Draft
A jövő sztárjai – Mekhi Becton
Mekhi Becton az a csávó, akinek az édesanyja a születési anyakönyvi kivonatával járt az általános iskolai focimeccsekre, mert sosem hitték el, hogy a fia az adott korosztályba tartozik, annyira kilógott fizikai paramétereinek köszönhetően. Az egyetemre már nem kellett vinnie a papírokat, de itt is mindenkinél több számmal nagyobb volt és egész egyszerűen dominálta az ellenfeleit. Mi pedig csak szájtátva néztük, ahogy a földdel teszi őket egyenlővé.
Erősségek
Becton egy igazi behemót, hiszen megüti a 200 centimétert magasságban és a 165 kilót tömegben. Egy masszív óriásról van szó, akinek ráadásul hatalmas a karfesztávolsága is, a combine-on 90,5 centisnek mérték a karját. Már önmagában ezekkel a méretekkel felhívta magára a figyelmet, azonban az még csak-csak előfordul, hogy ekkora falembert látnak a scoutok, azonban az nem, hogy ezek a mammutok ennyire jól mozognak, mint Becton.
A Louisville tackle-je ugyanis baromi atletikus, nem is értem, hogyan mozoghat ennyire jól egy ekkora ember. Becton a “nem ér” kategória ilyen szempontból. Önmagában persze a 40 yardos idő nem sokat jelent egy támadófalembernél, de ha ekkora mérettel is 5,1 másodperc alatt teljesítesz (a felső 19 százalékban), akkor nagy baj nem lehet az altetikusságoddal. Bectonnak pedig nincs is, sőt, a mobilitását sokkal kisebb tackle-ök is megirigyelnék.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Hihetetlen, brutális ereje van, simán dobálja össze-vissza a védőfalembereket (és linebackereket). A futásblokkolására a domináns szó még talán enyhe kifejezés is. Ha rá koncentrálunk a fal szélén, elég sokszor emelhetjük fel a hangukat egy “whooooa” kifejezés kíséretében, vagy csak simán leesik az állunk, ahogy eltakarítja az embereket az útból. Csak nézzétek meg ezt a válogatást, és nektek is hasonló reakcióitok lesznek.
Fizikális, erőszakos játékosról van szó. Futójátékoknál óriási lyukakat képes nyitni, a DE-ket simán eltolja az oldalvonalig is, amennyiben nem adják fel hamarabb a küzdelmet és nézik meg közelebbről, természetes vagy műfüvön játszanak.
A kezeit jól használja, baromi erős ütéseket tud bevinni, élmény nézni, ahogy megcsapja a pass rushereket. A hosszú karjainak hála jól el tudja tartani magától a védőket, megragadja őket és eltolja őket métereken át. A második szintre is jól ér fel. Általában az ekkora embereket könnyen ki tudják kerülni a kisebb, gyorsabb linebackerek, azonban Bectont nem, mert ő elég mozgékony ahhoz, hogy odaérjen hozzájuk. Utána pedig már nyilván game over.
Kiváló a lehorgonyzása, nagyon jól nyeli el a passzsiettetők erejét, a bull rush hatástelen ellene, őt aztán nem fogják betolni az irányító lábához. Ezen kívül megkerülni sem egyszerű, pedig általában az ekkora behemótok ellen ez lehet a nyerő taktika, de Bectonnak jó az első lépése, jól tudja lezárni a szélső utakat is.
Bectonban óriási az upside, az ilyen méreteket és atletikusságot egész egyszerűen nem lehet tanítani. Persze vannak még hiányosságai, de hatalmas potenciál van benne.
Gyengeségek, kérdőjelek, fejlődési lehetőségek
A legfontosabb, hogy a technikája még nyers, ezen fejlesztenie kell. Egyelőre pass protectionben még “work in progress”, tehát kell még vele dolgozni. Az adottságok megvannak, és meg is mutatta már, hogy jól tud mozogni ilyen helyzetekben, mutatott már jó lábmunkát, csak kevésszer. A PFF adatai szerint mindössze 73 úgynevezett true pass setje volt tavaly, ami elég kevés (ráadásul 8 nyomást engedett ezek alatt, ami meg elég sok).
A Louisville rendszere rengeteg screent és play action játékot alkalmazott, így a profi rendszerekhez használt hagyományos pass setben kevesebbet láthattuk ezt a tulajdonságát. A jó és konzisztens lábmunka pedig csak gyakorlással jön, így minden bizonnyal az első évében lesznek ebből problémái Bectonnak, ezt a második szezonjára vetkőzheti le remélhetőleg. A jó hír az, hogy jelenleg azzal a Duke Manyweatherrel dolgozik, aki nagy gurunak számít a támadófalemberek körében és sokak technikai hiányosságait ki tudta már javítani.
A kézhasználatában is találunk hiányosságot: lehetne sokkal türelmesebb és váltogathatná az ütések időzítését, mert jelenleg túl kiismerhető – ez az egyetemen nem volt akkora probléma, így is simán leütött mindenkit, de a profik között nem lesz elég jó.
Arról az erősségei közt írtam, hogy megkerülni és átmenni sem lesz egyszerű rajta, azonban a profik közt a jó counter move-os edge rusherekkel bajban lehet. Gondolok itt arra, hogy a védő megindul kifelé, majd egy gyors irányváltással bevág középre. Ez egyelőre egy negatívum Bectonnál, ha valaki elindult kifelé, akkor gyakran túlkompenzált és szétesett a lábmunkája, így üresen maradt a belső folyosó.
Ezt nem nagyon használták ki egyetemi szinten, nem is igazán találkozott a legképzettebb ellenfelekkel, de ez is egy olyan terület, amire oda kell majd figyelnie a jövőben. Megemlíthető még, hogy a stuntokkal meggyűlt a baja, nem kommunikáltak elég jól a falban és nem vették át jól az embereket. Ez is egy fejlődési lehetőség Becton számára.
Ki kell azt is emelni, hogy korábban voltak problémái a súlyának a tartásával, annak ingadozásával. Tavaly ez teljesen rendben volt, fegyelmezetten tartotta a súlyát, de korábban adódott ebből problémája. A csapatoknak az interjúk során mindenképp meg kell állapítaniuk a karakterét és az intelligenciáját, mert első évében még mindenképp tanulnia és fejlődnie kell, ez pedig csak akkor megy, ha jó munkamorállal rendelkezik. Az mindenképp jó jel, hogy vezéregyéniségnek számított a csapatban.
Összegzés
Mekhi Becton egy nagyon egyedi, különleges offensive tackle. Szokás Trent Brownhoz hasonlítani, méretben hasonlítanak is, de Brown sokkal, de sokkal gyengébben mozog fiatal társánál. Mással viszont nem igazán lehet összevetni, mert nem nagyon vannak ekkora tackle-ök a ligában. Illetve vannak, akik nem futottak be nagy karriert, de ők közel sem bírtak olyan mobilitással, mint Becton.
Bectontól futójátéknál azonnal dominálni fog és tele lesz highlightokba illő játékokkal, viszont pass protectionben első évében várhatunk még problémákat, hiányosságokat, lesz egy tanulási görbéje. Utána viszont simán Pro Bowler lehet.
Az első gifért köszönet Jon Ledyardnak, a másodikért Stephen White-nak.
[/ppp_patron_only]