Elképesztően izgalmas volt a szabadügynökpiac nulladik napja, robbant pár óriási bomba. A legnagyobbat természetesen (ismét) a Texans szolgáltatta: Bill O’Brien ezúttal nem a csapat jövőjét, hanem a jelenét szórakozta el, ráadásul egy brutálisan sokat kereső, padra szorult futóért. Egyes külföldi szakértők szerint Bill O’Brien lett az “F”-értékelés, vagyis a karó/bukás/ülj le, egyes új szinonimája, és ezzel akkor sem tudnánk vitatkozni, ha fegyvert szorítanának a fejünkhöz. Értékelés.
A Houston Texans elcserélte DeAndre Hopkinst és egy 4. körös picket David Johnsonra, illetve egy második és egy negyedik körös cetlire. Az ilyen cserék még a legtöbb fantasy ligában sem mennének át, annyira egyoldalúak, érthetetlen, hogy Bill O’Brien fejében mi járhatott, amikor rábólintott a dologra.
DeAndre Hopkins >>>>>>>>>>>> David Johnson
Kezdjük a legalapvetőbb dologgal: egy jó elkapó a mai NFL-ben sokkal többet ér, mint egy jó futó. Egy top 3-as elkapó sokkal többet ér, mint bármelyik futó a ligában. Legyen bármennyire is jó Christian McCaffrey, ha ég a ház, ha sietni kell, ha kell a nagy játék, akkor nem a futót veszik elő a csapatok (legalábbis az esetek nagy többségében). Egyszerűen ebben a passzorientált játékban még akkor sem számít releváns posztnak a futó, ha az adott játékos véletlenül jól tud elkapni.
De legyünk nagyvonalúak, tegyük fel, hogy a két poszt legjobbjai ugyanannyit érnek. Ebben az esetben a következő a helyzet:
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Hopkins idén tölti be a 28. születésnapját, fél évvel fiatalabb, mint DJ. Ez nem tűnik soknak, de míg a tendenciák alapján Hopkinsban benne lehet akár hat All-Pro szezon is, Johnsonban 2-3 jó szezon maradhatott maximum. Az elkapó szerződése hosszabb ideig szól, tehát ha hosszabbít is vele a csapat, könnyebb lesz strukturálni, ráadásul – és ez itt a lényeg – mindössze 1-2 millióval keres többet!
A fentiekhez jön még hozzá a játékosok teljesítménye. Az elmúlt három szezonban Hopkins háromszor volt All-Pro, ráadásul első csapatos, továbbá szezononként 1000+ yardot és 10+ TD-t átlagolt – alsó hangon top 3-as elkapó a ligában. Eközben Johnson egy évig sérült volt, produkált egy középszerű szezont, tavaly pedig hiába volt teljesen egészséges, simán kijátszotta a kezdőből a Dolphinsban megbukó Kenyan Drake.
Jelen állás szerint Hopkins piaci értéke 22-23 millió dollár (állítólag új szerződést ad neki a Cardinals, de ezzel nem kell sietni, ez jövőre is ráér), míg Johnsoné 6-8 millió maximum (de több helyen láttam 3-4 millió környékén is). Még ha a két poszt közé teszünk is egyenlőségjelet, a két játékos közé lehetetlen.
A Hopkinsért kapott ellenérték nevetséges
Tekintve, hogy Hopkins egy All-Pro, pályája csúcsán lévő elkapó, aki ráadásul az értéke feléért játszik a következő három évben – a csere-értéke legalább egy első és egy második kör (Odell Beckham került tavaly egy 1.+3. körbe), de ha Laremy Tunsilból vagy Jalen Ramsey-ből indulunk ki, akkor a két első kör sem túlzás. Ezzel szemben Johnson a fizetése miatt nemhogy az első három kör valamelyikét nem éri meg, de a legtöbben arra számítottak (köztük mi is), hogy a Cardinals fizet egy 4.-5. kört valakinek, csak vállalja át a szerződését.
Odell Beckhamet kiutálták New Yorkból, mégis egy 1. és egy 3. körös picket kapott érte a csapat. Persze mondhatjuk, hogy Antonio Brown ellenben csak egy 3+5. kört, de AB és Hopkins megítélése, kora, szerződése és karrieríve között ég és föld a különbség. Egyszerűen nem lehet annyira lenyomni Hopkins értékét, hogy közte és Jonhson között effektíve csak egy 2. kör vége legyen a különbség – ez még a 2016-os DJ esetében is minimum szemöldökfelvonós lett volna.
De még nem is ez a legabszurdabb a történetben, hanem az, hogy egészen máig nem úgy tűnt, hogy Hopkinsszal bármi probléma lenne – nem árulta őt a csapat, nem voltak negatív hangok. Ennek ellenére olyan veszettül szabadult tőle O’Brien, mintha leprás lenne és elképzelhetetlen, hogy ne lett volna olyan csapat a ligában, aki ennél az árnál többet ajánlott volna. Végtére is egy drága cserefutóról és egy 2. körös pickről beszélünk.
Szakmailag is érthetetlen
Hopkins volt Deshaun Watson kedvenc célpontja, a passzjáték és a támadósor kulcsa. Természetesen lehet azt mondani, hogy Kenny Stills és Will Fuller mellett belefér Hopkins értékesítése (és megfelelő ellenérték fejében nyilván mindenki eladó), ám Stills legjobb esetben is egy WR2, de inkább WR3, míg Fuller még soha nem játszott végig egy szezont és egyiküknek sem jött még össze az 1000+ yard. Az elkapósor egyértelműen óriásit gyengült.
Ráadásul még azt sem mondhatjuk, hogy hiányposztra szerzett embert O’Brien. DJ az elmúlt két évben nem futott jobban, mint tavaly Carlos Hyde, és még csak az elkapókvalitásait sem emelhetjük ki erényként, ugyanis arra a Texans egyáltalán nem épít. A tavaly egy harmadik körért megszerzett Duke Johnson alig volt használva, a 44 elkapás karrierje legkevesebbje volt és amennyiben DJ nem csak futni fog, akkor teljesen fölösleges volt a megszerzése (ha meg DJ csak futni fog, akkor tényleg kijár a kényszerzubbony).
Bill O’Brien egy év alatt beáldozott egy harmadik kört, illetve DeAndre Hopkinst a futóposzt megerősítésére, miközben van egy bombakarú irányítója, aki abból él, hogy 50 yardos passzokat dobál – erre nehéz szavakat találni.
A Cardinalsnál most két hét buli jön
Amennyire megmagyarázhatatlan a Texans koncepciója, annyira parádés, amit a Cardinals csinált: megszabadult az egyik legnagyobb fékjétől és felszabadított 10 millió dollárt, miközben kvázi egy második körért cserébe megszerezte a liga egyik legjobb elkapóját (akit egyébként ki is tud fizetni a felszabaduló összegből). A beáldozott második kört ennél jobban sehogy nem lehetett volna elkölteni, évekre megvan oldva a WR1 poszt és ezzel együtt Larry Fitzgerald utódlása. Persze ezt még némileg árnyalhatja egy új szerződés, de hacsak nem 30 milliót kap Hopkins 6 évre teljesen garantáltan, akkor senkinek egy rossz szava nem lehet Arizonában (de talán még akkor sem).
Értékelés
- Arizona Cardinals: A+
- Houston Texans: F
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások