefsnek a játék és nem tudtak előre haladni az elkapók sorra ejtették el a labdákat. Másfél negyed alatt már öt drop állt a nevük mellett, ebből Demarcus Robinson vette ki a részét a legtöbb hibával, amiből nem egy harmadik kísérletnél történt. A dropok számát tudta a Chiefs nulla felé közelíteni, így már előre tudtak haladni a hazaiak is.

Másodszor láthattuk, hogy amíg a Texans volt nyeregben, nekik volt rendkívül jó kiindulási pontjuk. Amikor a Chiefs fordított, akkor pedig ők indították zsinórban három támadást 50 yardon belülről. Ez pont elég volt, hogy megfordítsák a mérkőzést és ezek után már nem is engedtek még egy fordulatot.

Harmadszor az edzői döntések sem minden esetben voltak jók. Bill O’Brientől már megszokhattuk, hogy hiba nélkül nem nagyon hoz le mérkőzést, és ez most sem volt másképp. Érthetetlen döntése a Texans HC-nak, hogy ha 30 yardon belülről nem megy neki 4. és 1-nek, akkor milyen elgondolásból döntött úgy, hogy mélyen saját térfelén egy 4. és 4 szituációnál megpróbál meg fake puntot? Természetesen Justin Reidnek nem sikerült a first down, így egy TD-t ajándékoztak a Chiefsnek. A legnagyobb baj csapata számára, hogy ezzel tudták folytatni a zárkózást a hazaiak, amelyből végül kiütés lett a vége. Lesz mit megmagyaráznia majd az edzőnek a következő napokban. (Zárójelesen megjegyezném, hogy Andy Reid döntése is nehezen magyarázható, hogy 24 pontos hátránynál az első touchdown után miért nem megy neki a két pontosnak)

A Texansnak fájó lehet, hogy a futást elég sokáig limitálni tudták a Chiefs játékában, és ez mégsem volt elég ahhoz, hogy saját javukra fordítsák a mérkőzést. A Kansas City hét egymást követő drive-ban is TD-t ért el. Miután Mahomes és elkapói megtalálták a közös nevezőt, már nem volt megállás, és bedarálták ellenfelüket. A Texans 20 percig elhihette, hogy nyerthet az Arrowheadben, végül egy súlyos vereséggel térhet haza Houstonbaa egy olyan szezon után, aminek elején jó pár picket áldoztak be a sikeres menetelésért.

Rekordokat is hozott ez a mérkőzés szép számmal:

• Mahomes mindössze a második játékos, aki egy negyed alatt négy TD-t passzolt.
• 0-21-ről eddig hat csapat próbált meg fordítani a rájátszásban. A Chiefs volt a hetedik és egyben az első, amelyek ez sikerült.
• Az egy félidő alatt szerzett 52 pont pedig playoff rekord.

Ezzel kialakult az AFC döntő párosítása is, a Kansas City Chiefs fogadja a Tennessee Titans csapatát. A Chiefs 2019 után 2020-ban is hazai pályán próbálhatja meg kiharcolni a Super Bowlt.

(kronikk)

Seattle Seahakws @ Green Bay Packers 23-28

A Packers elég gyorsan bekezdett a találkozón, rögtön TD-drive-val nyitott és az első félidőben Matt LaFleur együttesének akarata érvényesült. A nagyszünetben ugyanis 21-3 állt az eredményjelzőn, amiben persze benne volt egy kihagyott mezőnygól a Seahawkstól, de egy turnovert is megúszott a seattle-i együttes, mert nem volt tiszta bizonyíték arra, hogy a Packersé lett a labda a fumble után – szóval akár még több is lehetett volna a Sajtfejek előnye.

Az első félidőben a Seahawks nem igazán tudott haladni, Wilsont még nem engedte szabadjára Schottenheimer, a túloldalon viszont LaFleur elég szép gameplant rakott össze, a zónafutások jól mentek, az Adams TD-nél pedig zseniális volt a route kombináció – ahogy a kiválóan játszó sztárelkapó útvonalfutása is. Az első két negyedben egyébként 8 labda ment Adams felé, miközben a csapatból senki felé nem ment egynél több. A Seahawks védői nem tudtak mit kezdeni a Packers 17-esével, bár talán nem is a legjobb tervvel érkeztek a megállítására.

Ki kell emelni egyébként, hogy Brian Bulaga betegség miatt nem tudott pályára lépni, a helyén pedig az a Jared Veldheer játszott, aki májusban még azt mondta, visszavonul. Nem volt tehát meglepő, hogy jó párszor zavarba lehetett őt hozni, így Clowney-ék a vártnál többször tudták megkesergetni Rodgerst.

A második félidőben aztán fordult a játék képe és szokásához híven elkezdett zárkózni a Seahawks, háromból három drive-ot TD-vel zárt le (ezek között egyszer ért be a célterületre a Packers), ez pedig kvázi egyetlen egy embernek volt köszönhető, Russell Wilsonnak, aki megint God Mode-ba kapcsolt. A futójáték teljesen halott volt a Seahawksnál, és Schottenheimer végre szabadjára engedte a Wilsonban rejlő zsenit. Folyamatosan menekülnie kellett, a támadófal egyáltalán nem tudta feltartóztatni a Smith “testvéreket” és Kenny Clarkot (43 dropbackből 23-szor nyomás alatt volt), azonban valahogy mindig utat talált magának az irányító az emberek sűrűjében és zseniálisan osztogatta a labdákat. Lockett volt a kedvenc célpont szokás szerint, 139 yardot szállított az elkapó. Wilson a passzolgatás mellett a földön is hátára vette csapatot és 64 yardot futkosott össze, már ami a statisztikát illeti, azért a kilométerórát rendesen megpörgette a második félidőben.

Ez a zseni játék azonban nem volt elég a győzelemre, mert amikor nagyon kellett, akkor fellépett Aaron Rodgers is. Harmadik kísérletekre 10-ből 8 sikeres passzt osztott ki 7 first downért, 10+ yardos passzokon nem hibázott (6/6, 145 yard, 2 TD) elképesztően hatékony volt, és hozta a régi, és mostanában ritkán látott önmagát a zseniális passzaival, amikkel elsősorban Davante Adamst találta meg, illetve két kulcspillanatban Jimmy Grahamet is. Adams ott szívatta a Seahawks tapasztalatlan cornereit, ahol csak akarta, és végül franchise playoff rekordot jelentő 160 elkapott yarddal zárt.

Ki kell még emelni Pete Carroll döntését a végéről, 2:41 volt az órán 5 pont hátrányban, negyedik és 11 a szituáció a saját 36-oson, a Seahawks viszont elpuntolta a labdát (ez volt a csapat egyetlen puntja a második félidőben). És már nem is kapta vissza azt, a Packers megcsinált két first downt és lezárta a találkozót.

A Packers így jövő vasárnap utazhat Santa Clarába, hogy összecsapjon a 49ersszel az NFC bajnoka címért és a Super Bowlba kerülésért.

(katonadani)

A konferenciadöntők programja jövő vasárnap este és éjjel:

21:05: Tennessee Titans @ Kansas City Chiefs
0:40: Green Bay Packers @ San Francisco 49ers

Mi valószínűleg nézni fogjuk…