Sok kicsi sokra megy – Raiders FA-értékelő

A Raiders idén is folytatta a szisztematikus építkezést, lassan beérni látszik a Jon Gruden-way. A kérdés már csak az, hogy idén jön-e el az áttörés, lesz-e olyan erős a keret, hogy egy közepes irányítóval is elérhető közelségbe kerüljön a rájátszás. Az előjelek biztatóak. 

A csapat rostere már a piac nyitása előtt is többnyire rendben volt – ahogy a kitekintőben is írtam, mindössze két relatíve felesleges játékosa volt a csapatnak: az irányító Derek Carr és a linebacker Tahir Whitehead. Mivel Tom Bradyről és Philip Riversről is lemaradt a gárda, Ryan Tannehill és Dak Prescott pedig ki sem került a piacra, így Carr lecserélésére nem volt lehetőség. Maradt tehát Whitehead, akitől annak rendje és módja szerint elköszönt a Raiders, felszabadítva ezzel több, mint 6 millió dollárt.

A Raiders így végül – Richie Incognito december 30-i hosszabbítását is beleszámolva – 56 millióból gazdálkodhatott , ami kifejezetten soknak mondható . Szerencsére Mike Mayockék ellenálltak a kísértésnek, nem kezdtek eszetlen költekezésbe, sőt kifejezetten megfontoltan jártak el. Kezdetnek gyakorlatilag senkit nem hoztak vissza a saját korlátlan jogú szabadügynökeik közül:

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

• Karl Joseph egy első körös bust volt, és bár 2,5 milliót megérhetett volna (ennyit kap a Brownstól), nem kár érte.
• Vontaze Burficttel már nem igazán lehet számolni, jó eséllyel már soha nem játszik a ligában.
• Benson Mayowa egy hasznos rotációs játékos, nem volt prioritás a megtartása.
• Daryl Worley ugyan kezdőnek számított, nem egy minőségi corner, hasonlót bármikor lehet szerezni.
• Isaiah Crowell nem egy rossz futó, cserének sok helyre beférhet, de ennyi – a Raidersben nála csak jobbak vannak a rosteren.
• Mike Glennon egy vállalható csereirányító, de a kezdő közelébe nem nagyon kellene engedni, jól tette a csapat, hogy keresett upgrade-et.

Minőség tehát nem távozott a csapattól, így nem túlzás kijelenteni, hogy a Raiders csak erősödhetett a piacon – és ezt is tette.

Legfontosabb érkezők

Mint ahogy fentebb írtam, a Raiders nem kezdett őrült költekezésbe, de ez nem jelenti azt, hogy ne érkeztek volna játékosok – a csapatnak jelenleg Rodney Hudson szerződésének átalakítása után 14 millió dollárnyi cap space-e van, 12 olyan játékos érkezett/maradt, aki legalább 2 millió dollárt keres

Kezdjük a két legrosszabb döntéssel, Nathan Peterman és Nickolas Morrow megtartásával. Peterman egy borzasztó irányító, még harmadik számúnak sem jó, eddigi karrierje során nyolc meccsen 3 TD-t és 12 INT-t passzolt – minden egyes ráköltött cent pazarlás, ő Gruden legérthetetlenebb mániája. Morrow sem egy top játékos, a draftolatlanként a ligába kerülő LB minden téren gyenge, egy második körös tendert semmilyen esetre sem ért meg – ezt a szintet harmadennyiért hozza egy középső körös újonc. A többi lépés viszont rendben volt.

A Raiders szerzett egy minőségi csereirányítót Marcus Mariota személyében, akinek talán jót fog tenni Gruden stílusa, és akár még a kezdőt is megszerezheti idővel. De ha nem, az is rendben van, az érkezésével legalább nem kell aggódni akkor sem, ha Carr sérülés miatt harcképtelenné válna.

A támadósorba még négy játékos érkezett/maradt: David Sharpe, egy cseretackle RFA tenderrel, Richie Incognito, Jason Witten és Nelson Agholor. Előbbiről nem sok mindent lehet elmondani, de utóbbi három igazolás kifejezetten tetszik. Witten egy még mindig korrekt TE, a mentorálásával elitté nőheti ki magát Darren Waller, illetve az öltözőre is jó hatással lesz. Incognito a kora ellenére egy még mindig top guard, a kvalitásaihoz képest talán még olcsón is maradt. Agholor meg egy jobb napjain vállalható elkapó, aki a Raiders WR-sorába bőven elfér, pláne 1 millió dollárért – ennél kevesebbet nem nagyon lehetett neki adni, egy próbát ennyiért megér.

A támadósor már a piac nyitása előtt is többnyire rendben volt, a védelemre kellett a nagyobb hangsúlyt fektetni – és a Raiders meg is tette. A liga leggyengébb LB-sorába érkezett Nick Kwiatkoski és Cory Littleton. Előbbi a piac legalulértékeltebb linebackere volt és ennek megfelelően nem is kap sokat, utóbbi pedig annak ellenére kapott ár/érték arányban tökéletes szerződést (pláne Blake Martinez évi 10 milliójához képest), hogy konkrétan a legjobb elérhető játékos volt.

Továbbá fontos volt a védőfal mélyítése is, ennek megfelelően érkezett Maliek Collins és Carl Nassib. Collins nem a kedvencem, de pass rushban egész tűrhető, kellett egy ilyen játékos Maurice Hurst mellé. Nassib pedig egy némileg alulértékelt edge játékos, aki az elmúlt két évben 12,5 sacket szerzett, futás ellen sem reménytelen, ráadásul 26 éves, fejlődhet még – Mayowához képest mindenképp előrelépés.

A secondaryre így már nem maradt keret, de nem is baj, hogy a csapat nem költött 14-15 millió dollárokat Waynesekre meg Bradberrykre. A safety-sorba így is érkezett két játékos, Jeff Heath és Damarious Randall is kifejezetten jó vétel volt évi 3-3,24 millióért. Nem velük lesz elit a secondary, de bőven elférnek majd a kezdőben, a safety-poszttal már nem nagyon kell törődni.

Összegzés

A Raiders egy-két érthetetlen, de még így is olcsó húzást leszámítva jól dolgozott. A front7 nagyon jó lehet, a mennyiség és a minőség is adott. Az is tetszett, hogy nem ment bele a csapat licitháborúkba és nem adott egy raklapnyi pénzt átlag feletti, de nem top cornerekért. És mivel az idei class tele van elképesztően tehetséges elkapókkal, az sem probléma, hogy a piacon nem volt erőltetve a poszt.

A csapatnak két első- és három harmadik körös pickje van (második nincs), ötször választ a top 100-ban és hatszor a top 125-ben – minden adott lyukak betömésére. Az első kör első pickjével az elkapó szinte kötelező választás, a másodikkal pedig érkezhet egy tehetséges DB, de a három harmadik kört is el lehet lőni a WR- és CB posztokra. Az FA-val nagyon jól megalapozott a Raiders a draftra, érik a pozitív szezon. Értékelés: A. 

[/ppp_patron_only]