A jövő sztárjai – Justin Jefferson

A Jerry Jeudy – CeeDee Lamb – Henry Ruggs trió idén külön szintet képvisel az elkapók közt, valamilyen sorrendben mindenkinél ők számítanak az első három receivernek a drafton. Van viszont egy másik WR, aki ugyan ehhez a hármashoz nem ér fel, de magabiztosan található a konszenzus listák negyedik helyén és betonbiztos elsőkörös játékosnak mondhatja magát. Ő nem más, mint Justin Jefferson, az LSU bajnoki címet nyerő elkapója. 

Jefferson a pályán nem tűnt túl gyorsnak és robbanékonynak, így kifejezetten aggódtam a profik közé való átállása miatt, nehogy elvesszen a legjobbak közt, azonban a combine-on rácáfolt ezekre az aggodalmakra. A felső 25 százlékba került 40 yardos időben, súlypontemelkedésben és távolugrásban is, a RAS (Relative Athletic Score) mutatója pedig 9,69-es lett a maximális 10-ből. Ezek alapján mondhatnánk, hogy minden kételyt eloszlatott, de azért ott motoszkálhat a fejünkben, hogy miért nem látszott ez az atletikusság a pályán is. Ott ugyanis sem gyorsnak, sem robbanékonynak nem tűnt, csak egy átlagos atlétának. Emellett kicsit vékonydongájú játékos, felszedhetne még pár kiló izmot magára – habár keményen játszik és nem fél az ütközésektől a pálya közepén sem.

Technikás útvonalfutó

Jefferson legnagyobb erőssége, hogy rendkívül technikás útvonalfutó. Jól tudja a poszt nüanszait is, route közben a tempón is tud változtatni, a fake-eket is jól adja el átverve a cornerbackeket, hezitálós lépései is szuperek, tényleg tud mindent, amit egy elkapónak az útvonalakkal kapcsolatban tudnia kell. Emellett magas futballintelligenciájának köszönhetően az opciós route-oknál halálos fegyver, mindig jól választja meg, mit kellene futnia, hogy üresre tudja játszani magát.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Egyedül ott lehet negatívumot felfedezni az útvonalaiban, hogy a derékszögben befelé, vagy kifelé irányuló route-oknál viszonylag lassan áll meg és indul el újra, ezáltal pedig emberezés esetén kisebb bajban lehet.

Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy útvonalfutás közben nem szereti a kontaktot és ki tudják billenteni az egyensúlyából. Ha ehhez hozzávesszük, hogy alig-alig találkozott press coverage-dzsel az egyetemen – mivel főleg a slotból indult és emiatt kérdőjelek merülhetnek fel a release-e kapcsán is – akkor jogosan vethetjük fel, hogy mi lesz vele a fizikálisabb, keményebb cornerbackek ellen, akik folyamatosan kontaktot próbálnak vele létesíteni a route közben. A slotban ez a probléma a profik közt is el lesz fedve azért nagyrészt, de a szélen való bevethetőséget megkérdőjelezi.

Parádés kezei vannak

Az útvonalfutás mellett a másik nagy erénye, hogy mindent elkap, ami felé száll. Kiváló labdaérzéke van, a kezei finomak és erősek, ráadásul későn is emeli fel őket, így a cornerbackeknek minimális idejük van csak a reagálásra és a leütésre. Jól támadja a labdát és jól is pozícionálja magát az elkapáshoz, ki tudja zárni a védőket, ezen kívül pedig a testkontrollja is remek. Nem fél az ütközésektől, a pálya közepén is magabiztosan megy a labdáért, mikor tudja, hogy egy védő nagy ütést fog rá mérni. Parádés statisztikákat mutatott contested catcheknél is, tehát olyan helyzetekben, amikor a nyakán lógott a védő.

Ezek együtt azt eredményezik, hogy a pálya közepén halálos fegyver tud lenni, minden helyzetben el tudja kapni a labdát, nem zavarja meg semmi és senki. Rendkívül jól használható a célterületen és harmadik kísérletnél, nagyon jó célpontot tud nyújtani irányítójának a pálya közepén. 12 red zone TD-je a legtöbb az idei elkapó classban, harmadik kísérleteknél pedig 27 targetből 24 elkapást, 17 first downt és 6 TD-t mutatott be, amik szintén kiváló statisztikák.

Az LSU-n elég sokat láthattuk slot fade útvonalat futni, ebben is kiváló. Jól követi a labdát és jól is alkalmazkodik hozzá, úgy alakítja az utolsó lépéseit, hogy minél jobb helyzetben kaphassa el a disznóbőrt.

Elkapás után nem kiemelkedő, a sebessége miatt nem fog tudni elfutni mindenki elől, azonban egyáltalán nem gyenge a játék ezen aspektusában sem, hiszen kemény játékosról van szó, aki jól lát a pályán, és irányváltásaival el tudja küldeni a védőket. Végül, de nem utolsó sorban: ugyan nem ez a legfontosabb dolga egy elkapónak, de Jefferson blokkolásban is átlagon felüli.

Nem igazi WR1

Az biztos, hogy Justin Jefferson sosem lesz egy igazi hagyományos WR1, mint mondjuk Julio Jones, azonban egy nagyon biztos második számú célpont lehet belőle, főleg a slotból indulva. A szélen való játszatása kapcsán lehetnek kérdőjeleink, de ha egy csapat bedobja őt a slotba full time, akkor tündökölhet és simán hozhat 1000+ yardos szezonokat.

Zónavédekezés ellen fogja a legtöbb gondot okozni az ellenfeleknek, tökéletesen találja majd meg a határokat, réseket, így nagy célpontot biztosít majd az irányítójának. A pálya közepén igazi halálos fegyver lesz, az biztos. Emberezés ellen már nehezebb dolga lesz, a jobb cornerbackektől nem biztos, hogy rendszeresen el fog tudni szakadni, legalábbis ezt kevesebbet láttuk tőle az egyetemen. Az viszont ebben a helyzetben is pozitív, hogy a védővel a nyakán is sikeres tud lenni.

És hogy hol kelhet el a drafton? A padlója jó eséllyel az Eagles 1/21-en, de ne vegyünk rá mérget, hogy bent lesz még ott.

[/ppp_patron_only]