Komolyan olyan rossz irányító Dak Prescott, hogy könnyen le lehet váltani?

„Dalton kicsivel sem rosszabb, ugyanúgy elmuzsikálna a Cowboysban.” „Semmivel sem jobb, mint Kaepernick, akinek csapata sincs.” „Folesnak is jobban örültem volna”. „Ilyen kisegítőszemélyzettel bárkinek menne.” „Még a saját csapata sem rá épít, hanem Zeke-re.”

Csak pár kritika, ami Dak Prescottot érte az utóbbi időben. A szurkolók szemében jelenleg talán ő a legtúlértékeltebbnek gondolt irányító, akit nem lenne szabad megfizetni és akinek semmi joga nagy pénzt kérni, a teljesítményével ugyanis nem szolgált rá. Legalábbis a legtöbben így látják, de vajon tényleg így is van?

Prescott a tavalyi évet a 10. helyen zárta passer ratinget tekintve, de átfogóbb passzstatisztikát nézve hatodik lett ANY/A (Adjusted Net Yards/Attempt) mutatóban, a PFF értékelésében a 11. legjobb volt a szezonban, az ESPN QBR mutatójában pedig a negyedik helyen zárt. Ez már elég jó kiindulópontot jelent nekünk, hogy nagyjából a 10 legjobb irányító között lehet Prescott a ligában, a tavalyi évet tekintve legalábbis mindenképp.

De tételezzük fel, hogy a tavalyi év csak kiugró volt. Mi a helyzet teljes karriert vizsgálva? Bill Barnwell összeszedett minden releváns irányítóstatisztikát, amire csak gondolni tudott, és megnézte ezeket mind a 25 olyan irányítóra, akik 2016 óta (amikor Prescottot draftolták) legalább 1200 passzkísérletet elindítottak, így ebbe kvázi minden fontos, értelmes, “sztár” irányító bekerült Patrick Mahomest kivéve. Ezek közt így néz ki Prescott teljesítménye teljes négy évet figyelembe véve:

• Passzpontosság: 7.
• Passzolt yardok: 6.
• Passzolt TD-k: 9.
• Interceptionök: 11.
• Interception-ráta: 8.
• TD-INT ráta: 8.
• Passer rating: 8.
• Sack százalék: 15.
• Passzonkénti yardok (Y/A): 8.
• Adjusted Yards/Att: 8. (a Football Outsiders mutatója, kiigazított Y/A)
• Adjusted Net Yards/Att: 6. (a Football Outsiders mutatója, kiigazított Y/A)
• Meccsenkénti passzolt yardok: 15.
• Meccsenkénti passzolt + futott yardok: 14.
• Total QBR: 3.
• Passing DYAR: 6. (Defense-adjusted Yards Above Replacement, tehát Védelemmel Kiigazított Csereszint Feletti Yardok)
• Pass + Rush DYAR: 5.
• Total EPA: 2. (Expected Points Added, azaz Várható Hozzáadott Pontszám)
• Pass EPA: 6.
• Dropbackenkénti EPA: 5.
• CPOE: 5. (Completion Percentage Over Expectation, azaz Várható Feletti Passzpontosság)
• Pass Success Rate: 8.

Mi szűrhető le ebből? Hogy kvázi minden mutatót figyelembe véve Prescott az utóbbi négy évben egy top10-es irányító. A fenti statisztikák egy részében persze nincs izolálva az irányító és korrigálni, vagy kontextusba kell helyezni a dolgokat, hogy kinek mennyire volt jó kisegítőszemélyzete vagy edzői segítsége, de több olyan mutató is van, ami elég jól tudja izolálni az irányító teljesítményét a társak hozzáadott értékétől függetlenül.

A feltételezés, hogy a Cowboys simán tudná őt helyettesíteni, minimum erősen megkérdőjelezhető, de ha keményebben akarunk fogalmazni, akkor inkább nevetséges. Erről majd kicsit később, most mélyedjünk el kicsit Prescott 2019-es teljesítményében EPA (Várható Hozzáadott Pontok) alapon. Az EPA-ről itt találtok egy hosszabb értekezést, de ha nem akarjátok elolvasni, akkor röviden: az EPA egy sikerességi mutató, amely megmutatja, hogy egy adott játéknak mekkora befolyása van a mérkőzés pontjainak alakulására. Az alábbi adatok Sheil Kapadiától származnak.

Prescott igazából minden szituációban jól teljesített. Dropbackenkénti EPA-t tekintve a második legjobb volt 11 personnelt (1 futó, 1 tight end, 3 elkapó) használva és 4. legjobb 12 personnelt (1 futó, 2 tight end, 2 elkapó) használva.

Emberezés ellen a 10. legjobb volt, zónázás ellen pedig az 5. legjobb. Nem volt olyan coverage, ami problémát okozott volna neki. A legrosszabb Cover1 (man coverage, single high safety) ellen volt, de még ott is a 9. helyet csípte meg.

A blitz sem zavarta meg, ugyanis 8,3 yardot átlagolt, amikor 5 vagy több embert küldött rá a védelem, ez pedig az ötödik legjobb mutató volt a ligában. A zsebben a hatodik legjobb EPA-t mutatta dropbackenként, zseben kívül pedig a hetedik legjobb volt.

Látható, hogy nagyon konzisztens volt Prescott, minden tekintetben jól teljesített. Tegyük persze hozzá, hogy az EPA figyelembe veszi a teljes offense teljesítményét, de ennek elsődleges mozgatórugója akkor is az irányító.

“ILYEN ELIT TÁRSAKKAL PERSZE HOGY JÓL MUZSIKÁL”

Kétségtelen, a Cowboys kisegítőszemélyzete, tehát a támadófal, a futók és az elkapók összességében elég jók. Nem is arról van szó, hogy Prescott egyedül képes-e a hátán vinni a csapatot és képes-e gyenge társakkal is top teljesítményre. Viszont erre szinte senki nem képest az NFL-ben. Ilyen irányítóból van vagy kettő a teljes ligában – Mahomes és Wilson –, akik bármilyen helyzetbe bedobva várhatóan top játékra lesznek képesek. A többieknek kell a segítség. Aaron Rodgersről is látjuk az utóbbi 2-3 évben, hogy kellenek a társak. Láttuk Tom Bradynél is, hogy mekkora visszaesés mutatkozott a Patriots offense játékában, amint elfogytak a fegyverei. Egyszerűen a mai NFL-ben nem lehet egyedül, társak nélkül nyerni, vagy úgy összességében nagyon jól játszani sem.

A Dallas Cowboys támadófalát sok szurkoló a liga legjobbjának gondolja. És ez futásblokkolásban talán meg is állja a helyét, pass protectionben viszont nem ennyire kiemelkedőek, és ez évek óta így van. Nem arról van persze szó, hogy rosszak lennének, de egyáltalán nem kiemelkedőek. Az ESPN passzblokkolási mutatójában a 11. helyre kerültek tavaly, a PFF-nél az ötödikre, 2018-ban viszont mindössze a 22.-re. Persze jó ez a támadófal, kétség sem férhet hozzá, Prescott jobb helyzetben van ebből a szempontból, mint az átlag, de azért nem arról van szó, hogy hozzá sem lehet érni.

Ahhoz sem fér sok kétség, hogy a 2020-as elkapósora az egyik legjobb lesz a Cowboysnak, az Amari Cooper – Michael Gallup – CeeDee Lamb triónál nem sok jobbat találunk. De azért ez sem volt mindig így, első két évében két kiöregedő játékosnak, Dez Bryantnek és Jason Wittennek, illetve Cole Beasley-nek és Terrance Williamsnek dobálhatott, 2018-ban pedig Allen Hurns és Tavon Austin csatlakoztak, ez a névsor pedig a liga aljához konvergált, tehát igazából első 2,5-3 évében bőven átlag alatti célpontjai voltak, ennek ellenére is jól tudott muzsikálni. Kétségtelen, hogy aztán Amari Cooper nagyot dobott a legénységen, szinte meg is mentette Prescottot azzal, hogy egy valódi első számú célpontot nyújtott neki.

“IGAZÁBÓL ZEKE VISZI A HÁTÁN A CSAPATOT”

Sokszor puffogtatott kritika, hogy a Cowboys a futójátékra épít és Prescott csak egy „utas” a gépezetben. Az első két évében ez még akár igaz is lehetett volna, hiszen 27. és 29. helyet foglalta el a csapat a korai downos passzolási arányban, tehát neutrális helyzetben az egyik legtöbbször futott a ’Boys. Két éve a 20., tavaly pedig a 18. helyet foglalta el ebben a csapat, tehát ligaátlag szinten volt futásorientált a gárda, 2019-ben 58%-ban passzolt a támadósor ilyen helyzetben. Tavaly ráadásul nagyon is sikeres volt ezzel a felfogással a csapat, hiszen a Ravens mögött a második legjobb DVOA mutatót érte el.

Zeke kapcsán szokták felhozni, hogy amikor ő nincs a pályán, akkor meghal a támadósor, emlékezzünk csak a 2017-es hatmeccses eltiltására. Kétségtelen, beszakadt a támadósor, 27,3 pontos átlagról 17,2-es esett vissza, egymás után háromszor még a 10 pontot sem sikerült átlépni. Azonban Elliott visszatérése sem oldotta meg a gondokat, csak 18 pontot átlagolt a Cowboys a szezon hátralevő részében. Elliott mellett ráadásul Tyron Smith is kiesett akkor két meccsre, a hiányában pedig Adrian Clayborn hat sacket szerzett Prescotton, mert Chaz Green és Byron Bell semmit sem tudott kezdeni a teljesen középszerű pass rusherrel.

Prescott számai egyébként nagyon hasonlóak akkor, ha Elliott a pályán van és ha nincs. Elliott nélkül Y/A-ban kicsit rosszabb, harmadik kísérleteken kicsit jobb, passer ratingben rosszabb, QBR-ban jobb Prescott és a támadósor. Messzemenő következtetést tehát ebből egyáltalán nem lehet levonni.

De nézhetjük például az empty seteket is (amikor nincs futó a backfielden, tehát fix passzjáték következik), ahol nagyon produktív volt Prescott, pedig ott aztán nincs meg az Elliott-futás veszélye. Tavaly ráadásul play actionöket is csak a 13. legtöbbet használta a Cowboys, Prescott pedig a 16. helyen végzett EPA-t tekintve ilyen helyzetekben, tehát azt sem mondhatjuk, hogy Elliott futásainak veszélye nagy előnyt nyújtana az irányítónak.

“FOLYTON ÜRESEN ÁLLÓ ELKAPÓKHOZ PASSZOL”

Ahogy fentebb írtam, alapvetően elég jó elkapóbrigáddal rendelkezik Prescott jelenleg. De ez nem jelenti, hogy folyton üresen álló elkapókhoz passzolna.

A Next Gen Statsnak van egy CPOE (Completion Percentage Over Expectation) mutatója, ami veszi minden passz célbaérésének a valószínűségét, például a távolság, a nyomás, az elkapók fedezettsége és hasonló dolgok alapján, és megmutatja, hogy ehhez a várható értékhez képest az adott irányító mennyire volt valójában pontos.

Prescott a 39 kvalifikáló irányító közül a 6. legjobb volt ebben a mutatóban, ami viszont hasonlóan fontos, hogy a várható pontossága 62,6% volt, ami csak a 29. helyre volt elég a 39-ből, ebből pedig az szűrhető le, hogy a fent kiemelt állítás egyáltalán nem igaz. 2016 óta pedig a fentebb említett kvalifikáló 25 irányító közül a hatodik legalacsonyabb arányban dobott üres elkapókhoz.

Ezen felül Prescott dobásainak 17,8%-a ment szoros emberfogásba (tight coverage), ahol 1 yardon belül volt a védő, ez pedig egy kicsit a ligaátlag feletti mutató. Persze az nem jelent sokat, hogy szoros emberfogásba dob, ha ezek nem lesznek pontosak, de az utóbbi négy évet figyelembe véve a második helyen végzett Drew Brees mögött ebben is.

Emellett azt is emeljük ki, hogy Prescottot sújtották a legjobban elejtett passzok levegőben megtett yardokat tekintve a ligában 2019-ben.

“Ő AKKOR IS CSAK EGY GAME MANAGER”

Nagyjából erre a kijelentésre is van a NextGen Statsnak egy mutatója, az AYTS (Air Yards To Sticks), ami azt mutatja meg, hogy egy irányító átlagos passza a first down vonalhoz képest mennyit utazik a levegőben. A Jameis Winston, Ryan Fitzpatrick féle gunslingerek a legjobbak ebben a mutatóban, ők a legagresszívebbek, míg a Drew Brees, Alex Smith féle konzervatív irányítók a legrosszabbak.

Prescott átlagos passza 0,4 yarddal volt rövidebb, mint a first downt jelző vonalig tartó távolság, ez pedig a nyolcadik legmélyebb volt a kvalifikáló irányítók közt. Tehát nem egy Checkdown Charlie-ról van szó, hanem bőven teszteli ő a védelmeket.

“NEM CLUTCH ÉS A LEGJOBBAK ELLEN NEM TUD NYERNI”

Alapvetően nem szeretem ezt a „clutch-ságot” nézni és a meccsnyerő drive statisztika sem tartozik a kedvenceim közé, de azért nézzünk rá. A ProFootballReference adatai alapján az utóbbi négy évben Prescott 14 meccsnyerő drive-ot vezetett és nyolc hátrányból fordított meccse van – előbbiben harmadik, utóbbiban ötödik a ligában.

De nézhetjük úgy is, hogy az utóbbi négy évben övé volt a kilencedik legjobb passer rating a negyedik negyedben és a hosszabbításban, ha nyolc ponton belüli volt a különbség. Ha csak a tavalyi évet és EPA mutatót nézünk, akkor a negyedik negyedben egálnál vagy hátrányban a hatodik legjobb volt. Így tehát a clutch-faktor hiánya érv is megdőlni látszik.

A Cowboys mérlege Prescottal a kezdőben 40-24 négy idény alatt, ami a hatodik legjobb mutató az NFL-ben, ez elég jónak mondható, főleg hogy a védelem négy idényből háromszor átlag alatti volt (DVOA alapján 18., 25., 9. és 19.)

Egy kritika viszont tényleg jogos vele szemben: a legjobb csapatok ellen nem játszik elég jól. A Cowboys Prescottal a kezdőben 5-13-as mérleget tud felmutatni olyan csapatok ellen, amelyek legalább 10 győzelmet értek el az adott szezonban, tavaly ráadásul 0-5-ös mérleg jött csak össze ilyen mérkőzéseken. A jó védelmek ellen valóban gyengébb Prescott teljesítménye, és nem csak önmagában (ami nyilvánvaló mindenki esetében), hanem a többiekhez képest is.

“NEM ÉRI MEG MEGFIZETNI, KÖNNYEN HELYETTESÍTHETŐ”

Amíg olcsó volt, addig nyilván tökéletes megoldás volt Dak mindenki számára, azonban most, hogy a pénztárhoz kell járulni, már korántsem ez az elfogadott álláspont és sokat lecserélhetőnek, könnyen helyettesíthetőnek gondolják és odáig mennek, hogy Daltonnal is jobban járna a Cowboys, pénzt takarítana meg a gárda és máshová lehetne ezeket az összegeket allokálni.

A fentiek alapján azt azért kijelenthetjük, hogy Prescott jobb irányító Daltonnál. Persze Dalton is jobban mutatna a Cowboys támadósorában, mint a Bengalséban és el is tudna hozni egy korrekt szintet, ez nem vitás. Az esetleg elképzelhető, hogy egy évet tekintve hasonló számokat és teljesítményt tud hozni, vagy csak kicsi visszalépést jelentene (bár szerintem inkább nagyot), ezt pedig a nagyjából $32 millió plusz költőpénz kompenzálhatná. De ha jól játszik, akkor jövőre úgy is meg kellene fizetni alaposan, nézzük csak meg Ryan Tannehillt vagy Nick Folest. Szóval ha Dalton bejön, akkor nagy pénzt kell neki adni (tehát nincs előrébb a csapat), vagy ismét lehet keresni egy olcsó veteránt, de így csapatot építeni azért elég nagy lutri (inkább lehetetlen).

Vagy persze lehet draftolni megint, ami szintén hatalmas lutri, ráadásul nem is bíznám a Cowboys vezetőire ezt a választást, amikor Paxton Lynchet és Connor Cookot akarták 2016-ban (két évvel korábban meg Johnny Manzielt), de lemaradtak róluk és óriási mákjuk volt Prescottal. Ráadásul Romót is úgy szerezték meg draftolatlanul, hogy az akkori irányítóedző, Sean Payton ragaszkodott hozzá.

Igazából egy példát tudunk felhozni arra az esetre, ha nem akarja lekötni Prescottot a Cowboys: Kirk Cousinst és a Redskinst. Ott ugyebár két franchise taget kapott Cousins, majd elengedték és elég nehéz volt pótolni. Oké, kaptak érte egy harmadik körös kompenzációs picket, de adtak Alex Smithért egy második kört és egy zsíros szerződést. Persze az ő sérülését nem lehetett előre jelezni, de 34 éves volt már, így előbb-utóbb új irányító után kellett volna egyébként is nézni, ami egy első körös pick formájában manifesztálódott, tehát Cousins elengedése után is elég sok erőforrást feccölt bele a QB-posztba a Redskins. Nehezen indokolható, hogy jobban járt a Redskins Cousins elengedésével, így nehezen indokolható az is, hogy a Cowboys jobban járna Prescott elengedésével (még ha persze nem is kell pont ugyanazon az útvonalon elindulni, mint a fővárosiak).

És hogy mi a konklúzió?

Az, hogy Prescott egy jó irányító és egy ilyet nem szabad elengedni. Nem mondom, hogy top5-ös irányító, vagy hogy a hátán tud cipelni egy romokban heverő offense-t is, mert erről nincs szó, de erre tényleg nem képes szinte senki. Prescott önmagában egy top15-ös irányító, aki képes arra, hogy jó kisegítőszemélyzet és jó rendszer függvényében top10-es, top8-as, top5-ös számokat produkáljon és elvezessen egy jól működő offense-t.

Azt a tévhitet pedig, hogy “magasan fizetett irányítóval nem lehetsz sikeres” majd egy másik cikkben igyekszem cáfolni.