A mennyiség rendben, de a minőség hiányzik – Seahawks FA-értékelő

A Sahawks FA-kitekintőjében azt írtam, hogy a csapat idén hatodjára próbálja meg rendbe tenni a támadófalat (és a védelmet), hogy a változatosság kedvéért ne csak Russell Wilson zsenialitásából kelljen élni. A jó hír az, hogy a gárda minden igazolása minimum rendben van az ár/érték arányt tekintve. A rossz hír viszont az, hogy sikerült ismét elbukni a fő feladat megoldásában. Sorozatban hatodszor. 

A Seahawks kényelmes helyzetből várhatta a piac nyitását. A csapatnak 51,5 millió dollárja volt a fizetési sapka alatt a szezon végén, ami bár a tight end Greg Olsen februári leigazolásával némileg csökkent, még így is 44,5 millióból lehetett gazdálkodni – és mégsem sikerült összehozni egy becsületes piacot.

Kezdjük a távozókkal, pontosabban a kivágott játékosokkal. Ahogy a kitekintőben is írtam, mindössze Tedric Thompson (S) és Ed Dickson (TE) elküldésével lehetett pénzt felszabadítani, és mivel átlag alatti, létszámfölötti játékosokról volt szó, a csapat meg is lépte mindkét cutot (ezzel 5,1 millió dollárt spórolva).

Ami a saját FA-kat illeti, nem volt hiány, bár a többségért nem volt kár. Marshawn Lynch eleve csak pár mérkőzésre tért vissza, CJ Prosise legjobb esetben is RB3 lehetett volna a csapatnál, míg Geno Smith szintű csereirányítót bármikor lehet találni. A védelemből Mychal Kendricksért sem nagy kár, ahogy Al Woods sem több egy rotációs DT-nél.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A lejáró szerződésű kezdők közül természetesen Jadeveon Clowney a legnagyobb név, de mivel a korábbi 1/1-es nagyot koppant a piacon, így még van esély a visszatérésére, ráadásul egy csapatbarát szerződéssel. Az ő elvesztése mindenképp fájó pont, ellenben Ziggy Ansah-val, aki Detroit után Seattle-ben is megbukott: 11 meccsen játszott, egyszer volt kezdő, 2,5 sacket jegyzett. Még érdemes Quinton Jeffersont megemlíteni, aki beugróként nagyot játszott, de mivel volt magasabb plafonú játékos a helyén, így az ő elvesztése miatt sem kell aggódni.

És végül a támadófal: a kezdő ötösből két játékosnak járt le a szerződése, illetve egy kezdő potenciállal bíró csere is lelépett. A csapat szerencséjére sem Mike Iupati (G), sem Germain Ifedi (T) nem képviselt komoly minőséget – ezt jól mutatja, hogy előbbinek még mindig nincs csapata, utóbbi pedig egy évre 1 millióért írt alá a Bearshez (ennyiért speciel a Seahawksnak is megérte volna). George Fant ellenben már egy érdekesebb játékos volt, de elnézve, hogy a Jets három évre 30 millióért szerződtette, a Seahawks tökéletesen tette, hogy nem hozta vissza.

A legfontosabb érkezők/maradók

A kivágásokkal és Olsen leigazolásával a Seahawks 49,6 millió dollárral várhatta a piacot (Greg Olsen egy abszolút jó fogás volt, egy évre tökéletes, Wilson parádés lesz egy hozzá hasonló kvalitású TE-vel). Ám hiába a rengeteg elkölthető pénzmenyiség, hiába érkezett/maradt összesen 11 játékos legalább 2 milliós fizetéssel, kiábrándító, amit a csapat menedzsmentje művelt (Pete Carrollnak ennél több esze is lehetne, ha már megválasztották az évtized edzőjének).

Ahogy fentebb írtam, a csapat legnagyobb prioritása Russell Wilson védelme volt, amihez pedig elengedhetetlen egy korrekt támadófal. A kezdő ötösből jelenleg Duane Brown az egyetlen top játékos, a center Justin Britt és a guard DJ Fluker legjobb esetben is középszer, a másik két poszt kezdője pedig lelépett.

Jack Conklin, Bryan Bulaga, Ricky Wagner, Graham Glasgow, Connor McGovern – csak néhány név, akik minimum top2-es játékosok lettek volna ebben a falban. Egyikük sem kötött ki Seattle-ben, de még csak komolyan szóba sem voltak hozva a csapattal, pedig ha valaminek, akkor ennek kellett volna a prioritásnak lennie (és még csak azt sem lehet mondani, hogy azért, mert túl drágák voltak, idén egyetlen top falember sem írt alá irracionális összegért).

A fentiek helyett RFA-tenderrel maradt a C/G Joey Hunt, aki rotációban jó lesz, akár kezdhet is, de ennél többet nem nagyon lehet belelátni. Mellette érkezett a Brandon Shell, BJ Finney, Cedric Ogbuehi trió, mindegyikük maximum 4,5 millió dollárért. Az áruk többnyire rendben van, ennyit ér egy rotációs játékos – de minek kell feltankolni cserékből, amikor nincsenek meg a kezdők? Persze így Finney és Shell is kezdhet, de abból sok jót nem lehet várni.

A már említett Hunt mellett még három játékos maradt RFA-tenderrel. David Moore egy vállalható elkapó, de a hozzá hasonló elkapók manapság 1 millióért írnak alá (mint Phillip Dorsett), de legalább mellette szól, hogy ismeri Wilsont. Hollister egy egész ügyes TE, benne hosszú távon is lehet egy minimum korrekt TE2, jó döntés volt a megtartása, Branden Jackson pedig egy csere kvalitású falember, nem több.

A támadósorba több játékos nem érkezett, a védelembe viszont négy jelenleg kezdő is jött. A legnagyobb név Jarran Reed, aki a tavalyi pocsék éve után (10 meccsen 2 sack, előtte 16 meccsen 10,5-et jegyzett) most egy engedményes szerződést írt alá. Mellé érkezett a védőfalba Bruce Irvin, aki legjobb éveit pont a Seahawksban töltötte 2012 és 2015 között, illetve Benson Mayowa. Mindketten karrierévet tartottak (Irvin 8,5, Mayowa 7 sacket szerzett), vélhetően Irvin sem lesz nagyon drága, így a sackek alapján egy korrekt pass rusher duót szerzett olcsón a csapat.

A legnagyobb impactje ezzel együtt is Quinton Dunbarnak lehet: a Redskinstől egy 5. körért megszerzett corner az elmúlt 18 meccsen hat INT-t gyűjtött, pazarul játszott – nagy kár, hogy mindez két szezon alatt jött össze. Ha egészséges lesz, talán a legnagyobb fogása lesz a csapatnak.

Összegzés

A Seahawks csupa 1-2 éves szerződést kötött, jó áron sikerült hasznos kiegészítő és kezdőpotenciállal rendelkező játékosokat szerezni. Ha ezt a Chiefs, a 49ers vagy valamelyik topcsapat teszi, akkor egy rossz szava nem lehetne senkinek, sima A+. A Seahawks viszont nagyon távol áll egy kész- vagy topcsapat szintjétől, a rosteren óriási lyukak tátongnak – így hiába jók ár/érték arányban az érkező játékosok, hiába jöttek hiányposztokra, összességében nagyon karcsú, amit a csapat produkált.

A védelem legfeljebb minimálisan erősödött tavalyhoz képest, a támadósor pedig még annyit sem. Wilson előtt a fal pocsék, a jelenlegi kezdő ötös így néz ki: Brown-Pocic/Finney-Britt-Fluker-Shell. Túlzás lenne azt állítani, hogy Conklinnal és/vagy Glasgow-val egy top 5-ös egységről beszélhetnénk, de van különbség egy közepes és egy bottom 5 egység között – nem is kevés.

A Seahawks semmit nem javult tavalyoz képest, pedig ordítóak voltak a hiányosságok és pénz is lett volna erősíteni. Úgy néz ki, egy komolyan Wilson-sérülés kell ahhoz, hogy Seattle-ben rájöjjenek, támadófal nélkül nem megy. Értékelés: D+

[/ppp_patron_only]