Nagy befektetéseket tett a Los Angeles Chargers a 2020-as NFL Draft első körében, olyan üzleteket, amik komoly törekvéseknek bizonyulnak a jövő kihívásainak sikeres abszolválásában. Az viszont kérdés, hogy megérte-e a kifizetett összeg, illetve mennyi idő fog eltelni, míg a legmagasabban kiválasztott üdvöske teljesen át tudja venni a kontrollt a csapat felett.
Első nap
A franchise leendő arca: Justin Herbert
Nem egyszerű értékelni a Chargers idei első pickjét, főleg azért nem, mert pont az orruk előtt vitte ki a Dolphins Tua Tagovailoát, akit nyilvánvalóan a Chargers is imádott. De legalább ennyire szerette Justin Herbertet Tom Telesco és csapata, akik jól tudták, hogy itt nem szabad másik irányba mozogni, mert lehet, hogy nem fog megadódni a lehetőség, hogy ilyen magasan és olcsón húzzák ki a franchise jövőbeni arcát. Ekkor pedig abban kell gondolkodni, hogy Herbertnek sem kell idén kezdenie, Tuához hasonlóan, hiszen van előtte egy vállalhatónak tűnő opció Tyrod Taylor személyében, aki megfelelő híd lesz a múlt és a jövő között.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Minden nyilatkozat és megszólalás arra utal, hogy a Chargers vezetősége elégedett Herbert kiválasztásával és látják benne, hogy képes lesz majd a franchise-t magasba emelni. A választást illetően, a poszttal egyet lehet érteni, kellett egy irányító a csapatba, azt viszont el kell fogadni, hogy az Oregon üdvöskéje a hatodik helyen viszonylag nagy reach, mert értékét tekintve inkább a 20. pick környékén lett volna jó áron. De kár a hipotézisekkel játszani, főleg irányítók esetében, akik posztjuk miatt sokkal értékesebbek, mint mások. Így van ez Herberttel is, akiben a sok negatív és lesajnáló hang ellenére óriási potenciál rejlik, de a benne rejlő lehetőségeket némi faragással lehet csak kihozni belőle. Ő nem csak egy nagy testű, erős karú irányító, akire rá lehet húzni a prototípus NFL-irányító sztereotípiát, ő azért mutatott ennél sokkal többet.
Sokat kell még fejlődnie gyorsaságban, olvasásban, a helyzetek felismerésében és a vezetői készségek megvillantásában, de mégiscsak korrekt magasságokba repítette az Oregon Duckst az elmúlt években. Persze, voltak játékok, amik előtt érthetetlenül álltunk, de rendre hozott olyan playeket is, ahol látszott, megvannak benne is a nüanszok, amik ahhoz kellenek, hogy sikeres lehessen a profi szinten is. Összességében tehát, a poszttal egyet lehet érteni az 1/6-os magasságban, de azért ott van a fejünkben, hogy jöhetett volna tackle is, és az is, hogy maga Herbert ilyen magasan elég drága választás volt, az egyik legdrágább az első körben.
A hiányzó darab a védelmi kirakósban: Kenneth Murray
Ha volt poszt, amivel a Los Angeles Chargers hadilábon állt az elmúlt években, az egyértelműen a linebacker és egyáltalán nem meglepő, hogy már korán célba vették a pozíció egyik legjobb játékosát. A választás végül Kenneth Murray lett, a második kiválasztott linebacker Isaiah Simmons után. Teljesen érthető, hogy Tom Telescóék megkedvelték Murray-t, hiszen egy nagyon agresszív és gyors játékos, aki vezéregyéniség is, egy ilyen pedig alapjaiban határozhat meg egy védelmet. Más kérdés, hogy az érte fizetett ár ezzel a pickkel is egészen magasnak bizonyult, mert azért, hogy Murray a Chargers játékosa lehessen, fel kellett adni egy magas második (37.) és egy magas harmadik (71.) körös választási jogot, hogy a Pats kimozogjon a helyéről.
A vezetés azonban úgy látta, hogy az egyetlen puzzle, amelyik hiányzik a képből, az Murray, aki végre megadhatja azt az átütőerőt a védelemnek, ami eddig hiányzott. Vele pedig minden szinten lesz egy olyan játékos, aki párját ritkítja, egy olyan védelem állhat össze, aminek tényleg nagyítóval kell keresni a hibáit. Ekkor pedig érdemes Derwin Jamesre gondolni, akinek a visszatérésével az egész NFL legütősebb back sevenjét láthatjuk majd 2020-ban. Ebből a szempontból pedig nagyon értékes választás a Sooners egykori linebackere, aki úgy hiányzott ebbe a védelembe, mint egy falat kenyér. Más kérdés, hogy most ez a falat nem bizonyult a legolcsóbbnak az éhezőnek.
Második nap
Lehet, hogy az volt a hónapokkal ezelőtti terv a Chargersnél, hogy megnyomják az első napot, húznak két jó játékost, majd a másodikon elmennek bulizni Vegasba a nagy örömre való tekintettel. Nos, ez valószínűleg át lett értékelve az eltelt idő során, de a lényeg nem változott: a Los Angeles Chargesnek nem volt választási joga a 2020-as NFL Draft második napján. Az ok pedig az, hogy Murray kiválasztásával a 2/37-et és a 3/71-et kellett feladni a californiai csapatnak, hogy fel tudjanak mozogni a Patriots helyére. Ezzel pedig sorra nézték végig, hogy az ellenfelek milyen irányba mozogtak és milyen erősítést vittek véghez.
Harmadik nap
A legfurcsább választás: Joshua Kelley
El lehet fogadni és egyet lehet érteni a Chargers első két pickjével, de Joshua Kelley kiválasztása igencsak fejvakarós és szemöldökráncolós mozgásnak bizonyult első ránézésre. Az tény, hogy a Los Angeles-i csapat nincs túltöltve running back poszton, de Austin Ekeler és Justin Jackson jól kiegészítik egymást. Mellettük nincs akkora szükség egy középső körben érkező futóra, egy Kelley kvalitású, két downos játékost később, akár draftolatlanként is le lehetett volna igazolni. Főleg úgy, hogy ekkor még benn volt az OT Ben Bartch, akire fájhatott volna a Chargers foga – tekintve, hogy a támadófalban azért akadnak nagyobb problémák.
A legjobb értéken jött: Joe Reed
Ha van pick, ami után dörzsölhetik a Chargers fanatikusok a tenyereiket, akkor az Joe Reed kiválasztása. Ugyan csak eggyel, de éppen a 150-en kívül sikerült lecsapni rá, ahol egészen kiváló értéken érkezett egy mélyen nagyon stabilan dolgozó elkapó, aki karrierje során egyszer sem ejtett el olyan passzt, ami 20+ yardot utazott a levegőben. De nem csak a stabilitása, az elkapásban nyújtott teljesítménye emeli az értékét, hanem az is, amit a speciális csapategységben az asztalra tesz. A tavalyi év legjobb kick returnere volt, és ne menjünk el szó nélkül amellett sem, hogy a Virginián az elmúlt 4 évben 3000+ yardot szerzett visszahordások után, mindezt öt touchdownnal megfűszerezve. Így tehát egy nagyon értékes játékszert szerzett magának a Chargers, akit többrétűen is használhatnak majd a jövőben.
A special team ásza lehet: Alohi Gilman
Nehéz arra gondolni, hogy Alohi Gilman a secondary stabil tagja lehessen, mert kevés olyan telített egység van a ligában ilyen téren, mint a Chargersé. Viszont arra lehet számítani, hogy Gilman fel fog lépni a speciális egységben, hiszen a csapat olyan vezéreket vesztett, mint Derek Watt és Adrian Phillips, akik a játék ezen szegmensében korrekt munkával álltak elő. Ők már nincsenek a csapatnál, de Gilman mind tudásban, mind mentalitásban illeszkedni fog a George Stewart által vezetett csapategységhez.
A gyémánt a zavarosban: KJ Hill
Egészen elképesztő, hogy az Ohio State Egyetem történetében legtöbb elkapást jegyző KJ Hill egészen a hetedik körig, a 220. választásig lecsúszott, nem is csoda, hogy a csapat kevés gondolkodás mellett választotta ki az egyetemi szinten rutinos receivert. Hill történetének érdekessége, hogy játékát éppen Keenan Allenről mintázta, akinek a filmjeit rengeteget nézte, nagy példaképként tekint rá. Ha csak fele annyira lesz sikeres és hasznos Hill, mint Allen, akkor óriási stealt vitt véghez itt a Chargers. Mindenesetre érdemes a földtől nem elrugaszkodni és úgy tekinteni az újonc elkapóra, mint egy olyan játékos, aki küzdeni fog azért, hogy a rosteren maradhasson és ötödik-hatodik számú receiver lehessen majd.
Összegzés
Az első napi tevékenysége a csapatnak egészen érdekesre és érzelemgazdagra sikerült, amit több oldalról is meg lehet fogni, sokat lehet vitatkozni róla. Az biztos, hogy jó pozíciókat vett célba a vezetés, arról pedig megoszlanak a vélemények, hogy milyen áron tette ezt Tom Telesco stábja. Az összképet tovább árnyalja, hogy a hat választási jog egyikével sem érkezett támadófalember, holott meg lett volna az esély, hogy értéken húzzanak tackle-t a középső körökben. Ez nem történt meg, viszont sikerült olyan kiegészítő elemeket hozni a támadósorba és a speciális csapategységbe, akik már az idei szezonban nagyon jó teljesítménnyel rukkolhatnak elő.
A csapat tehát részben elégedett lehet, részben nem, de az viszont biztos, hogy türelmesnek kell lenniük, hogy a legnagyobb befektetésük, Herbert fel tudjon nőni az elvárásokhoz. Nagy kérdés, hogy a fiatal irányító milyen korán érik be, mennyire lesz kompetens, mert ez a Chargers van annyira tehetséges csapat, hogy a következő években komoly playoff menetelésért harcoljon. Ehhez viszont a Justin Herbertben rejlő x-faktor fog kelleni, ami felől sokaknak kétsége van – de nem a Los Angeles Chargersnek.
Értékelés: B-
[/ppp_patron_only]
Justin Herbertben utoljára a középiskolában volt meg az x-faktor, just sayin’. Az Oregonról jött qb-knak pedig legkésőbb Mariota után erősen kérdőjelesnek kellene lenniük. Ott egy olyan rendszer működik jó ideje ami az irányítókat sokkal többnek mutatja. Ha az nfl-ben nem kerülnek bele egy ugyanolyanbavagy nagyon hasonlóba, veszett fejsze nyele. Sem a Titans nem rendelkezett annó, sem a Chargers nem rendelkezik most ilyesmivel. Én látatlanban is elkönyvelem bustnak, főleg egy ennyire foghíjas o-line mögött. A Ramsbe vagy a Patsbe például tökéletes fit lett volna.
Ha jól tudom komoly prospect egyedül Mariota volt szóval ezt kicsit erősnek érzem, hogy miatta Herbert mindenképp kérdőjeles legyen. :D De amúgy tényleg az és a Chargers miatt én azt mondom nem fog beválni.
“Ekkor pedig abban kell gondolkodni, hogy Herbertnek sem kell idén kezdenie,”
Agyvérzést kapok, amikor elkezditek a rookie QB padoztatását. :D Ha Daniel Jones szintű prospect (akit 3.körbe vártak) tudott ígéretes szezont futni újoncként, akkor egy Herbert is tud. Rohadtul nem fog fejlődni az oldalvonal mellett.