A Titans tavaly megismételte a Jaguars 2017-es szezonját és szinte a semmiből AFC-döntőbe jutott. Úgy néz ki, hogy a csoportrivális hibáit is megpróbálja leutánozni a csapat – nem ártott volna némi óvatosság.
A Titans helyzete volt az egyik legnehezebb az egész ligában. A tavaly remeklő gárda három kulcsemberének is lejárt a szerződése: az irányító Ryan Tannehill, a futó Derrick Henry és a right tackle Jack Conklin is szabadügynökké vált volna, ha nem csinál semmit a gárda. A triót megtartani szinte lehetelen volt, még 50 millió dollárnyi cap space-szel együtt is, így már csak az volt a kérdés, kit áldoz be a franchise.
Tannehill már csak a posztja miatt is biztos pontnak tűnt, de én nagyon reménykedtem benne, hogy a csapat inkább a támadófalra költ el 10+ milliót, mintsem egy viszonylag könnyen pórolható, elkapásokban nem is nagyon használható futóra. A Titans viszont felült a hype-ra, így Jack Conklint meg sem próbálta megtartani, pedig végül csak 14 millió dollárért írt alá a Brownshoz. Nagy kár érte, a tavalyi csapat legnagyobb erőssége a támadófal volt.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Conklinon kívül nem volt igazán neves FA-ja a csapatnak. Wesley Woodyard már kiöregedett, Logan Ryan eddig is bust volt, Marcus Mariotát pedig pont Ryan Tannehill szorította ki a kezdőből. A kivágottak/elcseréltek között viszont akadnak érdekesebb nevek.
Kezdjük a két nagy öreggel, a 38 éves Cameron Wake-kel és a 35 éves Delanie Walkerrel. Előbbi kilenc meccsen játszott, egyszer sem volt kezdő és mindössze négy tackle-t és 2,5 sacket jegyzett, míg utóbbi hét meccsen 215 yardot és két TD-t gyűjtött. Mindketten messze túl annak már a csúcson, ráadásul az elküldésükkel 11,9 millió dollár szabadult fel a sapka alatt.
Ryan Succopnak sem volt maradása: a rúgó tavaly hatból csak egy mezőnygólt értékesített, miközben kvázi top fizetést kapott. Az elküldésével 2 millió dollárt lehetne spórolni. Dion Lewis menesztése is érthető, 2019-ben nem kapott sok szerepet és 4 milliót lehetett rajta spórolni, bár így már papíron sincs a csapatban elkapni is tudó RB. Ellenben Jurrell Casey elcserélése egy mindössze 7. körös pickért már minimum furcsa.
Casey még mindig egy top belső védőfalember, tavaly sem hozott gyengébb szintet a szokottnál, és bár ezzel 8,6 milliót spórolt a Titans, lett egy óriási lyuk a védőfal belsejében. De még érthető is lenne az elképzelés, ha legalább egy 5. körös cetlit kapott volna érte a csapat, a 7/237-es pick épphogy több a semminél.
Legfontosabb érkezők/maradók
A kivágásokkal és cserékkel együtt a Titansnek 77,2 millió dollárnyi cap spece-e lett, ami több, mint elég lett volna a csapat egyben tartására. Azonban a vezetőség nemcsak, hogy nem tartotta meg Jack Conklint (akár áron felül is), de még a Ryan Tannehill-Derrick Henry duóval is több, mint optimistán bánt.
Az ideális megoldás az lett volna, ha Tannehill kap egy franchise taget, Derrick Henry-vel pedig vagy megpróbálnak megegyezni, vagy hagyják elmenni. Az irányító ugyanis hiába volt jó tavaly, gyakorlatilag ez az első valamire való szezonja kezdőként, így hosszú távra elköteleződni mellette minimum kockázatos lépés volt – és aligha engedhette volna meg magának, hogy ne írjon alá egy 30 millió dollárt érő egyéves szerződést.
Ami Henryt illeti: ő továbbra is csak egy sima futó, nem ér meg 10+ milliós összeget. Melvin Gordon két évre 8 milliós átlagfizetésért írt alá, a kivágott Todd Gurley egy évre 6 milliót kapott, a 8 milliós transition taget kapó Kenyan Drake-ért pedig senki nem jelentkezett. Henry sem kellett volna senkinek 14-15 millió dolláros fizetési igénnyel, így miután hoppon marad, jó eséllyel kedvezményes áron igazolhatta volna vissza a Titans (de ha nem sikerül, az sem baj).
Ehhez képest Tannehill kapott egy 4 éves, 118 millió dolláros szerződést és három évig szinte lehetetlen lesz szabadulni tőle, ha a szokásos formáját hozza. Henryre pedig egy 10,2 millió dolláros franchise tag került, ráadásul a Titans nagyon szeretne hosszú távon megegyezni vele. Az elmúlt évek tendenciáit és történéseit látva a létező legrosszabb forgatókönyvet választotta a csapat.
Nem mintha a többi igazolással maradéktalanul elégedettek lehetnek a szurkolók. Az idei harmadik legdrágább szerzemény ugyanis a Falconsban megbukó Vick Beasley lett. A hozzá hasonló szituációs pass rusherek 3-6 millió dollárért írtak alá – Wake-hez képest előrelépés lesz, de végtére is egy 38 éves, sérülékeny játékosról van szó, szóval ez nem nagy dicséret. Inkább Jadeveon Clowneyt kellett volna 20 millióért elhozni (igaz, erre még van is esély).
Dennis Kelly megtartása jó húzás, van benne kezdő potenciál, de egyértelműen visszalépés lesz Conklinhoz képest. Érkezett még a rotációba bagóért Ty Sambrailo, ami szintén jó lépés volt, illetve Mycole Pruitt megtartása is korrekt lépés. A védelembe pedig érkezett/maradt két kvázi védőfalember: Jack Crawford jelen állás szerint kezdő lesz Casey helyén, Kamalei Correa pedig ott segíthet be, ahol épp szükség van (elsősorban rotációs edge rusherként).
Összegzés
A Titans nagyon hurráoptimistán állt hozzá a piachoz. Ryan Tannehillt úgy kezelni, mint egy biztos franchise irányító minimum kockázatos és nagyon ráfázik a csapat, ha az irányító a tavalyi kiugró éve után visszatér a Dolphinsban mutatott formájához – a következő három szezonban nem lesz más alternatíva. Henry tagelése sem tűnik különösen jó ötletnek az eddigi tapasztalatok alapján, pláne, ha még új, hosszú távú szerződést is kap.
A többi lépéssel sem lehet maradéktalanul egyetérteni. Beasley leigazolása nem oldja meg a pass rush-t, Casey elcserélésével csak egy újjabb hiányposzt keletkezett, a secondarybe senki nem érkezett, a támadófal pedig gyengült – magyarán nemhogy a szinten tartás nem sikerült, de még romlott is a keret minősége.
Nehéz helyzetben volt a csapat, de 77 millió dollárból többet is ki lehetett volna hozni. Még mindig van 23 millió dollár a kozmetikázásra, Jadeveon Clowney megszerzése például sokat dobna a csapat piaci tevékenységének megítélésén (Henry hosszú távú szerződése pedig sokat rontana), de egyelőre ez nem túl biztató. Értékelés: C+
[/ppp_patron_only]
