Ez micsoda már megint? – Seahawks draftértékelő

Pete Carrollék egy alternatív univerzumban élnek, ez a 2020-as draft után minden kétséget kizárólag bebizonyosodott. Seattle-ben továbbra sem prioritás megvédeni a liga talán legjobb irányítóját, nem ismerik sem a hiányposzt, sem a BPA (legjobb elérhető játékos) fogalmát, az első kört pedig továbbra is összekeverik a második nappal. Szakértő, szurkoló legyen a talpán, aki ebben megtalálja a pozitívumot. 

Az idei draft után számomra egyértelmű volt, hogy a Seahawks a játékosbörze egyik legnagyobb vesztese. Ez a benyomás azóta sem változott, pedig próbáltam megtalálni a fényt az alagút végén, még a Seahawks közeli hurráoptimista oldalakat is átböngésztem, hátha számukra világos a csapat koncepciója – de nem. Business as usual, ismét érthetetlen az, amit Carrollék leműveltek.

Kezdjük az elején. A csapat legnagyobb hiányposztja a draft előtt továbbra is a támadófal volt: a teljes belső falra, illetve az RT-posztra is ráfért az erősítés. Emellett a pass rush az, ami bántóan gyenge jelenleg a csapatnál, így valahol elvárható lett volna, hogy a legjobb pickjével valamelyik falat erősíti meg a csapat. Hát nem.

A Seahawks a Texas Tech linebackerét, Jordyn Brookst választotta ki az első kör 27. választásával. Állítólag ő volt a csapat által legmagasabbra értékelt, még bent lévő prospect, így ilyen téren nem meglepő a választás. Ugyanakkor pont a Seahawks az, aminek nem lenne szabad követnie a saját boardját.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Az elmúlt négy évben a csapat Germain Ifediben, Rashaad Pennyben és L.J. Collierben látta a legtöbbet (előtte 2012-ig visszamenőleg nem választott első körben) és mindegyik óriási melléfogás lett, vagy legalábbis jó úton halad afelé. Valamennyi pick homlokráncolós volt és ebbe a sormintába Brooks is tökéletesen illik. Nem nagyon volt szakértő, aki első körösként értékelte, és pláne nem rangsorolták például Patrick Queen elé – de még ha el is fogadjuk, hogy Brooks a tökéletes fit, ettől ez még nem lesz egy jó választás.

Egyrészt a linebacker-poszt a legértéktelenebb a védelemben, másrészt a Seahawksnál Bobby Wagner és a tavaly harmadik körös Cody Barton (illetve az 5. körös Ben Burr-Kirven) miatt akkor sem kell félni, ha KJ Wright jövőre már nem lesz a csapat tagja. Az LB-poszt kellően mély és telített, sem rövid, sem középtávon nem volt szükség egy elsőkörös játékosra. És játsszon bármilyen sokat is base formációban a csapat, Brooks nem egy Simmons, akit be lehet nyugodt szívvel tolni a slotba – sőt, konkrétan pont coverage-ben a leggyengébb jelenleg.

Nem a Seahawks az a csapat, ami megengedhet magának egy tackle-gyáros, leginkább futás ellen hasznos, második napra várt linebackert az első körben. 1/27-re el lehetett volna még vinni Isaiah Wilsont, Ezra Clevelandet és Josh Jonest is, mind a három támadófalember elképzelhető volt az első kör végén – jobb értéket képviseltek, hiányposztra érkeztek volna, arról nem is beszélve, hogy Russell Wilson védelme összehasonlíthatatlanul fontosabb, mint bármelyik sztárvédő potenciális utódja.

A második napon már jobban alakultak a dolgok, két hiányposztra is érkezett játékos, és még értéken is többnyire rendben voltak – bár túlzás lenne azt állítani, hogy jó volt a csapat koncepciója. Először Darrell Taylor lett Seahawk a 2/16-os pickkel: jó méretekkel rendelkező, tehetséges, futás ellen kifejezetten hasznos Edge-játékos, ugyanakkor nem véletlenül nem fért be sok helyen a top 10 pass rusher közé – az irányító siettetésében ugyanis pont nem jó. A kvalitásai megvannak, hogy egy kiváló kezdő legyen, de ehhez rengeteg munka és képzés kell, és az nem túl ideális, ha a második napos pass rushered pont szituációs pass rusherként nem tudod használni újoncként.

A harmadik körben végre érkezett egy támadófalember, a Seahawks szurkoló pedig könnyekben törtek ki – kínjukban. A csapat kicserélt a 2. kör végéről, így a 3/5-ös pickkel választhatott. Pete Carollék is érezték, hogy most már csak kellene valamit csinálni a támadófallal, de ahelyett, hogy elvitték volna a sokat csúszó, első körös tehetségnek tartott OT Josh Jonest (akit tényleg csak akkor volt szabad elengedni, ha biztosak benne, hogy embert ölt), sikerült kiválasztani a guard Damien Lewist, akit pont azért tartottak 4-5. körös játékosnak, mert bár futójátéknál hasznos, de passzhoz nem tud blokkolni.

Összegezve tehát a második napot: a Seahawks szerzett egy pass rushert, aki nem tudja siettetni az irányítót, és szerzett egy támadófalembert, aki nem tud passzblokkolni. Mindkét játékos tehetséges és lehet belőlük jó játékos, de könnyen lehet, hogy pont a játék azon aspektusában lesznek gyengék, amire a Seahawksnak a legnagyobb szüksége lenne. És tényleg csak remélni lehet, hogy a tehetség miatt lettek kiválasztva, nem az old school mentalitás miatt, miszerint a győzelem kulcsa a jó futójáték és a futás megállítása.

A harmadik nap is minimum érdekesre sikerült. A 4. körben még lehet kifejezetten jó, azonnal kezdő potenciállal rendelkező játékosokat találni, de a ‘Hawksnál ezt is másképp gondolták, és egyből a projektjátékosok felé fordultak, így érkezett a TE Colby Parkinson és a futó Deejay Dallas. Jelenleg mindkét poszton megvan a csapat, de hosszú távon kell az utánpótlás – most kellett volna linebackert húzni. Ami a két kiválasztottat illeti, Parkinson korrekt red zone target lehet már első évében, a Seahawks amúgy is jó érzékkel nyúl a TE-khez (kivéve Jimmy Grahamet), míg Dallas 1-2 év múlva lehet egy jó RB2 szintjén.

Az 5. körig kellett várni a csapat legjobb húzására. Alton Robinson egy futás ellen középszerű, de pass rush terén meglepően jó edge rusher, aki már újoncként is csinálhat nagyon szép dolgokat szituációs játékosként. Értékben sokkal jobb vételnek tartom, mint Darrell Taylort, szerintem a kezdetektől fogva hasznosabb lesz, és azon sem lennék meglepődve, ha belőle válna hosszú távon a jobb játékos.

A maradék két körben két, elsősorban a speciális egységben használható játékos érkezett. Az elkapó Freddie Swain returnerként lehet hasznos, a támadósorba nem nagyon fog beférni, míg a TE Stephen Sulliwan slot elkapóként/TE-ként kaphat pár snapet.

Összegzés

Az amerikai szakértők konszenzus véleménye alapján a Seahawksé volt a harmadik legrosszabb draft és ezzel nem tudok nem egyet érteni. Reach húzások, erősítésre nem szoruló posztok erősítése, a pass rush és a pass protection hanyagolása – nehéz ezt pozitívan értékelni. Különösen az utóbbi az, ami érthetetlen, egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy milyen alapon nem tesz meg mindent a csapat Wilson megvédésének érdekében – szerencsétlent csak újoncként nem sackelték legalább 40-szer, az elmúlt két évben 99 sacket nyelt be és voltak kisebb sérülései is. Nincs előttem a kép, ahogy Damien Lewis megállítja majd Aaron Donaldot, az RT Brandon Shell pedig majd kiveszi a játékból Chandler Jonest vagy a Nick Bosa/Dee Ford duó egyikét.

A Seahawks nem lett sokkal erősebb a draft után, az alapvető problémákat nem oldotta meg. Ha három támadófalembert húz az első három körben, hogy az egyik hátha bejön, már azzal sokkal bentebb lenne a csapat, de legalább a hátsó körökben jött volna még némi mennyiség. Ha az ötödik körös picked tűnik a leghasznosabbnak, akkor valamit nagyon rosszul csinálsz.

Értékelés: D+

[/ppp_patron_only]