Az NFC North-szal folytatódik a sorozatunk. Mind a négy csapat érdekes helyzetben van, ugyanis valamennyiüknél pont ott lehet egy igazi breakout játékos, ahol a legnagyobb szükség lenne rá. Alapvetően nagyon kiegyensúlyozottak a rosterek, ki tudja, talán pont ennyin fog múlni a csoportgyőzelem.
Chicago Bears
Anthony Miller, WR
Ha gonosz, vagy épp nagyon naiv lennék, akkor akár Mitch Trubiskyt is mondhattam volna, már nagyon ideje lenne egy kimagasló szezonnak a korábbi 1/2-estől. Erre azonban a minimálisnál is kevesebb esélyt látok, Nick Folesnak pedig már papíron megvolt a breakout éve, így maradt az elkapó Anthony Miller.
Miller 2018-ban második körös volt, és bár egyre több szerepet kap a csapattól, még egyszer sem sikerült úgy igazán odatennie magát. Újoncként hét TD-t és 457 yardot szerzett 36 elkapásból, tavaly 656 yard és két TD volt a mérlege – nem rossz, pláne a körülményekhez képest, de ezek WR3 számok. A dropszázalékán ugyanakkor sikerült javítani (7,5-ről 3,5 százalékra), az elkapások utáni yardokban is 200 fölé jutott, pazarul kiegészíthetné Allen Robinsont.
Foles jót tehet neki, és mivel Robinsonon kívül nem nagyon van vetélytársa, így kis szerencsével akár egy 1000 yard közeli szezonra is esélye lehet. Mindenesetre óriási szükség lenne rá, a Bears elkapósora nagyon egyoldalú, óriásit dobna a támadósor hatékonyságán, ha nem minden csak az ex-Jaguáron állna.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Bilal Nichols, iDL
A Bears védőfala elég jól áll, de a mélységen azért lehetne javítani, Akiem Hicks túloldalára pedig nem nagyon van ember. Ezen segíthetne Bilal Nichols, aki 2018-ban ötödik körös volt és remek újonc szezont produkált (17 nyomás, 4 sack, 26 tackle, 0 elhibázott szerelés via PFF). Tavaly várták tőle az igazi áttörést, de törött kézzel nem tudta kihozni magából a maximumot, a rosteren pedig senki sincs, aki komolyan veszélyeztethetné a pozícióját.
Tavaly a törött keze ellenére 12 meccsen kezdett, a gyenge statisztikái ellenére úgy nézett ki, fejlődik Hicks és Eddie Goldman mellett, ráadásul a speciális egységben is használható. Tavaly csak a snapek 41 százalékán volt a pályán, de ha sikerül egészségesnek maradnia, akkor könnyen elképzelhető, hogy nickel felállásoknál is a pályán lehet Roy Robertson-Harris helyén, még ha alapvetően lesz is rotáció. Mindez számokban pedig 7-8 sackben és két számjegyű negatív yardos szerelésben mutatkozhat meg.
Detroit Lions
TJ Hockenson, TE
Hockenson tavaly 1/8-as volt, az elmúlt évek legjobb TE-prospectje, aki egy 131 yardos meccsel kezdte a profi karrierjét, hogy végül csak 367-tel fejezze be a szezont. Hogy mi történt vele, azt nagyon nehéz megmagyarázni – ugyan voltak sérülései, de még véletlenül sem tudott elszakadni, akadt egy-két csúnya dropja is, blokkolásban sem nyújtotta a tőle elvárhatót, összességében nagy csalódás volt.
Szerencséjére a rendszer nem változott, a körülötte lévő személyzet nagyjából ugyanaz, így kis túlzással elég, ha a koncentrációs hibáin javít (néha úgy tűnt, mintha agyrázkódással játszana). A tehetsége megkérdőjelezhetetlen, egy top irányító is adott, ráadásul alapvetően csak a harmadik legveszélyesebb fegyver lehet a pályán, de nem kizárt, hogy a védelmek jobban készülnek majd Danny Amendolára vagy az éppen aktuális futóra, mint rá. Ha a tavalyi, 5000 yardos formában játszó Staffordot látjuk a pályán, akkor Hockensonnak is kinéz egy 800 yardos szezon.
Jahlani Tavai, LB
Tavai egy nagyon érdekes prospect. Tavaly második körösként került a Lionshöz, mint óriási reach, ennek megfelelően nem is volt jó éve, rengeteget kellett rajta csiszolni. Vannak olyan elképzelések, hogy Jamie Collins érkezésével ő szorulhat a háttérbe, de ez azért közel sem biztos: egyrészt Tavai még így is jobb volt, min a korábbi első körös Jarrad Davis, aki leginkább egy szituációs pass rusher lehet, Reggie Raglandnál pedig jobban ismeri a rendszert, ami a koronavírusjárvány miatt óriási előny.
Van Tavaiban egy óriási bust-potenciál, könnyen lehet, hogy mivel Matt Patricia draftolta, így a főedző kivágása esetén ő is lapátra kerülne, de idén sokkal inkább fogadnék arra, hogy kezdő lesz, ráadásul jól is játszik, minthogy epizódszereplő lesz Collins, Davis és Ragland mellett. Kellene is tőle a kiemelkedő szezon, talán a linebacker-sor a Lions leggyengébb egysége – még Collins érkezésével együtt is.
Green Bay Packers
Allen Lazard, WR
Miután a Packers vezetése beintett Aaron Rodgersnek és még véletlenül sem erősítette meg az elkapószekciót, így a passzjáték csak akkor fog fejlődni, ha a rosteren lévő játékosok nagyot alkottak. Erre két fő jelöltem volt, Marquez Valdes-Scantling és Allen Lazard. Előbbi a szélen halálos lehetne, jól is kezdte a tavalyi évet, aztán látványosan bezuhant a teljesítménye, rosszabbul játszott, mint újoncként, négy meccsen még elkapása sem volt (másik négyen pedig mindössze egy). Tekintve, hogy a Packers a futójáték irányába tolódik el, így nem gondolom, hogy MVS-ből előjön az állat, ellentétben Lazarddal.
Az eredetileg draftolatlan elkapó 196 centi és 103 kiló, és Valdez-Scantlinggel ellentétben gyengén kezdte és erősen fejezte be a tavalyi szezont, nagyon jó esélyei vannak a WR2 poszt megszerzésére. Benne van egy akár 1000 yardos szezon is, de a 8+ TD sem lenne ördögtől való, az ő paramétereivel a red zone-ban is jó hasznát veheti a veterán QB.
Darnell Savage, S
A védelem breakout favoritja egyértelműen a csapat 2019-es első köröse. A Maryland egykori safetyje már újoncként sem volt rossz, 55 tackle, öt leütött passz, két INT és két fumble került a neve mellé, pedig még egy bokaficam is hátráltatta. Idén minden adott hozzá, hogy betörjön a köztudatba, ugyanis a legnagyobb hiányosságán azért elég könnyen lehet javítani.
Savage kifejezetten jó volt coverage-ben, slot cornerként is sok snapet kapott, és az, hogy engedett három TD-t, az nem olyan eget rengető egy újonctól. Benne van a nagy játék, csak nem tud szerelni. Tavaly 14 elhibázott tackle-je volt a rájátszást is beleszámítva, gyakorlatilag minden negyedik szerelési kísérlete rossz, utolsó emberként pedig nem árt, ha le tudja vinni az emberét. Ez nem végzetes hiba, és ha sikerül mérsékelni, akkor óriási boost lenne a védelem számára.
Minnesota Vikings
Mike Boone, RB
Dalvin Cook lehet az új Melvin Gordon. Bár valószínűtlen egy holdout, de nem kizárt, hogy a hepciáskodásának az lesz a végeredménye, hogy egyik kollégája nagyobb szerepet kap és élni is fog a lehetőséggel. Boone ugyanis egy kifejezetten tehetséges futó, a játéka alapján meg nem mondaná róla senki, hogy draftolatlan volt.
Természetesen nem sok szerep jutott neki Cook mögött, de a 17. fordulóban a pihentetések miatt az övé volt a színpad, amit 148 futott yarddal és egy TD-vel hálált meg (egyáltalán nem tűnt rosszabbnak, mint a papíron előtte lévő Alexander Mattison). Van benne potenciál, akár egy egészséges Cooktól is vehet el snapeket, de ismerve utóbbit, elég megvárni a menetrendszerű sérülést. Ha nem is lesz 1000 yardos szezonja, bőven megalapozhatja a jövő évi kezdő pozícióját, ugyanis Cookkal ellentétben ő mindössze egy 2-3 milliós RFA-tenderbe kerülne.
Ifeadi Odenigbo, DE
Eredetileg Mike Hughest akartam ide írni, végtére is a korábbi első körös corner lett az egység legrutinosabb játékosa, de tavaly sem fejlődött szinte semmit és nem látom benne, hogy egy átlagosnál magasabb szinten lenne nála a plafon. Nem úgy a jó nevű Ifaedi Odenigbo.
Mike Zimmer zseniálisan tud a hátsó körökben pass rushert szerezni, a 2017-ben hetedik körös Odenigbo az egyik legújabb fogása, aki kvázi fölöslegessé tette Everson Griffent. Tavaly még mindig csak 400 snapen kapott szerepet, de így is hét sack és 26 nyomásgyakorlás került a neve melle. Idén kezdő lesz, Danielle Hunter párjaként a 10+ sack is bőven benne van a játékában.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások