A jövő sztárjai – Joe Burrow

Felfoghatatlan. Ez a legjobb szó, ami leírja azt, amit Joe Burrow 2019-ben művelt, a teljesítményt, amilyet korábban soha senki nem tudott véghez vinni. Röviden jellemezve a szezonját, annyit mondhatunk, hogy jött, látott és győzött, kicsit hosszabban pedig úgy, hogy ő volt az a legfélelmetesebb hurrikán, amitől egész nyáron tartanak a Karibi-térségben.

Háttér

Ahhoz hogy picit jobban megismerjük a Burrow körülötti ujjongást és hype-ot, érdemes pár lépéssel hátrébb állni és megnézni, honnan is jött ő. Ahogy sokakra, úgy rá is igaz, hogy egy igazi focista családból származik, édesapja, Jimmy a Nebraska Egyetemen volt defensive back, akit 1976-ban a Packers draftolt, majd játszott öt szezont a CFL-ben, ezzel ért véget aktív karrierje. Később edzősködésbe fogott és 37 éven keresztül dolgozott egyetemi szinten, többek között a Washington State, az Iowa State, a Nebraska, a North Dakota State és az Ohio kötelékében. De nem csak édesapja, hanem Burrow testvérei is egyetemi szinten focista karrierrel próbálkoztak, Jamie és Dan is egyaránt Nebraska-játékosok voltak.

Burrow középiskolás focista éveit az Ohio állambeli The Athens High Schoolban töltötte, ahol összesen 11.400 yard és 150 touchdown felett passzolt, de lábon is igen veszélyes volt azzal, hogy további 2000 egység és 27 hatpontos felett zárt. Ezek az impozáns számok és a mutatott játék pedig szemet szúrt Tom Hermannek, az Ohio State Buckeyes akkori támadókoordinátorának, aki igyekezett minden követ megmozgatni, hogy Burrow az ő játékosa lehessen. A feladat viszont nem volt egyszerű, hiszen az akkori főedzőt, Urban Meyert kellett meggyőznie, hogy Burrow képes lehet felnőni az egyetem nívójához. Herman pedig nem adta fel, tudta, hogy egy csiszolatlan gyémántra lelt, sok energiát fektetett az irányító scoutolásába és a családdal való ismerkedésbe, rengeteg meccsre és találkozóra ment el velük. A befektetett munka pedig meghozta a gyümölcsét, Joe Burrow az Ohio State mellett köteleződött el, államon belül maradt, mikor 2014 májusában meghozta a döntését.

Az élet azonban nem a tervei szerint alakult, hiszen Herman 2015-ben egy kihagyhatatlan ajánlatot kapott, hogy a Houston Cougars főedzője lehessen, elhagyta a Buckeyest és ezzel meg is szakadt a kapcsolata Burrow-val és a családdal. Az irányító azonban kitartott, nem változtatta meg a döntését és 2015-ben csatlakozott a JT Barrett és Cardale Jones fémjelezte irányítógárdához a csapatnál. A buckeyesos karrierje viszont nem úgy alakult, hogy sikeres lehessen, a stílusától nagyon eltérő rendszert futtatott Meyer, ami nem segített rajta, hogy kitörjön a kvázi mostohagyermek szerepkörből. Valamint az sem az ő malmára hajtotta a vizet, hogy a 2017-es szezon elején, mikor Dwayne Haskinsszel meccselt a kezdő pozícióért, eltörte a kezét, ezzel pedig végleg ki is hullott a versenyből.

A félrement korai évek pedig transfereléshez vezettek, ahol óriási verseny volt a Texas Longhorns és az LSU Tigers között, végül azonban a Texast vezető Tom Herman helyett Ed Oreronékat válaszotta Burrow. A 2018-as év szintén nem sikerült úgy, ahogy azt sokan várták, Burrow nem érezte a rendszert, nem mutatott kiemelkedő játékot, egy hátsó körös prospect képét festette, ezért inkább maradt redshirt senior évére, ami – utólag nézve – a valaha volt legjobb döntésnek bizonyult az életében.

Erősségek

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Ez az a kategória, amit igazán hosszasan lehetne taglalni, hiszen 2019-ben Burrow rámutatott nagyon sok pozitívumra a játékával kapcsolatban. Ezt próbálom most összeszedni úgy, hogy mik azok a legfontosabb tényezők, amik arra engednek következtetni, hogy sikeres karriert futhat be profi szinten.

Pontosság

Két különböző dolog a statisztikai lapokon és a pályán, a valós játékok közben mutatott pontosság, Burrow azonban mindkét mutatóban egészen félelmetes teljesítményt tett le az asztalra tavaly. 76,3%-os pontossággal passzolt, amivel vezette az egész elsőosztályt, de ha korrigált pontossági mutatóját nézzük (adjusted completion percentage), akkor azt látjuk, hogy 84,28%-os statisztikájával az FBS legerősebb konferenciájában, az SEC-ben vezető szerepet tölt be. Ezt pedig fontos kiemelni, hiszen úgy tudott pontos lenni, hogy közben az ország legjobb védelmeivel (Auburn, Alabama, Florida, Georgia) kellett farkasszemet néznie. És ne higgyük azt, hogy ez az egészen magas mutató a rövid és screen passzokból jött össze, ennél sokkal nagyobb szerepet játszottak a mélyebb passzok Burrow játékában.

Egészen kiemelkedő, hogy milyen pontosan tud dolgozni a rövid, középső és mély zónáiban egyaránt, és nem csak akkor tudja odavarázsolni az elkapó kezébe a labdát vagy éppen “vezetni” a célpontját, amikor hagy neki időt a fal, hanem akkor is, amikor éppen egy gyors RPO-játék után kell azonnal elengednie a labdát. De akkor is egészen kiváló, amikor a zsebből kimozogva, futtában kell megdobnia egy-egy passzt. És legyen az a passz touch vagy éppen egy jól meglőtt lézer, az legtöbbször tűpontossággal volt a helyén.

Pontosságán belül érdemes még azt is kiemelni, hogy mennyire jó az “anticipationje”, tehát hogy mennyire jól érzi, hogy adott útvonalon az elkapója hova fog érkezni, hol fogja megkapni a labdát. Nehéz ezt a kifejezést magyarra fordítani, mert nem is megérzés és nem is előérzet, sokkal inkább a tudással vegyített ösztönösség, ami szintén elit szintre fejlődött a játékában.

Döntéshozatal

Annak ellenére, hogy Burrow mindössze a második teljes szezonját hozta le főállású kezdőként, látszik rajta, hogy egy rutinos, sokat látott és tapasztalt irányítóról van szó. Ennek megfelelően a döntéshozatala is magasan fejlett, rendkívül gyorsan és pontosan tudja megválasztani adott szituációban, melyik a legmegfelelőbb opció.

Ki kell emelni nála, hogy a legjobb irányító prospectek között messze ő dolgozott a leghatékonyabban nyomás alatt, nagyon jól kezelte a nehezítő tényezőket, nem pánikolt, nem bizonytalanodott el, a szemét folyamatosan a pályán tartotta. Gyakorlatilag nem volt különbség a játékának pontosságában akkor, mikor érkezett a nyomás és akkor, amikor nem, sőt, a korrigált pontossági mutatója még néhány százalékponttal jobb is volt, mikor a védelem zavarni tudta. Ez egy unortodox dolog, de a tavalyi mágikus szezonban ilyenekre is képes volt Burrow.

Olvasási készség

Az egyik legfontosabb készség az NFL-be tartó irányítóknak, hogy mennyire gyorsan és milyen alapossággal tudják végrehajtani az adott koncepciók, játékok olvasását. Ez természetesen függ az adott rendszertől is, tehát hogy a szisztéma mennyi és milyen nehézségű kulcsot, opciót rejt, illetve függ attól is, hogy egy adott playben mit “ad” a védelem. A rendszerről röviden csak annyit, hogy elképesztő mértékben lett Burrow, a fal és az elkapók képességeire szabva, a legjobb támadógépezet volt az egész egyetemi elsőosztályban, mi sem bizonyítja jobban, hogy rekordot rekordra halmoztak a támadók.

A szisztéma tehát nagyon kényelmes alapot nyújtott Burrow-nak, de ő ezen felül kifejezetten jól diagnosztizálta, mit is akar a védelem pre- és post snap, tehát a labda elindítása előtt és után. Jól tudta, hogy adott védelmi megmozdulásra, a coverage átvariálására a pálya mely pontját kell támadnia, melyik lesz az a célpont, aki felé el kell juttatnia a labdát. Ezekből pedig számos nagy játék, pontszerzés született amellett, hogy minimálisra lett redukálva a hibáinak száma. Valamennyi passzjátékot tekintve azoknak a passzainak az aránya, amikből eladott labda született vagy születhetett volna (tehát dropolta a védő) mindössze 3,42% volt, ami 520+ passzkísérletnél elenyészően alacsony arány, továbbá a legjobb, amit tavaly SEC-irányító produkált.

A zseb menedzselése

Burrow játéka szinte minden elemében a többiek felé nő, de ami egészen kivételes (és csak Tua Tagovailoa tud hasonlót), az a zseb menedzselése, ahogy érzi, hogy egy-egy szorultabb helyzetben hogy kell fellépni, milyen irányba kell megnyújtani lábon a játékot.

A zsebben végzett lábmunkája legtöbb esetben nagyon aktív, ahogy szkenneli a pályát, úgy van összhangban a felső- és alsóteste, ennek köszönhetően pedig végig a játékra tud koncentrálni, ha kell, akkor fellép, ha kell, akkor elmozog a nyomás elől és elereszti a bombát. Ezzel pedig nagy segítséget tud nyújtani az elkapóinak is, hogy el tudjanak szakadni, illetve ha kell, akkor útvonaluk végén improvizáljanak.

Magabiztosság

Mindent mondhatunk, csak azt nem, hogy Joe Burrow egy elveszett gyerek lenne, és igaz ez a pályán és azon kívül mutatott viselkedésére is. Nagyon fontos megjegyezni nála, hogy egy igazi vezér mentálisan és fizikálisan is, elképesztő mértékben fel van készülve az előtte álló feladatra. A 2019-es szezon valamennyi mérkőzésének úgy vágott neki, hogy tudja, mi a feladata, tudja, hogy kell azt végrehajtani, ez pedig látszott minden megmozdulásán.

A rengeteg nagy játék és touchdown pedig ezeknek köszönhető, hiszen tudja meddig tud elmenni, ezáltal pedig nyugodtan végezheti a dolgát. Ha pedig nyugodt, akkor döntéseket is könnyebben tud hozni, illetve szellemeket sem fog látni. Azok az irányítók, akiknek nincs meg a kellő magabiztosságuk, könnyebben vétenek hibákat, és egy rossz döntés után jönni fognak a következők, aminek az eredménye az lesz, hogy a játékos fejben elveszti a fonalat és már magában sem fog kellő mértékben hinni. Ez Burrow-nál pedig nem fenyegetés, mert mindig tudja, mi a feladata.

Fontos kiemelni még, hogy az elmúlt évben olyan csapatokat vert meg az LSU-val, melyek az ország krémjéhez tartoznak, nem tudott rajta kifogni sem az Auburn, sem az Alabama, sem a Florida, sem a Georgia, sem pedig a Clemson. Ez pedig egy elképesztő teljesítmény, hiszen nem volt egy olyan védelmi gameplan, amely az összes méregfogát kihúzta volna Burrow játékának. Ilyet pedig nem sok mindenki mondhat el magáról, csak az, aki a valaha volt legmágikusabb szezont hozta össze irányítóként egyetemi szinten. Ebből pedig a profik között is lehet majd meríteni.

És a magabiztossága a pályán kívül is észrevehető, leszűrhető az interjúkból, megnyilvánulásokból. Sokan párhuzamot vonnak közte és a szintén college sztár és Heisman-győztes Johnny Manziel között, aki inkább volt öntelt és nagyképű, mint kellően magabiztos. Joe Burrow megfizette az árat, hogy ilyen magasra juthasson, és most pályája azon szakaszában van, ahol élvezi, hogy sikeres és nagy a felhajtás körülötte. Ezt az érzést pedig hagyni kell, hogy kiélvezze.

Atletikusság

Természetesen nem beszélhetünk egy valódi dual threat irányítóról, de a class egyik legalulértékeltebb atlétája az irányítók között egyértelműen Burrow. Bár középiskolában viszonylag sokat dolgozott lábon, mégsem a futásairól lett ismert az egyetemen, de ez nem jelenti azt, hogy egy-egy szituációban ne lehetne valami meglepőt hívni rá.

Ezt használta ki az LSU az Alabama ellen is tavaly, amikor 3&2-re egy zone read futást hívott Burrow-ra, aki nem hogy a szükséges kettőt, de még további tizenötöt tett bele a megiramodásával a pálya közepén. Ez pedig egy rejtett fegyver lehet, hiszen a védelemnek egy extra opcióra is oda kell figyelnie akkor, ha Burrow kezébe kerül a labda. És ez nem csak a megtervezett option futásokra, draw játékokra lesz igaz, hanem akkor is, ha összeomlik a játék és scramble révén kell yardokat szerezni.

Improvizáció

Burrow improvizációja a magabiztosságából és atletikusságából fakad, ez által sok mindent véghez tud vinni a pályán, és ennek köszönheti azt is, hogy egészen elképesztő játékokat tud csinálni, mikor minden összeomlik előtte és rá van bízva, hogy megoldja a játékot. Ő nem pánikol, a megoldást keresi és még egy-egy nagyobb ütés árán is hajlandó addig nyújtani a játékot, ameddig lehet.

Ez pedig nagy kincs, hiszen ha sikerül hamar megértetnie magát az elkapóival és megtalálni a megoldást, ki mit csináljon egy-egy ilyen scramble passzjátéknál, akkor óriási meccsfordító játékok jöhetnek össze profi szinten is. Valamint érezheti azt a védelem, hogy sokkal összetettebb védekezés, védelmi felfogás kell Burrow semlegesítésére.

Kérdések

Azt gondolom, hogy egy 1/1-es kandidánsnál nem nagyon beszélhetünk kiugró gyengeségekről vagy negatívumokról, inkább enyhébben kell megfogni a dolgot és kérdéseket kell feltenni. Az egyik ilyen a leginkább emlegetett karereje, ami valóban nem átlag feletti, NFL-szinten inkább fog az alsó 10-15-be tartozni, mint a legfelső negyedbe. Nem beszélhetünk kirívó 50-60 yardos bombákról, nem ez a játékának a legerősebb eleme, de azt figyelembe kell venni, hogy ez nem jelenti azt, hogy nem képes mélyen jól dolgozni. Ezt igazolja az is, hogy a PFF szerint az országban neki volt a legtöbb passzolt yardja a mély zónákban és a legjobb passing grade is az ő nevéhez fűződik. A kérdés inkább az lesz, hogy a relatíve kisebb erővel és kisebb ablakokba megindított labdákat milyen hatékonysággal fogja majd értékesíteni. Leginkább itt üthet ki az, hogy a karja nem olyan erős, mint mondjuk Herberté.

Egy másik kérdés, hogy bár nagyon jó a lábmunkája a zsebben, egy-egy játékban teljesen kővé mered, megáll a mozgása és ebből fakadóan pontatlanná válnak a passzai. Ezen egyértelműen dolgoznia kell, mert így elromlik a mechanikája, a passz pontatlan lesz, ami a profik között nagyobb valószínűséggel vezethet labdaeladáshoz.

További kérdés, hogy az újonc szezonjára 24 éves életkorát betöltő irányító mennyire érte el fejlődésének a plafonját, van-e még ugrás és mekkora a játékában. Sokan egy szezonos csodaként gondolnak rá, ami részben indokolható érv, mert a 2018-as szezonja hagy kivetnivalót maga után, és sokkal inkább várható egy visszaesés, mintsem egy szinten maradás vagy fejlődés a játékától. Ez valóban kérdés, az viszont nem csak Burrow-n fog múlni, hogy ez milyen irányba megy, hiszen kell köré egy épkézláb csapat és edzői stáb, hogy sikeres lehessen. Ez pedig valamennyi irányítót meghatározza, még a klasszisokat is.

És itt futunk bele egy újabb kérdésbe, hogy vajon Burrow tud-e sikeresen focizni Joe Brady nélkül? Úgy gondolom, hogy a válasz igen, de nagyon alaposan meg kell vizsgálni, hogy mit csinált jól tavaly az LSU támadógépezete, és abból miket lehet átemelni a profik közé, hogy legyen megoldva, hogy az irányító komfortosan érezze magát a center mögött már az első snapjén. Ez pedig Zac Taylor és Brian Callahan feladata lesz majd minden bizonnyal, és én azért sem aggódom annyira Burrow sikeressége miatt, mert mindkét stratéga fiatal, hozhat kreativitást, főleg abban bízva, hogy Taylor azért lesett el egy-egy kreatív megoldást Sean McVaytől.

Összegzés

Egy sikeres NFL csapat megalkotásához az alapvető recept, hogy legyen egy valódi franchise irányítód, aki köré egy kompetens csapatot lehet építeni, aki tudja majd vállán cipelni az egységet, ha esetleg szorult helyzetbe kerül az alakulat. Burrow pedig ezeknek a feltételeknek megfelel és minden olyan elemét megmutatta a játékának, ami arra enged következtetni, hogy van annyira érett, hogy átlag fölötti sikerességgel és hatékonysággal dolgozzon egy profi offense-ben. Nagyon impresszív profillal várja a 2020-as NFL Draftot, ahol az egész játékosbörze legnagyobb meglepetése lenne, ha nem őt vinnék ki az 1/1-es választási joggal. Az órán tehát a Cincinnati Bengals, akiknek egyetlen egyértelmű feladatuk van, hogy Joe Burrow nevét írják arra a bizonyos cetlire. Ezzel pedig ő lesz zsinórban a harmadik olyan irányító, aki transfer után talált új otthonra, megnyerte a Heismant és 1/1-es válaszott lett a draftján.

[/ppp_patron_only]