Akik komolyan veszik a draft szó jelentését – Ravens draftértékelő

A Baltimore Ravens legyalulta az NFL mezőnyét az alapszakaszban az MVP Lamar Jackson vezérletével, hogy aztán csalódást keltő teljesítménnyel zuhanjon ki a playoff első ablakán. Ám ahelyett, hogy kizárólag azt a kevés hiányzó láncszemet pótolták volna Eric DeCostáék, nem tértek el az analitikától.

Bár definíció nincs erről, az én értelmezésemben egy draftpick három elven alapulhat egy general manager számára:

• need
• future need
• BPA

A need elvnél a GM a csapat hiányposztjaira választ játékost, akkor is, ha az reach, azaz “nincs értéken”. Ez is relatív, hiszen ami nekünk, magyarországi NFL fanatikusoknak érték mondjuk a saját draft boardunkon, az a lőtéri döglött kutyát nem érdekli, nemhogy a franchise-ok döntéshozóit. Nekik saját rangsoruk van, és azok alapján választanak – így nekik nem létezik reach. Így viszont jobb játékosokról maradhatnak le a cél érdekében.

A future need annyiban hasonlít a fentihez, hogy itt nem feltétlen a jelen, hanem a jövő hiányposztjait nézik. A legjobb példa erre idén Cesar Ruiz, hiszen a Saintsnek egyrészt a legnagyobb hiányossága a cap space, illetve Larry Warford szerződése jövőre lejár. Ezzel viszont már egy évvel korábban orvolsolták a jövő problémáját, aztán majd az idő megmondja, ez mennyire sikerült.

Ami azonban az analitikusok által a legjobb elv, az a BPA, vagyis ahol a legjobb elérhető játékost választod. Persze ahogy a needeknél elmondtam, a csapatoknak minden húzás értéken van, így ez inkább a közösségi rangsoroknak szól. Mivel Baltimore-ban van az egyik leganalitikusabb gondolkodásmód, így Eric DeCosta idei húzásai nagy részén abszolút a BPA volt érzékelhető, mutatjuk is miért.

Mi van, ha a legfontosabb hiányposztod egy alapvetően értéktelen poszt?

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Úgy gondolom, hogy a Ravens tökéletes helyen húzott, hiszen a gyengébb csapategységei közül egyet tökéletesen tudott volna pótolni ezen a helyen, és ez meg is történt. A szurkolók kommentekben nem feltétlen a belső linebackert gondolták volna prioritásnak az első körben a mock draftjaink alatt, és meg tudom őket érteni. A tavalyi szuper védelembe szeptemberben(!) érkezett Josh Bynes, aki végül a legjobb volt a csapatban, vagyis nem mondhatjuk, hogy erre az egységre szentelné figyelmét Don Martindale.

Ezek után mégis ILB érkezett az első draftcetlin, de talán még a fenti véleményen lévő szurkolók sem bánják ezt. Patrick Queen megítélése kérdőjeles volt, hiszen nem feltétlen tudása alapján volt a bajnokcsapat tagja a kezdetektől fogva, de azt nem lehet elvenni tőle, hogy önerőből maradt a kezdőben. Számomra leginkább az volt a vonzó benne, hogy mindig a legnagyobb tétmeccseken nyújtott akkora teljesítményt, hogy beszakadt az ég.

• 9. héten az Alabama elleni rangadón: 4 tackle, 3 assziszt, 0,5 TFL, 0,5 sack, 1 INT, 1 leütött passz
• SEC-döntő a Georgia ellen: 4 tackle, 2 assziszt, 1 TFL, 1 sack
• playoff elődöntő az Oklahoma ellen: 3 tackle, 5 assziszt, 1,5 TFL
• bajnoki döntő a Clemson ellen: 6 tackle, 2 assziszt, 2,5 TFL, 0,5 sack

A Ravens célja továbbra is a Lombardi-trófea elérése, vagyis fontos meccsekből nem lesz hiány minden bizonnyal. Ott pedig egy Queenhez hasonló játékos döntő faktor lehet, ami tavaly például hiányzott a Titans ellen. Futások megállításában nem ő a legélesebb kés a fiókban, ám jó passz elleni LB-t manapság nehezebb találni, emiatt értékesebb egy ilyen játékost. Ebben pedig követheti a szintén LSU-ból érkező Deion Jones által kitaposott ösvényt.

Alkalmazkodni a trendekhez

Az NFL, mint ahogy a legnépszerűbb csapatsportágak kiemelt sorozatai, egy “copycat” liga, ahol mindenki az aktuális bajnokot igyekszik lemásolni, ez jelenleg a Kansas City Chiefs. Andy Reidékről pedig azt lehet elmondani, hogy olyan potens támadósorral rendelkeznek, amely képes bármennyi benyelt pontnál többet szerezni. Bár a Ravens védelme ennél jobb, de nem árt, ha a támadósor felnő a legnagyobb AFC-rivális szintjére. Ehhez mindenképp közelebb került Greg Roman, na de milyen áron?

Felfoghatjuk úgy, hogy Hayden Hurstöt cserélték le JK Dobbinsra, hiszen a Falconstól kapott második körös pickkel került Baltimore-ba. Na azok, akik Queennél elégedettek voltak, most valószínűleg ököllel verték szét a képernyőt – és meg tudom őket érteni.

Lehet mondani, hogy egy 110 kilós dagadt hülyegyerek mit magyaráz a futók értékéről a klaviatúra előtt ülve, de azt nem lehet elvenni, hogy az olyan jó rendszerekbe, mint amilyen a 49ersé vagy a Ravensé, fölösleges nagy értékű futót invesztálni. Most sarkítok, de gyakorlatilag ezek a támadósorok bárkivel működnek, lásd a draftolatlan Gus Edwards, vagy a fél ligából kipaterolt Raheem Mostert (Justice Hill mondjuk nem ért egyet). Ehhez képest egy közel top 50-es picket ellőni futóra szerintem pocsékolás, de próbáljunk meg a dolgok mögé látni – és itt jöhet a BPA.

2020-ban azok a futók érnek sokat nem csak az én, hanem a nálam okosabbak szemében is, akik

• 3 down backek,
• tudnak elkapni,
• illetve tudnak blokkolni.

Amennyiben ezekben a tulajdonságokban átlag fölötti játékosról beszélünk, akkor védhető a pick ennyire magasan, még ha nem is értek vele egyet. Nos, Dobbins esetében ott van a 3 down lehetőség, remek képességű és teherbírású játékos, aki iskolarekordot jelentő 2003 futott yarddal, 21 TD-vel és 301 carrys 2019-es szezonnal jelentkezett a draftra. Ellenben az elkapások és a blokkolások megítélésében már nem vagyok ennyire magabiztos, viszont van olyan szinten, hogy minimális fejlesztéssel ezeket NFL-szintre lehet hozni.

Ami miatt BPA lehet, hogy kiment 4 futó is, és a “prémium” porspectek közül egyedül ő maradt már csak a boardon. Ha DeCosta szerette volna egy futóval erősebbé tenni az offense-t, akkor ez volt az egyetlen lehetősége erre. Hogy ténylegesen ő volt itt a legjobb opció, azzal már nem feltétlen értek egyet.

A régen látott mélységgel bíró elkapó class egyik legnagyobb nyertese a Ravens, méghozzá Devin Duvernay kiválasztásával. Egyelőre nem gondolnám, hogy van igazi első számú elkapó a depth charton, így inkább arra törekednek, hogy minél több, minél többféle wide receiver álljon Jackson rendelkezésére. Duvernay slot elkapó létére viszont könnyen lehet a legbiztosabb opció a rosteren, hiszen nagyon jó kezei vannak, elképesztően gyors, aki labdával a kezében veszélyesebb lehet, mint anélkül. Látva az előző két Super Bowl résztvevő csapatot, nem rossz ómen egy ilyen játékos a pályán… Ha sikerül az útvonalfutását is trenírozni, akkor kétség kívül ő lesz a “go to guy” Baltimore-ban.

A hab a tortán James Proche, a 6. körben ritkán találsz olyan jó kezekkel rendelkező elkapót, mint amilyen ő. Másban viszont nem kiemelkedő, sőt, így meg kell majd harcolnia az 53-as helyek egyikéért.

Még a needre is steal jön

Kevés olyan része volt a Ravensnek, ami nem tartozik a liga első feléhez, de a futás elleni védekezés ilyen volt. Yardokban ez nem látszik, hiszen jobbára annyi ponttal vezettek a meccseiken, hogy felesleges volt az ellenfélnek futnia, a futásonkénti átlagokban viszont csak a 20. volt a D#. Adott volt tehát, hogy ez a szegmens is kapjon egy fejlesztő csomagot, de hogy még ezt is sikerült értéken megoldani, az pofátlanság.

Az egyik ilyen Justin Madubuike, aki ráadásul egy Patriotsszal megkötött hátracsere keretében került a csapathoz. A srác úgy néz ki, mint egy tini nindzsa teknőc, de a pályán már nem ennyire barátságos. Ha elképzelünk egy mérleget, amely egyik serpenyőjében Michael Brockers van 3 évre 30 millióért, a másikban Madubuike 4 évre ~5 millióért, az utóbbi vonzóbbnak tűnik számomra, még ha nem is feltétlen egy poszton játszanak. Az Aggies védője annyiból emelkedhet ki a nose tackle, egy szintén manapság értéktelen posztról, hogy az irányítót mennyire képes siettetni. Valószínűleg túlzok, de szerintem nincs akkora különbség közte és a 7. picken kiválasztott Derrick Brown között sem pass rushban, sem futás elleni védekezésben, mint 63 draftpick.

A másik, szintén a Patriots-trade kereteiben kapott pickkel is a futás elleni védekezés kapott főszerepet egy újabb Buckeye-jal, Malik Harrisonnal. Ő Patrick Queen tökéletes ellentettje, passzok ellen szinte használhatatlan, futások ellen viszont gyilkol a pályán, remekül osztja ki a tackle-öket, és nem feltétlen hajszolja a big hiteket. Legalább akkora tekintélyű játékos volt egyetemi szinten, mint LSU-s kollégája, ha nem nagyobb, az öltöző számára ez fontos lehet. Ahogy Dobbinsnál, úgy itt sem mondhatjuk, hogy sok jobb játékos volt Harrisonnál ezen a helyen, más kérdés, hogy én személy szerint nem értékelem sokra az egydimenziós linebackereket.

Szintén nem nyerte el az elemzők tetszését Broderick Washington kiválasztása, leginkább azért, mert senior létére nem igazán tudják hol is lehet az ő helye a védőfalban. Két évig volt kapitánya a Red Raiders védelmének, DeCostának ez úgy tűnik fontos, egy ötödik körös játékosnál talán ennyi is elég. Szerintem nem tragikus pick.

A legnehezebbnek gondolt feladat lehet a legkönnyebb

Lamar Jackson történelmi számai nem jöhettek volna létre a kiváló támadófal nélkül. Ebből az egységből esett ki a csapat egyik ikonja, Marshal Yanda, aki visszavonult, elég komoly krátert hagyva maga után. Viszont bármennyire is a liga elitjébe tartozott a teljes pályafutása során, “csak” egy guard, amit könnyebb pótolni. Elég csak azt megnézni az alábbi listát:

• LT: Ronnie Stanley, 1. kör
• LG: Bradley Bozeman, 6. kör
• C: Matt Skura, UDFA
• RG: Marshal Yanda, 3. kör
• RT: Orlando Brown, 3. kör
• (OL6: Patrick Mekari, UDFA)

Vagyis láthatjuk, hogy Joe D’Alessandrisnak, a támadófaledzőnek nem igénye, hogy top tehetségű játékosokból tudjon csak alkotni, hiszen Stanley-n kívül nem érkezett prémium prospect. Így bőven belefért, hogy halassza a guard picket DeCosta, de hogy biztosra menjen, kettő is érkezett: Tyre Phillips a 3., Ben Bredeson a 4. körben. Kettejük közül a legnagyobb különbség a tapasztalat. Phillips 23 évesen 1166 snapet (via PFF) tudhat maga mögött egyetemi pályafutása során, azokat is tackle-ként, Bredeson ezzel szemben 21 évesen 46 meccsnyi tapasztalattal bír, és csak freshman évében hagyott ki négy meccset. Phillips esetében szintén nem jó ómen, ha OT-ként az a legnagyobb kritikád, hogy pass protectionben nem vagy valami erős.

Ben Powersszel, a tavalyi 4. körös guarddal készülnek harcolni az egy kiadó helyért, de nálam Bredeson tűnhet erre befutónak.

Összegzés

Ozzie Newsome a liga 100 éves történelmének garantáltan egyik legjobb general managere, és mint kiderült, remek tanító is. DeCosta ugyanis elődjéhez méltó munkát végez, és még erősebbé tette csapatát.

Azon meglepődtem, hogy a safety posztra érdemi erősítés nem érkezett, holott a Ravens fekteti a legnagyobb hangsúlyt a secondaryre, igaz mindhárom kiemelt safety kiment már az 55. pickre. Illetve az is meglepett, hogy edge rusher nem érkezett, bár ha Matt Judon mégsem távozik, akkor egész jó muníció van a rosteren passzsiettetésre, főleg ha a védőfalra pillantunk. Ennek ellenére nem lehet panasz szerintem DeCosta húzásaira, hiszen egy erős csapatot még erősebbé tett, ez még a két lehúzott Buckeyes pickre is igaz.

Értékelés: A-

[/ppp_patron_only]