Az évtized lehúzása – Cardinals FA-értékelő

Steve Keim a liga egyik legrosszabb GM-e, amit jól mutat a Josh Rosen-ügy és David Johnson szerződése is (hogy csak a legutóbbi mellényúlásait említsük). Idén viszont minden lépése jónak tűnik, a DeAndre Hopkins-David Johnson cserével pedig megnyerte az idei versenyt, nincs a Cardinalsnál nagyobb nyertese a szabadügynökpiacnak.

A csapatnak nagyon sok pénze volt a szezon végén, ~65 millió dollárnyi cap space állt rendelkezésre. Cserébe persze a roster tele volt lyukakkal, gyakorlatilag nem volt olyan poszt, amire ne fért volna rá az erősítés és Keimet ismerve félő volt, hogy megint ámokfutást rendez: például megtartja Kenyan Drake-et és David Johnsont is, mondván drága futóból soha nem elég. Előbbi meg is történt (erről majd később), viszont DJ-t sikerült rásózni a Texansra, ráadásul nem is akárhogy!

Bill O’Brient húzták már le párszor korábban: a Dolphins két első kört kapott tőle egy top 20-as offensive tackle-ért (Laremy Tunsil), a Seahawks pedig úgy szerezte meg egy harmadik körért Jadeveon Clowney-t, hogy a Texans fizette a játékos fizetésének felét (7 millió dollárt). Az említett két eset ugyanakkor a közelében sincs annak a lehúzásnak, amit a Cardinals csinált: az Arizona a 10,2 millió dollárt kereső, padra szorult David Johnsont és egy második körös picket adott a legalább két első kört érő Hopkinért (illetve egy-egy negyedik körös pick gazdát cserélt). Csak hogy érzékeltessük, mennyire egyoldalú volt a csere:

• a ligában egyetlen csapat sem volt, ami akár csak egy hátsó körös picket adott volna a szintén sokat kereső, és az elmúlt években DJ-nél jobban játszó Todd Gurley-ért, akit így kénytelen volt kivágni a Rams,
• Gurley ezek után egy évre 6 millió dollárért írt alá,
• Melvin Gordon két évre évi 8 millió dollárért szerződött a Broncoshoz,
• Stefon Diggs, aki kategóriákkal Hopkins alatt van, egy 1/22-es, illetve egy negyedik, ötödik és hatodik körös pickért lett a Bills játékosa (illetve vele együtt egy 7. körös picket is veszített a Vikings).

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Egy ideális világban DJ-ért legfeljebb egy 3. napos picket kellett volna kapnia a Cardinalsnak, de az sem lett volna meglepő, ha a csapat inkább ad egy 5-6. körös cetlit, csak valaki vigye már el. Ehhez képest a futót sikerült kvázi egy 1+2. körös pick értékéért elcserélni – egész egyszerűen hihetetlen. Mindössze egy második pick feláldozásával a Cardinals felszabadított 8 millió dollárt, és szerzett egy pályája csúcsán lévő All-Pro elkapót.

Johnsonon kívül mást nem is küldött el a csapat, ennyi pénz mellett nem is lett volna sok értelme. Külön plusz pont, hogy Keim nem ragaszkodott a lejáró szerződésű, gyenge kvalitású szabadügynökeihez: a listán szereplő nevek közül egyedül Gunterért kár, aki évi 6 millió dollárért írt alá a Jaguarshoz, a pótlása pedig nem sikerült tökéletesre. A többiek örülhetnek, ha egyáltalán beférnek valahol az 53-as rosterre.

A legfontosabb érkezők

A csapatnak mindent összevetve 73 millió dollárnyi cap space-e volt idén. Természetesen nem egyszerre, hisz még a piac előtt sikerült hosszabbítani Larry Fitzgeralddal és DJ Humphriesszel. Mindkét lépés tökéletesen érthető:

• Fitzgerald egy még mindig átlag feletti elkapó, egy igazi legenda és vezér, nemcsak a pályán, de az öltözőben is rengeteg hozzáadott értékkel bír.
• Humphries pedig a csapat legjobb támadófalembere, a posztjához képest nem is keres borzasztóan sokat, a szerződése sem vészes (igazából 2+1 éves), a piacról pedig nem lehetett volna megfelelően pótolni

Továbbá a csapat megtartotta a futó Kenyan Drake-et egy transition taggel, illetve a rúgó Zane Gonzalezt egy RFA renderrel. Előbbi döntéssel lehet vitatkozni, Drake nem ér 8,4 millió dollárt, de egyelőre nincsenek olyan hangok, hogy hosszú távú szerződésben gondolkodna a csapat, egy évre pedig ennyi pénz mellett belefér. Ami Gonzalezt illeti: tavaly 88,6 százalékos pontossággal rúgott, 50+ yardról is veszélyes, de mivel ez az első jó szezonja, okos döntés volt a tender.

A saját lejáró szerződésűek közül még Marcus Gilbertet és Brett Hundley-t érdemes kiemelni. Gilbertért tavaly cserélt a csapat és egyetlen snapen sem játszott sérülés miatt, most a lehető legkisebb összegért próbálja meg pótolni a mulasztást – ha sikerül hoznia a Steelersben mutatott formáját, akkor legalább erre az egy évre vállalható lesz a poszt. Hundley pedig egy megbízható csereirányító, ennyi pénzért abszolút rendben van.

A piacon sem volt tétlen a csapat, de még mielőtt rátérünk az igazolásokra, boncolgassuk kicsit a Hopkins-cserét. Az elkapónak még három évig van érvényes szerződése, átlagban 13,3 millió dollárt fog keresni. Ez nevetséges kevés egy hozzá hasonló kaliberű játékosnak és állítólag hamarosan kaphat egy új, 18-20 millió dolláros szerződést (vagy hosszabbítást).

Ennyit egyrészt bőven megér (sőt, ha “csak” 18-20 milliót kap, akkor lehet pezsgőt is bontani), másrészt az emeléssel a Cardinals tulajdonképpen neki adja DJ fizetését. Magyarán a csapat egy második körös pickért cserébe egy-az egyben lecserélte a 10 milliós Johnsont a 20 milliós Hopkinsre. Ez még mindig bőven A+.

Mivel a támadósor nagyjából rendben van, Keim a maradék pénzt a védelemre fordította. Egyrészt érkezett De’Vondre Campbell, aki ár/érték arányban bőven jó vétel, Jordan Hicksszel egy korrekt párost alkothatnak, illetve Devon Kennard. Utóbbi egy igazi hibrid játékos, a szegény ember Jamie Collinsa: coverage-ben és futás ellen is használható, illetve pass rush-ban is jó – olyannyira, hogy jó eséllyel a kezdő edge lesz Chandler Jones túloldalán (az elmúlt két évben 14 sacket szerzett a Lionsban).

Végül említsük meg Jordan Phillipset, aki a negyedik legnagyobb idei igazolása volt a csapatnak. Három évre 30 millió dollárt kapott, ami nagyon sok – a Cardinalst elkápráztatta a 9,5 sackes szezonja, pedig előtte négy év alatt 5,5 sackre volt csak képes (ráadásul futás ellen is legfeljebb közepes). Needre jött, a szerződése sem borzasztó, de sokkal inkább Gunter évi 6 millióért, mint Phillips 10-ért.

Összegzés

A Cardinals nagyon jól dolgozott, egyedül Phillips túlfizetése miatt lehet némi keserűség a szurkolókban. Hiányposztból csak a TE és a center pozíciót lehet kiemelni, ugyanakkor egy jó veterán safety, illetve egy fiatal tehetség Gilbert helyére sem ártana. Sőt, úgy overall a támadófalba kellene még invesztálni, hosszú távon a Pugh-Sweezy duó sem egy életbiztosítás és Humphries kórtörténetét ismerve nem árt a mélység a tackle-poszton sem – az első kört mindenképp a támadófalra lőném el.

A támadósor többnyire tehát rendben van, ennél többet nem nagyon lehetett tenni egy piac alatt, és a védelmen is sikerült erősíteni. Persze ezzel együtt is maradt még lyuk a rosteren, nem életlenül volt tavaly 1/1-es a gárda, de kezd alakulni a dolog. A Hopkins-csere pedig mestermunka volt (avagy szégyellje magát Keim, hogy kihasználta Bill O’Brien agymenését). Értékelés: A+

[/ppp_patron_only]