John Elway – Harc az idővel I. rész

Ha a Denver Broncos szóba kerül, akkor általában egy név jut mindenkinek az eszébe, John Elway. Ez nem véletlen, a franchise legnagyobb sikerei mind hozzá kötődnek, és neki köszönhetik a szurkolók a legszebb emlékeket. Ehhez a hírnévhez azonban hosszú út vezetett, és sok dolognak kellett közrejátszania ahhoz, hogy eljusson idáig, Elway ugyanis eleinte nem a Broncosnál képzelte el magát, és a legkevésbé sem irányító poszton.

Az irányító unalmas

John Elway ma minden idők egyik legjobb irányítójaként van számon tartva. Ez abból a szempontból ironikus, hogy mikor fiatalon megismerkedett a sporttal, akkor ezt tartotta az egyik legrosszabb pozíciónak. Az apja, Jack Elway többször is kivitte őt football meccsekre, és az egyik alkalommal megkérdezte tőle, hogy melyik poszt tetszik neki a legjobban. A fiatal Elway erre azt válaszolta: a futó, mert az izgalmasnak tűnik, ellentétben az irányítóval, ami csak annyit csinál, hogy adogatja a labdákat, és néha elindít egy-két passzt. Ebben nem volt semmi izgalom.

Az apja azonban nem hagyta ennyiben, ő irányítót látott a fiában, és megpróbálta meggyőzni, mégis ezt a posztot válassza. Elway végül hallgatott az apja szavára, és a középiskolában a kaliforniai Granada Hillsen irányító poszton kezdett el játszani. Eleinte komolyan aggódott, hogy rossz döntést hozott, hiszen az irányító poszt számára még mindig unalmas volt, de ezek a kétségei hamar eloszlottak. A Granada Hillsnek ekkor Jack Neumeier volt az edzője, aki egy agresszív támadósort képzelt el, ahol az irányító akár 30-40 alkalommal is passzolt.

Ez a felfogás tökéletes volt Elway számára, aki az izgalmat kereste a játékban. Egy-két meccs után, ahol 30-40 alkalommal passzolt, már másként tekintett az irányító pozícióra. Neumeier rendszere rengeteg izgalmat, de renegeteg kihívást is tartogatott. Elway azonban könnyedén fogadta ezeket a kihívásokat, sőt még élvezte is őket. Élvezte, hogy ennyiszer kell passzolnia, és többé már nem egy unalmas posztként tekintett az irányítóra.

Középiskolás évei alatt Elway 5711 yardot és 49 TD-t osztott ki, ami szokatlan szám volt, főleg úgy, hogy az utolsó évében ki kellett hagynia a fél szezont térdsérülés miatt.  Nem volt kérdés, hogy az egyetemen is folytatja ezt, és a Stanford tárt karokkal várta az ígéretes irányítót.

Elway az egyetemen is folytatta a tündöklését, és számos nagy meccset nyert meg a Stanfordnak. 4 év alatt 9349 yardot és 77 TD-t osztott ki, ami nem kerülte el az NFL scoutok figyelmét sem, és Elway az egyik legnagyobb tehetségként volt számon tartva, akit akár 1/1-en is elvihett valamelyik NFL-csapat. Csakhogy egyáltalán nem volt biztos, hogy Elway az NFL-ben fog játszani. A football mellett ugyanis egy másik sportot, a baseballt is aktívan űzte, amit szintén nagyon élvezett.

Mivel a baseballban is nagy sikereket ért el, ezért az MLB csapatai is felfigyeltek Elwayre, főképp a New York Yankees, ahol szívesen látták volna a fiatal tehetséget. Elway előtt így két út nyílt meg: vagy NFL irányító lesz, vagy csatlakotik a Yankeeshez, és baseball játékosként tevékenykedik tovább. Az NFL egy fokkal jobban vonzotta, viszont ott kétséges volt, hogy milyen csapatba kerül. Azt semmiképpen nem akarta, hogy egy olyan csapatnak legyen a tagja, ahol semmi remény nincs, és csak adogatnia kell a labdát a futónak, így arra a döntésre jutott, hogy kivárja az NFL draftot, meglátja melyik csapat választja ki őt, és ha azt látja, hogy ennél a csapatnál van jövője, akkor az NFL-t választja, máskülönben aláír a Yankeeshez.

Baltimore-ba soha!

Elway az 1983-as draftra jelentkezett, ahol az első választással a Baltimore Colts rendelkezett. A Colts GM Ernie Accorsi meg volt győződve arról, hogy Elway az ő embere, és a fiatal irányító fogja majd kihúzni a franchise-t a mély gödörből. A Colts ekkor ugyanis a liga egyik legrosszabb csapata volt, ’81-’82 között mindössze 2 győzelmet és egy döntetlent tudott elérni. A Colts sikertelensége Elwaynek is feltűnt, ahogyan az is, hogy a csapatnál nincs minden rendben a legfelsőbb körökben. Úgy látta, ha ő a Coltshoz kerül, akkor véget is ér a karrierje, így csak remélhette, hogy nem fogják őt kiválasztani.

Végül nem történt meglepetés, a Colts az 1/1-es húzással Elwayt választotta, aki azonban eddigre már elhatározta, hogy nem fog aláírni semmilyen szerződést, amit a csapat elé rak. Rövid időn belül a Coltsnál is rájöttek arra, hogy a helyzet reménytelen, Elway soha nem fog Baltimore-ban játszani. Viszont sok másik csapat szeretne magának egy ilyen irányítót, így elkezdtek cserepartner után nézni. Több csapat is jelentkezett Elwayért, de a Broncos lett végül a befutó. A két franchise megegyezett, a Broncos Elwayért cserébe egy ’84-es első kört adott a Coltsnak, valamint Chris Hintont, akit ’83-ban 1/4-en választott a csapat, illetve a csereirányító Mark Herrmannt.

A trade következtében Elway Denverbe került, ahol hamarosan alá is írt. A Broncosnál egyértelműen kezdőirányítóként számoltak vele. Elwayt gyorsan bedobták a mélyvízbe, és mindjárt a legelső mérkőzésen megkapta a maga „welcome to the NFL” pillanatát. Az ellenfél a Steelers volt, ahol a kor egyik legrettegettebb LB-je, a fogatlan Jack Lambert játszott, aki gyorsan sackelte is őt. Évekkel később Elway bevallotta, hogy abban a pillanatban, mikor meglátta, ahogyan Lambert feléront, megfordult a fejében, hogy visszaad minden pénzt, és otthagyja ezt a sportot.

A Steelers meccs sok frusztrációt okozott Elwaynek, 8 passzából csak egy lett sikeres, és még a könyöke is megsérült. A következő mérkőzés azonban még több feszültséget hozott, hiszen Baltimore-ba kellett utazni a Coltshoz. Ahogyan az várható volt, a szurkolók Baltimore-ban heves fújolással fogadták Elwayt, és a Colts védők is céltáblát festettek a hátára. Háromszor is sackelték Elwayt, aki újra rásérült a könyökére, így ismét idő előtt kellett elhagynia a pályát. A Broncos végül nyert 17-10-re, de Elway soha nem felejtette el milyen érzés volt annak a csapatnak a stadionjában játszani, amit ő megtagadott. Szerencséjére viszont ez volt az utolsó alkalom, hogy Baltimore-ban kellett pályára lépnie, a következő évben a Colts ugyanis elköltözött Indianapolisba, és mire a városnak újra lett csapata, addigra Elway már a karrierje végén járt.

Az első két mérkőzés nem sikerült túl fényesre, és a folytatás sem lett jobb. Elway a következő három találkozóját elvesztette, és semmit nem tudott megmutatni a tudásából, az edző Dan Reeves le is cserélte a veterán irányító Steve DeBergre. Az új irányítóval a Broncos zsinórban 4 meccset nyert, és úgy nézett ki DeBerg meg is tartja a kezdőposztot a szezon végéig, azonban a 10. heti Seahawks elleni meccsen megsérült, így újra Elway lett a kezdő. A 4 meccses pihenés jót tett neki, és már sokkal jobb játékot játszott. Továbbra is sok hibát vétett, de képes volt felülkerekedni rajtuk, és ez a legjobban a 15. heti Colts elleni meccsen mutatkozott meg.

A szezonban kétszer játszott a Broncos a Coltsszal, és a második meccsnek nagy tétje volt. Még mindkét csapat versenyben volt a rájátszásért, de egyértelmű volt, aki kikap, az kiesik. Ahogyan a második héten, úgy a Colts védői most is megkeserítették Elway életét. Ötször sackelték, és 3 negyed után 19-0-ra vezetett a vendégcsapat. Elway és a Broncos offense egész meccsen nem csinált semmit, így szintre mindenki biztosra vette, a Colts fog nyerni. Csakhogy az utolsó negyedre hirtelen megindult valami Elwayben. Egymás után kezdte osztani a jó passzokat, és három TD drive-ot is levezetett. Alig egy perccel a vége előtt osztotta ki a harmadik TD-t, amivel 21-19-re módosult az állás, és mivel a hátralévő szűk időben a Colts már nem tudott semmit csinálni, így a Broncos nyert, és wild cardon bejutott a rájátszásba. Ez volt Elway első csodája a Broncosnál, és közel sem az utolsó.

Egy karriert meghatározó drive

Elway újoncidénye nem úgy alakult, ahogyan azt elképzelte. 7 TD passz mellett 14 INT-et dobott, de a Colts elleni diadal meggyőzte Reevest, hogy érdemes kitartani az irányítója mellett. Elway meghálálta a bizalmat, a következő szezonja sokkal jobban sikerült, és a vezetésével a Broncos 13-3-mal fejezte be a szezont. Ez volt a csapat addigi történelmének legjobb szezonja, de meglepetésre idő előtt véget ért. A sokkal esélytelenebb Steelers kiütötte a Broncost a legelső playoff meccsen, és ebben a vereségben Elwaynek is nagy szerepe volt. 17-17-es állásnál az utolsó pillanatokban Elway saját térfélen INT-et dobott, ami könnyű helyzetbe hozta a Steelerst.

A meccset végül 24-17-re elvesztette a Broncos, de a csapatnál nem hagyták, hogy ez az egy elrontott passz határozza meg Elway megítélését. A szezon nagy részében jól játszott, és biztosak voltak benne a Broncosnál, hogy idővel el is fogja vezetni a csapatot a Super Bowlba. Végül nem tévedtek, két évvel később meg is lett a Super Bowl részvétel, ráadásul nem is akármilyen módon.

1986-ban a Broncos 11-5-tel fejezte be a szezont, ami elég volt a csoportgyőzelemre és a második kiemelésre. A playoffban hazai pályán a Patriotsot sikerült legyőzni 22-17-re, de az AFC-döntőben a Browns már nagyobb falatnak bizonyult. A Cleveland védői 55 percen keresztül teljesen eltüntették Elwayt a pályáról, viszont a Broncos védői is hasonlóan kikapcsolták az ellenfél támadóit, így a negyedik negyed közepén még 13-13 volt az állás. A Browns irányítója, Bernie Kosar azonban végül megtalálta a rést, és egy 48 yardos TD passzt osztott ki.

Ezen a ponton véget érthetett volna a mérkőzés, 5 perc maradt csak hátra, ami még elég lett volna, de a Broncos speciális egysége elrontotta a visszahordást, és a saját 2 yardos vonalról kellett elindítani a drive-ot. 98 yard, ennyit kellett megtenni az egyik legjobb védelem ellen, hogy hosszabbításra tudja menteni a meccset a Broncos. Igazán senki nem bízott abban, hogy Elway meg tudja ezt csinálni. Nagyobb volt a valószínűsége, hogy megint eladja a labdát, ahogyan azt a Steelers elleni playoff meccsen tette. Csakhogy a dolgok ezúttal másként alakultak.

Elway teljesen higgadtan futott fel a pályára abban a tudatban, hogy végig fogja vezetni ezt a drive-ot. Így is történt, az irányító egyik jó passzt osztotta ki a másik után, first downról first downra haladva egyre közelebb került az end zone. A Browns védelem mindent megtett, de képtelen volt megállítani Elwayt. Fél perccel a vége előtt „A Drive” véget ért, és Elway egy 5 yardos TD passzal egyenlített. Idő nem maradt visszatámadásra, így jöhetett a hosszabbítás, ahol a feltüzelt Elwayt megint nem tudta megállítani a Browns defense, és Rich Karlis 33 yardos mezőnygóljával 23-20-ra nyert a Broncos.

Ez a meccs, vagy jobban mondva ez a drive végleg meghatározta Elway megítélését. Ezek után mindenki elfelejtette az irányító korábbi botlásait, és már mindenki egy valódi franchise irányítót látott benne. Az sem számított, hogy a Super Bowlon a Giants viszonylag simán, 39-20-ra megverte a Broncost. A jövő fényes volt, mert volt a csapatnak egy olyan irányítója, aki a lehetetlent is megoldja.

Folytatása következik…