Amikor a telefontöltőd teszi tönkre a karriered – Jonas Gray, az igazi Al Bundy

A világ császára vagy. A csúcson lévő Patriotsban játszol, Bill Belichick esélyt ad neked, amit te 201 yarddal és négy TD-vel hálálsz meg – nem a szezonban, hanem mindössze egyetlen meccsen. A fantasy felrobban, mindenki téged akar, a következő mérkőzésed ráadásul gyerekkorod kedvenc csapata ellen lesz. Aztán a telefontöltőd közbeszól, úgy gázol át rajtad, mint egy 160 kilós védő, a karriered pedig azelőtt véget ér, hogy igazán elkezdődhetett volna. Bemutatjuk Jonas Grayt, az NFL igazi Al Bundyját.

Gray karrierje mozifilmbe illő. Michigani srác, aki a középiskolában 11-3-as mérleget ért el a Detroit Country Day futójaként, az állami bajnokság elődöntőjén pedig 305 yardot és négy TD-t futott. Úgy tűnik, a négyes szám volt a heppje, az egyetemre is négycsillagos tehetségként jutott, a Notre Dame-ben próbálta megalapozni a profi karrierjét.

Négy évet töltött az egyetemen, de egyszer sem sikerült végigjátszania egy teljes szezont. A végzős éve lett a legjobb, 11 meccsen 12 TD-t szerzett és 791 yardot termelt a földön – nem volt eget rengető, de egy harmadik napos picket akár érhetett is volna. Meg is tett minden tőle telhetőt, de a nagy igyekezetnek nyögés lett a vége, nem is akármilyen: a Senior Dayen szó szerint minden létező szalagot elszakított a térdében.

Ez természetesen megpecsételte a sorsát: senkinek nem kellett egy négy év alatt 1100 yardot futó, járni is hónapokig képtelen futó. Végül a Dolphins igazolta le draftolatlanként 2012-ben, a következő szezont pedig a Ravens gyakorlócsapatában töltötte. Senki nem hitte, hogy lehet belőle még valami, a nevét is fölösleges volt megjegyezni, majd jött Bill Belichick.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Négy TD egyetlen meccsen

A Patriots mesterének remek érzéke van a zavarosban halászáshoz, így amikor Gray október közepén a Patriots aktív rosterén találta magát, lehetett sejteni, hogy tud valamit. Persze senki nem várt tőle csodát, de az első három meccsén 32 futásból szerzett 131 yardja és a 105 kilós termete miatt minimum egy hasznos kiegészítőembernek tűnt, aki rövidyardos és goal line szituációknál minden további nélkül bevethető.

Alighanem Gray is kiegyezett volna azzal, ha a szezon végéig megkapja a maga meccsenkénti 10 snapjét, szorgosan gyűjti a yardokat, esetleg becsúszik 1-2 TD, amivel ha mást nem, legalább pár évre biztosít magának munkát. Ehhez képest karrierje 4. mérkőzése után úgy tűnt, egy félistent talált Belichick.

A 11. fordulóban a Colts ellen játszott a Patriots, ráadásul a New Engand bye weekről érkezett, tehát bőven volt lehetőség felkészülni az ellenfélből. Belichickék ki is találták a tutit: mivel a Coltsnál kiesett a futások megállításáért felelős Arthur Jones, így adta magát a 105 kilós tank erőltetése. A terv bejött.

A Patriots erőltette a hat támadófalemberes, két TE-es felállásokat, Gray pedig először az első negyedben volt eredményes, majd a másodikban, a harmadikban és a negyedikben is megtalálta a Colts end zone-ját. 38 futásból 201 yardot és négy TD-t szerzett.

Olyan voltam, mint egy gyerek az édességboltban. Semmi sem volt fogható ehhez az érzéshez. Az a rengeteg munka és áldozat, ami ahhoz kellett, hogy idáig jussak – még elmesélni is nehéz.

A mérkőzés után még Tom Brady is gratulált az akkor 24 éves futónak – a pillanatot egy riporter meg is örökítette és elküldte Gray édesanyjának. Ennél tökéletesebb napot elképzelni sem lehetett.

A telefontöltő

Gray az ismeretlenségből pillanatok alatt a rivaldafényben találta magát. A fejében a Pro Bowlról szőtt álmokat, úgy érezte, bármit elérhet, ráadásul a következő fordulóban pont a Detroit Lions, szülőhelyének csapata ellen játszott a Patriots. Álomszerűnek tűnt az egész, de Bill Belichick gondoskodott róla, hogy ez az állapot ne tartson sokáig.

A 11. forduló utolsó mérkőzésén a Steelers és a Titans küzdött egymással. Ekkor Pittsburghben játszott LeGarrette Blount, aki az előző szezont a Patriotsban töltötte és meg is kedveltette magát a stábbal. A Steelersnél viszont ki nem állhatták, Le’Veon Bellre is rossz hatással volt, a Titans elleni meccs után pedig végleg betelt a pohár, és Mike Tomlin kivágta a futót. Belichicknek több sem kellett, vissza is hozta a csapathoz.

A helyzet nem volt ideális Gray számára, hisz Blount tapasztaltabb és hasonló játékstílusú játékos volt. A Colts ellen mutatott teljesítménye után ugyanakkor nem volt értelme lecserélni, ráadásul meglátta a lehetőséget a dologban: úgy gondolta, Blounttól sokat tanulhat és a közös munkának köszönhetően még jobbá válhat.

Emiatt nem is nagyon aggódott, minden erejével azon volt, hogy tökéletesen felkészüljön a Lions ligaelit futás elleni védelméből. Emiatt csütörtökön késő estig nézte a csapatról készült filmeket a telefonján, majd lefekvés előtt beállította az ébresztőt és feltette tölteni a készüléket.

A töltő viszont nem volt rendesen bedugva a konnektorba.

A telefon lemerült, Gray elaludt, emiatt pedig nem ért oda időben a csapat 7:30-kor kezdődő értekezletére. Ennél nagyobb bűnt nem is követhetett el.

A késés elfogadhatatlan

Belichick egy végtelenül precíz ember, ezt a precízséget pedig minden alkalmazottjától megköveteli. Nála nem lehet késni, nem érdekli a dugó, nem érdekli, ha a hóvihar miatt nem lehet közlekedni, bezárnak az iskolák és a hatóságok felszólítanak mindenkit, ha tehetik, maradjanak otthon. Nála minden nap munkanap, aki pedig a Patriotsnál játszik, az oldja meg, hogy időben megjelenjen.

Az öreg mestert az sem érdekli, hogy Randy Mossnak vagy Darrelle Revisnek hívnak valakit – ők is haza lettek zavarva, amikor késtek. Szerencsétlen Gray el sem jutott addig, hogy hazaküldjék, ugyanis azt a tanácsot kapta, hogy maradjon otthon és várja meg, míg a főnök hívja.

Végül nem bírta ki, délután bement személyesen is bocsánatot kérni Belichicktől, aki bár nem tűnt dühösnek, a baj már megtörtént. Egy Mosst vagy Revist nem fog senki sokáig a sarokba állítani, de teljesen más a helyzet egy korábbi draftolatlan játékossal, akinek összesen egy értékelhető mérkőzése volt karrierje során, ráadásul van más a helyére.

Gray nem játszott a Lions ellen, a későbbiekben is csak 1-2 snapet kapott, a Seahawks ellen megnyert Super Bowlon pedig annak ellenére nem nevezték a keretbe, hogy teljesen egészséges volt.

Mi lett volna, ha?

A futó New England-i karrierje ezzel véget is ért. A Patriots a szezon után kivágta, és bár még kapott némi szerepet a Jaguarsnál, 2015 óta nincs csapata. Mindez egy rosszul bedugott telefontöltő miatt.

Természetesen túlzás lenne azt állítani, hogy egy potenciális Hall of Famer karrierje tört derékba, de ha nincs az ominózus eset, akkor jó eséllyel Gray bizonyíthatott volna, a Super Bowlon is kaphatott volna lehetőséget – ha mást nem, legalább egy alacsony összegű második szerződést kiharcolhatott volna magának. Így viszont csak egy egymeccses csoda lett, akit egy hét alatt elfelejtett a saját csapata.

Nincs rossz érzésem Belichickkel kapcsolatban. Nem gondolom, hogy még mindig a Patriotsnál játszanék, ha nincs a töltős incidens. De abban biztos vagyok, hogy még mindig az NFL-ben lennék. Egy másik csapatban, talán egy nagy szerződéssel a zsebemben.

[/ppp_patron_only]